Mária jelenés Schio-ban 1. rész

A Schioban tett kijelentésekkel kapcsolatos végső ítélet az egyházé. A volt Vicenza-i püspök, Arnoldo Onisto, teológiai bizottságot hozott létre, hogy megvizsgálja Renato Baron látomásainak körülményeit, és maga is megbeszéléseket tartott a látnokokkal. A látomások körülményeinek összegyűjtése és lejegyzetelése után utódja, Pietro Nonis püspök haladéktalanul elküldte az összes dokumentumot a Hittani Kongregációnak, saját személyes negatív véleményével együtt, amelyet nyomtatott formában tett közzé. A végső szó azonban az érintett Római Kongregációtól származik. A jelen füzet összeállítója szilárdan meg van győződve arról, hogy az elhangzott tények valódiságot mutatnak, bár nem akarja előre jelezni a Hittani Kongregáció ítéletét, és kijelenti, hogy bizalommal várja az Anyaszentegyház döntését ebben a kérdésben és elfogadja az ítéletét.

Ki az a Renato Baron?

Pietro Renato Baron 1932-ben született Schio-ban. Szülei szilárd keresztény nevelést nyújtottak neki. Esti iskolában szerzett mérnöki diplomát. Néhány évig gépészként dolgozott egy textilgyárban, később a Piovene Rocchette autópályadíj-állomásnál dolgozott, az autópálya fejlesztéséért volt felelõs. 1969. május 5-én feleségül vette Margherita Menint. 1960-tól többször is megválasztották Schio város önkormányzati képviselőjévé, majd 1970-től 1975-ig a közmunkákért felelős tanácsos tisztségét töltötte be. A körzetében az óvoda elnökeként is szolgált, és 1985-ig a Schio Kereszténydemokrata Párt frakció titkára volt. Józan paraszti eszű, praktikus gondolkodású ember, munkatársai, felettesei és barátai mind nagyon szépen beszének róla.

Schio városa

Schio mintegy 39 000 lakosú város, az olaszországi Vicenza tartományban és egyházmegyében. A Leogra-völgyben fekszik, ahol a Kis Dolomitok hegyei emelkednek fel a Po-síkságból.

Kezdetben és több hónapon keresztül a Szűzanya a Szent Márton templomban jelent meg: a rózsafüzér Madonna szobra kelt életre. Később Renato máshol is részesült látomásban: otthon, az ima számára és a közeli munkatársaival való találkozókra fenntartott szobájában; a Cenacle kriptájában; Monte di Cristo-on…

Amikor Miasszonyunk megjelent a Szent Márton templomban, kinyújtott karokkal, az ég felé fordulva jött; lába csupasz. A megjelenések nem meghatározott időben fordultak elő, de gyakran este, nyolc óra után került rájuk sor.
Renato munkatársainak első találkozásain még azon vitatkoztak, hogy milyen címet adjanak a Madonnának ezekben a jelenésekben. Azt találták ki, hogy hívják „Rózsafüzér Madonna”-nak, mivel a szobor valójában a Rózsafüzér Miasszonyunkat képviselte. De másnap, 1985. november 28-án, a Szűzanya maga mondta el, hogyan szeretné, hogy hívják:

„Én a Szeretet Királynője vagyok. Ha szeretitek egymást, közel vagytok az Atyához. Szeretet és jótékonyság. Szünet nélküli ima. Menjetek ki a világ autópályáira és mellékútjaira, és fáradhatatlanul hirdessétek az Atya Királyságát. Aki megmenti testvérét, magát is meg fogja menteni. Szeressetek és szeretve lesztek. Nem hagylak el titeket. Megáldalak”.

Az Atya Országa a Szeretet Országa; az új korszak, amelyre várunk, és amelyért imádkozunk és dolgozunk, a Szeretet Civilizációja. Számunkra, akik a Nyugaton megjelenő egoista társadalomban élünk, a Boldogságos Szűz a Szeretet Királynőjeként nyilatkoztatja ki magát, és felszólít, hogy térjünk vissza Jézus Krisztus alapvető parancsolatához: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket! Az egymás iránti szeretetekről tudja meg a világ, hogy az én tanítványaim vagytok.”

Hogyan kezdődtek a jelenések?

1985. március 25-én Renato Baron elment a Szent Márton kis templomába, hogy elvégezzen néhány feladatot. Ezután megállt imádkozni, és letérdelt egy sarokba a Rózsafüzér Miasszonyunk szobra előtt. Hirtelen: „Úgy éreztem, mintha a testem haldoklana, és a lelkem kimerülne… Nem láttam vagy hallottam semmit körülöttem… A Szűzanya szobra elkezdett beszélni és mozogni: jött felém, úgy tűnt, a ruhája vele mozog, és mosolygott. A szeme a leggyönyörűbb szempár volt, amit valaha láttam.

– Arra számítottam, hogy tegnap jössz. Mostantól mindig gyere el, mert sok mindenről kell beszélnem veled, amiket majd le kell írnod. De egy kicsit még várnod kell. Gyere vissza holnap, és akkor többet is elmondok.”

Amikor a jelenés végetért, Renato annyira zavart volt, hogy elszaladt, sőt elfelejtette bezárni a templomot. Másnap visszatért, hogy bezárja az ajtót, de először letérdelt kicsit imádkozni. Renato így mesélte el:

„Letérdeltem a szobor elõtt és imádkozni kezdtem. Olvastam a Szentírást és hosszan imádkoztam, mert el kellett mondanom mindent Istennek, remélve, hogy nem fog megismétlõdni, ami az előző napon történt velem.. hogy nem látom ugyanazt. Őszintén szólva féltem. Mária viszont visszatért. Ismét úgy éreztem, mintha haldokolnék, mintha a lelkem elhagyná a testem. és a hang ismét megszólított:

– Én vagyok, Mária, a Madonna, valóban én szólok hozzád. Vegyél mindent komolyan, amit mondok neked, és mostantól mindent le kell írnod, amit mondok. Fel foglak készíteni… Egy nap beszélni fogsz, de addig fel kell készülnie a lelkednek, mert a hit útjára lépünk. Barátokat készítek neked, apostolokat, akik szeretik Máriát. Elküldöm őket hozzád, és messzi útra indulsz velük, mert együtt sok lelket meg kell térítenünk és Jézushoz vezetnünk.”

„Ezen a napon, miután visszanyertem érzékeimet, nem futottam el; ehelyett nagy örömöt éreztem magamban.”

Renato odament a harangtorony ajtajához, meg akarta kongatni a harangot, hogy mindenki tudomására hozza, mi történt. Ezután visszatért a templom ajtajához. Nem volt bátorsága bemenni, de letérdelt a küszöbön, örömmel sírt és egy jó órát térdepelve imádkozott. Most már nem volt kétsége: a Szűzanya jelent meg neki!

Néhány nappal később beszélt erről a feleségének.
„Rita – mondta -, van valami, amiről beszélnem kell valakivel, de nem tudom rászánni magam…
„Néhány napja zavarodottnak látlak” – válaszolta ő. – Ha nehéznek találod elmondani másoknak, legalább mondd el a feleségednek. Már több mint húsz éve vagyunk együtt.”

Ezekre a bátorító szavakra Renato végül mindent részletesen elmondott, igyekezett minél objektívebb lenni. Újra és újra örömmel kiáltott fel, de utána ismét tárgyilagosan folytatta. Rita elgondolkozott, kételkedett abban, hogy férjével ilyen rendkívüli események megtörténhettek. Ugyanakkor tudta, hogy férje mentálisan nagyon kiegyensúlyozott és a hit embere. Elfogadta a lehetőségét, hogy Szűz Mária jelent meg. De mi van, ha az ördög megtévesztette őt? Végül megszakította a csendet, és azt mondta Renatonak:

„Lehet, hogy tévedsz; mert ez túl rendkívüli dolog! Nagyon sok munkát végeztél abban a kis templomban; még csontvázakat találtál, és újra eltemetted őket a kriptában. Talán egy szellemet láttál meg, talán valami rossz volt ott. A helyedben vinnék magammal szentelt vizet és megáldanám a helyet”.

Renato megfogadta a felesége tanácsát. Egy kis üveggel elment a kapucinus kolostorba, megtöltötte szentelt vízzel, majd visszatért a Madonna-szoborhoz a Szent Márton templomban. Ez az ő beszámolója arról, ami vele történt:

„Egy kis vödörbe öntöttem a szentelt vizet, aztán a szobor elé álltam a vödrörel a kezemben. Letérdeltem, belemerítettem a kezem a vízbe, és felemeltem a jobb karomat, hogy megáldjam a szobrot, de közben a vödröt tartó kezemmel elejtettem a vödröt, ami a földre esett, és a jelenés azt mondta:

‘Én vagyok az, akinek meg kell áldania téged, én áldlak meg téged. Ne félj… légy óvatos. Eljön az idő, amikor sokan idejönnek imádkozni. Mások nem fognak hinni. Légy türelmes, higgy és imádkozz értük”.

Ez 1985. április 2-án volt. Renato most már teljesen meg volt győződve arról, hogy a Madonna beszélt vele. Másnap, 1985. április 3-án, Miasszonyunk üzeneteket adott Renato-nak, arra kérve őt, hogy írja le azokat a világgal való kommunikáció érdekében.

Ha lehet, minden üzenetet el kell terjeszteni és be kell építeni a gyakorlatba. A ‘Mária hív’ című könyv a Boldogságos Szűz által Schio-ban adott üzeneteket tartalmazza. A következő három üzenet azonban külön figyelmet érdemel. Az elsőt 1988. december 28-án mondta Mária Monte di Cristo-ban.

„Áldjuk az Urat!

Gyermekem, minden gonosz csatát meg lehet nyerni,

ha velem és Jézussal maradsz.

Legyél biztos a győzelemben!

Gyermekem, azonnal távolíts el magadtól

minden kompromisszumot a világgal.

Túl sok gyermekem engedi meg neki –

kiszolgáltatjátok magatokat a gonosz

elhitetésének, a bűnben élve!

Bárcsak az én szívvel teli hivogató szavam minden embert

meggyőzne, hogy éljen Isten előtt igazságban!

Gyerekeim, nehéz és veszélyes időkön

mentek keresztül!

Arra kérlek, bízd magad teljesen rám,

így együtt talán sikerül visszaállítanunk Isten törvényét

a világban.

Köszönöm mindannyiótoknak, gyermekeim, és megáldalak titeket.”

Alapvetően ez az üzenet arról szól, hogy muszáj visszatérni a tízparancsolat betartásához. Az ember számára a parancsok olyanok, mint a fizika törvényei vagy a dolgokra vonatkozó műszaki utasítások: ugyanúgy, mint a motor működése, ha nem a fizikai törvények és a műszaki előírások szerint használjuk, elromlik, úgyanígy az az ember, akinek az életmódja nincs összhangban a parancsolatokkal, rossz úton halad, és benne semmi igazán jó nem lehet.

A második üzenetet 1989. április 12-én adták a Monte di Cristo-n.

„Ti, akik itt laktok,

sok szenvedéstől meg lesztek kímélve,

de ezért felszólítalak titeket, hogy dolgozzatok velem.

Figyeljen rám az egész népem

és készítsük fel magunkat Istenben.

Ne feledjétek: aki felajánlja magát nekem

Isten törvénye szerint, nem fog panaszkodni.

Közel van az idő sok ember, sok nemzet számára,

mely megrázza a tengert és a szárazföldet.

Légy készen, én seregem;

számotokra elegendő az alázat

és a bátorság, amelybe bemerítelek titeket”.

A harmadik üzenetet április 19-én, a következő szerdán érkezett:

„Imádkozzunk együtt, gyermekeim.

Ha még jobban átadod magad annak,

hogy hidd Isten teljes valóságát,

a hit növekedni fog benned.

Ne csak a földi üdvösségre legyen gondod,

hanem az igazi üdvösségre is.

Legyél tiszta ebben a sötét szerencsétlenségben, tiszta,

hogy fényként világíts ebben a korrupt világban.

Minden nap várok rád, hogy

csatlakozz hozzám az emberekért való imában,

hogy visszahívjátok őket az életetekkel.

Akik követnek engem, velem lesznek

egy új generációban.

Számíts Jézus győzelmére, drága gyermekem.

Már oly sok gyerekem tölti meg

örömmel a Szívemet!

Tudatosan használják ezt a kegyelmi időt

és birtokolják Istent.

Áldottak lesznek, akik birtokolják Istent.

Az igazság órája közel van, gyermekem,

és az Atya megjutalmazza azokat, akik

bátorsággal fogadják a Szentlelket,

hívással az én hívásomra. Bátorság, drága gyermekeim,

ne féljetek! Én vagyok a segítségetek.

Megáldok mindenkit, megáldalak titeket, drágák vagytok nekem”.

A Schio-ba érkező zarándok három különleges imahelyet talál: a Szent Márton-templomot (<< a bal oldali képen), ahol a jelenések kezdődtek, a Monte di Cristo-t és az imacentrumot.

A Monte di Cristo (korábban Belmonte) egy sűrű erdős domb, ahonnan a Schio vidékre nyílik kilátás. Az 1969-es szent héten Renato báró, a három szomszédos település néhány fiataljával együtt, vasrácsos keresztet vitt a hegy csúcsa felé; 1969. március 29-én, nagypénteken áldották meg. Aste falujából egy út vezet a csúcshoz.

Az 1986-os Szent Hét folyamán Renato és barátai 13 keresztet állítottak fel ezen az úton, hogy megjelöljék az állomásokat a kereszt útján; a tizennegyediket maga a rácsos kereszt képviselte. A kereszteket akácoszlopokból (robinia) készítették.

>> a képen jobbra: Monte di Cristo

A kereszt útját 1986. szeptember szombaton nyitották meg, amely március 29-én volt (ugyanazon a hónapban, amikor a kereszt megáldotta 1969-ben). Azóta a kereszt útja a Schioba érkező zarándokok szokásos odaadása lett. Az utat javították. Félúton egy kis édesvizű forrás csatornázott.

A csúcstalálkozón kőoltárt állítottak fel 1986. szeptember 28-án, amely a Szeplőtelen Fogantatás (1830) három érmét, a marianus üzeneteket, a názáreti és a medjugorje-i emlékeket és a jordániai vizet tartalmazza. Jézus bronzszoborát 1987. január 6-án, a Szűzanya 1987. december 8-án állították fel. Az első mariai megjelenés a dombon 1986. április 11-én történt.

Az ima cenákuluma

Amikor már Renatonak egyre több olyan követője lett, akik készen álltak arra, hogy kövesse őt az „Opera dell’Amore” („Szeretet munkája”) megvalósításában (lásd alább), kihasználták a kedvező lehetőséget és úgy döntöttek, hogy megvásárolnak egy régi villát, amely a saját parkjában áll, nem messze a Szent Márton-templomtól. A villát felújították, és az elhanyagolt park rendbe lett téve. Körülbelül 6000 önkéntes munkaóráját fordították erre a munkára. A helyreállításhoz szükséges anyagokat Renato barátainak adományával szerezték meg. A villa ma a Szeretet Munkájának központja és imaház. A park az elmélkedés helyévé vált.

A Szűzanya megjelenése Schio-ban is sok nehézséggel szembesült. Az első, és azt mondanám, hogy a legfontosabb, az, hogy az emberek ma elutasítják mindazt, ami arra irányul, hogy felhívja a figyelmet az örök igazságokra és a szellemi realitások felé irányítson bennünket. A széles körben elterjedt materializmus és racionalizmus szinte eloltotta a szellemi dolgok iránti vágyat. Természetesen egy ilyen környezet elősegíti, hogy mindenfajta akadály kerüljön a megtérés felhívására. Ez a vallási válság nagyon kedvező a Sátán gonosz munkájához. Miasszonyunk üzenetei is tükrözik a kijelentésekkel szembeni ellenállás legkritikusabb szakaszát, és helyük lesz a történelemben. Az 1988. augusztus 4-i üzenet szövege a következő:

„Atyám, dicsőítünk és áldunk Téged.

Kedves gyermekeim, hogy szeretlek benneteket! Szeretnélek azonnal mindnyájatokat a mennyországba vinni, amíg a szívetek még tiszta. Mindig maradjon tiszta a szívetek! Megígérem, hogy én magam foglak felkísérni a mennybe, amikor az Atya hívni fog téged.

Fiam, igazad van! Ahogyan a Szanhedrin elé vittek, talán még egyszer megítélnek. Imádkozzatok, imádkozzatok ezen a helyen; itt megtaláltok engem, rátok várva. Megáldalak titeket, drága gyermekek.”

Néhány nappal később, 1988. augusztus 7-én, vasárnap, azt mondta:

„Uram, fogadd el az imáinkat, akik Hozzád kiáltunk. Gyerekeim, megáldalak benneteket. El akarom mondani nektek, hogy nem felejtkezem el rólatok. És ti se felejtkezzetek el Jézusról és Máriáról. Még mindig itt várok rátok. Fiam, mostanában sok templomban nevetségessé teszik hívásomat. Ügyeljetek arra, hogy ti ne váljatok okaivá rosszindulatú beszélgetéseknek; ügyeljetek, hogy hallják a hangomat. Szeretnék veletek maradni, gyermekeim, veletek, akik zarándokkokként utazzátok végig a világot. Ismét megáldalak benneteket”.

1988. augusztus 13-án Miasszonyunk figyelmeztette Renatót és követői, hogy személyes támadások készülnek ellenük:

„Dicsérünk téged, atyám, és dicsőítünk téged.

Kedves gyermekeim, hogy szeretlek!

Tudom, mennyire szeretsz te is engem!

Sokat szeretnél tenni értem.

Sokat fogsz tenni, de testvéreidnek.

Maradj erős! Tudd, hogy ha imádkozol, mindig erős maradsz.

Gyerekeim, sok kígyó vesz körül téged és megköti a kezedet és a lábadat: légy óvatos!

Neked és mindazoknak, akik követnek engem, megígérem, hogy látni fogod

Jézus és Mária Szíveinek diadalát a világon.

Megáldalak benneteket, gyermekeim. Közel leszek hozzád”.

Ezek az üzenetek előrejelzik az ellenség első nagy támadását az 1988. augusztusban történt jelenések ellen. Az ördög szegény embereket használt fel, akik úgy gondolták, hogy nagyon felvilágosultak és képesek másokat is felvilágosítani azzal, hogy eltorzítják a Schio-i Mária jelenéseket. Egy újabb támadást 1989. február-márciusban érkezett. Azok, akik el akarták pusztítani az üzeneteket, azt tervezték, hogy jelentést készítenek az egyházi hatóságoknak, mert biztosak voltak benne, hogy találni fognak valami szabálytalanságot a Szeretet Munkájában. Ekkor már több száz millió lírat költöttek az alapvető felújításokra a központnak megvásárolt régi villában, a parkban és a Szent Márton-templomban. Schio magisztrátusa továbbította a jogi beadványokat Renatonak és kollégáinak. A sajtó nagy hőzöngést csapott, és az ellenfelek már kikiáltották a győzelmet. De mindez semmisnek bizonyult: minden vád megalapozatlannak bizonyult. Azt javasolták, hogy az összes dokumentációt titkosítsák a levéltárban őrizve, és így Renato és barátai teljes amnesztiát kapnak, de ők ezt elutasították, és ragaszkodtak ahhoz, hogy minden kerüljön nyilvánosságra. A támadás visszhangja az 1989. február 26-i üzenetben található:

„Drága gyermekek, azok, akik szenvedést okoznak nektek

nincsenek Jézussal és Máriával.

Minden bántás vissza fog hullni rájuk.

Eljött az idő, amikor te

bizonyságot teszel a hitedről.

Gyerekem, kérlek, ne menekülj el.

Nem tudlak erőszakkal visszatartani téged,

mert nincs másom, csak a szeretetem.

Már mondtam neked, hogy állj fel

és most hívlak

hogy tedd ismertté magad…

Akkor is bizonyságot tesztek, amikor

hangosan együtt imádkoztok. Imádkozni fogok veletek.

Mindent jól csinálj,

úgy, hogy minden vád ellened

hamisnak bizonyuljon…

Szeress, szeresd azokat is, akik szavakkal tanítják

a szeretetet, de kitaszítanak a szívükből,

amelyet te mindazonáltal szeress.

Az ilyen szívek szennyezettek!

Ne félj, gyermekem,

ez Jézus útja. Megáldalak”.

Az úgynevezett „visszaélés a népszerű hitelességgel” kapcsolatos bírósági eljárás utolsó fejezetét 1992. május 25-én írták, amikor a Vicenza-i Törvényszék ítéletet hozott, amelyben mindenkit felmentett, érdemi bizonyítékok hiánya miatt.

>> 2. rész

Ha szeretnéd felajánlani magadat Máriának, tt megtalálod a schioi 33 napos felajánlást megelőző lelkigyakolatot >>