JÉZUS BENSŐ ÉLETE – Hatalmat adok a bűnök megbocsátására és a papszentelésre

<< Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása

Felhatalmazom apostolaimat a bűnök megbocsátására

Apostolaim azáltal, amit nekik kinyilatkoztattam, teljesen meggyőződtek feltámadásomról. Egy nap mindnyájan együtt voltak, és erről beszélgettek. Már egyikük sem kételkedett. Miközben így beszélgettek, megjelentem közöttük, és üdvözöltem őket:
– Béke veletek!

Jelenlétem mindnyájukat megvigasztalta. Nagy szeretettel néztek rám, és erős hittel elismertek Mesterüknek és Uruknak. Azt mondtam nekik:

– Tudjátok, hogy minden hatalom nekem adatott az égen és a földön. Ezt most megosztom veletek.

Majd rájuk leheltem, Péternél kezdve, és azt mondtam:

– Fogadjátok a Szentlelket! A bűnök, amelyeket megbocsáttok, meg lesznek bocsátva, és amelyeket megtartotok, meg lesznek tartva. Ez az a szentség, amelyen keresztül a mennyben fel lesznek oldozva azok, akiket ti itt a földön feloldoztok. Akiket pedig a földön nem oldoztok föl, azok a mennyben sem lesznek feloldozva.

Amint az apostolok isteni leheletemet fogadták, még tökéletesebb szeretetre gyulladtak irántam és embertársaik iránt. Egyúttal megvilágosítást nyertek e nagy szentség felől. Kioktattam őket arról, hogyan szolgáltassák ki a bűnbánat szentségét. Ismét emlékeztettem őket a szeretet parancsára, amelyet az utolsó vacsorán adtam nekik. Figyelmeztettem őket, hogy nekik is szeretniük kell, amint láthatták, hogy én szerettem mindnyájukat. Ezt a szeretetet nemcsak egymás iránt kell tanúsítaniuk, hanem minden embertársuk iránt is. Amint én részvéttel voltam gyengeségeik iránt, főleg kishitűségük esetében, úgy nekik is meg kell könyörülniük embertársaikon, és szívesen meg kell bocsátaniuk nekik, amint én is szívesen megbocsátottam. Még hozzáfűztem:

– Gyermekeim! Láttátok, mily nagy szeretettel bántam veletek! Mily részvéttel voltam irántatok, mily szakadatlanul tanítottalak titeket. Most tudjátok meg, hogy mindezt nektek is gyakorolnotok kell embertársaitokkal. Még ha oly súlyosan vétkeztek is a bűnösök, ne utasítsátok el őket, amikor gyónni jönnek. Inkább öleljétek át, és bátorítsátok őket, hogy bízzanak az Isten irgalmasságában, aki azt akarja, hogy a bűnösök megtérjenek és éljenek. Amikor visszaesnek tévedéseikbe, ismét oldozzátok fel őket, ha megbántak bűneiket, és elhatározták, hogy nem követik el azokat ismét, és visszatérnek lábaitokhoz, hogy tévedéseiket elvessék. Láthattátok, miként tértem én vissza hozzátok ismételten, hogy biztosítsalak titeket feltámadásomról, jóllehet ti oly sok világos jel után is újra meg újra kételkedtetek. Amint én részvéttel voltam gyengeségetek iránt, úgy kell nektek is a szeretnetek és a részvétnek ezzel a szellemével rendelkeznetek. Hogy mások gyengesége iránt részvéttel tudjatok lenni, szemléljétek saját gyengeségeteket. A Szentlélek, akit isteni leheletemmel közöltem veletek, ugyanaz aLélek, aki mennybemenetelem után le fog jönni rátok. Ez a Lélek, akit én most veletek közöltem, hogy a bűnbocsánat hatalmában részesítselek titeket, megadta nektek ennek a feladatnak a kivitelezéséhez a szükséges kegyelmet. Azonban ugyanez a Lélek, akit én kiesdek számotokra mennyei Atyámtól, és aki le fog szállni rátok, adományait túlcsorduló bőségben fogja kiárasztani lelketekre. Szeretetével annyira borítja lángba a szíveteket, amennyire képesek vagytok rá. Készüljetek fel tehát erre a nagy adományra. Minél inkább felkészültök rá, és minél izzóbb lesz vágyakozástok eljövetele iránt, annál nagyobb bőségben fogja közölni magát lelketekkel.

Mindezt azért mondtam apostolaimnak, hogy felébresszem bennük a vágyat az isteni Lélek iránt. Mindinkább képesekké kellett válniuk adományai teljességének befogadására. El kellett szakadniuk minden érzékelhető szeretettől, amellyel emberi természetem iránt viseltettek.

Ez nagyon megvigasztalta apostolaimat : Különböző kérdéseket tettek fel nekem. Nagy szeretettel válaszoltam rájuk. Részvéttel voltam tudatlanságuk és nehéz felfogásuk iránt, és mindig jobban bátorítottam és erősítettem őket.

Apostolaim Anyámhoz mennek

Miután eltűntem apostolaim elől, ők szeretett Anyámhoz mentek, hogy értesítsék arról, amit velük a bűnbánat szentségét illetőleg közöltem. A szent Anya, akit én erről már értesítettem, hasonlóképpen tanította az apostolokat. Ezután együtt adtak hálát a mennyei Atyának minden testvérem és nővérem nevében a jótéteményért, amelyben a bűnbánat szentsége által részesültek.

Anyám megerősítette apostolaimat a hitben, és figyelmeztette őket, hogy forrón vágyakozzanak a Szentlélek eljövetelére, akit nekik megígértem. Mária nagy ékesszólással beszélt nekik ezen isteni Lélek adományairól és működéséről, ami végbe fog menni lelkükben. Szent
Anyám azért beszélt oly kitűnően, mert ő már tapasztalatból ismerte, miként képes működni az isteni Lélek, amikor leszáll valakinek a szívébe. Az ő szíve emberré levésem óta teljes volt a Szentlélekkel.

Az apostolok a szent Anya szavainak hatására elteltek égő vággyal a Szentlélek iránt. Megígérte nekik, hogy esedezve fogja kérni a mennyei Atyát az ő nevükben, hogy még teljesebben közölje velük ezt a Lelket. Így az apostolok mind megvigasztalódva és megerősödve mentek el szeretett Anyámtól. Minél inkább megerősödtek az apostolok a hitben, annál nagyobb világosságot és annál több kegyelmet ajándékoztam nekik. Igaz, megengedtem, hogy kétségeik támadjanak, de csak azért, mert annál inkább meg akartam ismertetni velük az isteni titkokat
azáltal, amit az igazságban való megerősítésükre tettem. Mindabban, amiben gyengék voltak, fölvilágosítottam őket. Az igazságot teljes világosságában ismertettem meg velük. Egyre inkább meg is győződtek róla, mert minden kételyt, amely felmerülhetett bennük, eltávolítottam szavaimmal és cselekedeteimmel. A tettek által, amelyeket köztük és bennük végbevittem, mindinkább megerősödtek a hitben.

Apostolaim csodálkoznak Márián

Az apostolok elmentek szeretett Anyámtól, és egymás közt arról beszéltek, amit tőle hallottak. Dicsérték és magasztalták erényeit, és különösen ajándékait és kiváltságait, amelyek belőle sugároztak. Egyöntetűen mondták:

– Valóban teljes igazsággal állíthatjuk, hogy Mária a magasztos Úrnő, ő a Messiásnak, Mesterünknek igazi és méltó Anyja. Benne megvan minden erény, telve a kegyelemmel és bölcsességgel. Teljesen jóságos, megnyerő, szerető és irgalmas. ő isteni Mesterünk tökéletes képmása.

Továbbá azt mondták:

– Igen, ő boldog és szerencsés. Mi is szerencsések vagyunk, mert részünk van a nagy kiváltságban, hogy őt megismerhettük, vele érintkezhetünk és oktatásaiban részesülhetünk.

Mialatt így beszéltek, Péter, aki különösen izzott és lelkesedett, azt mondta nekik:

– Mindnyájunknak közösen bensőségesen kell kérnünk Mesterünket, hogy hagyja hátra nekünk Anyját. Ne vegye el tőlünk ezt a segítséget és erősítést, amikor elbúcsúzik tőlünk. Gyakran kell kérnünk erre.
.
Mindnyájan elhatározták, hogy kérni fogják ezt tőlem. Meg is tették. Részvéttel voltam hozzájuk ismételt kérésük miatt. Már többször megígértem nekik, azonban ők mindig elgyengültek. Jóllehet már biztosítottam őket, hogy náluk hagyom Anyámat, mégis ismételten kérték őt tőlem. Barátságosan meghallgattam őket. Vigasztaltam és bátorítottam mindnyájukat, hogy ne féljenek, mert nem akarom megfosztani őket ettől a vigasztalástól, segítségtől és erősítéstől.

Küldetésükről beszélek apostolaimmal

Az apostolok felkészültek elmenetelemre. A Szentlélek segítette őket ebben kegyelmével, miután közöltem Őt lelkükkel. Mind égőbbé vált vágyuk, hogy fogadják a Vigasztalót. Ismét megjelentem nekik, amikor mindnyájan együtt voltak. Gyengéd szeretettel beszéltem hozzájuk:

– Látjátok, és elismeritek, mennyire szeretlek titeket. Nem szólítalak benneteket szolgáknak, jóllehet Uratok vagyok. Sokkal inkább barátaimnak nevezlek titeket. Közöltem veletek titkaimat. Láttátok mindazt, amit tettem, miközben köztetek voltam. Ismerjétek el a nagy jótéteményt, amiről meggyőztelek titeket. Nem ti választattatok engem, hanem én választottalak titeket. Én hívtalak titeket a világból követésemre, hogy kiküldjelek titeket, s hogy ti a világban gyümölcsöt hozzatok. Meg kell nyernetek a tévelygő lelkeket, és vissza kell vezetnetek őket aklomba. Amit ti fogtok tenni, azt sokan fogják utánatok tenni, amíg csak lesznek Egyházamban olyanok, akik gyümölcsöt hoznak, és titeket követve, magukat a lelkek megnyerésének szentelik. Ezáltal nagy gyümölcsöt hoznak, mert fáradozásuk révén sokan megtérnek. Ők pedig örök jutalmat kapnak munkájukért.

– Örüljetek tehát, hogy ilyen magasztos szolgálatra választottalak ki titeket. Ez a szolgálat a mennyei Atyának nagy örömöt és dicsőséget szerez. Nektek magatoknak pedig nagyon érdemszerző ez a tisztség. Ha egyesülve maradtok velem, és szavam bennetek marad, és megtartjátok és végrehajtjátok azt – mondom nektek, kérjetek, amit akartok, és elnyeritek. Atyám szeret titeket, mert ti is szerettetek engem, és hittetek nekem. Kérjetek Atyámtól mindent, amit akartok, az én nevemben, és Ő megadja nektek. Azáltal, hogy Atyám megadja azt nektek, megismeritek majd, mennyire szeret titeket. Azt is megtudjátok, mennyire szeret engem. Arra ügyeljetek, hogy mindent rám hivatkozva kérjetek.

Apostolaimat nagyon megvigasztalta az ígéret, ami tettem nekik. Még inkább örültek azonban annak, hogy engem beszélni hallottak. Az a gondolat viszont, hogy hamarosan elhagyom őket, ismét megzavarta és elszomorította őket. Megint kértek, ne hagyjam el őket.

Megmondtam nekik, fel kell készülniük arra, hogy meg lesznek fosztva látható jelenlétemtől, mert nekem hamarosan vissza kell térnem Atyámhoz, aki küldött engem. Azt is mondtam nekik:

– Ti gyermekeim, szomorúak vagytok, és nagyon búslakodtok. Ne kételkedjetek azonban abban, hogy szomorúságotok örömre változik. Ne csodálkozzatok azon, ha látjátok, hogy a világ örül és ünnepel. Inkább sajnálkozzatok rajtuk, mert örömük örök sírássá változik. Titeket kevésre fog becsülni a világ, és szerencsétleneknek fog tartani. Ez azonban ne okozzon nektek fájdalmat, mert ti az egész örökkévalóságon keresztül tiszteletben és boldogságban fogtok részesülni, a világ pedig semmit érő és szerencsétlen lesz, mert örök szenvedésre és összehasonlíthatatlan nyomorúságra lesz kárhoztatva. Titeket gyűlölni és üldözni fog a világ, de tudjátok meg, hogy semmiképpen sem tud ártani nektek. Örüljetek azért, hogy úgy bánik veletek a világ, amint velem is bánt. Nem tarthattok igényt többre, mint én, aki Istenetek és Mesteretek vagyok. Ha engem üldözött a világ, és rosszul bánt velem, akkor nektek is azt kell kívánnotok, hogy veletek is úgy bánjon, mint velem bánt. Így hasonlóbbakká váltok hozzám, és én nagyobb szeretettel nézek rátok, amint Atyám is, aki titeket hozzám hasonlóknak fog látni. Minden szorongattatásban és üldöztetésben, amivel találkoztok, gondoljatok mindig arra, amit én elviseltem. Így felbátorodtok arra, hogy örömmel szenvedjetek, és szerencséseknek tartsátok magatokat, hogy hozzám hasonlókká váltatok. Viseljetek el mindent türelemmel és örömmel, amint láttátok, hogy én elviseltem. Valóban, követnetek kell példámat, és az egész világgal el kell ismertetnetek, hogy tanítványaim vagytok. Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. E kölcsönös szeretet által, amellyel egymáshoz viseltettek, fogja a világ felismerni, hogy tanítványaim vagytok.

Mindezt, és még sok egyebet mondtam apostolaimnak. Szavaimat nehéz felfogásukhoz és egyéniségükhöz szabtam, és figyelemmel hallgattak. Részben megragadta őket a szavaimból kiáradó szeretet és kedvesség, részben félelem töltötte el őket, mert hallották, mit kell elviselniük a világból való eltávozásom után. Bátorítottam őket ezekkel a szavakkal:

– Ti szomorúak vagytok, mert az üldöztetésről hallotok, amit el kell viselnetek. Szomorúvá tesz titeket azt hallani, hogy gyűlölni fog titeket a világ: De ne féljetek, mert a Szentlélek, akit megígértem nektek, meg fog erősíteni, és bátorrá tesz benneteket, úgyhogy minden szorongattatásban és üldöztetésben örülni fogtok. Nagy örömmel mentek majd a bírói szék élé és beszéltek majd a hatalom uraival, nevem és hitem ellenségeivel. Szívetek ujjongani és lelketek örülni fog, hogy sokat szenvedhettek, és nevem szeretetéért rágalmazásokat és lekicsinylést viselhettek el. Más lelkületűek lesztek, mint most, mert a Szentlélek szól majd belőletek. Ő nagy erőt és hatalmat ad nektek,
hogy minden félelem nélkül viselkedjetek és beszéljetek.

Miután apostolaim végighallgattak, nagyon megvigasztalódtak és felbátorodtak, én pedig e|távoztam tőlük.

Apostolaim öröme

Bármily hosszú ideig tartózkodtam is apostolaimnál, az számukra csak egy szempillantásnak tűnt, oly nagy vigasztalást éreztek szavaim hallatán. Nagyon ragaszkodtak ezekhez az érzékelhető vigasztalásokhoz. Miután elhagytam őket, azt mondták egymásnak:

– Mily gyorsan elment Mesterünk! Mit teszünk majd, ha többé már nem lesz velünk?

Amikor így beszéltek, elfelejtették, amit nekik mondtam. Nagyon búslakodtak amiatt, hogy látható jelenlétemtől meg voltak fosztva. Jóllehet gyakran figyelmeztettem őket, hogy szakadjanak el ezektől az érzékelhető örömöktől, beszélgetéseikben mindig visszatért ez a panasz. Azért újból megjelentem nekik, és megfeddtem őket. Természetesen ezt nagy szeretettel tettem. Türelmesen megmutattam nekik, hogy amint én viseltetem irányukban, úgy kell nekik is embertársaikkal bánniuk, utánozva szeretetemet és türelmemet.

Felhatalmazom őket a papszentelésre

Egy más alkalommal apostolaim ismét együtt voltak, és arról beszélgettek, amit nekik mondtam. Újból látni szerettek volna, hogy szavaimat hallhassák.

Megjelentem nekik. Közéjük állva a szokásos ,,Béke veletek”- kel üdvözöltem őket. Rájuk leheltem, és újból részesítettem őket a Szentlélekben. Megparancsoltam nekik, hogy szolgáltassák ki a keresztség szentségét, és menjenek hirdetni evangéliumomat világszerte. Ezt mondtam:

– Menjetek el mindenhova, és hirdessétek evangéliumomat minden teremtménynek, hogy ők megkeresztelkedhessenek az Atyának, Fiúnak és a Szentléleknek a nevében. Mindnyájan, akik hisznek és megkeresztelkednek, üdvözülnek. Azok azonban, akik nem hisznek, el fognak kárhozni.

– Azoknál, akik hisznek, sok jelet fogtok látni. Nevemben ki fogják űzni az ördögöt, különböző nyelveken beszélnek, azaz egy új nyelven. Kígyókat emelnek fel, azaz szavaik által megtérnek a bűnösök. Eltávolítják a bűnöket a bűnösök lelkéből, és ha valami mérget isznak, nem fog ártani nekik. A betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak. Mindenki művelni fogja ezeket a csodákat, akinek erős hite van. Egyházam kezdeténél ezek a csodák szükségesek, hogy általuk növekedjék a hívek száma. Természetesen Egyházamban sohasem fognak hiányozni olyanok, akik nevemben csodákat művelnek, hogy megszégyenítsék a hitetleneket.

– Amint én most közlöm veletek a hatalmat és a kegyelmi ajándékokat, hogy kereszteljetek és elmehessetek a világ megtérítésére, ugyanúgy fogom megadni ezt a hatalmat más szolgáimnak is, akiket ti kijelöltök, hogy ők is képesek legyenek annak megtevésére, amit nektek parancsolok. Elrendelem, hogy ezekre a szolgákra tegyétek rá kezeteket, és hívjátok le rájuk a Szentlelket. Leheljetek rájuk, amint én tettem veletek. Most megadom nektek ezt a hatalmat.

Az apostolok meghatódtak. Azt mondtam nekik:

– Ne csodálkozzatok azon, hogy ezt most alig értitek meg. Majd ha részesültök a Vigasztaló Lélekben, teljesen képesek lesztek ennek a hatalomnak a gyakorlására. Mindent meg fogtok érteni, mert a Lélek közli veletek adományait. Elteltek bölcsességével és tudásával és
minden egyéb adományával. Akkor majd jól felfogjátok, amit nektek mondtam és tanítottam. Én fogom elősegíteni, hogy világosan felismerjétek a kegyelmeket, amelyeket nektek adtam. Most nem értitek meg, akkor azonban jobban felfogtok majd minden titkot és minden szentséget, amire tanítottalak titeket, és megértitek, miként kell kiszolgáltatnotok a szentségeket. Most már csak kis idő van hátra számomra, hogy veletek legyek, és ti mélyen szomorkodtok távozásom miatt. Azonban a Szentlélek megvigasztal majd titeket, és túláradó örömmel tölti el szíveteket. Senki sem tudja ezt elvenni tőletek. Amikor eltűritek a gyűlöletet, üldöztetést és megostoroztatást, az sem csökkenti majd örömötöket, amelyet az isteni Lélek közöl veletek. Drága tanítványaim! Ne búslakodjatok elmenetelem miatt! Ha ugyanis nem megyek el, nem részesültök ebben az isteni Lélekben!

Apostolaimat az ígéretek újból megerősítették, azonban mennybemenetelem gondolata nagyon elszomorította őket, emiatt gyakran könnyeztek. Nagy aggodalommal néztek rám, és nem tudtak betelni látásommal. Jóllehet sok vigasztaló dolgot mondtam nekik, a hozzám való érzelmes ragaszkodás miatt nem tudták elfogadni, hogy meg legyenek fosztva tőlem. Én megadtam nekik a kegyelmet ettől az érzelmes ragaszkodástól való elszakadásra. Azonban emberi természetük jelenlétemet annyira szerette és oly hosszú ideig élvezte, hogy elvesztését nagyon nehéznek találta.

Nagyon nagy részvéttel voltam irántuk. Nem hagytam fel vigasztalásukkal és oktatásukkal. Újból és újból mondtam nekik, ugyanezekkel a szavakkal, hogy belevéssem emlékezetükbe, mégis szinte képtelenek voltak szavaim megjegyzésére a mértéktelen szomorúság miatt, amit eltávozásom gondolata okozott nekik.

Ebben az időben tökéletesen boldog voltam, többé nem voltam alávetve a fájdalomnak és a szenvedésnek. Egyébként fájt volna látnom apostolaim szomorúságát. Igen nagyon szerettem őket, és együtt éreztem velük. Nekik azonban el kellett viselniük ezt a szenvedést, és egészen el kellett szakadniuk ettől a vigasztalástól, hogy képesek legyenek az isteni Lelket magukba fogadni. Egész vigasztalásukat, minden érzelmüket és kívánságukat emberi természetemre alapozták.

Nem vágytak másra, csak hogy velem legyenek, és látható jelenlétemet élvezzék. Azért nagyon szükséges volt e vonatkozásban megtisztítani érzelmeiket és kívánságaikat, mert ők jobban szerették saját vigasztalásukat, mint az én dicsőségemet. Jobban szerették saját örömüket, mint az enyémet. Így megfelelő volt, hogy megengedjem nekik attól való elszakadásukat. Ez tökéletesítette szeretetüket.

Természetesen később a kegyelem segítségével belenyugodtak. Miután bizonyos fokban megvigasztaltam és tanítottam őket, eltávoztam. Amint eltűntem szemük elől, úgy érezték, mintha szívüket szakítottam volna ki keblükből. Különösen Péter érzett így, aki a többinél jobban vonzódott hozzám. Mindig társaságomban akart lenni.

Amint egyedül maradtak, az általam tett ígéretekkel vigasztalták egymást és a kegyelemmel, amelyet közöltem velük. Egy ember sem képes felfogni, mily nagy volt apostolaim fájdalma, mialatt engem nélkülöztek. Más embereknek ugyanis nem volt alkalmuk arra, hogy olyan bizalmasan és oly hosszú ideig élvezzék lényem kedvességét és hallják szavamat Csak szeretett Anyám fogta fel ezt, mert ő mindenki másnál jobban élvezte ezt földi életem alatt. Ő nagy részvéttel volt az apostolok iránt. Vigasztalta és bátorította őket, mint egy jó anya teszi kisgyermekeivel. Ők szavai révén nagyon megerősödtek.

Megjelenek a többi tanítványnak

Néhányszor más tanítványaim is beszélgettek egymás közt feltámadásomról. Ismeretes volt előttük, hogy közülük néhánynak megjelentem. Vágyakoztak, hogy engem lássanak. Megjelentem nekik. A szokásos módon üdvözöltem őket:

– Béke veletek!

Szívük eltelt örömmel, amint megláttak és felismertek. Mindnyájan imádtak. Nagy szeretettel beszéltem hozzájuk, oktattam őket, és emlékeztettem mindnyájukat arra, amit tanító tevékenységem alatt mondtam nekik. Ilyen módon megerősítettem őket feltámadásom hitében. Nagy volt ezeknek a tanítványoknak a vigasztalása, amint engem láttak, és szavaimat hallották. Megmondtam nekik is, hogy hamarosan vissza kell mennem az Atyához, aki engem küldött:

– Tanítványaim, meg kell tudnotok, hogy vissza kell mennem az Atyához, aki engem küldött. Már csak kis ideig leszek veletek. Ezekre a szavakra a tanítványok nagyon elszomorodtak. Mélyen búslakodtak, mert felettébb szerettek engem. Azonban megvigasztaltam őket:

– Ne legyetek szomorúak azért, mert el kell titeket hagyjalak. Mennybemenetelem után el fogom küldeni nektek a Vigasztaló Lelket. Már megígértem Őt apostolaimnak. Ti is egyesülni fogtok apostolaimmal az isteni Lélek fogadásában, lelki képességeteknek megfelelően, amelyet Ő bennetek talál. Azért égő vággyal készüljetek fel fogadására. Kérjétek állandóan a mennyei Atyától a Szentlelket. Ez a Lélek fel fogja tüzesíteni szereteteteket, megvilágít benneteket, és tanúságot tesz nektek rólam. Mindent kinyilatkoztat nektek, amit én tanítottam. Meg fogja erősíteni hiteteket. Megvigasztal, és megszünteti minden félelmeteket, ami most annyira nyomottá teszi hangulatotokat. Az Ő műve lesz, hogy készségesen megismertetitek nevemet hitem minden ellensége előtt.

Nagy figyelemmel hallgattak, és öröm töltötte el szívüket szavaim édessége miatt, amelyek lelkükbe hatoltak. Egyesek könnyeztek a túlcsorduló vigasztalástól, amit elnyertek. Nem tudtak eleget nézni engem. Megvilágosítottam őket, hogy mindig jobban megismerjenek. Miután így megvigasztaltam, kioktattam és megerősítettem őket feltámadásom hitében, eltávoztam tőlük.

Azonnal elmentek az apostolokhoz, hogy közöljék velük az újságot. Amint egymással erről beszéltek, mindinkább megerősödtek az igazságban. Minden kétely eltűnt lelkükből. Mivel most már közeledett az idő, amikor a világból az Atyához kellett mennem, mindig erősebbek lettek a hitben. Sok kegyelmet esdettem ki számukra az Atyától. Azt akartam, hogy e világból való elmenetelemnél apostolaim és minden tanítványom megerősödjék a feltámadásom igazságába vetett hitben. Azért jelentem meg nekik oly gyakran és tartózkodtam velük, hogy részben oktassam, részben megvigasztaljam és bátorítsam őket. Minél többet voltam velük, annál jobban növekedett bennük feltámadásom hitének bizonyossága.

Az egész idő alatt, amíg csak feltámadásom után a földön tartózkodtam, szakadatlanul dicsőítettem mennyei Atyámat. Köszönetet mondtam Neki az egész emberi nem nevében. Felajánlottam Neki szolgálataimat, és ezáltal sok kegyelmet nyertem testvéreim és nővéreim számára. Gyakran dicsőítettem Őt szeretett Anyámmal és a velem levő szentek egész karával együtt. Ezekkel a szentekkel, akiket én a pokol tornácáról kihoztam, dicsértem a mennyei Atyát.

Atyám nagyon örült amiatt, hogy ilyen magasztos teremtmények dicsérik és dicsőítik. Ezek a szentek örültek emberségem és istenségem miatt. Emberi megjelenésemet látva szemlélték istenségemet is, amint az önmagában leplezetlenül létezik. Jóllehet ők velem voltak a földön, élvezték a boldogító színelátást. Ezért nagyon boldogok voltak, és gyönyörüket találták bennem.

>> Péternek elsőbbséget adok

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005