Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

Valtorta Mária élete és írásainak létrejötte
<< Valtorta Mária: Jézus és a Nőtanítványok – Tartalomjegyzék

<< előző rész: "A lelkét akarom eljegyezni"

Előzőleg láttuk, hogy Annalia, akit Jézus meggyógyított halálos betegségéből, hálából lemondott a házasságról, és szüzességet fogadott.
 
Húsvét előtt Jézus Jeruzsálemben, az Ofelnek nevezett városrészben jár, amikor egy ház félig nyitott ajtón kiugrik Annalia, teljes ünnepi díszben. Hódolattal köszönti a Mestert, és ezt mondja:
  – Engedélyt kaptam anyámtól, hogy estig veled maradhassak, Uram.
  – Nem veszi majd zokon Sámuel? (Volt jegyese)
  – Az én életemben többé nincs Sámuel, Uram. És legyen érte hála a Fölséges Úrnak. Csak azt engedje meg, hogy téged el ne hagyjon úgy, ó Istenem, ahogyan engem elhagyott. – Hősiesen mosolyog, tiszta szemében azonban könny csillan meg.
 
Jézus erősen ránéz, és – mintegy válaszként – ezt mondja:
  – Csatlakozz tanítványaimhoz! — és folytatja útját.

De Annalia idős anyja – akit inkább a fájdalom tett öreggé, mint az életkora – szintén odalép hozzá, teljesen meghajolva, hódolattal, de leverten üdvözölve Őt, és azt mondja:
  – Békesség neked, Mester! Mikor beszélhetnék veled? Nagy bánatom van!…
  – Máris, asszony. – S a vele levőkhöz fordulva, megparancsolja: – Maradjatok itt kinn! Én rövid időre bemegyek ebbe a házba – és elindul az asszony után.

Annalia azonban kiszól a nőtanítványok csoportjából, csak ennyit mondva:
  – Mester! – de ebben minden benne van. És amikor kimondja, összekulcsolja kezét, mintha esedezne.
  – Ne félj! Légy nyugodt! Ügyed az én kezemben van és ugyanígy titkod is – nyugtatja meg őt Jézus. Majd gyorsan belép a félig nyitott ajtón.
 
Kint az esetről beszélgetnek, és a férfiak és nők kíváncsisága egymással versenyez abban, hogy megtudhassanak valamit…
 
Benn hallgatás és sírás. Jézus hallgat. Hátával az ajtónak támaszkodva – amit Ő maga zárt be belépése után – mellén összefont karral hallgatja a leány anyját, aki sírva beszéli el neki a vőlegény állhatatlanságát, aki egy kitalált ürüggyel teljesen megszabadította magát a köteléktől…
  – Így aztán Annalia olyan, mint egy elbocsátott asszony, és nem mehet férjhez soha, mert kijelentette, hogy te nem helyesled, ha valaki férjhez megy elbocsátása után. Pedig nem így áll a dolog. Ő még lány! Ő nem adja el magát más férfinek, hiszen még egyetlen férfié sem volt. A
vőlegény pedig kegyetlenséggel vétkezik. Még többel is. Mert neki támadt kedve mással való házasságra, és mégis a lányom tűnik vétkesnek, és a világ ki fogja gúnyolni. Tégy valamit, Uram, mert ez miattad történik!
  – Miattam, asszony? Én miben vétkeztem?
  – Ó, te nem vétkeztél! De Sámuel azt mondja, hogy Annalia téged szeret. Tegnap este eljött ide, Annalia pedig nálad volt. Dühbe gurult, és megesküdött, hogy már nem akarja feleségül venni. Annalia pedig, aki akkor érkezett haza, így felelt: "Helyesen teszed. Csak az bánt, hogy az igazságot hazugságba és rágalomba öltözteted. Te is tudod, hogy Jézust csak a lelkünkkel szeretjük. De a te lelked már megromlott, és elhagyja a Világosságot a testért, én viszont a testet hagyom el a Világosságért. Többé nem lehetnénk tehát egy gondolat, ahogy a házastársaknak kell lenniük. Menj hát, és Isten őrködjék fölötted!" Egyetlen könnye sem volt, érted? Semmi, amivel meghatotta volna a férfi szívét. Reményeim szertefoszlottak! Annalia… bizonyára könnyelműségből, saját vesztét okozza. Hívd be, Uram! Beszélj vele! Térítsd észre! Keresd fel Sámuelt! A rokonánál, Ábrahámnál van, a
fügefás kút utáni harmadik házban. Segíts nekem! De előbb beszélj a lányommal, mielőbb!…
  – Beszélni beszélek. Neked azonban hálát kellene adnod Istennek, aki szétbontott egy olyan emberi köteléket, amely – világos – semmi jóval sem biztatott. Az az ember állhatatlan, és igazságtalan Isten és asszonya iránt…
  – Igen, de olyan kegyetlen dolog, hogy a világ Annaliát gondolja vétkesnek, és téged gondol vétkesnek, csak azért, mert a te tanítványod.
  – A világ vádol, utána felejt. A mennyország azonban örök. Leányod a mennyország virága lesz.
  – Akkor miért tartottad életben? Lett volna virág úgy, hogy ne kapta volna meg a rágalmak megkövezését. Te Isten vagy, hívd be, térítsd észre, és azután tedd, hogy Sámuel meggondolja magát…
  – Jusson eszedbe, asszony, hogy még Isten sem írja felül az ember akaratát és szabadságát. Nekik, Sámuelnek és leányodnak, jogukban áll, hogy azt tegyék, amit jónak éreznek a maguk számára. És főleg Annaliának van ehhez joga…
  – De miért?
  – Mert Isten őt Sámuelnél is jobban szereti. Mert ő is inkább Istent szereti, mint Sámuelt. Leányod Istené!
  – Nem! Ilyen nincs Izraelben! Nincsen férfi nő nélkül és nő férfi nélkül. A nőnek férjhez kell mennie… Ő az én lányom… Házassága békével töltene el jövendő napjaimban…
  – Lányod már egy éve a sírban volna, ha én meg nem gyógyítottam volna. Számodra ki vagyok én?
  – A Mester és Isten.
  – És mint Isten és Mester mondom, hogy a Fölséges Úrnak mindenki másnál több joga van gyermekeihez, és sok minden megváltozóban van a vallásban. Mostantól fogva lehetséges lesz a szüzeknek, hogy azok maradjanak örökre, Isten iránti szeretetből. Ne sírj, anya! Hagyd a házadat, és jöjj velünk, ma! Gyere! Kinn van Édesanyám és más nagyszerű anyák, akik gyermekeiket az Úrnak adták. Csatlakozz hozzájuk!
  – Beszélj Annaliával… Próbáld meg, Uram! — nyögi az asszony újra felzokogva.
  – Rendben van. Úgy teszek, ahogy akarod — mondja Jézus. Kinyitja az ajtót, és kiszól:
  – Anyám, gyere be Annaliával!
A két szólított gyorsan odamegy. Bemegy.
  – Leány, édesanyád azt akarja, mondjam meg neked, hogy gondolkozz még! Azt akarja, beszéljek  Sámuellel. Mit tegyek? Mit válaszolsz nekem?
  – Csak beszélj Sámuellel. Sőt, én is könyörgök, tedd meg! De csak azért, mivel szeretném, hogy téged hallva igaz emberré váljék. Ami engem illet, te tudod. Kérlek, add anyámnak a legőszintébb
választ!…
  – Hallod, asszony?
  – Tehát mi a válasz? — kérdi megtört hangon az anya, aki lánya első szavai hallatára azt hitte, magába szállt, de utána megértette, hogy nem így van.
  – A válasz az, hogy lányod egy éve Istené, és fogadalma egész életére szól.
  – Ó, jaj nekem! Van-e nálam szerencsétlenebb anya?!
 
Mária elengedi a leány kezét, hogy karjával átölelje az asszonyt. Szelíden beszél hozzá:
  – Ne vétkezz se gondolataiddal, se nyelveddel! Nem szerencsétlenség az, ha Istennek adunk egy gyermeket, hanem igen nagy dicsőség. Nekem azt mondtad egy napon, hogy fájt neked, amiért csak egy lányod van, te ugyanis fiúgyermeket szerettél volna, aki szent az Úrnak. Nem fiúgyermeked van, hanem egy angyalod, egy angyal, aki megelőzi a Szabadítót diadalában. És még szerencsétlennek mondod magadat? Az én anyám engem önként szentelt az Úrnak, már akkor, amikor először hallotta meg méhében első szívdobbanásomat, pedig késő öregségében fogant. És csak három évig voltam az övé. Én is csak a szívemben őrizgettem az emlékét. És mégis, halálakor az jelentette békéjét, hogy engem az Úrnak adott… Nosza, gyere a Templomba, és énekelj dicséretet annak, aki téged annyira szeretett, hogy leányodat jegyeséül választotta. Legyen szívedben igazi bölcsesség! Az az igazi bölcsesség, ha nem szabunk határt az Úr iránti nagylelkűségünknek.
 
Az asszony már nem sír. Hallgatja… Majd elszánja magát. Veszi a köpenyét, beleburkolózik. De leánya előtt elhaladva, így sóhajt fel:
  – Előbb a betegség, azután az Úr… Ah, inkább ne lettél volna!…
  – Ne, mama! Ne beszélj így! Soha sem voltam annyira a tiéd, mint most. Te és Isten. Isten és te. Csak ti, a halálig… – s gyöngéden átöleli, és így kérleli: – Áldj meg, anyám! Mondj rám áldást… mert sokat szenvedek, amiért fájdalmat kell okoznom neked. De Isten engem így akart…
. 
Sírva csókolják meg egymást. Majd kimennek, Jézus és Mária után. Bezárják a házat, és a nőtanítványokhoz csatlakoznak…
.
>> következő rész: A Sátán és a nő

 
Gondold el, hogy minden újságért fizetni kell, mi is várjuk a te önkéntes adományodat, ha meg tudod engedni magadnak :-)
> a metropolita.hu NEM ENGEDÉLYEZ reklámokat
> vannak terveink új oldalak létrehozására: kifejezetten a papi hivatásról, illetve imakampány oldal, ahova beírhatjátok sürgős szándékokat és válaszhattok imaszándékot (hasonlóan az adományoldalakhoz..)
> EGYETLEN anyagi forrásunk a ti adományotok
Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük adományozási szándékát

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Összes adomány: 1500Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.