<< Bevezető << előző rész: Jákób létrája JETRO egyszerű pásztorát, Mózest, ki nem is sejté, minő hivatást jelölt ki számára a Gondviselés, egy alkalommal különös látvány ejtette ámulatba. Nyáját legeltetvén, messziről különös fényű tüzet látott: egy csipkebokor égett vakító kápráztató lánggal, melyhez a pásztortüzek lángját nem is lehetett hasonlítani. A pásztor közelebb megy, a bokor mindig jobban s vakítóbban lángol, de úgy látszik, hogy a nagy tűz dacára a csipkebokor teljes épségben marad. Ég a bokor lombja, mégis zöld s ép marad; mindig jobban ég, de a bokor régi üdeségében zöldell. Minő csodás dolog lehet ez? kérdi magában az egyszerű pásztor. „Oda megyek és megnézem ezt a nagy látványt, miért nem ég el a csipkebokor?” Megindul a pásztor, hogy közelebbről szemügyre vegye ezt a még sohasem tapasztalt csodás tüneményt, de íme, alig tesz egy-két lépést, új csodás esemény bilincseli le figyelmét. Hangot hall az égő csipkebokorból; hangot, mely átjárja szívét-lelkét, melyhez hasonlót nem hallott soha. „Ne közelíts e helyhez; vesd le lábaidról saruidat, mert szent a hely, ahol állsz.” – majd kinyilvánítja ez a csodás hang, hogy a csipkebokorból a mindenható Isten szól hozzá. Mózes a földre borul, még arcát is eltakarja, még tekinteni sem mer a csipkebokor felé, s így hallgatja Isten szavát, ki ezen alkalommal az egyszerű pásztort a zsidó nép vezérévé teszi s megbízza, hogy népét a hatalmas fáraó uralma alól szabadítsa fel. (II. Mózes 3. fej) A szentatyák a boldogságos Szűz egyik legkedvesebb, legszebb előképét látják eme csodás csipkebokorban. Több, mint húsz szentatya, a szír Efrem s a görög nisszai Szent Gergelytől kezdve egész Szent Bernátig, szebbnél szebb szavakkal ecsetelik az égő csipkebokor s a boldogságos Szűz között létező hasonlatosságot. Szent Efrem így szól: „Mózes a tűzlángban téged jelzett, Dávid ékes leánya, akinek méhében lakozott a tűz és te nem égtél meg, kegyelemmel teljes Isten anyja.” /Opera graeca t. III. p.615/ Theodotus: „Mózes látta a csipkebokorból kitörő tüzet, mely azonban nem égette el a bokrot. Hát miért nem akarod elhinni a Szűzről születettet és a Szűz sértetlenségét?.. Miért gyúl ki a csipkebokor, miért lángol a tűz és mégis azt, ami a tűznek sajátossága, nem gyakorolja? Nem látod-e ebben az el nem égő csipkebokorban a Szüzet jelképezve?” /Homilia in Salv. nat. § 2./ Nisszai Szent Gergely: „Amit akkor a tűz és a csipkebokor jelképeztek, az idők teljében a Szűz misztériumában ment teljesedésbe. Amint ott kigyullad a csipkebokor és nem ég meg, úgy itt a Szűz megszüli a világosságot és szüzessége sértetlen marad.” /Sermo in nativ. Domini/ Theodoretus: „Én azt vélem, hogy az égő csipkebokor jelezte Isten egyszülöttének megtestesülését a Szűz méhében, és a szüzesség sértetlenségét.” /int. 6. ad Exod./ Szent Ambró: „A csipkebokorban, mely lángolt ugyan, de nem égett meg, érthetjük jelezve a boldogságos Szűz Máriát, aki Isten Fiát szülte a világra és szüzességét nem vesztette el.” /Expositio in Apocalyps./ Szent Bernát pedig így elmélkedik: „Valóban nagy látomás: égő csipkebokor, anélkül, hogy elégne; nagy csoda: a sértetlen asszony, aki a napot öltötte magára. Nem természete a csipkebokornak, amely lángba borul, hogy sértetlen maradjon. Nem az asszony ereje, hogy a napot magára öltse; ezt sem emberi, sem angyali erő meg nem teheti, hanem a Szentlélek száll alá te reád és a Magasságbeli ereje…” /Sermo de 12 praerog- Mariae./ Maga az Egyház is egyik antifónában elfogadja az égő csipkebokor jelképes magyarázatát, mert így szól: „Az égő csipkebokorban, melyet Mózes látott el nem égni, a te sértetlenül megőrzött dicső szüzességedet ismerjük fel.” A legfőbb hasonlatosságot mindnyájan abban találják, hogy ez az égő, de el nem égő csipkebokor jelképezi legszebben és legtalálóbban Mária szűzanyaságát. Isten leszállott a csipkebokorba s az Istent körülvevő mennyei fény és tűz lángolt ott, anélkül, hogy a bokor megsérült volna; az Üdvözítő is leszállott Szűz Mária méhébe, Szűz Mária az Ő anyjává lett, sértetlenül megőrizvén szűztisztaságát. Csak akkor éghet valami anélkül, hogy elégne, ha Isten mindenhatósága van a lángokban jelen; éppen így csak az a nő lehet anya is és szűz is egyszersmind, aki magának az Istennek anyja. Miért lángol az a csipkebokor? Ki gyújtotta meg? Isten jelenléte. A boldogságos Szűz szíve is telve van égi lánggal, lelkesedéssel. „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem örvendez az én üdvözítő Istenemben„ /Luk 1: 46-47/ Honnét e tűz, e lelkesedés? A legszentebb Isten van keblében, Ő gyújtotta meg szívében e tüzet. Vajon érezzük-e mi is e tüzet, ha Isten a szentáldozásnál szívünkbe jő? Érezzük-e lelkünket áttüzesedni Jézus jelenlétekor, amint ezt például az Emmauszba menő két tanítvány is érezte, midőn az Üdvözítő velük beszélgetett. Isten azon égő, de el nem égő csipkebokor által Mózest még másra is figyelmeztette. Ez a lángoló, de el nem hamvadó csipkebokor jelképezte a zsidó népet, ezt a fáraó által elnyomott, üldözött, a szenvedések járma alatt nyögő szerencsétlen népet. E népnek a szenvedések tűzpróbáján kellett keresztülmennie, mielőtt az ígéret földjére juthatott, s mielőtt a Messiás megjelent; de a szenvedés tüze ezt a népet meg nem semmisíthette. Amint Isten az égő csipkebokorban jelen volt, úgy Isten e néppel volt folyton a szenvedések és megpróbáltatások tüzében is, s éppen, mert Isten volt vele, a szenvedés és megpróbáltatás tüze nem árthatott neki; fennmaradt e nép. Más népek hasonló megpróbáltatások között elpusztultak, megsemmisültek, a zsidó nép fennáll. Az égő csipkebokor jelképezte a boldogságos Szüzet is. Mielőtt Szűz Mária bejutott volna az ígéret földjére, mielőtt elnyerte volna a dicsőség koszorúját, ki kellett e földön állnia a szenvedés próbáját. Szűz Mária élete e földön nem volt más, mint a kín és szenvedés tűztengere; szíve azon perctől kezdve, melyben Isten anyjává lett, harminchárom éven keresztül a szenvedés tüzében égett. De ott trónolt szívében maga az Isten, s ezért a szenvedés lángja szívét nem égethette el. Ezerszer meghasadt volna a szíve a szenvedés súlya alatt magára hagyatva, de mivel Isten volt vele, képes volt elviselni a szenvedés tüzét. Nekünk is át kell mennünk a szenvedés tűzpróbáján, előbb vagy utóbb, de ezt ki nem kerülhetjük. De ha Isten velünk lesz – s hogy velünk legyen, ez csak tőlünk függ -, nincs az a szenvedés, melyet el nem viselhetnénk, nincs az a kín és gyötrelem, mely lelkünket megtörhetné. „Vesd le saruidat” – mondja Isten Mózesnek. Ez a szó hangzik felénk is, kik az égő, de el nem égő csipkebokrot, Szűz Máriát szemléljük, felette elmélkedünk, őt dicsőítjük. Vesd le saruidat, azaz tégy félre minden földies gondolatot és érzelmet, midőn a boldogságos Szűzről beszélsz s gondolkodol, midőn őt dicsőíteni akarod. Így tettek a középkori lantosok; az ő Mária-költeményeikben nincs egy szó, egy hang, nincs egy érzelem sem, mely az embert a földre emlékeztetné. S ha a középkori festől Madonna-képei előtt megállunk, s ezek lelkünket megragadják, s az ég felé emelik (például egy Fra Giovanni, Caracci, Murillo Madonnája): ha keressük, hogyan voltak ők képesek ily túlvilági, eszményi szépséget ecsetjükkel alkotni, rá fogunk jönni, hogy ők is levetve saruikat, azaz levetve magukról minden földies érzést és gondolkozást, imádságba és elmélkedésbe merülve festették örökké szép remekeiket. Ha ezekkel a középkori Mária költeményekkel s képekkel összehasonlítjuk az újkorban felburjánzó Mária költeményeket s képeket, akkor értjük meg teljesen, mily jogos e mondás: Vesd le saruidat, mielőtt Szűz Mária dicsőítéséhez fognál. A teljes könyv /Dr Mihályfi Ákos: Szűz Mária az Ószövetségben/ beszerezhető a váci Piarista Rendházban ill. Templomban, vagy utánvétellel megrendelhető: * Kriksz Judit * Telefon: +36-30/36 888 34 >> A frigyláda * * * Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat! Add meg elérhetőségedet, ezzel is segíted a szervezet munkáját, így tudunk értesíteni a projekt megvalósulásáról. Támogatás rendszeressége*Havi támogatásEgyszeri támogatásTámogatás összege*1000 Ft3000 Ft5000 FtEgyedi összegTámogatás összege*1000 Ft3000 Ft5000 FtEgyedi összegEgyedi összeg* Egyedi összeg* Név* Vezetéknév Keresztnév Email* Személyes üzenet* Elfogadom a Támogatási, adatkezelési, és adattovábbítási feltételeket Az Ön által adományozott összeg 0 Ft CommentsEz a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni. Δ Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!). Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005 Válaszolj Válasz elvetéseAz e-mail címed nem publikáljuk.KommentelésNév* Email cím* Weboldal Δ
