HARMADIK ÓRA 19 és 20 óra között: Az utolsó vacsora

HARMADIK ÓRA

19 és 20 óra között
Az utolsó vacsora

Előkészületi ima

Uram, Jézus Krisztus, leborulok isteni jelenléted előtt, és kérem Legszeretőbb Szívedet, segíts meg engem ennek a 24 órának szomorú átelmélkedésében, amelyben annyira kívántál szenvedni értünk, imádnivaló testedben és legszentebb lelkedben egészed halálodig a kereszten. Kérlek, segíts kegyelemmel, szeretettel, mély együttérzéssel és szenvedéseid megértésével, miközben most végigimádkozom a 3. Órát.

És akikért kevés az én imám, felajánlom értük imaként Neked a vágyamat, mert őszintén szeretnék imádkozni értük minden olyan órában is, amikor a kötelességeimet végzem vagy alszom.

Fogadd el, irgalmas Uram, szerető szándékomat, legyen hasznomra és mindenki hasznára, mintha hatékonyan és szent módon végeztem volna el ezt a szent elmélkedést.

Hálát adok neked, ó Jézusom, hogy az imádság által elhívtál a Veled való egyesülésre. És hogy még jobban tetszésedre legyek, átveszem gondolataidat, nyelvedet, Szívedet, hogy általuk imádkozhassak, önmagamat beleolvasztva Akaratodba és Szeretetedbe; és kinyújtom a karjaimat, hogy megöleljelek, fejemet a Szívedre helyezem, és elkezdem.

***

Ó Jézus, itt vagy a felső szobában szeretett tanítványaiddal. Asztalhoz ülsz velük.

Mennyire szelíd és barátságos vagy, amikor arra készülsz, hogy utoljára vegyél magadhoz anyagi táplálékot! Csupa szeretet vagy… Itt vezekelsz a falánkságból fakadó bűneinkért. Imádságoddal megszenteled az ételt.

Jézus, szelíd, átható tekinteted mintha minden egyes apostolodat alaposan megvizsgálná. És miközben eszel, a Szívedet tőrrel döfi át látni, hogy apostolaidat milyen gyengék és petyhüdtk. Különösen a hűtlen Júdás látvána fáj, aki fél lábbal már a pokolban van. Szíved mélyén keserűen mondod magadnak:
„Mire használ az én Vérem? Íme, egy lélek, akinek annyi jót tettem, és elveszett!”

És Fénytől és szeretettől csillogó Szemeddel úgy nézel rá, mintha tudatosítani szeretnéd benne, hogy mekkora gonoszságot készül elkövetni. De kimondhatatlanul nagy Irgalmasságod elviselhetővé teszi számodra ezt a Szenvedést.

Elrejted ezt apostolaid elől, de mély szomorúságban gyászolod Júdást.
Ugyanakkor Szívedet öröm tölti el, hogy balra tőled látod szeretett tanítványodat, Jánost.
Olyannyira, hogy nem tudod visszafogni túláradó Szeretetedet, és -gyengéden magadhoz húzod őt, a fejét a Szívedre hajtod, és már előre megtapasztaltatod vele a Mennyországot.

Ebben az ünnepélyes órában két tanítványod két világot képvisel: a megátalkodottakét és a kiválasztottakét.

Az elvetemültek világát Júdás képviseli, akinek a szívében már ott van a pokol. A választottak világát János képviseli, aki örömmel pihen a Szíveden. Ó édes Jóistenem, én is Közeledbe helyezkedek szeretett tanítványoddal. Fáradt fejemet imádott Szívedre akarom hajtani. És kérlek, hogy még ezen a földön is éreztesd velem a mennyei örömöket. Legyen ez a föld számomra mennyország. Mámorítson meg Szíved édes harmóniája.

Ebben a pillanatban, érzem benned a Szív fájdalmas dobbanását az elveszett lelkek miatt! Ó Jézusom, kérlek, ne engedd, hogy több lélek vesszen el! Szíved lüktetése hangozzék ezekben a lelkekben, hallják meg a mennyei élet lüktetését, ahogyan a te szeretett tanítványod, János hallotta. Vonzza őket a Te Szereteted édessége, kedvessége, és adják meg magukat Neked!

Ó Jézusom, amíg fejem a te Szíveden pihen, adj nekem is ételt,
ahogy az apostoloknak is adtál:
– a Szeretet táplálékát,
– Szavaid táplálékát,
-Isteni Akaratod táplálékát.
Ó, Jézusom, mindig add nekem ezt az ételt, amelyet annyira szeretnél adni nekem, hogy Életed egyre jobban és jobban lakozzon bennem.

Édes Jóságom, látom, hogy a földi eledel, amelyet tanítványaiddal együtt veszel magadhoz, egy bárányból való. Ez az átvitt értelemben is bárány. Mivel ebben a bárányban a tűz ereje miatt nem maradt életnedv, így Te, a misztikus bárány, a Szeretet erejével teljesen felemészted magad a teremtményekért. Egy csepp Vért sem fogsz megtartani Magadnak. Teljesen ki fogod önteni azt Szeretetből értünk.

Ó Jézus, a dolgokban minden fájdalmas Passiódra emlékeztet.
Ez mindig jelen van Lelkedben és Szívedben, ami arra tanít, hogy ha nekem is mindig jelen lenne szent szenvedésed a lelkemben és a szívemben, soha nem tagadnád meg tőlem Szereteted táplálékát. Ó Jézusom, minden egyes cselekedetedben Gondolatodba vonsz engem. Legyen Szenvedésed mindig jelen elmémben és szívemben. Lakjon szememben, lépteimben és fájdalmaimban. Hogy bárhol is vagyok, mindig érezzem szent Jelenlétedet magamban. Ámen

***
Mielőtt megennénk az ételünket,
– egyesítsük szándékainkat a mi szeretett Jézusunkéval.
– képzelve, hogy a mi szánk az övé.
Így téve
– nem csak Jézus élete fog növekedni bennünk,
– hanem az Atyának
—- dicsőséget,
—- imádást,
—- szeretetet,
—- hálát,
—- engesztelést nyújtunk.
ami megilleti Őt a teremtményektől.
Jézus is tudta, hogy hogyan kell hálát adni, amikor az ételét vette.

Képzeljük el azt is, hogy
– Jézussal együtt ülünk asztalhoz, és
– olykor csak figyeljük őt,
– olykor könyörögve, hogy osszon meg velünk egy falatot,
– olykor megcsókoljuk a köpenye szegélyét,
– olykor szemléljük Ajkait és mennyei Tekintetét
– olykor észrevesszük gyönyörű Arcának hirtelen elsápadását, amikor annyi hálátlanságot tapasztal az emberekben.

Jézus szeretettel telve beszélt Passiójáról az étkezés alatt. Ugyanígy, étkezés közben álljunk meg néha, és gondolkodjunk el azon, mi hogyan elmélkedjük végig a Szenvedés 24 óráját.

Az angyalok az ajkunkon lógnak, hogy fogadják
– imáinkat.
– engesztelésünket,
és az Atya elé viszik, hogy enyhítsék jogos haragját a sok sérelem miatt, amit a teremtményektől kap, ahogyan ők vitték Jézus imáit is az Atyához, amikor Ő a földön volt.

Miközben evett, Jézust elkeserítette Júdás elvesztése. Őbenne látta az összes lelket, amely el fog veszni. A lelkek elvesztése Jézus legnagyobb szenvedése. Ezért magához vonzotta Jánost, hogy enyhülést nyerjen.

János példáját követve
– legyünk Jézus mellett,
– érezzünk együtt Vele szenvedéseiben,
– vigasztaljuk Őt,
– biztosítsunk nyugalmat Neki a szívünkben,
– egyesüljünk Vele.
Így meghalljuk majd a lelkek elvesztése miatt gyötrődő Szívének dobogását. Ajánljuk fel neki szívdobbanásainkat, hogy meggyógyítsuk Szíve sebeit. És ezekbe a Sebekbe helyezzük a lelkeket, akik a végzetükbe rohannak, hogy megtérést és megváltást találjanak.

Jézus Szívének minden dobbanása egy „szeretlek”, ami visszhangzik a teremtmények minden szívdobbanásában. Jézus szeretné, ha mindezeket a szívdobbanásokat az ő Szíve zárná magába, mint megannyi „szeretlek”-et, amely a teremtményekből érkezik Hozzá. De sokan nem hajlandók átadni ezeket a „Szeretlek” szavakat Jézusnak. Ennek eredményeképpen az ő saját Szívdobbanásai mintegy el vannak nyomva. Kérjük Jézust, hogy a mi szívdobbanásainkat az ő „Szeretlek” szavaival telítse meg, hogy az életünk lángra lobbanjon az Iránta való szeretettől. Merüljünk el teljesen Benne, hogy éreztesse velünk az Ő „szeretlek” szavait, melyek oly hatalmasak
– hogy betöltik az eget és a földet,
– a szentek között keringenek és
– leereszkednek a purgatóriumba.
Minden teremtményt megérintenek; még az elemek is érzik hatásukat.

Jézus első szava a kereszten a megbocsátásról szólt,
– hogy minden léleknek felmentést adjon az Atya előtt,
– hogy az igazságossága irgalmassággá változzon.
Jézus példáját követve bocsássunk meg a bűnösöknek az Atya előtt,
– hogy bocsánatkérésünk által meghatódva, ne engedje, hogy egyetlen lélek is elveszjen.
Csatlakozzunk Jézushoz a lelkek őrzésében, hogy egyetlen egy se vétkezzen.
Meg fogjuk indítani Őt azzal, ha elfogadjuk és ha teljes szívvel felajánljuk Neki mindazt, amit bennünk megenged:
Hidegség, keménység, sötétség, elnyomások, kísértések, zavarok, rágalmak, betegségek és hasonlók,
hogy kárpótoljuk őt a teremtmények által neki okozott sérelmekért.
Jézus nemcsak a szeretet jelein keresztül nyilvánul meg a lelkek számára. Gyakran, amikor érzi a teremtmények hidegét, a mi lelkünket is érezteti ezzel a hideggel. Ha ezt elfogadjuk, Jézus kárpótolva érzi magát a teremtmények hidegségéért. A mi szenvedésünk a szeretet őrszemévé válik számukra.

Máskor Jézus a Szívébe veszi a teremtmények szívének keménységét, és képtelen visszafogni magát, eljön, hogy kiöntse nekünk a Szívét. Szíve megérinti a miénket, és osztozik annak fájdalmában. És mi, magunkévá téve ezt a Fájdalmat, szenvedésünket a bűnös Szíve köré helyezzük, hogy feloldjuk keménységét és visszavezessük a lelkét Istenhez.

Jézusom, Jóságos, te annyit szenvedsz a lelkek elvesztése miatt!
Ezért én, könyörületből, egész lényemet a rendelkezésedre bocsátom.
Magamra akarom venni a te fájdalmadat és a bűnösök fájdalmát.
Ily módon megkönnyítelek téged, és a bűnöst Szíved közelébe helyezem.
Ó, Jézusom, tedd, hogy egész lényem égjen az Irántad és a teremtmények iránt érzett szeretettől, hogy szüntelenül enyhülést nyújthassak keserűségednek!

Befejező ima:

Szeretetreméltó Jézusom, szenvedésed ezen órájában elhívtál, hogy Veled legyek, és én itt vagyok. Úgy tűnt nekem, mintha tanúja lettem volna imáidnak, megváltó művednek, Passiódnak, ahogy gyötrődve és szenvedéssel telve könyörögsz a lelkek megváltásáért a legmeghatóbb és legékesebb hangon. Igyekeztelek mindenben követni Téged; és most, amikor el kell hagyjalak Téged szokásos feladataim és elfoglaltságaim miatt, kötelességemnek érzem azt mondjani neked: „Köszönöm” és „Áldalak”!

Igen, ó Jézus, ezerszer és ezerszer ismétlem Neked: Köszönöm, és „Áldalak” mindazért, amit értem és mindenkiért tettél és szenvedtél. Hálát adok Neked és áldalak minden csepp Véredért, ami elfolyt, minden lélegzetvételedért, minden emberi szívdobbanásodért, minden lépésedért, szavadért, pillantásodért, keserűségedért és hogy elviseltél annyi sértést. Mindenért, ó, Jézusom, leborulok lábaidhoz, és „Köszönöm” és „Áldalak”!

Kérlek, ó Jézus, engedd, hogy egész lényem folytonos köszönet, hálaadás és imádás legyen Feléd, hogy ezáltal áramoljon bennem és mindenkiben a Te áldásod. Kérlek, ó Jézus, ölelj a Szívedre, és legszentebb Kezeddel pecsételd le lényem minden porcikáját áldásoddal, hogy ne származhasson belőle más, mint folyamatos imádás és himnusz Neked.

>> NEGYEDIK ÓRA