Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

A turzovkai látnok keresztútja /Mateu Laseut élete/

<< A turzovkaihoz hasonló Mária jelenések és üzenetek

Elég gyakori, hogy a látnokokat elmebetegeknek, csalóknak, vagy az ördögtől félrevezetett egyéneknek tartják, és minden eszközzel igyekeznek meggyőzni őket tévedésükről és visszavonó nyilatkozatot kényszeríteni ki belőlük.

Jól megfigyelhetjük ezt az eljárást La Salette, Lourdes, Fatima, Garabandal és San Damiano esetében. De annyit talán még egy látnok sem szenvedett – Arc-i Szent Johanna kivételével, akit elevenen megégettek – mint Lasut Máté.

Börtönben

Amint előre megjövendölte, 1958. szeptember 11-én letartóztatták. Abban a pillanatban titokzatos módon eltűnt nyakáról a szürke rózsafüzér, amit a Szűzanyától kapott, s amit azóta mindig magán hordott. Börtönbe zárták. Miután kihallgatták, egy rendőrkocsiban falúról-falúra hordozták, hogy így megalázzák.

Noha Máté természeténél fogva hallgatag volt, most félelem nélkül felszólalt, ha arról volt szó, hogy megvédje a Szűzanyát. Egy fiatalembert, aki kigúnyolta Máriát, megfeddett: „Rám mondhatsz, amit akarsz, de Isten Anyjáról csak tisztelettel szabad beszélned!”

Egy tárgyalásán a bíró így akarta megpuhítani: „Nézd, mennyire tönkretetted családodat. Feleséged egyedül van otthon a gyerekekkel. Légy észnél! Mondd, hogy elaludtál az erdőben és álmodtad az egészet. Írásba foglaljuk vallomásodat, s utána hazamehetsz, előléptetünk és felemeljük fizetésedet.” Erre Máté megkérdezte a bírót, hogy él-e az anyja? „Igen” – felelte a bíró. „És Ön képes lenne megtagadni őt?” – kérdezte tovább Máté. „Azt már nem!” – válaszolta a bíró. „Lássa, ugyanígy én sem vagyok hajlandó semmi áron sem megtagadni az én Mennyei Anyámat, a Boldogságos Szűz Máriát.”

A bíró erre megzavarodottan összekotorta papírjait és elnapolta a tárgyalást.

A jelenések idején

Máté három leánygyermeke közül a legidősebb már megházasodott, a másik kettő még otthon élt. Mikor Mátét letartóztatták, felesége nagy ínségbe került. Munkát nem vállalhatott, mert legkisebb gyermekét gondoznia kellett. Kénytelen volt segítséget kérni a szomszédoktól, ismerősöktől és rokonoktól. Mikor kisgyermekével karján meglátogatta fogságba vetett férjét, a kommunisták azzal akarták őt megtörni, hogy vádolni kezdték, mily ínségbe taszította családját, s mily fájdalmat okozott feleségének. Mátét azonban nem tántorította meg ez a kétszínű érvelés, és hűségesen kitartott a Szűzanya mellett. Természetes lelkinyugalommal vállalta a reá nehezedő szenvedéseket, mint amelyek velejárnak minden ilyen küldetéssel. Semmi félelmet sem érzett, mert ő csak Istentől félt. Hitéért életét is kész volt feláldozni.

Nevetségessé akarták tenni Mátét, és bohócruhába öltöztetve lefényképezték. Noha több képet készítettek róla, azokon mindig a fatimai Szűzanya képe rajzolódott ki.

Elmegyógyintézetben Mátét végül bolondnak nyilvánították és bezárták egy elmegyógyintézetbe, Byaritzban, Sillein közelében. Először a legsúlyosabb betegek között helyezték el. Ez a megaláztatás tíz hónapig tartott.

Amikor szabadon bocsátották, nemcsak állásából lökték ki, hanem mindennemű nyugdíjjárandóságától is megfosztották. Egy évig otthon volt. Az emberekkel szívesen járt az erdei Mária-képhez imádkozni.

Egy év múlva ismét letartóztatták. Most három évre zárták be. A harmadik év végén a szlovákiai elmegyógyintézetből elvitték a Prága mellett lévő Központi Vizsgálóintézetbe, majd a Brunslau mellett lévő intézetbe került. Itt egy este, amikor lefeküdt, a betegek egymásután odaszállingóztak ágya mellé. Ő jótanácsokat adott nekik jövendő életükre vonatkozóan, azok pedig felváltva ott imádkoztak a közelében egész éjjel.

A rendkívüli eseményt természetesen jelentették a vezetőségnek, és egy magasabbrangú tisztviselő megkérdezte Mátét, miként történhetett ez? Máté, mikor látta, hogy a természetfeletti magyarázat nem elégíti ki a tisztviselőt, jó humorral azt tanácsolta neki; hogy próbáljon ő az ágyába feküdni, talán hozzá is odajönnek az emberek. Az nagyot nevetve megjegyezte, hogy hozzá ugyan senki sem jönne. Ismét elküldte Mátét a Központi Vizsgálóintézetbe, ahol annak vezetője személyesen bocsátotta el őt. Azt tanácsolta neki, hogy ha ezentúl valaki nehézségeket állítana útjába, mutassa csak fel az általa kiállított igazolványt.

Falujában Máté örült annak, hogy elbocsátották az állami szolgálatból. Fizetése ugyan alacsonyabb lett, de legalább szabadon gyakorolhatta vallását. Egy darabig nem háborgatták, de állandóan figyeltették detektívekkel. Az egyik ott lakott a közelében.

Azonban Mária is figyelemmel kísérte hűséges hírnökének életét. Nem mentette meg ugyan őt a szenvedésektől, amelyek számára az érdem és életszentség bőséges forrásai voltak, de időnként kinyilvánította anyai gondoskodását. Egyesek látták, hogy az elmegyógyintézetben is megjelent neki cellájában.

A keresztek közé tartozott plébánosának ellenszenve is. Egyszer megtagadta tőle a szentáldozást, azzal a megjegyzéssel, hogy neheztel rá, mivel neki, a nagy bűnösnek megjelent Mária, míg ő, a plébános, aki jobb életet él, nem látta. Egy héten belül a plébános leesett egy állványról, s lezuhant egy mély pincébe. Azonnal meghalt. A szerencsétlenség előtt Máté álmában látta, hogy a plébános abbahagyja a misézést, összecsomagol, és elindul a mezőn, míg végül eltűnik a távolban.

Egy asszony, aki közel lakott Mátéhoz, azzal vádolta őt, hogy bolond és a jelenések csak megzavarodott agyának szüleményei. Néhány hónapra rá ez az asszony erős torokgyulladás következtében hirtelenül meghalt.

Máté belső lelkiéletéről nem sokat tudunk, de néha rendkívüli események történnek vele. Egy nagypénteken a szent sír előtt a földre esett. Erős férfiak talpra akarták segíteni, azonban meg sem tudták mozdítani, oly súlyossá vált. Így maradt ott egészen addig, míg az Oltáriszentséget ismét vissza nem tették az oltárszekrénybe. Akkor magától felállt.

Egy téli napon a templomban a hívek által behordott hó megolvadt. Máté egész mise alatt egy nagy pocsolyában térdelt. Nadrágja azonban megmagyarázhatatlan módon teljesen száraz maradt, amiről a körülötte lévők tanúskodtak. Az utóbbi években Máté már nem jár fel a jelenések hegyére, mert amint ő megjelent, az emberek abbahagyták imáikat, s mindenkinek feléje fordult a figyelme. Ő jobbnak tartotta, ha Istenre gondolnak, és imádkoznak.

Máté azt tartotta, hogy ő csak egy báb Mária sakktábláján. Az ő feladata az volt, hogy a jelenést és az üzenetet közölje a világgal, s ezzel küldetése véget ért.

>> A turzovkai kegyhely sorsa

 

A Metropolita Egyesület többféle céljához adományokat gyűjtünk, hogy újabb keresztény médiafelületeket hozhassunk létre. Tervünk egy papi hivatásról szóló oldal, egy online imaközösségi felület létrehozása, és szeretnénk a nagy keresztény misztikusokat hangoskönyvben elérhetővé tenni. Ebben kérjük anyagi segítségeteket.

Az adományt paypal-on keresztül (ha a linkre kattintasz) és közvetlen utalással is be tudjuk fogadni.

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük!!!

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Számlázás részletei

Összes adomány: 5000Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.