Chambon Szent Mária Márta élete: A TISZTÍTÓTŰZBEN SZENVEDŐ LELKEK

<< A lelkek – A bűnösök – A haldoklók

Mária Márta nővér apostoli buzgóságának lángjai nem aludtak el a sír szájánál. A bűnösök és haldoklók nagy szószólója nem kevésbbé volt az a tisztítótűzben szenvedő lelkek számára is. Ez utóbbiak különben folyton kérték szenvedéseit és imáit: »Lásd!… könnyíts rajtunk!… Ajánld fel értünk Jézus Szent Sebeit! …« Kedves nővérünk viszont az Úrnak mondogatta: »Lásd!… Könnyíts rajtuk Szentséges Sebeid által!«

Könnyíteni rajtuk, ezt Jézus is igen óhajtja. Várja, hogy ezért imádkozzunk. Fel is szólítja erre Mária Márta nővért. Ezeket a meglepő, jóságos szavakat intézi jegyeséhez: »Ha egy ilyen szegény teremtmény, mint amilyen te vagy, velem egyesül, mindenre képes. »Mozgásba« hozza a tisztítóhelyet és megtölti a mennyországot. « E könyörgő missziójának teljesítésére az Úr helyet is jelölt ki számára: »Te nem vagy e világból való: a te életednek a mennyország és a tisztítóhely között kell lebegnie… Úgy tekintsd magadat, mint aki a tisztítóhely kapujában áll, hogy onnan a lelkeket kibocsássa… majd meg a mennyország kapujában, hogy fogadd és beengedd oda a lelkeket.«

Az Úr folytatja felhívásait, és bátorítja kedves nővérünket: »Én kincseimet az alázatosaknak és a kicsinyeknek adom, hogy azokat visszaadják nekem, a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadítása végett.

A bűnösöket látják az emberek, s azért inkább gondolnak arra, hogy értük imádkozzanak. Mivel azonban a tisztítótűzben szenvedő lelkeket nem látják, a világ gyakran megfeledkezik róluk. Csak kevés lélek van, aki nem kerül a tisztítóhelyre. Akarom, hogy sokat imádkozzatok értük.«

S Jézus azt az imát ajánlja, amely egyenesen szenvedésének érdemeire hivatkozik:

»Leányom, nézd sebeimet. Ajánld fel azokat a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Keserves kínszenvedésem gyötrelmei, íme, e szegény lelkeknek nagy enyhülése; de azok érdemeit alkalmazni kell rájuk.«

Egy éjjel Mária Márta nővér, buzgó imába merülve, a tisztítótűzben szenvedő lelkek enyhüléséért könyörgött. A keresztrefeszített Jézus megjelent lelki szemei előtt, s így szólt: » Minden egyes sebemért egy lelket adok neked.« S kedves nővérünk rövid időközökben egymásután egy-egy lelket látott Jézus sebeiből az ég felé szállni. Az első és a második szentséges lábainak sebeiből lépett ki, az utolsó pedig jobb kezéből. »Ez volt a legértékesebb.«

Szükséges-e ezt megmagyarázni? A szenvedő lelkek között vannak, akik valamely szerzetesnő szívéhez közelebb állanak. Ezek saját nővéreinek lelkei. Mária Márta nővér ezekért különösebben imádkozott és szenvedett, a Boldogságos Szűz pedig kifejezést adott ezzel való megelégedettségének: »A tisztítótűzben szenvedő nővéreid az én leányaim. Nagy az örömöm, ha hallom, hogy imádkoztok kiszabadulásukért… Fáj nekem, hogy őket ebben a tűzben látom !… Én királynő vagyok, és akarom, hogy e lelkek velem együtt uralkodjanak! Minden hatalmunk dacára, Fiam és én, nem tudjuk őket kiszabadítani: nekik engesztelniök kell. — De ti oly könnyen enyhíthettek szenvedésükön, és megnyithatjátok számukra a mennyországot, ha a Szent Sebeket felajánljátok az Atya-Istennek.«

Mária Márta nővér imájával egybekapcsolta nappali és éjtszakai önfeláldozásait, a már leírt módon.

Egy este Jézus áldozata, vezeklő eszközeit használva, a padlón feküdt, és szokatlanul sokat szenvedett. Több szegény lélek megjelent neki. — »Holnapi napod egészen a mienk lesz«, — mondották.

Ez a nap rettenetes volt: egyike azoknak, amelyeken az Úr, akárcsak a szentéletű Jóbnál, megengedte a sátánnak, hogy szolgálóját gyötörje; a Jézus által való teljes elhagyatottság napja.

Este visszatért hozzá az isteni Jegyes nagyobb gyengédséggel, mint valaha, és szentséges Szívét megnyitva, így szólt: Íme, a te üdvöd. A kemény megkísértés által, amelyet elszenvedtél, s elhagyatottságod által számos lelket szabadítottál ki a tisztítótűzből. Erre voltak szükségesek szenvedéseid.«

Egy áldozócsütörtök vigíliáján az Úr így szólt hozzá: »Leányom, ne számíts örömre, mert szenvedéseid árán sok léleknek kell a mennyországba jutnia, hogy élvezhessék diadalomat.« Kedves nővérünk valóban nagyon szenvedett. De mily boldogságban s minő jutalomban részesült a következő éjtszakán! »Szenvedni engedtelek egyes lelkekért, — mondotta neki Jézus — akiket a tisztítótűzből kiszabadítani akartam. Most, hogy ők a mennyországban vannak, örülhetsz, hogy mint az én boldogaimat szemlélheted őket.«

Egy másik igen értékes eszköz, amelyet kedves nővérünk a szeretet szolgálatában gyümölcsöztetett, a saját cselekedeteinek felajánlásában állott, a Szent Sebekkel kapcsolva egybe azokat. Egy este, midőn vacsorára készült, érezte, hogy szenvedő lelkek veszik körül, akik így szóltak hozzá: »Mi veled együtt megyünk az étterembe, hogy enni adj nekünk.« Egyidejűleg belsőleg felvilágosítva, felfogta e kérés értelmét: E lelkek szabadulásuk érdekében könyörögtek az Üdvözítő sebeivel a szándék által egybekapcsolt cselekedetekért. Máskor, mikor ellenállhatatlan vágyat érzett az után, hogy szívébe visszavonuljon, egy láncot vett észre, amely a földet a tisztítótűzzel, azt pedig a mennyországgal kötötte össze. Maga az Üdvözítő pedig így szólt hozzá: »Akarom, hogy mindnyájatok szíve együtt érezzen a mennyországgal és a tisztítótűzzel.«

Még hathatósabb eszköz: a szentmise és a szentáldozás. Ez alkalommal egyszerűen megemlítjük, hogy az Üdvözítő határozott óhajára a szerzetesi testület szentáldozását minden hétfőn a tisztítótűzben szenvedő lelkekért és az Egyház javára ajánlotta fel.

Megemlítjük azt is, hogy nővéreink közül igen sokan szokásukká tették, hogy a szentmise kettős Úrfelmutatása között a Szent Sebeket felajánlják, amiért a tisztítótűzben szenvedő lelkek hálás örömüket nyilvánították: »Most mindennap hétfő van, most minden nap ünnep számunkra.«

Említsük meg végül a búcsúkat.

Miként Krisztus maga is, az Anyaszentegyház is szereti a szenvedő lelkeket, és ama hatalomnál fogva, amelyet Krisztustól nyert, a búcsúkban eszközt kínál nekünk az ő megszabadításukra.

Mária Márta nővér sokkal szeretőbb leánya volt az Egyháznak, és természetfeletti módon sokkal felvilágosultabb lélek, mintsem hogy ez eszközt igénybe ne vette volna.

Állandóan ajkain hordozta a Szent Sebek fohászait, és ki volna képes azokat a búcsúkkal ellátott imákat, a »De profundis«-okat és »Requiem«-eket számon tartani, amelyeket amazokhoz szünet nélkül hozzácsatolt?…

Ha elérkezett a halottak napja, vagy még inkább Portiuncula-búcsú nagy napja, ki volna képes megmondani, hogy az egykori ferences harmadrendi mily mohón merített az Anyaszentegyház gazdag lelki kincseiből ?! Augusztus 2-a, amely egyúttal szerzetesi fogadalmának is évfordulója volt, tehát mindenben a szenvedő barátai szolgálatában való buzgóságának napja volt. Minden idejét, amellyel csak rendelkezhetett, nekik szentelte, és mondják, hogy némelykor százszor is elvégezte templomlátogatásait.

Mária Márta nővér nemcsak azt a megnyugtató tudatot élvezte, hogy Jézus Szíve óhajainak megfelelt, de »feladatának« teljesítésében egyéb felbátorításokban és részesült. Ilyen volt például az, hogy az Üdvözítő, úgy látszik, bizonyos módon megismertette vele a tisztítótűz szenvedéseit, és megengedte neki, hogy szemlélhesse a választottak örömét, midőn a tisztítótűzből kiszabadult lelkek a mennyországba bejutottak. Megérttette vele azt is, hogy a mennyországban a háládatlanság teljesen ismeretlen valami.

»Kis Mária Mártám, — szólt egyik e lelkek közül — nézd mindazokat a lelkeket, akiket imáiddal és szenvedéseiddel kiszabadítottál!… Most nem jöhetnek el mindnyájan, hogy neked köszönetet mondjanak, de eljönnek majd fogadásodra, mikor e világot elhagyod.«

>> Megpróbáltatások, ellentmondások, a képzelődéstől való félelem, elhagyatottság, a gonosz lélek támadásai