Register
A password will be e-mailed to you.
Keresés
Home

<< 2. rész, szerzetbelépés, a fiatal évek

A „MISSZIÓ” A SZENT SEBEKHEZ VALÓ ÁJTATOSSÁG

A KERESZTREFESZÍTETT JÉZUS
VÁLASZTOTTJA

»Akiket a világ balgatagoknak tart, azokat választotta Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta Isten, hogy megszégyenítse az erőseket.«(1 Kor. 1,27)

1867 szeptember havában kolera dühöngött Savoyában, és mindenütt, de különösen Chambéryben igen sok áldozatot követelt. Ez időben alapította Costa de Beauregard kanonok úr a bocagei árvaházat. E nemesszívű papot a közvélemény szentnek tiszteli, s szenttéavatási pöre már meg is indult.

A Vizitációban nem minden félelem nélkül várták annak a napnak a közeledtét, amely a növendékek visszatérésére ki volt tűzve. Kedves anyáink Mária Márta nővér által kérték az isteni Üdvözítőtől a kegyelmet, hogy házuktól tartsa távol a veszélyt. Jézus, az engedelmes közbenjáróhoz fordulva, a következő jóindulatú választ adta neki: »Ne féljetek semmit. Ti oly biztonságban vagytok zárdátokban, mint Noé a bárkájában. A csapás a kapuig fog érni, de be nem hatol. A növendékek jövetelét nem kell elhalasztani. Ők nem hozzák magukkal a betegséget, és ha egyszer a házban vannak, biztonságban vannak.«

Tény az, jegyezte fel a főnöknő, hogy abban az évben igen sok növendékünk volt, de megbetegedés nem fordult elő.

Midőn az Úr ezt közölte Mária Márta nővérrel, bizonyos vezeklési gyakorlatokat követelt és főkép imákat a Szent Sebek tiszteletére.

Az isteni Üdvözítő bizonyos idő óta Mária Márta nővért azzal a magasztos feladattal bízta meg, hogy szenvedéseinek érdemeit érvényre juttassa. »Sürgeti őt, hogy Szent Sebeit minden pillanatban ajánlja fel az Atya-Istennek az Anyaszentegyház és a szerzetesi testület szükségleteiért, a bűnösök megtéréséért és főképen a tisztítótűzben szenvedő lelkekért«. (Kézirat)

»Szent sebeimmel, így szólt Jézus, az ég összes kincseinek birtokában vagytok, hogy azokat a világon szétosszátok.

Juttassátok érvényre szent sebeimnek érdemeit. Nem kell szegényeknek maradnotok, mert Atyátok igen gazdag… A ti gazdagságtok az én szenvedésem…

Egy dolog okoz nekem fájdalmat, — így szólt az édes Üdvözítő kis szolgálójához —  hogy vannak lelkek, akik sebeim tiszteletét idegenszerűnek tartják s szinte megvetendőnek, mint valami helytelen dolgot… Azért hanyatlik az, és lassanként megfeledkeznek róla.

Az égben vannak szentek, akik nagy tisztelettel viseltetnek szent sebeim iránt, de a földön már alig van valaki, aki szent sebeimet tiszteli!«

Ez a panasz nagyon is indokolt. A mai világban, midőn, úgy látszik, mindenki csak az »élvezetet« hajhássza, hányán vannak, még keresztények is, akikből az áldozat iránti érzék szinte kihalt!… Oly kevesen értik meg a Keresztet! Oly kevesen elmélkednek szorgalmasan a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedéséről, amit pedig Szalézi Szent Ferenc oly helyesen »a szeretet igazi iskolájának és a jámborság legédesebb és legerőteljesebb indítóokának nevez«. Jézus tehát nem akarja, hogy e kimeríthetetlen kincsesbánya kiaknázatlanul maradjon, hogy fájdalmainak gyümölcsei feledésbe kerüljenek és elvesszenek.

Hogy szeretetének terveit a világon megvalósítsa, — szokása szerint — a legszerényebb eszközt választja.

Az 1866. év vége felé határozottabb alakot öltött Mária Márta nővér nagy jámborsága. 1867 szeptember havában egy kegyelmi triduum alkalmával világosabban ismerte fel a »missziót«, amely egész életének oly különös jelleget kölcsönzött, s amelyet ő a maga »feladatának« szeretett nevezni.

E hó 25-én nővérünk a déli ima alkalmával igen rosszul érezte magát, úgyhogy főnöknője ráparancsolt, hogy feküdjék le. Alighogy az ágyban volt, hallotta az Úr szavát, amint így szólt lelkéhez: »Itt akarlak tartani három napig a három isteni személy tiszteletére.«

Kedves nővérünk számára kiváló kegyelmek három napja volt ez. Az Ég egész fényessége ragyogta be a szűk cellácskát, amelybe a Szentháromság leszállott.

A dicsőség

26-án a szentmise Sanctusa alatt Mária Márta nővér elragadtatásba esett. Megjelent előtte az Atyaisten egy gyönyörű oltár felett, s Jézust mutatva neki, így szólt hozzá: »Azt adom neked, akit annyiszor felajánlasz nekem. Angyalaim társává teszlek. Tudd meg, hogy te még többet tehetsz, mint ők, mert szüntelenül felajánlhatod nekem isteni Fiam sebeit a bűnösökért, ők pedig csak szemlélhetik azokat.«

A szeráfok körülvették Teremtőjüket. Az angyali sereg csak Isten szolgálatával látszott elfoglalva. Látta az összes szenteket is, mély imádásba merülve… s közben egy kissé élvezte azt, amit »emberi szem még sohasem látott, fül nem hallott, s amit az emberi ész felfogni nem képes.« Kedves nővérünk nem talált szavakat ennek kifejezésére.

A jászol

A második napon Mária Márta nővér lélekben a betlehemi istállóba ragadtatott. Látta a Gyermek-Jézust, jászolban fekve, mellette Szent Józsefet és az angyalokat, amint csendes imába merülve imádták az isteni Kisdedet.

A Boldogságos Szűz felemelte gyermekét és kedves nővérünk karjaiba tette őt ezekkel a szavakkal: »Leányom, úgy adom őt neked, miként egykor a világnak adtam.«

Ez alkalommal kedves nővérünk lelke tiszta képet nyert Jézus születésének titkáról, az Úr Jézus szegénységéről, aki a szerzetesi lelkek példaképe akart lenni, a mindentől való megválásról, amelyet Jézus jegyeseitől kíván, úgyszintén a nagylelkűségről, amelyet tőlük követel, hogy a szegénység és lemondás nehéz útján előbbre jussanak: »Mindentől meg kell válniuk. Értsd meg, — mindentől. A szerzetesi élet nem lehet az élvezetek élete; nem lehet az más, mint szegénység, engedelmesség és szenvedés.«

E pillanatban, miként a feljegyzések, amelyeket szóról-szóra közlünk, mondják, kedves nővérünk két utat látott lelki szemei előtt.

»Az első annak a léleknek az útja, amely magát egészen átadja az Úr akaratának. A szeretet keresztre feszíti őt, s miután Jézussal egy úton haladt, egyenesen a mennyországba jut. — A második azoknak a lelkeknek az útja, akik kényszerből cselekesznek. Csak azért végzik munkáikat, mert azokat el kell végezniük… Őket nem a szeretet vezérli. Sok fáradság mellett alig haladnak.

Hogy az első úton haladhasson valaki, két dologra van szüksége: 1. nyiltszívűségre és egyszerű engedelmességre; 2. hűségre, hogy semmiben se vonakodjék a lelkiismeret világos követelményei szerint igazodni.

»Leányom, kérd tőlem ezt a kegyelmet az összes szerzetesi lélek számára.« (Kézirat)

A kereszt 

Mária Márta nővér a harmadik napon újabb elragadtatásában megint látta a három isteni személyt, a mennyei udvartól körülvéve.

Az Atyaisten Szentlelkét, tűzsugárhoz hasonlóan önmagából kisugározva, e szavakkal adta az ő lelkének: »Ebben van a világosság, a szenvedés és a szeretet!… A szeretetet magamnak tartom fenn; a világosságot azért adom, hogy akaratomat felismerd; a szenvedést pedig azért, hogy minden pillanatban elviseld…«

Ezután, fölszólítva őt Fia keresztjének szemlélésére, a mennyei Atya jobban megérttette vele, miként fordíthatja Jézus szent sebeit a maga javára. Ekkor egy fénysugár segítségével, amely a földről eredt, és az égig ért, tisztán látta »küldetését«: hogyan kell majd Jézus szentséges sebeinek érdemeit az egész világ számára értékesítenie.

Az Atyaisten egyúttal megérttette vele e látomások jelentőségét is. A két utóbbi, a rejtett és a keresztrefeszített élet jelképei, mintegy megmutatja neki az utat az elsőhöz: az örök dicsőséghez.

Könnyen megérthető, hogy a kedves látnok e nagy napok elmúltával, isteni világossággal eltelve, alig volt képes a földi és érzékelhető dolgok szemlélésére. Lelke belső szemlélődésbe merülve maradt, és semmi sem volt képes őt ebben megzavarni. Tisztelendő anyánk szavai szerint »már csak a teste időzött a földön«.

Három nappal később, október 2-án Mária Márta nővér jelen volt egy beöltözésen, midőn az Ég megnyílt előtte, s ő odafent ugyanazt a szertartást látta, de egészen más fényben, mint itt a földön. A vizitációs rend összes megdicsőült tagjai megjelentek ott a fiatal újoncnő fogadására, és megjövendölték, hogy igen buzgó szerzetesnő lesz majd belőle. Szent Modesta is jelen volt, és igen boldognak látszott, hogy az Úr Jézus új jegyese az ő védence lesz.

Első anyáink Mária Márta nővér felé fordultak, és örvendezve így szóltak hozzá: »Az örök Atya háromféle módon adta isteni Fiát szent rendünknek:

  1. A keresztrefeszített Úr Jézust, a Keresztet és Szent Sebeit, ennek a háznak egészen különös módon
  2. Szentséges Szívét
  3. A gyermek Jézust

Ezek családi kincsek. A rend keletkezéséről írt könyveket kutatva, Clément Anna Margit anya életében ugyancsak megtaláljuk e három ájtatosságot. E szerzetesnő kortársa volt Szent Chantal Janka Franciskának, és mindazok a szerzetesnők, akiket ő nevelt, szinte kitűntek a fent említett három ájtatosságban.

Lehetséges, és ezt oly szívesen tételezzük fel, hogy éppen e kiváltságos lélek volt az, aki szent anyánkkal és alapítónőnkkel egyetértve, kedves nővérünknek, mint az Isten választottjának, eszébe juttatta ezeket az ájtatosságokat, különösen hangsúlyozva a Megváltó szenvedését és szent sebeit.

Október 23-án Deglapigny Mária Paulina anya sürgette ugyanezt a dolgot. Megjelent volt leányának, és beavatta őt a Szent Sebek ajándékába ezekkel a szavakkal: »A vizitációs rendnek már eddig is nagy kincse volt, de gazdagsága még nem volt teljes. Azért boldog az a nap, amelyen én a világot elhagytam, mert most ahelyett, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak csak Szentséges Szívét bírnátok, bírni fogjátok (mint ájtatosságtok érzékelhető tárgyát) az ő egész szent emberségét, Szent Sebeit is. Én kértem ezt a kegyelmet.«

Dicső atyánk, Szalézi Szent Ferenc, igen gyakran látogatta meg kedves leányát, hogy atyai oktatásokban részesítse, s nem mulasztotta el őt »küldetése« bizonyosságában megerősíteni: »Isten — így szólt — téged választott ki, hogy kiegészítsd a Szent Szív iránti ájtatosságot; a Szívét megmutatta Boldog Mária Margitnak, a Szent Sebeket pedig az én kis Mária Mártámnak! Boldog az én atyai szívem, hogy a keresztrefeszített Jézus általatok részesül neki járó tiszteletben.«

A Boldogságos Szűz Sarlósboldogasszony ünnepén egyszer szintén megjelent szent alapítónk és Szent Margit Mária kíséretében, hogy a fiatal nővért küldetésében megerősítse. Jóságosan így szólt hozzá:

»Az én Gyümölcsömet úgy adom a vizitációs rendnek, mint ahogyan egykor rokonomhoz, Erzsébethez vittem — mondotta neki jóságosan. — A te szent alapítód utánozta Fiam munkáját, szelídségét és alázatosságát. Szent Chantal anyád utánozta nagylelkűségemet, midőn minden akadályt leküzdött, hogy egyesülhessen Jézussal, és teljesítse akaratát. Boldog nővéred, Mária Margit újra feltárta Fiam Szentséges Szívét, hogy azt a világnak adja… Te pedig, leányom, arra vagy kiválasztva, hogy Isten igazságosságát visszatartsd azáltal, hogy egyetlen és szerelmes Fiam, Jézus szenvedéseinek és Szent Sebeinek érdemeit értékesíted.«

De főképp az Úr Jézus biztosította az ő alázatos szolgálóját több ízben is, hogy valóban ő van hivatva arra, hogy a megváltó Szent Sebek tiszteletét felélessze: »Arra választottalak ki, hogy abban a szerencsétlen korban, amelyben ti éltek, feléleszd a szent szenvedésem iránt való áhítatot.«

Azután a jóságos Mester, megmutatva neki szent sebeit, mint valami könyvet, amelyből olvasni akarja tanítani, így folytatta: »Ne vedd le a szemedet erről a könyvről, mert többet fogsz abból tanulni, mint amennyit a legnagyobb tudósok tudnak. A Szent Sebekhez való imádság mindent magában foglal.«

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Felszólította, hogy szakadatlanul ajánlja fel az ő szentséges sebeit a világ üdvéért: »Leányom, a világ folyása többé vagy kevésbbé lesz zavaros, a szerint, amint te feladatodat végzed… Téged választottalak, hogy igazságosságomnak érvényt szerezz.

Azt akarom, hogy e tisztelet által nemcsak azok a lelkek szentelődjenek meg, akikkel te együtt élsz, hanem még sokan mások is.

Én téged választottalak ki arra, hogy szent szenvedésem érdemeit mindenek javára értékesítsd, de viszont akarom, hogy te állandóan rejtekben maradj. Az én dolgom, hogy később majd közismertté tegyem, hogy ez — és Szeplőtelen Anyám oltalma — az az eszköz, amely a világot megmenti.”

Hogy Mária Márta nővér buzgóságát felkeltse, az Úr Jézus kegyes volt kifejteni neki ennek az ájtatosságnak előnyeit, ez életforrások megbecsülhetetlen kincseit.

»Leányom, valahányszor felajánljátok Atyámnak szent sebeim érdemeit, mérhetetlen vagyont nyertek.

Atyám gyönyörűségét leli szent sebeimnek s szentséges Anyám fájdalmainak felajánlásában. Felajánlani neki sebeimet annyi, mint a saját dicsőségét megadni neki; annyi, mint az Eget az Égnek felkínálni.

Egyik teremtményem elárult engem, és eladta véremet, de ti oly könnyen visszavásárolhatjátok azt cseppről cseppre!… Egyetlenegy cseppje elég arra, hogy a földet megtisztítsa …És ti nem gondoltok erre!… Nem ismeritek annak értékét.«

Megmutatva kedvencének »az üdvösség forrásait«, mintegy az ég és a föld közé emelve azokat, így szólt hozzá: » Leányom, íme, itt látod a világ kincsét… A világ nem akarja azt felismerni«…

Jézus sürgette őt — és vele együtt minket is sürget — ,hogy bizalommal közeledjünk e kincshez:

»Aki szükségben van, jöjjön hittel és bizalommal, merítsen állandóan szenvedésem kincseiből!

Íme, van tehát, amiből fizethetsz mindazok helyett, akiknek adósságaik vannak.

Senki se féljen sebeimet a lelkeknek megmutatni… Sebeim útja igen egyszerű, s igen könnyű rajta az égbe jutni.

Sebeim szemlélésében megtaláltok mindent a magatok és mások számára.«

Jézus sokszor megújítja biztató Ígéreteit:

»Mindent megadok, amit csak valaki a szent sebeimhez végzett ájtatosság útján kért. Akik azokat tisztelik, helyes ismeretet szereznek Jézus Krisztusról.

Leányom, hol lettek a szentek szentekké, ha nem az én sebeimben? Sebeimben fakadnak a szentség gyümölcsei. Miként az arany, ha a kohóban megtisztult, szebb lesz, ugyanígy kell a te lelkednek és a te nővéreid lelkének szent sebeimbe bekerülnie; itt különbekké, tökéletesekké válnak, miként az arany az olvasztókemencében.«

A Szent Sebeknek csodálatos hatásuk van a bűnösök megtérítésére.

Egyszer Mária Márta nővér félelemmel telt el, a világ bűneire gondolva, s így kiáltott fel: »Jézusom, vedd pártfogásodba gyermekeidet, ne tekintsd bűneiket!«

Az isteni Mester, mintegy feleletül e segélykiáltásra, a következő fohász imára tanította őt: »Jézusom, a te Szent Sebeid érdemei által bocsáss meg nekünk, és könyörülj meg rajtunk.« Azután még hozzáfűzte: »Sokan fogják érezni e fohászima hathatósságát.«

Más alkalommal kijelentette: »Kívánom, hogy a papok a gyóntatószékben gyakran adják fel gyónóiknak e fohászt.

A bűnös, aki elmondja ezt az imát: »Örök Atya, felajánlom neked a mi Urunk Jézus Krisztus sebeit, hogy lelkünk sebei begyógyuljanak«, megkapja a megtérés kegyelmét.

A Szent Sebek a szenvedésben balzsamként hatnak, és megerősítenek:

»A betegek mellett gyakran kell ismételni: Jézusom, a te Szent Sebeid érdemei által bocsáss meg nekünk, és könyörülj rajtunk.« Ez az ima megkönnyíti a testet és a lelket.

A Szent Sebek jó halált biztosítanak.

»Nincs halál ama lélek számára, aki sebeimben hal meg, mert ezek megadják neki az igazi életet.«

>> Az életrajz 4. része és a látomások folytatása

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.