Register
A password will be e-mailed to you.
Keresés
>> KILENCED Galgóczy Erzsébet közbenjárásáért és boldoggáavatásáért
„Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban” (Fil 2,10)
MEGMENEKÜLT AZ OLTÁRISZENTSÉG SZOLNOKON.
EGY TIZENNÉGY ÉVES LEÁNY HŐSI TETTE 1919-BEN
Az előzmények
A Tridenti Zsinat (1545-1563) a mi Urunk teljes szentségi jelenlétét hirdeti ki 1547-ben: „A legméltóságosabb Oltáriszentségben a kenyér és bor konszekrációja után ugyanezen érzékelhető anyagok színe alatt igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus, az igaz Isten és igaz ember.” (FÜLEP 2009) E gondolatot – igaz, nem dogmatikai pontossággal megfogalmazva – ismerte, és teljes egészében a lelkébe fogadta a szolnoki Galgóczy Erzsébet (1905-1962). 1919 nyarán megtette azt, amire az akkori helyzetben egyetlen felnőtt sem volt képes. Ekkor még csak tizennégy éves volt. Egész addigi életére jellemző volt, hogy vértanúságra vágyott, Szent Tarzíciust tekintette példaképének, szerette volna az életét áldozni Krisztusért. Ugyanakkor szívesen lett volna misszionárius is. 
Galgóczy Erzsébet, Krisztus fehér vértanúja, a majdani engesztelő 1905. június 27-én Szolnokon született tizedik gyermekként egy tizenegy gyermekes családban. A felnőtt kort csak négy gyermek érte meg. Szülei mélyen vallásos, egyszerű emberek voltak. Mindig nagyon beteges volt, gyermekkorában balesetek is érték. Elemi iskoláit alig tudta emiatt elvégezni. Első áldozó, majd napi áldozó csak negyedikes korában lehetett a sok hiányzás miatt.
Jézus és a Szűzanya iránti szeretetét és odaadását édesanyjának köszönheti, aki még születése előtt felajánlotta Jézusnak és a Szűzanyának. „Hitoktatómon kívül édesanyám is sokat foglalkozott velem. Igyekezett megértetni velem, hogy valóban az Úr Jézust fogadom a szívembe. Ez időtől kezdve úgy is kell élnem, hogy mindig bennem legyen az a tudat, Vele és Érte történik minden.” [G.E.2003. p. 14.] 
Az Oltáriszentség kimenekítése a szolnoki Vártemplomból
1919 nyarán az országunkat érő román támadás során a román csapatok a Tisza folyó felől Szolnok városát lőtték. Az országot a Tanácsköztársaság,  a 133 napig tartó kommunista kommün uralta. „Az iskolaévet rendeletre megszakították, mert a románok a Tiszáig jöttek fel. Itt erős ellenállásba ütköztek. Ez 1919-ben volt. Hittant az tanult, aki akart. Sajnos voltak olyanok, akik nem jöttek hittanra, sőt dicsekedtek és mondták: >>Mi kommunisták vagyunk!<< A hittant titokban tanultuk, mindig helyet változtatva.”[G.E.2003. p. 15.] A már benyomult román hadsereg megszállva tartotta az egész Tiszántúlt, fő céljuk a Duna-Tisza közének megszerzése és Budapest elfoglalása volt. 
Ebben az ostromállapotban a szolnoki Vártemplom tabernákulumában maradt az Oltáriszentség, míg a szentmisék már a ferences templomban folytak, a város némileg biztonságosabb felében. A Vártemplomot a lebombázás vagy a szétlövetés veszélye fenyegette, maga az Oltáriszentség is megsemmisült volna. „Legjobban aggódnak és bántja a Pátereket, hogy a tabernákulumban ott maradt a monstrancia és a cibórium tele átváltoztatott partikuláréval. Nagyon bántaná őket, ha valami tiszteletlenség érné a Jézuskát. Ezt kellene valakinek – ha van rá mód – elhozni…Hiába panaszkodott a Páter, vállalkozó nem akadt, mert lehetetlen volt átjutni a várba…Ettől az időtől mindig csak azon gondolkoztam, hogyan menthetném meg a Jézuskát, hogy lássa, én szeretem őt!”[G.E. 2003. p. 17.] 
A szolnoki Vártemlom 1919-ben, a menekülő nyílással
Elhatározása egyre erősebb lett, hogy ő fogja „Jézuskát” megmenteni. Félt, de félelmét legyőzve mégis elindult. Így ír: „Éppen akkor nem lőttek. Így nagy elhatározással el kezdtem futni a Zagyva-híd felé…Csak úgy kattogott körülöttem és mellettem a gépfegyver golyója!…De én meglepetésemben sem vissza nem fordultam, sem le nem hasaltam, hanem dacára a mindjobban sűrűsödő gépfegyverezésnek, futottam…futottam előre a cél felé a vártemplomba!…A tabernákulum ajtaja zárva volt, nemigen értem fel…Azon igyekeztem, hogy a tabernákulumot kellene mielőbb kinyitni és a Jézuskát megmenteni. A templom oldalán volt már néhány lyuk a belövésektől, itt téglák hevertek. Innen vittem az oltár elé néhány téglát. Egymásra raktam, erre állva másztam fel az oltárra. De nem birtam kinyitni a tabernákulum ajtaját. Újra kezdtem keresgélni valamit, amivel kifeszíthetném. Valami vasdarabot találtam a sok keresgélés után és ezzel feszegettem az ajtót. Sok kísérletezés után végre sikerült is! Nagyon boldog voltam, mikor megláttam a monstranciát és a cibóriumot. Gyöngéd meghatottsággal mertem csak megérinteni és kivenni. Lemásztam vele a földre és egy sarokba vittem, mert már nagyon érték a belövések a templomot, hogy folyton csak úgy porzott a vakolat és inogtak a falak! Újra célbavették a tornyot, és amint a torony találatot kapott, a kórusról csakúgy dübörögtek lefelé a tégladarabok. A főoltár mellett balkéz felé volt a Szűzanya szobra és ide raktam le mindent. A monstranciát, a majdnem tele cibóriumot becsavartam fehér miseingbe és színes kazulába…Összeszedtem még egypár ezüst tálcát és ami a szememben értékesnek tűnt…megpróbáltam kijutni, de az ajtót tényleg rám zárták a katonák. Itt nem lehetett kijutni…Visszamentem a főoltár melett lévő Szűzanya-szoborhoz, itt a Lábánál ültem le a földre, édes és drága Terhemet az ölemben tartva…[a torony] bezuhant a templom közepébe. Mikor a torony leesett, az ágyúzás is abbamaradt…majdnem a fal tövében találtam egy nyílást, ahol kicsit szorulva ugyan, de ki tudtam bújni…Szorongattam magamhoz a Jézuskát és sírdogáltam. Egyszer csak eszembe jutott, hogy nincs más hátra át kell úsznom a Zagyvát…Édesanyám végtelen tisztelettel és áhítatos hódolattal vette át a csomagomat és kibontotta. Sírt a meghatottságtól és kimondhatatlan megtiszteltetésnek vette, hogy szállást adhat az Úr Jézusnak…A hitoktatómnak: Hermann Tádénak adtunk át mindent…Szentáldozáskor abból a cibóriumból kaptunk Jézuskát, amit elhoztam.”[G.E. 2003. pp.18-23.]
Jézus és a Szűzanya oltalmában
Az 1929-ben megkezdődött, és az élete végéig tartó jelenések ideje alatt az őt gyakran meg is áldoztató Szűzanya kérésére REJTETTSÉGBEN ÉLTE LE ENGESZTELŐ ÉLETÉT. Súlyos betegen, lakáshoz és ágyhoz kötötten élt és engesztelt népünkért, hazánkért. Lelkeket mentett, könyörgött 42 éven át. Betegágyát egy ritka kivételtől eltekintve nem hagyta el. Hordozta Krisztus sebhelyeit, a stigmákat. Szent Pió atya – a kortársa – a következőket mondotta, amikor magyar zarándokok keresték fel: „Minek jönnek maguk ide Magyarországról? Van maguknak is stigmatizáltjuk: Galgóczy Erzsébet.”    
Papok, szerzetesek és világi segítők kísérték életútján, akik tanúságot tettek mellette. 1934-ben akkori lelkivezetője, P.Oberten Odilo József ferences szerzetes (1892-1973) Rómában a Főgenerális atyával együtt beszélt XI. Piusz pápának (pontifikátus: 1922-1939) 
Galgóczy Erzsébetről. XI. Piusz akkor ezt mondotta: „Isten a műveit csodálatos úton tudja megvalósítani, ha azokat valóban Ő akarja.”  
Az engesztelő stigmatizált
Személye sokaknak jelentett megerősítést és lelki támogatást.1945-1962 között Ft. Doroszlai Kálmán plébános gondoskodott róla, miközben a lelkivezetője volt. Ránk maradt naplói, versei, költészete, misztikus álmai, lelkigyakorlatos elmélkedései szép örökségünk. Neve Európa több országában ismert (pl. Ausztria, Franciaország, Lengyelország, Németország). 
Földi életútját Máriaremetén fejezte be 1962. március 27-én. Életszentségét több kortársa felismerte. Halálakor rózsaillat töltötte be a szobát. Tisztelői később is érezték a rendkívüli mennyei illatot a budapesti Farkasréti temetőben lévő sírjánál. A Boldogságos Szűz szavai Galgóczy Erzsébethez 1946 augusztus 30-án: „Halálod után kinyilatkoztatja és megmutatja az Úr Jézus, hogy valóban az Ő eszköze voltál, és engesztelő áldozata. És én megmutatom, hogy az enyém voltál és az Úr Jézus leghatalmasabb akaratából történt és fog történni minden. Nagy szándékainak megvalósításához téged használt és környezetedet eszköznek.”
Galgóczy Erzsébet 1929-ben
Utóhang
Az Oltáriszenség megmentője, Erzsébet nővér (ahogyan később nevezték, bár nem volt egyetlen szerzetesrendnek sem tagja) sokunk személyes példaképe. Óriási hit és tisztaság jutott kifejezésre abban, amit tett. Nem biztos, hogy volna-e bennünk bátorság hasonló cselekedetre, de a példája minket megerősít. Galgóczy Erzsébet egész további életében minden testi és lelki szenvedését ENGESZTELŐKÉNT a lelkek mentéséért és hazánkért ajánlotta fel. 
A halála óta 56 év telt el, lassan kilép a rejtettségből. Ennek jelei: 2011-ben a szolnoki Vártemplomban előadás hangzott el életéről a VII. Váci Egyházmegyei Találkozó keretében, majd 2012-ben a szolnoki Belvárosi Plébániatemplomban volt újabb előadás róla. 2012-ben mennyei születésnapja 50. évfordulóján, jelenlegi tisztelői – több helyszínen – hálaadó emlékmisét mondattak érte. A szentmiséket évről évre azóta is több helyszínen (Szolnok, Budapest, Szentendre) elmondatják érte. 2017-ben már Budapesten (Farkasréti Templom, Kövi Szűz Mária templom), Szentendrén, Törökökbálinton, a szolnoki Vártemplomban, Máriaremetén, Érsekújváron tartottak szentmisét az emlékére és a boldoggá avatásáért. Életéről további előadásokra került sor Vácon és Törökbálinton, interjúk hangzottak el a Mária Rádióban, a Katolikus Rádióban és a Szent István Rádióban.
Fekete márvány síremlékét 2015-ben állították fel, melyet Snell György esztergom-budapesti segédpüspök szentelt fel. 2016-ban Sipos (S) Gyula tollából új könyv jelent meg: „A stigmatizált Galgóczy Erzsébet élete és misztikája” címmel. 2019-ben lesz száz esztendeje annak, hogy az Oltáriszentség megmenekült Szolnokon. A budapesti Farkasréti temető nyilvántartásban Galgóczy Erzsébet neve mellett a „szentéletű” jelző áll.
>> KILENCED Galgóczy Erzsébet közbenjárásáért és boldoggáavatásáért
< Galgóczy Erzsébet 2015-ben felállított síremléke a Farkasréti temetőben
A lábjegyzetekben hivatkozott könyvek szerzőivel egyetértésben, VIII. Orbán pápa 1634-ben kiadott dekrétumával összhangban alávetjük magunkat a legfőbb Egyházi Hatóság ítéletének és az ismertetésünkben előforduló csodás jelenések közlése által nem óhajtjuk végső döntését megelőzni. 
Felhasznált irodalom
BANGHA Béla S. J. (BANGHA 1937)
    Az oltár titka. Jelen van-e Krisztus az Oltáriszentségben?  Budapest, 1937. Magyar Kultúra, Korda R.T. In: PPEK. PPEK szám: 784. http://www.ppek.hu  [Letöltve és utoljára ellenőrizve: 2018.06. 21.]
CSÁSZÁR István – SOÓS Viktor Attila (CSÁSZÁR – SOÓS 2018)
Az Eucharisztia vértanúja. Brenner János 2018.04.04. Forrás: brennerjanos.hu
Képek: Szombathelyi Egyházmegye https://www.iec2020.hu/l/az-eucharisztia-vertanuja-brenner-janos/ [Letöltve és utoljára ellenőrizve: 2018.04.28.] FÜLEP Dániel (FÜLEP 2009)
   „Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”
Tengernek Csillaga 2009. szeptemberi szám. http://www.katolikus-honlap.hu/0904/ful-2.htm [Letöltve és utoljára ellenőrizve: 2018.05.06.]
[G.E.2003]
A szeretet nem ismer határt. A stigmatiztált Galgóczy Erzsébet élete és szenvedése 1905-1962. 3. kiad. Kézirat gyanánt. Mountain View – California 2003, Two Hearts Books. 192 p.
Megjegyzés: Roth Anna (1918-1998) irgalmasrendi nővér volt e könyv szerzője. Neve sem a könyv borítóján, sem annak belsejében nem szerepel, mert a szerzőnek ez volt az akarata.
KRAJSOVSZKY Gábor (KRAJSOVSZKY 2013)
    „Ez az én testem” – az Oltáriszentség hittani alapjai és lelki gyümölcsei. [2013.] In: http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/KG_euch_3.html [Letöltve és utoljára ellenőrizve: 2018.06. 25.]
MÜLLER Lajos, S.J. (MÜLLER 1926)
 Az Oltáriszentség. Budapest,1926, Szent István Társulat. 73 p. /Keresztény kis könyvtár./A mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) – a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza – állományában. http://www.ppek.hu In: www.ppek.hu/konyvek/Muller_Lajos_Az_Oltariszentseg_1.doc [Letöltve és utoljára ellenőrizve: 2018.06.26.]
[Negyed óra az Oltáriszentség előtt Szent Claret Mária Antal (1807–1870) gondolatai alapján.] In: http://www.ek2013.hu/_dok/irodalom/Az_Oltariszentseg_elott_negyed_ora.pdf [Letöltve és utoljára ellenőrizve: 2018.08.17.]
Sipos (S) Gyula: A stigmatizált Galgóczy Erzsébet élete és misztikája, szerzői kiadás 2016.
Kapcsolattartás, kiegészítő információk:
Kérjük, hogy az imameghallgatásokat, az orvos által is igazolt csodálatos gyógyulásokat a következő címen jelezzék: Püspöki Iroda (H – 2600 Vác, Migazzi tér 1. Pf. 167.)
  • „A szeretet nem ismer határt” című könyv beszerezhető:
    Medveczky István, H-1033 Budapest, Meggyfa u 19/A II.5.
    külföldről: +36-1-240-1888
    belföldről (vidékről): 06-1-240-1888
    mobil: +36-30-557-6318
    e-mail: mistvan1942@gmail.com 
A hivatkozott források és irodalom alapján összeállította: Drobinoha Angéla – Medveczky István – Medveczky Gábor 2018 

Koháry S. tanúságtétele Galgóczy Erzsébetről

„Megismerkedésem és kapcsolatom Galgóczy Erzsébettel.

Férjem tűzoltó ezredes volt, s amikor eltávolították autóbuszsofőr lett, ahonnan Sztálin halálakor
eltűnt. A kalauznőjétől tudtam meg, aki az Erzsébet téren egy padon adott nekem találkozóhelyet, s
ott mondta meg: elvitték az ávósok, de megtiltották, hogy ezt a családnak megmondják.

Sokáig kerestem börtönöknél, tisztasági csomaggal, de amikor megnézték a névsort ő nem volt
köztük. Majd félév után kaptam hírt tőle, hogy 5 és fél év börtönre ítélték.

Akkor angol tanárom Nádas Zoltán pap (akit beszédei miatt a templomi misézéstől eltiltottak),
beszélt nekem Galgóczy Erzsébetről és megmutatott egy az ő látomásakor illatossá vált rózsafűzért.
Javasolta és elhatároztuk, hogy megkeressük őt Kisújszálláson.

1953/54 telén utaztunk vonaton Kisújszállásra.

A stigmatizált Erzsébet akkor már több mint 30 éve állandóan ágyban fekvő beteg volt, akit Doroszlai
Kálmán atya fogadott be.

Én egy kis fehér jácint csokrot vittem neki, amit egy ágyánál függő szív alakú vázába tett. Mikor
később odaléphettem hozzá, azt mondtam: – Milyen kitűnő illata van.- Erzsébet megkérdezte: – Te azt
hiszed, hogy ez a jácint illata?

Elmondtam neki férjem helyzetét, s akkor elnémult. Megkérdezte Máriácskát, ahogy ő a Szűzanyát
nevezte.

Egy idő után megszólalt:- Máriácska azt mondta, hogy nem fogja ezt az időt letölteni. Rövidesen
hazajön.
A férjemnél perújrafelvételt csinálhattunk, s akkor kb. annyi időre ítélték amennyit letöltött és
valóban nemsokára hazajöhetett.

Erzsébet akkor még egy mondatot mondott, amit máig sem értek: – Máriácska annyira szeret téged,
hogyha nem te volnál, féltékeny lennék rád.

Ezután baráti viszonyban voltam Erzsébettel, aki nehéz helyzetbe került, mert az egri érsek döntése szerint lelki atyjának őt el kellett volna távolítani a papi lakásból. Doroszlai Atya Erzsébet megtartását választotta, s akkor fellángolt ellenük a közhangulat. Nyugdíjazásakor ott voltak állás és lakás nélkül. Egy pap ismerősöm Lénárt Ödön, (aki később a legtöbb időt, 19 évet ült a kommunisták börtönében), el tudta intézni, hogy Doroszlai Kálmán a veresegyházi plébánián lakásért, de fizetés nélkül állást
kapjon.

Erzsébet elmesélte nekem azt is, hogy az elutazásuk hogyan történt. Az a teherautó, amit Kisújszállásra rendeltem, vasárnap éppen, a tízórai nagymise elkezdése után érkezett oda, és felpakolva velük visszaindult még a mise befejezése előtt. Vagyis ők az őket ellenzők elől eltűntek. Veresegyházán többször meglátogattam Erzsébetet. Egyszer nagycsütörtökön. Ő éppen dolgozott, előtte az ágyon a tálca, és az oldalt odatolt petroforon ebédet főzött. Holnapra készítem az ebédjüket, mert akkor nem leszek képes rá –mondta.

Egyébként a pénteki stigmás szenvedéseiről egymással sohasem beszéltünk.
Kézfején és tenyere közepén állandóan láttam azt a kb. másfél cm-es világosabb és kicsit mélyebb
volt sebhely- szerű vonalat, ami ilyenkor megnyílt és vérzett.

Doroszlai atya egyszer megmutatta nekem azt az üvegtartályt is, amiben az ilyenkor elfolyt vércseppeket tartotta. Évek óta gyűjtötte azokat a kis, megbarnult, gyöngyszerűen guruló gömböket, amiket halála után Erzsébet boldoggá avatási ügyének iratihoz mellékelve Rómába vittek.

Ehhez tőlem is kértek egy írást. Én abban leírtam, ahogy Máriácska déli jelenését láttam. Ez már Máriaremetén volt. Azt mondtam, hogy a déli harangszókor a Szűzanya mindig megjelenik neki. 11 óra felé érkeztem hozzá és elbeszélgettünk, de 12 előtt elkérte és markába szorította a rózsafüzéremet, s elnémult. Mintha megmerevedett volna.

Előre, nem messze nézett és beszélt, ajka mozgott, de hangja nem volt. Közben olykor elhallgatott, figyelt és bólintott. Az egész talán tíz percig tarthatott.

Utána hirtelen megmozdult és a szokott, természetes mozdulatival először kinyitotta a tenyerét.
Ahogy szétnyíltak ujjai már közülük áradt az illat. A rózsafüzérem ezután ezt az illatot sokáig őrizte.
Nem beszéltünk, Erzsébet felvette az ágya mellett lévő botot és az ablaktáblákat megnyitotta vele,
hogy a macska kimehessen a szobából. Erzsébetről még sokat tudnék mondani. Például, hogy volt amikor egy nap többször is kaptak Jézuskát, vagyis Szentostyát, ami hírtelen jelent meg nekik. Ezeket aztán megosztották Doroszlai Atyával. A Szentostyát és a rajta lévő képeket, ha ott voltak, mások is láthatták. De erről már írtak és könyvben is megjelent.

Erzsébet halálakor felhívtak és nála voltam míg a halottszállítók elvitték. Úgy halt meg, hogy az atya várta a feléledését egy stigmás szenvedéssorozat után, mert máskor is halálszerűen végezte. De akkor nem éledt fel. Arcán egy kb. 5 cm-es piros szív jelent meg.”

>> KILENCED Galgóczy Erzsébet közbenjárásáért és boldoggáavatásáért

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.