Sakkban tarthatjuk a sátánt – Látogatóban a rózsafüzéreket gyűjtő és készítő Varga Bertalan atyánál

A hatvanöt éves plébános derűs, mosolygós ember. Jelenleg a Halmaj közelében fekvő Hernádkércs rendelőintézetének egyik lakásában bérlő, mivel a halmaji plébániát éppen felújítják. Az íróasztalán Mária-szobrok és néhány rózsafüzér. A gyűjtemény nagy része egyelőre dobozokban, Bertalan atyát ugyanis csak nemrég helyezték ide Domoszlóról, és még nem csomagolt ki.

Elmondása szerint már gyermekkorában is nagyon erős volt benne a Mária-tisztelet. Családjában a dédszülőkig visszamenően mindenki nagy Mária-tisztelő volt, különösen az édesanyja. Bertalan atya már kisfiúként Mária-oltárt készített magának, és mindössze tizenegy éves volt, amikor csatlakozott a rózsafüzér társasághoz. Azóta is mindennap elmondja a rózsafüzért. Két évvel ezelőtt részt vett egy hétnapos böjtös lelkigyakorlaton Međugorjéban; ott elegendő ideje volt arra, hogy elimádkozza mind a négy – az örvendetes, a világosságos, a fájdalmas és a dicsőséges – rózsafüzért. Azóta is mindennap elmondja ezeket. A szeretetláng rózsafüzért és az irgalmasság rózsafüzérét is nagyon szereti imádkozni. Ez az alap egy papnál – állítja Bertalan atya.

Kérdésünkre elmeséli: öt éven át, 1988 és 1993 között gyöngyösi káplán volt. Ebben az időben kezdett rózsafüzéreket gyűjteni és készíteni. A bibliaórákra járó asszonyok közül sokan panaszkodtak, hogy elszakadt a rózsafüzérük. „Mondtam nekik, hozzák el a szentolvasójukat. Haza-hazajártam Harsányba, a szülőfalumba, és megismerkedtem ott a jezsuita alapítású kedves nővérekkel, a Jézus Szíve Néplányai Társaságának tagjaival, akik Mezőkövesden szolgáltak. Mivel már idősek voltak,  rózsafüzér-készítéssel foglalkoztak. Az egyik héten vittem nekik az elszakadt rózsafüzéreket, a másik héten elhoztam, amiket megjavítottak. Megfigyeltem, hogyan dolgoznak. Amikor az egyikük meghalt, megörököltem a fogóját, egy Németországból származó speciális csőrfogót. Hoztam a nővérektől szemeket, drótot, láncot, és magam is elkezdtem rózsafüzéreket készíteni. Volt egy vakablak, oda beállítottam egy Mária-szobrot, s azon tűnődtem, mit tegyek köré. Ekkor kezdtem el gyűjteni a rózsafüzéreket.”

A szentolvasók száma gyorsan gyarapodott. Bertalan atya az első plébánosi szolgálati helyén, Tarnamérán a folyosó falait díszítette a rózsafüzérekkel, amelyekből már ott vagy kétszáz lehetett. Innen Tiszaújvárosba került plébánosnak. Ott több volt a hely, így vitrineket készíttetett, s azokban helyezte el a szentolvasókat, amelyek ma már huszonkét vitrint töltenek meg. Tiszaújvárosból később Domoszlóra került a plébános, ahol négy évet töltött. Ott is a széles folyosón és a falakon helyezte el gyűjtemény darabjait. Varga Bertalan atya azt mondja, sokkal kevesebb van már hátra az életéből, mint amennyi időt eltöltött itt a földön, ezért úgy döntött, felajánlja a rózsafüzér-gyűjteményét a szülőfalujának, Harsánynak. A település polgármestere egy fiatal hívő ember, örömmel fogadta az adományt. A plébános pedig vállalta, hogy elszállítja, összerendezi és katalogizálja a gyűjteményt. Harsányban van egy közismert sópince a légzési nehézségekkel küszködő emberek számára. A fölötte álló épület száraz, ennek az emeleti részén kialakítható egy, a rózsafüzér-gyűjtemény biztonságos elhelyezésére szolgáló tér. Bertalan atyának festményei, szobrai is vannak, amelyekkel kiegészülhet a gyűjtemény, amit – Harsányra szállítása után – állandó kiállításon mutatnak majd be az érdeklődőknek.

Itthon és külföldön is gyorsan híre ment a plébános rózsafüzérek iránti szeretetének, így szinte a világ minden tájáról küldtek és küldenek neki szentolvasókat. Nemrég Betlehemből kapott egy tizenöt tizedes, két és fél méter hosszú rózsafüzért. A gyűjteményben akadnak egészen nagy szemű darabok is. Bertalan atya egy volt katonacimborája rózsabimbóhoz hasonló szemeket faragott, melyeket a balatoni halászok kötöttek, csomóztak füzérré.

A Rómából, a Szentföldről, Lourdes-ból, Fatimából és Međugorjéból származó rózsafüzérek egy külön vitrinben kaptak helyet. A szentföldi rózsafüzérek szinte mind  olajfából valók, a többi szentolvasóhoz pedig változatos anyagokat használtak fel készítőik. Częstochowából és Krakkóból is érkezett szentolvasó a plébános gyűjteményébe. Az Amerikai Egyesült Államokból pedig egy halálraítélt rózsafüzére került hozzá, amit az illető maga készített, s a kivégzése előtti imádsága alkalmával is a kezében tartott.

Bertalan atya felidézte ennek a szentolvasónak a történetét: Az egyik plébánosi állomáshelyén volt egy fiatal, aki cserediákként kikerült Amerikába, és egy farmercsaládnál szállt meg. A családtagoktól hallott az elítélt történetéről, s ők ajándékozták neki ezt a különleges szentolvasót, amikor értesültek a plébános rózsafüzérgyűjtő szenvedélyéről. Argentínából, Chiléből, Japánból és Tajvan szigetéről is küldtek már szentolvasót Bertalan atyának. Vannak közöttük különleges ereklyés keresztek, felnyíló rózsafüzérek is. A Lourdes-ból hozott olvasók közül a plébános azt az öt, egytizedes rózsafüzért szereti a legjobban, amelyekkel azon a helyen imádkozott, ahonnan Bernadette a Mária-jelenést látta.

Mielőtt egy-egy rózsafüzért elhelyez a vitrinben, mindig „beimádkozza” őket – árulta el Bertalan atya. Arról is beszámolt, hogy húsz évvel ezelőtt még híre-hamva sem volt az egytizedes rózsafüzérnek, de ő már akkor is készített ilyet, hiszen nagyon praktikus: az ember csak beteszi a zsebébe, és akár utazás során is használhatja. Az öttizedes szentolvasó könnyen összegubancolódik, elszakadhat, ám az egytizedesnél nem kell ettől tartani. A plébános az első szentmiséjén Halmajon is kihirdette, hogy akinek szakadt rózsafüzére van, hozza el, ő szívesen megjavítja.

Bertalan atya kedvenc anyaga a fa: gyűjteményének legtöbb darabja fából van, s ő maga is ebből készíti a különböző színű rózsafüzéreket. Vannak köztük fehérek, feketék, barnák, de ha kérik, élénkebb színeket is használ. Franciaországi apácáktól kapott egy ásványból készült rózsafüzért is. Ezt a darabot, amelynek komoly súlya van, az ágyánál őrzi. A szentolvasók készítéséhez a megfelelő fát kilóra veszi. Egy rózsafüzérhez ötvenkilenc szemre van szükség. A láncokat egy különleges fogó segítségével vagdalja darabokra, és helyezi a tizedek közé.

Szent II. János Pál pápa azt mondta: Szűz Mária az, aki a legbiztosabb úton vezet el bennünket Krisztushoz. A rózsafüzérek között élő halmaji plébános elárulta: már gyermekkorában megfogadta, hogy egész életében tisztelni fogja Máriát. Úgy véli, egy-egy új vagy felújított plébánián mindenekelőtt egy Mária-szobrot kell elhelyezni, hiszen a Szűzanya a ház úrnője, elsőként neki kell belépnie az ajtón. Van egy huszonöt centiméteres, ütött-kopott Szűzanya-szobra meg egy talpas keresztje, amit a félretett pénzén vásárolt az egri Fájdalmas Anya-búcsún, vagy ötven évvel ezelőtt. Mindkettőt a házi oltárán őrzi. A Mária-tisztelet ott él a magyarok lelkében – állítja Bertalan atya. Nem véletlenül van annyi Mária-kegyhely hazánkban és a magyar lakta területeken.

Varga Bertalan Lourdes-ban és Fatimában kilencszer járt, Međugorjéban pedig negyvennél is többször. Az utóbbival kapcsolatban azt mondja, örül, hogy ma már Róma sem annyira elutasító, mint korábban volt. Püspökök is fel-feltűnnek a međugorjei zarándokok között, s már nem csak inkognitóban látogatnak el ide. Ezen a helyen, ahol egy hétköznapi misén nyolcvan pap gyóntat, és mintegy ötezer hívő van jelen, működik az isteni kegyelem – vallja a halmaji plébános. Gyönyörű látvány, amikor egy fiú és egy lány átkarolják egymást, s kezükben ott a rózsafüzér. A szerelem és a Mária-tisztelet erősíti egymást – ez meggyőződése.

Bertalan atya tényként szögezi le, hogy Krisztus kegyelme sokszor megnyilvánult már, és napjainkban is számtalanszor megmutatkozik a közbenjáró rózsafüzér ima révén. Az imádságnak, különösen a Szűzanyához intézett imának hatalmas ereje van. Ennek igazolására két esetet is elmesél.

Korábbi szolgálati helyeinek egyikén egy családban haldoklott a nagymama. Meglátogatta őt, de már nem tudott beszélni vele. Feladta neki a betegek kenetét, ellátta a szentségekkel, majd a családtagokkal közösen elmondták az irgalmasság rózsafüzért. Amikor az ötödik tizedhez értek, a nagymama légzése leállt, az arca kisimult és elfehéredett. Így távozott az élők sorából, s lépett át azon a bizonyos kapun.

Bertalan atya egy másik, több mint húsz évvel ezelőtt történt esetet is elmesélt, mégpedig egy nagyon jó barátjáról. Sokáig úgy látszott, az illetőnek papi hivatása van, de ő házasságban, családban szerette volna leélni az életét, így hát megnősült. Éveken át nem született gyermekük, pedig Bertalan atya rendszeresen imádkozta értük a rózsafüzért. Végül az örökbefogadás mellett döntöttek. Hamar teljesült is a vágyuk, ám mielőtt hazavitték volna a gyermeket, elzarándokoltak egy Mária-kegyhelyre. Imádkoztak a Szűzanyához, s közben az asszony azt hallotta: – Gyermeked lesz. – Igen, tudom – válaszolta, – örökbe fogadtunk egy kisfiút. – Ám hamarosan kiderült, hogy akkor már áldott állapotban volt. A kisded meg is született, s a szülők mindkét gyermeket felnevelték.

Rengeteg alkalommal előfordult, hogy Bertalan atya imádkozott valakiért, s az illető élete végül jó irányba fordult. A plébános gyakran mondogatja: nem szabad úgy imádkozni, hogy közben az ember azt gondolja: úgysem adja meg a Jóisten, amit kérek. Teljes odaadással kell fohászkodni Mária közbenjárásáért. Amikor az apa kitárja a karját járni tanuló gyermeke felé, a kicsinek eszébe sem jut, hogy az apa az utolsó pillanatban majd elugrik előle, ő pedig elesik. Bizalommal és hittel kell imádkoznunk, abban a meggyőződésben, hogy az Úr mindent megad nekünk, ami az üdvösségünkre szolgál.

Bertalan atya egészen bizonyosnak tartja, hogy a rózsafüzér a legbékésebb fegyver a rossz elleni küzdelemben, ahogyan azt Szent II. János Pál pápa és Szent Pio atya is mondta. Minden rózsafüzérre igaz ez, de különösen a Könnyek Anyja imádságra. A halmaji plébános már gyermekkorában is hallott erről az imáról, s az utóbbi hónapokban ismét rendszeresen imádkozza. A rózsafüzérrel megkötözhetjük, sakkban tarthatjuk a sátánt – vallja. A Szűzanya međugorjei üzenetei pedig arról szólnak, hogy a béke elérése böjttel és imádsággal lehetséges. A rózsafüzér a legjobb gyógyszer a világ bajaira.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

A cikk nyomtatott változata az Új Ember 2020. január 5-i lapszámában jelent meg.