A Szenvedő Egyház és a Tisztítótűz

Az elhunytakért felajánlott imák és áldozatok a keresztény istentisztelet részét képezik. A tisztítóhelyen szenvedők iránti áhítatot a Szentlélek sugallja a lelkeknek. „Szent és üdvös gondolat a halottakért imádkozni, hogy a bűnöktől feloldassanak” – mondja a Szentírás. (2 Mak 12, 46)

A tisztítóhelyen szenvedők iránti buzgóságunk akkor tökéletes, ha azt mind a félelem, mind a bizalom szelleme hatja át. Isten szentsége és igazságossága ugyanis üdvös félelemmel tölt el minket, végtelen irgalma viszont határtalan bizalommal tölti el szívünket.

Isten igazságossága rettegéssel tölt el minket, mert Ő a legcsekélyebb hibát is végtelen szigorral bünteti. Ennek magyarázata az, hogy ezek a hibák csak a mi szemünkben tűnnek csekélyeknek, nem Istenében. Az Ő számára a legkisebb bűn is végtelenül visszatetsző. Mivel az az Ő végtelen szentségét sérti, a legcsekélyebb áthágás is rettenetes arányokat ölt és rettenetes engesztelést követel. Ez teszi érthetővé a túlvilági szenvedés rettenetességét, aminek üdvös félelemmel kell eltöltenie minket.

A tisztítóhelytől való félelem üdvös félelem. Nemcsak arra ösztönöz minket, hogy szeretetteljes részvéttel legyünk a szenvedő lelkek iránt, hanem arra is, hogy éberen munkálkodjunk saját üdvösségünkön is. Gondolj a tisztítóhely tüzére, és törekedni fogsz arra, hogy elkerüld a legcsekélyebb hibát is. Igyekezni fogsz a bűnbánat tartására, hogy még ezen a világon kiengeszteld az igazságos Istent, s nem vársz ezzel a másvilágig.

Őrizkedj azonban a túlságos félelemtől, és ne veszítsd el bizalmadat. Ne feledkezzél meg Isten irgalmasságáról, amely éppúgy végtelen, mint igazságossága.

Ez a kettős érzelem természetesen jelentkezik bennünk, ha helyesen megértjük a tisztítóhelyre vonatkozó hitigazságokat, amelyek magukban foglalják az igazságosság és az irgalmasság hittitkát: a büntető igazságosságét és a kegyelmező irgalomét.

A KATOLIKUS TANÍTÁS

Célunk nem az, hogy a kételkedők számára bebizonyítsuk a tisztító hely létezését, hanem az, hogy jobban megismertessük annak mibenlétét a hívőkkel.

Hármas forrás

A tisztítóhelyre vonatkozó ismereteinket hármas forrásból merítjük: az Egyház csalatkozhatatlan tanításából, a hittudósok magyarázatából és a főleg szenteknek adott kinyilatkoztatásokból és látomásokból.

A tisztítóhelyen néha egy „helyet” értünk, máskor pedig egy „állapotot” amely a mennyország és pokol között foglal helyet. Azok a lelkek vannak ebben az állapotban, akik a megszentelő kegyelemmel lelkükön haltak meg, de anélkül, hogy teljesen kiengesztelték volna bűneiket, s elérték volna a lelki tisztaságnak azt az állapotát, amely szükséges ahhoz, hogy valaki élvezhesse Isten színelátását.

A tisztítóhely állapota az örökkévaló boldogságban fog végződni. Nem próbatétel, amely által érdemeket szerezhetünk, vagy veszthetünk, hanem az elégtételadás állapota. A lélek elérkezett földi pályafutásának végére. Ez a földi élet a próbatétel ideje volt, mely alatt érdemeket szerezhetett és kiesdhette Isten irgalmát. Ennek most vége. Most többé már nem szerezhet érdemeket, hanem csak Isten igazságosságára számíthat.

2) A hívők segíthetik a tisztítóhelyen szenvedő lelkeket imáik és jó cselekedeteik és főleg a szentmise értük való, felajánlásával.

Az egyházdoktorok és hittudósok ezenkívül foglalkoznak egyéb kérdésekkel is, amelyek a tisztítóhely helyére, az ottani szenvedések természetére, a szenvedő lelkek számára az üdvösséget illető bizonyosságára, szenvedésük tartamára és a hívők által nekik nyújtott segítségre vonatkoznak. Ezeket szabadon elvetheti bárki anélkül, hogy megszűnne katolikus lenni. Mindazonáltal elhamarkodott és oktalan ítélet lenne elvetni a hittudósok véleményét, amikor azt szinte egyöntetűen tanítják.

A szenteknek és másoknak adott kinyilatkoztatásokat és jelenéseket szintén nem vagyunk kötelesek elhinni. Ezek értéke emberi tanúságtételen nyugszik, és könnyen belekeveredhetnek tévedések. Nagyon hasznosak azonban ezek a kinyilatkoztatások és látomások áhítatunk és buzgóságunk növelésére, és értelmetlen lenne elvetnünk azokat, amikor szentéletű egyének szavahihető tanúsága bizonyítja valódiságukat, és teljesen megegyeznek a hittételekkel és a hittudósok tanításával.

A tisztítóhelyen szenvedő lelkek gyakran megjelentek a szenteknek, sőt még a közönséges hívőknek is. A szentek életrajzai bőségesen tanúskodnak erről. Isten azért engedi meg ezeket a jelenéseket, hogy szánalomra indítson minket a szenvedő lelkek iránt, s így segítségükre siessünk, és ugyanakkor buzgóbban kerüljük az apró hibákat is, amelyek így kihívják Isten igazságos büntetését.

Amikor azonban ezekről a jelenésekről olvasunk, szem előtt kell tartanunk, hogy a mennyországra, pokolra, vagy a tisztítóhelyre vonatkozó jelenésekben Isten a valóságnak csak egy részét mutatja meg nekünk, hiszen azt teljesen képtelenek volnánk megérteni, míg itt a földön élünk. Isten alkalmazkodik hozzánk, és jelképekkel sejteti meg velünk a valóságot. A megjelenő angyalok, szentek, vagy tisztítóhelyen szenvedő lelkek nem rendelkeznek testtel, mi mégis testi alakban, tündöklő ruházatban, szárnyakkal láthatjuk őket, amint ünnepelnek, vagy körmeneteket tartanak. Ezek a külsőségek alkalmazkodnak a megjelenésben részesülő egyén felfogásához és korának szokásaihoz. Mindezt tehát lelki értelemben kell vennünk. Ugyanígy, amikor egyes tisztítóhelyen szenvedő lelkek „rácsöppentették valakire izzadtságukat”, vagy „belenyomták egy asztalba, vagy ajtóba kéznyomukat”, ezzel csak jelképesen igyekeztek kifejezni rettenetes szenvedésüket. A szellemek képesek arra, hogy hatással legyenek az anyagvilágra, tehát amikor pl. az ilyen beégetett kéznyomok valóban megmaradtak a fán, ezt szellemi erejükkel idézték elő. Ha mindezt megértjük, nem jutunk helytelen következtetésekre ezekből a jelenésekből.

>>A következő részben onnan folytatjuk, hogy: Hol van a tisztítóhely?