Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

<< Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása

< Nagycsütörtök éjszakája – A Passió kezdete

KAIFÁS ELŐTT

Fájdalmas és megalázó út

Annás házából Kaifás házába vezettek, ahol sokan vártak már engem, mert nem akartak addig nyugovóra térni, míg nem látnak.

Jóllehet tudták, hogy elfogtak és megkötöztek engem, mégis saját szemükkel akartak látni, hogy ez elégtételül és vigasztalásul szolgáljon. Azért a szolgák nagy sietséggel húztak engem az utcán, mert emberek jöttek a főpaptól, s azt mondták, hogy az már türelmetlenül vár, mert utána le akar feküdni.

Oly hevesen húztak, hogy gyakran elestem. Nagyon elgyengültem ugyanis az elszenvedett gyötrelmek miatt. Ütlegeléssel és a kötéllel húzva siettettek, hogy álljak fel. Nagy zajjal vezettek, sértegetve és ütlegelve, hogy a nép, aki hallja őket, fellázadjon ellenem. Valóban nem akadt, aki részvéttel lett volna irántam. Többnyire mindenki ezt mondta:

– Íme, végül az igazságszolgáltatás kezébe került. Kiderült, hogy kicsoda. Ki gondolta volna, hogy ilyen volt? Elöljáróinknak valóban igaza volt, amikor annyira gyűlölték őt!

Volt, aki az ablakból szórta rám a sértő és gúnyos megjegyzéseket és kinevetett. Ezek között, és azok között is, akik engem vezettek és gyötörtek, sok olyan volt, akiket én gyógyítottam meg különféle betegségekből. Amikor láttam ezt a nagy kegyetlenséget és hálátlanságot, csúcspontjára hágott keserűségem.

Mivel hosszú hajam volt, egymással versengtek, hogy ki tudja azt jobban meghúzni. Oly gonoszul húzták és összepiszkították, hogy csak színéről lehetett felismerni. Mindent eltorzítottak rajtam, amiről azt gondolták, hegy felkeltheti az emberek szeretetét. Így aztán irtózat fogott el mindenkit, aki rám nézett. Ennyire gonoszok voltak. Mindezt felajánlottam az Atyának, engesztelésül azokért a sérelmekért, amelyekben részesült. Eltorzított állapotomat felajánlottam engesztelésül azok bűneiért, akik testvéreim közül csak azzal törődnek, hogy díszítgessék magukat, hogy tetszenek a teremtményeknek.

Láttam akkor mindezt, és keserűséget éreztem miatta. Azt mondtam:

– Íme, milyen sokba kerül nekem a ti hiú díszetek, törekvésetek, amellyel tetszeni akartok az embereknek! Íme, mit szenvedek el, hogy a ti hiú kielégülésetekért megfizessek az isteni igazságosságnak! Bárcsak szeretettel válaszolnátok erre azért, mert kifizetem adósságotokat. Bárcsak megemlékeznétek arról, mennyit szenvedtem értetek!

Láttam, hogy nagy részük megfeledkezik erről, és ez nagy keserűséggel töltött el. Tudod, Jegyesem, hogy gyakran panaszkodom ilyen módon testvéreimre. Látva, hogy ennyire nem működnek közre a kegyelmekkel, és ennyire hálátlanok a sok jóért és sok szeretetért, szívem nagyon szenvedett. Vágyakoztam, hogy mindenki felhasználja a kegyelmeket, amit kiesdek számára Atyámtól, és válaszoljon irántuk tanúsított szeretetemre és nekik adott jótéteményeimre.

Majd az isteni Atyához fordultam, akinek felajánlottam magamat ennyire eltorzítva, és kértem Őt szenvedésemre, adjon testvéreimnek megvilágosítást és kegyelmet, hogy felismerjék tévedésüket. Díszítsék lelküket, amelynek tetszenie kell Neki, és nem testüket, hogy az embereknek tetszenek! Láttam, hogy az Atya megtette, és sokan felhasználták azt, lemondva minden hiúságról és világi pompáról. Megelégedtek azzal, hogy alázatos ruhát hordanak, s így követnek engem, a szegényt és megvetettet. De nagy volt a keserűségem, amikor láttam azok nagyon nagy számát, akik elvesznek a hiúságban és világi pompában. Ami azonban legjobban lesújtott engem, az az volt, hogy még azok is, akik követőimnek hívják magukat, elmerülnek a világi hiúságok őrületeiben, amelyek csak arra szolgáInak, hogy szenvedélyeiket és önszeretetüket táplálják. Ezekkel az érzelmekkel nagy visszatetszést váltanak ki az isteni Atyából, és megfosztják magukat a legnemesebb dísztől, amelyet az Atya adna lelküknek isteni kegyelme révén.

Virrasztás

Mint már mondtam, Kaifás házába menet sok kínzást és sértegetést szenvedtem el az utcán. Amikor a főpap házához közeledtünk, nagy szomorúság fogott el a sok bántalmazás és megvetés miatt, amit előkészítettek számomra. De a szeretettől lelkesítve, amellyel szenvedtem, és teljesen megadva magamat az Atya akaratának, vágyakozva mentem, hogy szenvedjek szeretetből minden testvérem üdvösségéért. Sokan álltak az ablakban, a főpap házában, hogy meghallják a zajból és fütyülésből, mikor érkezem meg, és hírül adják neki. Jóllehet éjjel volt, mégis az ablakban álltak, nem félve a huzattól, sem a hidegtől. Az egész szolgasereg virrasztott, hogy ezzel a főpap, az írástudók és farizeusok tetszéséi elnyerjék.

Amikor ezt láttam, nagy keserűséget éreztem, mert képzeletem előtt megjelent mindenki, aki hiú vágyainak kielégítéséért virrasztani fog és sokat szenved, hogy kielégítse bűnös szenvedélyét. Ezzel szemben saját lelkének üdvösségéért, és az isteni Atya szolgálatáért és dicsőségéért nem tudnak, és nem is akarnak semmit sem elszenvedni. Minden kis kellemetlenség nagyon súlyosnak tűnik számukra, és minden kis szenvedés elviselhetetlenül nehéznek. Azért kértem az isteni Atyát, világosítsa meg őket, és ismertesse meg velük tévedésüket, amelyben élnek. Láttam, hogy az Atya megteszi, és hogy sokan felhasználják az isteni megvilágosítást. Elviselik a kényelmetlenségeket és szenvedéseket saját örök üdvösségükért, és az isteni Atya szolgálatáért és dicsőségéért. Ezért hálát adtam az Atyának. De keserűséget éreztem, amikor láttam azok nagy számat, akik nem használják fel az isteni megvilágosítást, es egyáltalán nem is törődnek vele. Ezek sokat tűrnek és szenvednek saját hiábavaló élvezeteikért és szeszélyeikért. Felajánlottam az Atyának ezt a fájdalmas éjszakai virrasztást engesztelésül az ő vétkeikért.

Kaifás és a nagytanács előtt

Megérkeztünk Kaifás főpap házához. A csapat minden tagja ünnepelni kezdett, egyik táncolt, a másik vidáman tapsolt. Mindent megtettek, hogy engedelmeskedjenek az írástudóknak és farizeusoknak, akik ott álltak, rám várakozva. Lehajtott fejjel léptem be ebbe a házba. Szememet a földre sütöttem, eltelve a szégyenkezéstől eltorzított alakom miatt, egyedül, az ellenség kezében, mindenkitől elhagyatva. Mindenki ellenem volt, nem volt ott egyetlen egy sem, aki kis részvéttel is lett volna irántam.

Azért teltem el szégyenkezéssel, amikor ennyire eltorzítottnak láttam magamat, mert el akartam szenvedni minden fájdalmat, amelyet egy közönséges ember elszenvedett volna, ha ilyen siralmas állapotban találta volna magát. Amikor elszenvedtem ezt a fájdalmat, részvéttel voltam minden követőm iránt, akik szeretetemből gyötrelmeket és szégyenkezést szenvednek el. Kegyelmet és erőt kértem számukra Atyámtól, hogy nagylelkűen Szenvedjenek, amint én szenvedtem az ő szeretetükért.

Megérkeztem közben a bíró elé, aki trónuson ült, komoly arccal, a kevélységtől felfuvalkodottan. Körülötte a tágas teremben sok írástudó és farizeus volt, mindnyájan komolyan, kimutatva felettem való tekintélyüket. Zavaros és haragos szemmel néztek rám, mintha meg akartak volna ölni tekintetükkel. Amikor látták, mennyire el vagyok nyűve és torzítva, még növekedett irántam gyűlöletük és bosszúvágyuk. Megvetésük és haragjuk tárgya voltam a sok jótétemény miatt, amit velük tettem.

Kihallgatnak és elítélnek

Úgy álltam ott, mint egy szelíd bárány a ragadozó farkasok között. A gonosz bíró kérdéseire semmi választ sem adtam, mert hamis volt minden, amit tőlem kérdezett, és amiről ezek a kegyetlen gonoszok vádoltak. Minden jelenlevő dühöngött, mert semmit sem válaszoltam. Volt, aki azt mondta a főpapnak, hogy képmutató vagyok, s azért nem válaszolok, mert ártatlannak tartom magamat, és megkövetelem, hogy a bíró is annak tartson. Ezért állok ott ilyen alázatos módon, valójában azonban vakmerő és kevély vagyok, szemtelenül megfeddtem mindenkit, amikor a Templomban prédikáltam. Minden jelenlevő megmondta rólam való véleményét és érzelmeit.

Sok váddal illettek engem ez előtt a törvényszék előtt. A legtöbb vád hamis és gonosz volt. Vádoltak azzal, hogy csaló, törvényszegő, kevély, ördögtől megszállott, a bűnösök barátja vagyok, vámosokkal érintkezek, velük eszem és iszom, hogy király akarok lenni és magamat Isten Fiának nevezem. Mindezeket és egyéb vádjaikat sértegetésekkel és rágalmakkal kísérték. Amíg így kissé kiadták dühüket, én ott álltam, és mindent mélységes csöndben hallgattam. Felajánlottam ezt az Atyának, engesztelésért súlyos bűneikért.

Végül megkérdezett a főpap az élő Isten nevében, hogy mondjam meg, valóban én vagyok-e az Isten igazi Fia, amint mondták, hogy én magam jelentettem ki ezt. A főpap nem azért kérdezte, hogy megtudja, valóban én vagyok-e az isten Fia, hanem hogy az én számból hallja ezt mindenki jelenlétében. Ha megvallom ezt, ennek alapján elítél engem. Ha tagadom, kinevet és megszégyenít minden jelenlevő előtt.

Jóllehet gonosz volt a szándéka, válaszoltam kérdésére, tiszteletből Isten neve iránt. Megvallottam minden jelenlevő előtt, hogy valóban én vagyok az Isten Fia, és hogy látni fognak engem a felhők fölött, amint megítélem a világot.

Alig ejtettem ki ezeket az igaz szavakat, kifütyültek, összecsapták kezüket, sértegettek, úgyhogy az egész terem a zűrzavar és bosszúállás helyévé vált. A bíró válaszom miatt haragosan és teljes megvetéssel felkiáltott: – Káromkodott, s ezért méltó a halálra!

Mindnyájan felálltak, és kiáltozták: – Méltó a halálra!

Kettészakította ruháját haragja és bosszúállása jeléül, és megparancsolta, hogy zárjanak börtönbe az éj további részére. Az írástudók és farizeusok abból, hogy Isten igazi Fiának vallottam magamat, arra következtettek, hogy minden egyéb ellenem felhozott hamis vád is igaz. Azt mondták a főpapnak: – Amint nem tagadta ezt a vádat, úgy bűnös az összes többiben is.

És bűnösnek tekintettek. Nem akartam tisztára mosni magamat, hanem hallgattam. Az összes vád között, amit ezek ellenem felhoztak ezen a törvényszéken, csak kettő volt igaz: hogy én az Isten Fiának hívtam magamat, azaz, hogy Istent mennyei Atyámnak mondtam, és hogy a vámosokkal ettem. Ez előfordult néhányszor, de nem mivel kedvemet leltem volna az evésben és ivásban, amint ők mondták. Valójában életemben nagyon keveset ettem és ittam, sokszor éheztem és szomjaztam, és szokásos táplálékom a kenyér és víz volt. A vámosokkal azért érintkeztem, hogy megtérítsem őket. Ha velük étkeztem, ezt azért tettem, hogy látván életmódomat épüljenek, és azért is, hogy ne mulasszam el az adódó alkalmat arra, hogy jó oktatásban részesítsem őket.

A legnagyobb türelemmel viseltem el minden sértegetést és hamis vádat, hogy megtanítsam testvéreimet: sokszor hallgatni kell és tűrni. De amikor Isten dicsőségére beszélni kell, akkor szabadon és őszintén meg kell azt tenni, amint én nyíltan megvallottam, hogy én vagyok az Isten igazi Fia, jóllehet tudtam, hogy ez a megvallás sokba kerül nekem, mert kinevetnek és sértegetnek, és miatta halálra ítélnek.

Láttam ekkor mindazokat, akik azért, mert megvallanak engem és kijelentik, hogy keresztények, kínzásoknak lesznek kitéve a zsarnokok és a hit ellenségei részéről, és fájdalmas halálra ítélik őket. Nagy keserűséget éreztem emiatt, mert nemcsak mindazokat láttam, akik meghalnak nevem megvallása miatt, hanem láttam mindazt a gyötrelmet is, amit elszenvednek. Külön láttam mindegyiküket, és belsőleg átéreztem minden fájdalmukat, amiket ők testükben majd elviselnek. Felajánlottam ezt az Atyának, és kértem, édesítse meg szenvedésüket, tekintettel arra, amit én szenvedek el. Kértem, tegye őket erősekké és nemes lelkűekké a szenvedésben, hogy mindvégig kitartsanak. Láttam, hogy Atyám megteszi mindezt, s ezért hálát adtam neki. Nagy keserűséggel láttam ugyanakkor mindazokat, akik megadják magukat, és megtagadják a bennem való hitet.

Nagyon nagy volt a fájdalmam, mikor láttam, mennyire megfosztják ezzel Atyámat az Őt megillető tisztelettől, és mennyi lélek menthetetlenül elvész! Felajánlottam ezt a fájdalmamat az Atyának, és segítségét kértem minden ilyen nyomorult számára, hogy világosítsa meg őket, és adja nekik kegyelmét. Láttam, hogy az Atya megadja nekik, és ez által sokan megtérnek. Hálát adtam ezért az Atyának. De nagy keserűséggel láttam azok nagy számát, akik megmaradnak megátalkodottságukban és hűtlenségükben, és ezért nyomorultul elvesznek.

Egy piszkos cellába vezetnek

Miután a bíró megparancsolta, hogy vigyenek el onnan, és tegyenek börtönbe az éj további részére, és a szolgák jól őrizzenek, hogy ki ne szabaduljak kezükből, ütlegelve elvezettek egy szennyes cellába, ahol a szemetet tartották. Közben az írástudók és a farizeusok a főpappal maradtak, hogy tanácskozzanak arról, mit tegyenek velem. Megegyeztek abban, hogy reggel elvezetnek Pilátushoz, a pogány bíróhoz és helytartóhoz. Tanúkat keresnek, akik majd vádolni fognak, hogy az kereszthalálra ítéljen engem. Ez volt akkor a leggyalázatosabb és gonoszabb halálnem, amire a pogány bíró a gonosztevőket szokta ítélni. Azért akartak engem Pilátushoz vinni, mert ők nem tudtak ilyen megalázó haláIra ítélni. Miután mindent elhatároztak és elrendeztek, eltávoztak, hogy lepihenjenek.

Voltak közöttünk azonban olyanok is, akik nem akartak sem pihenni, sem enni addig, míg holtan nem látnak engem a kereszten. Azért, amint eltávoztak a főpap házából volt, aki elment megrendelni a keresztet és a szögeket, hogy amint Pilátus meghozza az ítéletet, azonnal végrehajthassa, s ne hiányozzék semmi sem. Volt olyan is, aki Kaifás házában maradt, és a fogdmegek mögött ment, feltüzelve őket, hogy engem gyötörjenek és kínozzanak az éj hátralevő részében. Élvezni akarta, hogy saját szemével látja, amint engem kínoznak.

Ezek a gonosz szolgák, látva, hogy a farizeusoknak nagyon tetszik, ha engem kínoznak, versengtek, hogy ki tud jobban gyötörni. Az ördögök is felizgatták és ösztönözték őket. A fiatalabbak és neveletlenebbek kezdték el gyötrésemet.

Mennyit szenvedtem, Jegyesem, ezen a fájdalmas éjszakán! Emberi ész nem képes azt felfogni. Amint az emberek éjszaka mindenfele bűnt követnek el, úgy ezek a gonoszok is megengedettnek tartották, hogy mindenféle módon gyötörjenek engem. Én mindent türelemmel viseltem el, és felajánlottam az Atyának, engesztelésül minden megbántásért, amelyekben a sötét éjszakákon testvéreim részesítik Őt. Ezen az éjszakán mindez megjelent előttem. Mindent láttam, és mindenért szenvedtem.

Először bekötötték szememet, hamis prófétának neveztek, és azt mondták, most valóban itt az ideje, hogy megismerjék prófétai tudásomat. Elkezdtek ütni, öklükkel verték a fejemet, vállamat, mellemet, s azt mondták, mondjam meg, ki ütött meg. Mások belém rúgtak, vagy bottal ütöttek, ismét mások húzták a hajamat, vagy a szakállamat, fülemet, és mind azt mondta: – Nagy próféta, találd ki, ki ütött meg közülünk!?

Mások levették sarujukat, és azzal ütöttek engem, megvetésük jeléül. Egyesek lábamra léptek, vagy megragadtak karomat, vagy derekamat és erősen kicsavarták. Mások arcul ütöttek.

Az ütlegelések közepette hallgattam, és mindent türelmesen elviseltem. Mások megragadtak nyakamat és megforgattak. Nagyon éreztem az ütések és kínzások okozta fájdalmat. Közben láttam mindazokat a sértéseket, amelyekben az isteni Atyát részesítik a sötét éjszakákon. Felajánlottam neki elégtételül és fizetségül saját fájdalmaimat és az ellenem elkövetett tiszteletlenségeket mindazért a tartozásért, amelyet testvéreim vontak magukra az isteni igazságossággal szemben.

Nevetség tárgyává tesznek

Miután egy ideig így szórakoztak velem a szolgák, belefáradtak kínzásomba. Levették a piszkos rongyot szememről, és leültettek. Azt mondták, hogy mivel királynak tartottam magamat, kellő módon ki akarják mutatni tiszteletüket. A pokoli fúriák mindjobban ingerelték őket. Amint kipihenték magukat, üdvözölni kezdtek engem, hátat fordítva nekem. Egymással versengtek, ki tud jobban kigúnyolni engem.

Arcomba köptek. Mindegyik arra törekedett, hogy minél nagyobb erővel köpje nyálát arcomba. A sok köpet elborította egész arcomat úgy, hogy még szemem is tele volt vele. Nem láttam többé, s nem tudtam letörölni, mert kezem hátra volt kötve. Még számba is beleköptek, hogy így megpróbáljanak megfojtani engem. Köpetük oly büdös és undorító volt, hogy rettenetesen szenvedtem tőle. Amikor büdös köpetüket arcomba köpték, kigúnyoltak engem, azt mondván:

– Fel kell díszítenünk szép arcodat, hiszen annyi gondot fektettél szépségedre, mert azt akartad, hogy mindenki szeressen, tiszteljen és megbecsüljön téged. Fogadd most ezt a hódolatot és ezt a díszítést szépséged és arcod számára. Most látszik, milyen hamis volt szépséged! Most teljesen eltorzult. Menj és űzd ki az ördögöket, mert rettenetes képedtől el fognak menekülni. Vagy menj, és vonzd magadhoz az egész várost tekinteteddel!

Miközben ezt mondták, állandóan vertek, anélkül, hogy belefáradtak volna, mert a pokoli fúriák ingerelték őket. Ezek a fúriák látva nagy türelmemet egyre jobban feldühödtek, mert nem tudták eldönteni, ki vagyok. Azért, hogy ezt kiderítsék, a megvetésnek, sértegetésnek és kínzásnak mindenfele módját találták ki, amire csak gonoszságuk képes volt, és ezeket sugallták a kegyetlen szolgáknak. Ezek készségesen végrehajtottak mindent, amire sugallatot kaptak.

Az ördögök sohasem voltak képesek ellenállni parancsaimnak, és nem bírták ki jelenlétemet, mert az nagy kínokat okozott nekik. Azért menekültek tőlem. Érezték, hogy nagy erőt gyakorlok fölöttük, s ők elvesztették erejüket, megrettentek és levertek voltak. Nem tudták, honnan jön mindez. Ezt tapasztalták az egész idő alatt, míg az emberek között éltem. Azonban szenvedésem alatt visszakapták szabadságukat, és teljes lehetőségük volt arra, hogy kitöltsék rajtam veszett dühüket, felhasználva erre a zsandárokat.

Az Atya megengedte ezt, és én alá akartam vetni magamat szemtelenségüknek és dühüknek, hogy türelmemmel kiérdemelhessem minden testvérem számára a kegyelmet, hogy ők megszabaduljanak a pokoli fúriák szemtelenségétől, távol tarthassák őket maguktól, és elűzhessék őket. Azért a lázadó szellemeket Atyám megfosztotta erejüktől és hatalmuktól, és csak azt tehetik meg, amit felső célból az isteni Atya megenged nekik. Ezért szenvedtem el én a sok kínzást, szemtelenséget és gyötrelmet, amelyet a gonosz szellemek találtak ki. Felajánlottam ezeket az isteni Atyának. Kértem őt, adja meg minden testvéremnek a hatalmat a pokoli szellemek fölött, hogy ezeknek ne legyen semmi hatalmuk, uralmuk senki fölött sem.

Láttam azonban, hogy ezek a szellemek sokakat fognak különböző módokon gyötörni, mert ezt az Atya megengedi nekik felsőbbrendű célból. Ez fájdalmat okozott nekem, és kértem az Atyát tegye erősekké mindazokat, akiket így gyötörnek majd az ördögök, és mentse meg őket e vad ellenség kezéből. Láttam, hogy az Atya megteszi ezt, és kegyelmeket ad nekik. Nagy keserűséget éreztem azonban, amikor láttam, hogy sokakat mindig gyötörni fog a vad ellenség. Imádtam az isteni Atya mélységes ítéleteit és isteni megengedését, és kértem kegyelmét és segítségét mindazok számára, akiket az ördögök így fognak gyötörni. Láttam, hogy az Atya megteszi, és ezért mindenki nevében hálát adtam neki.

A szolgák folytatták kegyetlen kínzásomat és ütlegelésemet, és sokat szenvedtem emiatt. Végül játszani kezdtek velem, egyik oldalról a másikra lökve. Fölugrottak egy padra, ami ott volt, hogy üljenek rajta, megragadtak hajamnál fogva, és felemeltek a levegőbe. Utána levetettek a földre.
Jegyesem, ennek az éjszakának hátralevő részében, annyira meggyötörtek és összevertek, hogy ez többször is elég lett volna ahhoz, hogy halálomat okozza, ha az istenség nem tartott volna életben. Ezeknek a fájdalmaknak és szenvedéseknek elviselése nagyon érzékennyé tették testemet a fájdalmakra.

Még nagyobbak voltak azonban a belső gyötrelmek, amelyeket elszenvedtem, amikor láttam az isteni Atyát érő sérelmeket. Láttam azoknak az embereknek a hálátlanságát, akikért szenvedtem: Láttam szeretett Anyám fájdalmait, aki lélekben látott és érzett mindent szerető és szomorú szívében. Kínjaim közben nem tapasztaltam semmiféle enyhülést sem. Most legalább részben felfoghatod, mily nagy volt fájdalmam, szenvedésem, keserűségem. Felajánlottam mindent az Atyának engesztelésül az Őt érő sértésekért.

Hamis tanúkat gyűjtenek ellenem

Közben néhány írástudó hamis tanúkat gyűjtött, hogy azok Pilátus előtt vádoljanak engem, s így ő halálra ítéljen. Jó összeget ígértek azoknak, akik vállalkoztak erre. De azok vádjai nem voltak elégségesek a halálra ítélésemhez, azért azt mondták: ,,A mi tekintélyünk elég lesz ahhoz, hogy a kormányzó megtegye, amit kérünk tőle.”

Láttam és hallottam mindent, s ez is növelte fájdalmamat és isteni szívem keserűségét, amely elmerült a szomorúság és fájdalmak legkeserűbb tengerében, anélkül, hogy a legcsekélyebb vigaszban részesült volna. Megvigasztalhatott volna, hogy láttam, eleget teszek mindenkiért az isteni igazságosságnak az egész emberiség összes bűnéért, de még kegyetlenebb keserűséget okozott, hogy láttam: állandóan ingerelni fogják őt újabb sérelmekkel.

A gonoszok sok vádat készítettek elő. Megtanították a tanúkat, mit kell mondaniuk, így: ,,Mi hallottuk, hogy azt mondta: három nap alatt fel akarom építeni a Templomot; megtagadta, hogy adót fizessen a császárnak, és nekünk is azt mondta, hogy nem kell azt megfizetni; uralkodni akart; megrontotta a népet; megfeddett másokat és prédikált anélkül, hogy erre valaki felhatalmazta volna; az ördögökkel cimborált; az ördög által sok csodát tett.”

A hamis tanúk megígérték, hogy mindezt mondani fogják, és ha kell, meg is esküsznek rá. Nagyon örültek ennek az írástudók, s úgy tűnt nekik, hogy máris elérték céljukat.

Én tudtam mindenről, és nagy keserűséget éreztem miatta. Felajánlottam magam az Atyának, készen a szenvedésre, engesztelésül a sok súlyos sértésért, amelyben testvéreim részesítik majd, főleg azok, akik hamisan tanúskodnak ártatlanok ellen. Mindezek megjelentek képzeletem előtt, és miattuk nagy keserűséget és fájdalmat éreztem. Kértem az Atyát fájdalmam és keserűségem fejében, hogy világosítsa meg őket, ismertesse meg velük súlyos bűnüket, adja nekik meg a megjavuláshoz szükséges kegyelmet, hogy bűnbánatot tartsanak bűneikért. Láttam, hogy az Atya megteszi, és néhányan megtérnek, meggyónják hazugságukat, és kellő módon vezekelnek érte. Hálát adtam ezért az Atyának. De keserűség töltött el, amikor láttam, hogy sokan megmaradnak bűnükben és hazugságukban. Kértem az isteni Atyát, adjon kegyelmet és erőt az ártatlanoknak, hogy legyőzhetetlen türelemmel viseljenek el minden rágalmat és hazugságot. Én is így tettem, testvéreim iránti szeretetből és engesztelésül bűneikért. Láttam, hogy az isteni Atya megteszi, amit kértem tőle. Láttam továbbá, hogy kiderül majd ártatlanságuk. Ezért mindenki nevében hálát adtam az isteni Atyának.

Jól lehet elárasztott az ütések, sértések és kínzások zápora, amelyek egy pillanatnyi nyugalmat sem engedtek nekem, állandóan imádkoztam az Atyához minden testvéremért és felajánlottam neki mindent engesztelésül bűneikért. Nem zártam ki még azokat sem, akik oly gonoszul kínoztak. Kértem az isteni Atyát, adjon kegyelmet minden követőmnek, hogy utánozzanak engem ebben. Azaz, amikor a gonoszok gyötrik és kínozzák őket, ne mulasszák el felajánlani mindezt az Atyának, Imádkozzanak azokért, akik gyötrik és kínozzák őket.

Láttam, hogy az Atya megadja nekik ezt a kegyelmet, és ők felhasználják azt. HáIát adtam ezért az isteni Atyának, de nagy keserűséget éreztem, amikor láttam, hogy követőim annyit szenvednek, oly nagy fájdalmakat viselnek el. Kértem Atyámat erre a keserűségre, vigasztalja meg őket nagy szomorúságukban azért, mert én megelégedtem azzal, hogy meg legyek fosztva minden megvigasztalástól. Láttam, hogy az Atya megteszi ezt atyai szeretettel, és eltölti lelküket vigasztalással ezek között a kínok és szenvedések között. Ezért hálát adtam neki.

A sok gyötrelem és kínzás között igazán szánalomra méltó voltam. Mégsem találtam ezeknek a gonoszoknak a szívében sem részvétre, sem szeretetre, mert szívük megkeményedett irántam, mint egy szikla, amelynek semmiféle érzelmei sincsenek.

Hajnal hasadtával eljöttek mindnyájan Kaifás házába, hogy lássanak. Eljött sok írástudó és farizeus is. Mikor látták, hogy mily gonoszul bántak el velem, s mennyire eltorzítottak, elkezdtek nevetni és gúnyolódni, megvető és sértő szavakkal illetni. Dicsérték a szolgákat, akik oly lelkesen faradoztak azon, hogy ilyen nyomorúságos állapotba kerüljek.

Könyörgök Atyámhoz

Már nem tudtam többé lábamon állni. Atyámhoz fordultam, és kértem segítségét, hogy el tudjam viselni azt a sokkal többet, ami még előttem volt. Imádkoztam még követőimért és, testvéreimért is. Segítséget és kegyelmet kértem számukra,..hogy el tudják viselni a szenvedéseket és minden egyebet, amit Ő megenged,hogy az emberek tegyenek velük. Láttam, hogy az Atya megteszi. Ezért mindenki nevében hálát adtam neki.

Tudnod kell, Jegyesem, hogy szenvedésem közben gyakran teljesen elment az erőm, úgyhogy testem nem bírta többé elviselni a sok ütést és kínzást. Ilyenkor erőt kértem az isteni Atyától, és Ő megadta. Testem akkor újra erőre kapott és ismét sok szenvedést el tudott viselni. Mindig megaláztam azonban magamat azzal, hogy kértem azt az Atyától, jóllehet csak akarnom kellett volna, és megerősödtem volna. Én mindenben isteni Atyámnak alávetve akartam élni, mindig az Ő segítségéért akartam folyamodni, hogy megmutassam neki való alárendeltségemet. Minden alkalommal kértem Őt arra is, hogy adjon kegyelmet és megvilágosítást minden testvéremnek, hogy ők is folyamodjanak hozzá minden szükségükben. Kérjék őt teljes alázatossággal és bizalommal, hogy segítsen rajtuk. Láttam, hogy az Atya megtette.

Láttam, hogy sokan felhaszná|ják ezt, és azonnal segítségben részesülnek. Hálát adtam ezért az Atyának, jóllehet keserűséget éreztem, amikor láttam, hogy sokan nem használják fel a kegyelmet, sőt visszaélnek vele. Ezért még többet szenvedtem, és nagyon éreztem a gyötrelmeket, mivel ők inkább a teremtményekhez fordultak ahelyett, hogy az isteni Atya segítségét kérték volna. Azért ismét kértem az Atyát, világosítsa meg őket, hogy felismerjék tévedésüket. Láttam, hogy sokan megtérnek, és az Atyához fordulnak. Ezek vigasztalásban és segítségben részesülnek. Hálát adtam
érte.

János Anyámnál

Miközben ennyit szenvedtem, nagyon megnövekedett fájdalmam, mert János elment értesíteni szeretett anyámat arról, ami ezen az éjjelen történt. Elmondta neki elfogatásomat, a kínzást, amelyen keresztülmentem. Elmondta neki, hogy mindenkinek megmondtam: meg fogok halni. Kedves Anyám, amikor ezt hallotta, eltelt a legsúlyosabb szenvedéssel és keserűséggel. Az én szívem szenvedését is növelte, hogy őt ily nagy szomorúságban láttam. Magdolna és a többi istenfélő asszony is nagy szívfájdalmat érzett, szomorkodtak és keservesen sírtak. Imádkoztam
Atyámhoz, hogy vigasztalja meg őket és adjon nekik erőt a nagy szomorúság elviselésére, mert akkor már nem tudtam személyesen megvigasztalni őket, akik miattam szenvedtek. Ők elhatározták, hogy eljönnek kedves Anyámmal és a szeretett tanítvánnyal, hogy lássanak engem, és társaim legyenek szenvedésemben. Azonnal megvalósítottak elhatározásukat, és útnak indultak Jeruzsálem felé. Útközben sokat sírtak és sóhajtoztak.

Kedves Anyám, aki mindenki másnál szomorúbb volt, valóban csodálatos nagylelkűséggel vigasztalt és erősített mindenkit. Én pedig még súlyosabb fájdalommal teltem el, amikor arra a szenvedésre gondoltam, amelyet szomorú Anyám fog érezni, amikor meglát engem saját szemével, ilyen siralmas és szánalmas állapotban, amelyben már embernek sem látszottam. Felajánlottam fájdalmamat az Atyának. Kértem, adjon erőt kedves Anyámnak, hogy teljes megadással tudja elviselni a nagy fájdalmat és szenvedést. Ugyanezt kértem a többi istenfélő asszonynak is, akik őt kísérték, főleg Magdolnának, aki nagyon szeretett engem, és nagyon szomorú volt.

A farizeusok mesterkedései

Hajnalban összegyűltek az írástudók és farizeusok Kaifás főpap előtt. Ismét elhatározták, hogy Pilátushoz küldenek engem a hamis tanúk társaságában. Néhányan közülük is el akartak jönni, hogy érvényesítsék tekintélyüket a Helytartó előtt. Ha az nem akarna halálra ítélni engem, megfenyegetik, s így elérik, amit akarnak.

Mikor megkapták Kaifás parancsát, kiadták a rendelkezést a szolgáknak, hogy hozzanak ki a börtönből. Ökölcsapások, rugdalások és lökdösések közepette húztak ki a veremből. Hallgattam. Nem panaszkodtam embertelenségük miatt. Miközben elhagytam ezt a házat, hogy a Helytartóhoz vezessenek, kértem az Atyát, bocsásson meg nekik minden kínzást, az ütlegeléseket, a sértéseket és tiszteletlenséget, amelyben tőlük részesültem. Kértem azt is, hogy tartsa vissza tőlük a megérdemelt büntetést. Felajánlottam magamat, hogy mindent elviselek engesztelésül gonoszságukért. Amit ebben a házban tettem, megtettem a többi törvényszék előtt is, ahová vittek. Ez nagyon tetszett az Atyának. Lecsillapodott. Én dicsértem végtelen jóságát és szeretetét.

Buzdítom jegyesemet

Hallottad, Jegyesem, a súlyos sértéseket, bántalmazásokat, ütlegelést és kínzást, amiben részesültem a gonosz főpap házában. Ő nagyon kedvezett ellenségeimnek, és teljes szabadságot adott nekik kínzásomra. Reggel, mivel tudta, milyen állapotban vagyok, nem akart látni engem, nehogy részvétre induljon. Ebből felfoghatod, mivé váltam!

Tudod, hogy mindenben követned kell engem. Ha nem tudod elviselni a testi szenvedést gyengeséged miatt, fordulj az isteni Atyához, hogy legalább el tudd viselni a szenvedést, amit Ő küld neked. Kérd azért mindig az Ő kegyelmét és segítségét. A sértéseket, bántalmazásokat és megvetéseket viseld el minden mentegetőzés nélkül. El kell ezeket viselned, amikor alkalmad van rá. Viseld el türelemmel, csendben, felajánlva mindent az isteni Atyának engesztelésül a te vétkeidért és másokéiért, hogy kiengeszteld az isteni igazságosságot. Azért, hogy felajánlásod és
minden cselekedeted értékes legyen, mindig egyesítsd felajánlásodat az én szenvedésemmel és érdemeimmel. Így azok nagyon kedvesek lesznek isteni Atyám előtt, és könnyen elnyerik mindazokat a kegyelmeket, amelyeket értük kérsz, ha azok előmozdítják a te üdvösségedet és felebarátaidét.

Sose hazudjál. Ha kényszerítenek a beszédre, mondd meg engedelmesen az igazságot akkor is, ha ez neked sok szenvedésbe kerül, és kinevetnek érte. Végy példát rólam. Megvallottam, hogy Isten Fia vagyok, pedig ez sok sértegetést, gúnyt váltott ki belőlük, és tudtam, hogy ezért halálra ítélnek. Amikor Isten nevére hivatkozva kérdeztek, megvallottam azt, és alávetettem magamat a kinevetésnek és kínzásoknak.

Tudod, milyen szeretetteljes és békés voltam mindig azok iránt, akik gyötörtek engem és tiszteletlenek voltak irántam. Te is így érezzél azok íránt, akik megbántanak téged. Távol legyen tőled a megvetésnek és haragnak még árnyéka is. Nagyon ügyelj erre, mert nagyon visszatetsző lenne nekem, ha a te állandó méltatlankodásodat és haragodat látnám, amikor az én szívem békés és szeretetteljes volt. Ez nagyon méltatlan lenne egy Jegyesemtől és követőmtől, még inkább attól, akit oly nagy szeretettel tanítok. Húzz hasznot mindenből, és ne mulassz el semmit sem. Légy buzgó mindenben.

>> Az utolsó reggel – Pilátus és Heródes előtt
 

 
Gondold el, hogy minden újságért fizetni kell, mi is várjuk a te önkéntes adományodat, ha meg tudod engedni magadnak :-)
> a metropolita.hu NEM ENGEDÉLYEZ reklámokat
> vannak terveink új oldalak létrehozására: kifejezetten a papi hivatásról, illetve imakampány oldal, ahova beírhatjátok sürgős szándékokat és válaszhattok imaszándékot (hasonlóan az adományoldalakhoz..)
> EGYETLEN anyagi forrásunk a ti adományotok
Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük adományozási szándékát

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Összes adomány: 1500Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.