Register
A password will be e-mailed to you.
Keresés
Home

< Jézus bevezető beszéde

ÖTÖDIK ÓRA
21 és 22 óra között
A haldoklás első órája a Kertben

Előkészületi ima

Uram, Jézus Krisztus, leborulok isteni jelenléted előtt, és kérem Legszeretőbb Szívedet, segíts meg engem ennek a 24 órának szomorú átelmélkedésében, amelyben annyira kívántál szenvedni értünk, imádnivaló testedben és legszentebb lelkedben egészed halálodig a kereszten. Kérlek, segíts kegyelemmel, szeretettel, mély együttérzéssel és szenvedéseid megértésével, miközben most végigimádkozom az 5. Órát.

És akikért kevés az én imám, felajánlom értük imaként Neked a vágyamat, mert őszintén szeretnék imádkozni értük minden olyan órában is, amikor a kötelességeimet végzem vagy alszom.

Fogadd el, irgalmas Uram, szerető szándékomat, legyen hasznomra és mindenki hasznára, mintha hatékonyan és szent módon végeztem volna el ezt a szent elmélkedést.

Hálát adok neked, ó Jézusom, hogy az imádság által elhívtál a Veled való egyesülésre. És hogy még jobban tetszésedre legyek, átveszem gondolataidat, nyelvedet, Szívedet, hogy általuk imádkozhassak, önmagamat beleolvasztva Akaratodba és Szeretetedbe; és kinyújtom a karjaimat, hogy megöleljelek, fejemet a Szívedre helyezem, és elkezdem.

***

Jézusom,
Szereteted vonz, azért jöttem, hogy a Kertben kísérjelek. Megsebzett szívemet hívod. Hozzád futok, és azt mondom magamnak: „Honnan jön a Szeretetnek ez a vonzása, amit érzek? Óh! Talán az én Jézusom a keserűségnek olyan állapotában van… hogy szükségét érzi a társaságomnak!”

És Feléd repülök.
Ahogy belépek ebbe a Kertbe, reszketek a rémülettől. Hideg van, és sötét az éjszaka. A levelek mozgása olyan, mint egy panaszos hang.
Amit mond nekem. az
– …a bánat,
– a szomorúság és
– az én Jézusom halála!
A csillagok szelíd pislogásukkal olyanok, mint a síró szemek. Mindannyian figyelmesen szemlélik a történésekek. Visszhangozzák Jézus könnyeit, és szemrehányást tesznek nekem hálátlanságomért.
Remegve és tapogatózva keresem Jézust.
Hozzá kiáltok:
„Jézus, hol vagy? Magadhoz vonzol, és nem engeded, hogy lássalak?
Hívsz engem és elrejtőzöl?cItt minden rettegés. Minden rettegés és mélységes csend!”
Elfordítom a fülemet, és fájdalmas Lélegzést hallok. Jézus az. Megtaláltam Őt. De micsoda szörnyű változás! Ez már nem az a szelíd Jézus az úrvacsoráról, akinek Arca elragadó szépséggel ragyogott.
Szépség…
Ez egy szomorú Jézus, olyan halálosan szomorú, hogy az eltorzította az Arcát! Gyötrődik. És nyugtalanít a gondolat, hogy talán soha többé nem hallom a Hangját!

Megcsókolom a Lábát. Aztán bátrabb leszek, közeledem a Karjaihoz. Kezemet a Homlokára teszem, hogy megtámasszam, és halkan súgom Neki:
„Jézus, Jézus!
Ő pedig, hangomat meghallva, rám néz, és azt mondja:
„Lélek, itt vagy?
Már vártalak téged.
Mert a legmélyebb szomorúságom, ami a legjobban nyomaszt, az a teljes elhagyatottság mindenkitől! Vártalak téged, hogy nézőjévé tegyelek bánatomnak és hogy osztozz a keserűség poharában, amit mennyei Atyám hamarosan küld Nekem egy angyal által.
Együtt fogjuk meginni.
Nem a vigasztalás kelyhe lesz, hanem a mélységes keserűségé! Úgy érzem, szükségem van arra, hogy néhány szerető lélek legalább néhány cseppet megigyon belőle. Ezért hívtalak titeket, hogy osztozzatok a fájdalmaimban, és hogy ne maradjak egyedül, teljesen elhagyatottan!”

„Ah, igen, ó, én gyötrődő Jézusom! Együtt fogunk inni a Te Fájdalmaid kelyhéből, nem hagylak el Téged!”

Megnyugodva, Jézus belemegy a halálos agóniába és soha nem látott fájdalmakat szenved el.
„Ó, Jézusom, Szerelmem, mondd meg nekem, miért vagy olyan szomorú, olyan szenvedő és egyedül ebben a kertben és ezen az éjszakán? Ez halandó Életed utolsó éjszakája! Olyan kevés órád van hátra, mielőtt elkezdődik a Passiód!
Azt hittem, itt találom a Mennyei Anyát, Mária Magdolnát, aki tele van szeretettel. a hűséges apostolokat.
De téged egyedül és szomorúságtól elgyötörten talállak,  ami több, mint kegyetlen halál számodra, de ami mégsem okoz neked halált!

„Ó, én Jóm és Mindenem, nem válaszolsz nekem? Beszélj hozzám! Úgy tűnik, hogy a szomorúság, amely rádtelepedett, olyan nagy, hogy képtelen vagy beszélni. Tekinteted, mely oly kutató és Fénnyel teli, szomorú. Mintha segítséget és vigaszt keresnél. Az arcod sápadt, és az ajkad kiszáradt, isteni személyiséged tetőtől talpig remeg. Szíved nagyon erősen dobog, lelkeket keresve. Olyan gyötrődést látok Rajtad, hogy úgy tűnik, bármelyik pillanatban meghalhatsz.

Minden jel arra mutat, hogy hogy nagyon egyedül érzed magad, és hogy a társaságomat keresed.

„Itt vagyok közel hozzád, Jézus.
A szívem nem bírja elviselni, hogy a földön fekszel. Karjaimba veszlek és a szívemhez szorítalak. Egyenként akarom megszámolni
minden gyötrelmedet és sérelmedet, amelyeket Veled szemben elkövettek, hogy megkönnyebbülést, megváltást és könyörületet érezzhess.

Én Jézusom, én Életem!
Itt vagyok veled és karjaimban tartalak.
Látom, hogy szenvedésed egyre növekszik.
Érzem, hogy tűz kering ereidben.
Véred forr a vénáidban.
Úgy tűnik, hogy elszakadnak és ki fog törni belőlük!
„Mondd, Szerelmem, mi van veled?
Nem látok ostorokat, töviseket, szögeket, keresztet…
Akkor Szívedre hajtom fejemet, és érzem, hogy
– kegyetlen tövisek szúrják át,
– hogy a kegyetlen ostorok nem kímélik isteni személyed egyetlen részét sem, sem belül, sem kívül.

Látom, hogy Kezeid megmerevednek és eltorzulnak, jobban, mintha szögek lennének bennük.
Édes Jóistenem, mondd meg nekem
„mi az. aminek ekkora hatalma van, még Rajtad is, ami miatt annyi kínt és halált kell elviselned?”

Úgy tűnik nekem, hogy az édes Jézus szétválasztja az ajkait, és elhalkult hangon mondja nekem:
„Lányom, tudni akarod, hogy mi gyötör Engem jobban, mint maguk a hóhérok, és miért semmik az általuk okozott kínok ahhoz képest, amit most szenvedek?
Ez a Szeretet.
Az örök Szeretet mindenben elsőbbséget akar, szenvedésre késztet engem, egész Lényemet, a legkisebb sejtjeimet is. A hóhéroktól egyre jobban fogok szenvedni, de, lélek, a Szeretet az, ami bennem uralkodik.

A Szeretet számomra egy szög,
A szerelem egy ostor számomra,
a Szeretet számomra a töviskorona,
A Szeretet számomra minden,
A Szerelem az én örök szenvedélyem,
míg amit emberi mivoltomban szenvedek, csak átmeneti.
Gyermekem, lépj be a Szívembe, jöjj és veszítsd el magad a Szerelmemben!

Csak az én Szerelmemben fogod megérteni mennyit szenvedek érted és mennyire szeretlek. Így meg fogod tanulni, hogy szeress Engem és hogy szenvedj a Szeretetért!”

Jézusom,
Szívedbe hívsz, hogy megmutasd, mit szenvedsz a Szeretet miatt. Így hát belépek. De mit látok?
A Szeretet csodáit látom, ami
– nem természetes tövissel koronázza meg a Fejedet, hanem tüzes tövisekkel.
– Nem bőrből való ostorral kínozza imádnivaló Testedet, hanem a tűz korbácsaival;
– Nem vasszögekkel szúrja át Kezeidet és Lábaidat, hanem tűzszögekkel.
Minden, ami csontjaid csontvelőjéig hatol Benned, az tűz. Egész végtelenül szent Emberiességed tűzzé változik. A Szeretet kimondhatatlan és halálos Fájdalmat okoz Neked, nagyobbat, mint maga a Szenvedélyed.
Véredet a Szeretet fürdőjévé teszi minden lélek számára,
– akik le akarják mosni magukról a bűn minden foltját…
– akik el akarják nyerni a Szeretet fiainak jogát.

Jézus, végtelen Szeretet,
Szégyellem magam a te Végtelenséged előtt.
Azt látom, hogy ahhoz, hogy képesek legyünk belépni a Szeretetbe és megérteni a te Szeretetedet, csupa szeretetnek kell lennünk!
Jézusom, mennyire
– …akarod a társaságomat és…
– …azt akarod, hogy belépjek Hozzád!
Könyörgöm, tölts el teljesen Szereteteddel!
Ezért, Jézusom,
könyörgöm, hogy koronázd meg fejemet és minden gondolatomat a Szeretet koronájával. Könyörgöm, ostorozz engem a Szeretet ostorával:
– a lelkem
– testemet
– az érzéseimet,
– a vágyaimat
– a ragaszkodásaimat.
Mindent ostorozzon és pecsételjen meg a Szeretet.
Végtelen Szeretet,
gondoskodj róla, hogy bennem minden csak a Szeretet által éljen. Jézus, minden szerető szív Középpontja, könyörgöm Neked…
– szögezd le kezemet és lábamat a Szeretet szögeivel, hogy Szerelemmé váljak, hogy megértem a Szeretetet! Hogy a Szeretet által felöltöztetve, tápláljon a Szeretet! A Szeretet tartson engem teljesen hozzád szögezve.
*Hogy semmi, sem bennem, sem rajtam kívül, ne szakítson el a Szerelemtől!

***

Ebben az órában Jézust elhagyta Atyja.
A Szeretet tüzét szenvedte el, olyannyira, hogy annak ereje képes rá, hogy elpusztítson minden elképzelhető és lehetséges bűnt, és minden teremtményt lángra lobbantson az ő Szeretetével, sőt
– milliók és milliók világát,
– a pokol összes elvetemültjét,
ha csak nem voltak örökké makacsul megrögzöttek gonoszságukban.

Hadd menjünk be Jézusba, hadd hatoljunk be
– a legmélyebb sejtjeibe,
-az Ő tüzes lüktetésébe,
-az Ő tüzes intelligenciájába.
Fogjuk mindazt a Szeretetet, ami Őt lángra lobbantja. Merüljünk bele az ő Akaratába, és ott minden teremtményt megtalálunk. Mindegyiknek a szívét és intelligenciáját megérintjük Jézus szeretetével:
– vágyaikat,
– szívdobbanásaikat és
– gondolataikat,
Így fogjuk mindannyiukban megformálni Jézust.
Aztán bemutatjuk Jézusnak az összes teremtményt, akik Őt hordozzák a szívükben.
És Köréje helyezzük őket, mondván:
„Jézus, bemutatom neked az összes teremtményt, akik a szívükben hordoznak téged, hogy megkönnyebbülést és vigaszt nyújtsanak Neked. Nem tudok más módot arra, hogy megkönnyítsem Szívedet!”

Ezzel valódi megkönnyebbülést adunk Jézusnak.
Mert annyi láng égeti Őt, hogy újra és újra elmondja nekünk:
„Engem a Szeretet szénné éget, és nincs senki, aki az én Szeretetemet akarja.
Kérlek, tegyetek jobbá, fogadjátok el Szeretetemet, és adjatok nekem szeretetet!

Hogy mindenben Jézushoz igazodjunk, magunkba kell fordulnunk, és fel kell tenni magunknak ezt a kérdést:
„Mindenben, amit teszek a Szeretet folyamatos áramlása van-e Isten és köztem?

Életünket az Istentől hozzánk érkező Szeretet szüntelen áramlása lakja be!
– Amikor gondolkodunk, ott van a Szeretetnek ez az áramlása.
– Amikor cselekszünk, ott van a Szeretetnek ez az áramlása.
– A szavaink is Szeretet,
– Szívünk dobbanása is Szeretet.
Mindent Istentől kapunk.
A cselekedeteink szeretettel futnak Isten felé? Jézus megtalálja bennünk az Ő Sszeretetének édes varázsát, ami rajtunk keresztül visszatér Hozzá, és így elragadtatva ettől a varázslattól, még nagyobb szeretet árad Belőle felénk?

Ha mindenben, amit teszünk, nem az Isten iránti szeretetünk az elsődleges mozgatórugónk, nézzünk magunkba és kérjünk bocsánatot Tőle. amiért elvesztettük Őt, a szeretetünk viszonzásának édes Varázsát.

Hagyjuk, hogy az isteni kezek dolgozzanak rajtunk, ahogyan Jézus emberségén is tették?
Mindent, ami velünk történik, – kivéve a bűnt -,  úgy kell látnunk, mint Isten intenzív tevékenységét bennünk.

Ha nem ez a hozzáállásunk,
– megtagadjuk az Atyától a neki járó dicsőséget,
– elűzzük a bennünk lévő isteni életet, és
– elveszítjük a szentséget.

Minden, amit magunkban érzünk: inspirációk, sugallatok, gondolatok és gondok, nem más, mint a Szeretet intenzív tevékenysége bennünk.
Így látjuk a dolgokat?
Megadjuk-e Jézusnak a szabadságot, hogy bennünk munkálkodhasson?
Vagy azzal, hogy mindent, ami velünk történik, emberi értelemben veszünk, hitetlenül és közömbösen tekintjük, így visszaszorítjuk Isten intenzív tevékenységét bennünk, arra kényszerítve Őt, hogy levegye rólunk a kezét? 
Vagy átadjuk magunkat Karjaiba, mint a halottak, hogy befogadjuk az összes ecsetvonást amit az Úr ad nekünk megszentelődésünkre?

„Szerelmem és Mindenem, a te Szereteted árasszon el minden oldalról, égess el bennem mindent, ami nem a Tiéd.
Tedd, hogy ami az enyém, az Hozzád fusson,
hogy elégethess mindent, ami elszomoríthatja a Szívedet.”

Befejező ima:

Szeretetreméltó Jézusom, szenvedésed ezen órájában elhívtál, hogy Veled legyek, és én itt vagyok. Úgy tűnt nekem, mintha tanúja lettem volna imáidnak, megváltó művednek, Passiódnak, ahogy gyötrődve és szenvedéssel telve könyörögsz a lelkek megváltásáért a legmeghatóbb és legékesebb hangon. Igyekeztelek mindenben követni Téged; és most, amikor el kell hagyjalak Téged szokásos feladataim és elfoglaltságaim miatt, kötelességemnek érzem azt mondjani neked: „Köszönöm” és „Áldalak”!

Igen, ó Jézus, ezerszer és ezerszer ismétlem Neked: Köszönöm, és „Áldalak” mindazért, amit értem és mindenkiért tettél és szenvedtél. Hálát adok Neked és áldalak minden csepp Véredért, ami elfolyt, minden lélegzetvételedért, minden emberi szívdobbanásodért, minden lépésedért, szavadért, pillantásodért, keserűségedért és hogy elviseltél annyi sértést. Mindenért, ó, Jézusom, leborulok lábaidhoz, és  „Köszönöm” és „Áldalak”!

Kérlek, ó Jézus, engedd, hogy egész lényem folytonos köszönet, hálaadás és imádás legyen Feléd, hogy ezáltal áramoljon bennem és mindenkiben a Te áldásod. Kérlek, ó Jézus, ölelj a Szívedre, és legszentebb Kezeddel pecsételd le lényem minden porcikáját áldásoddal, hogy ne származhasson belőle más, mint folyamatos imádás és himnusz Neked.

Kedves Testvérünk! Sajnos erre a Nagyböjtre (2024) nem sikerült Luisa Piccarreta teljes misztikus irásának fordítását befejeznünk, egyenlőre csak eddig tart a magyar fordítás. Facebook oldalunkon (metropolita.hu) követheted az újabb órák publikálását. A bevezetőben, a legvégén belinkeltük a teljes művet franciául és angolul. Igyekszünk a Nagyböjt után is folytatni a fordítást, hogy sok lelki kincset meríthessetek belőle, és Jézusnak jóvátételt adhassunk az Őt ért bántásokért.

Szeretettel teli, kegyelmekben gazdag Nagyhetet és Húsvétot kívánnak Neked a Metropolitások! :-)

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.