A FÖLDMŰVELÉS , A MILLENNIUM ORVOSSÁGA MINDANNYIUNKNAK

Az évezred szakirodalma kiterjedt. Én nem olvastam. De mint főiskolai professzor, nap nap után évekig éltem köztük és dolgoztam velük. Egyre inkább rájövök, hogy ugyanazokkal a kihívásokkal nézek szembe, mint mindenki. Nem nyújtok pontos diagnózist azon problémákra, amelyekkel az évezred szembenéz. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi éghajlatviszonyok közötti termesztésnek komoly következményei Vannak mindannyiunkra—bár gyakran komolyabbak azok számára, akik nem ismernek mást. Megtapasztaljuk körülöttünk a szétesést, szétválást; szétszórtak vagyunk és unottak. Kialakítjuk szenvedélyünk. Gyakran békétlenek vagyunk.

Évekig javasoltam diákjaimnak, hogy nyáron műveljék a földet. Az idén kitartóbb leszek. Megítélésem szerint a kertészkedés nem csak egy egészséges hobbi sok más tevékenység között. Inkább, arról vagyok meggyőződve, hogy ez a biztos orvosság, amelyet közvetlenül arra teremtettek, hogy gyengülő egészségünket orvosolja.

SZÜKSÉGÜNK VAN A FÖLDRE
Művelnünk kell a földet, amelyből teremtettünk, és amelynek gondját viseljük Isten rendelése szerint. Így megtaláljuk a beilleszkedést és a kapcsolódást; gyógyulást kereshetünk. Azt hiszem a leegyszerűsödés kockázatával, három dolog van, ami mindenkinek, aki számtalan módon szenved a társadalmi korszak kihívásaitól, megfelelővé teszi ezt az orvosságot. A földművelés munkára, várakozásra és imára hív. Az embernek nem kell sokáig keresnie olyan munkáltatót, aki azt mondja: „Éppen olyan embereket próbálok találni, akik hajlandóak dolgozni.”

Az emberi társadalom bukásának egyik nagy iróniája, az általános , valóságos pihenés elutasítása az életben, mint például, imádság, magának a munkának az aláásásához vezetett. Ma a munka gyakran egyszerre túl-hangsúlyos és alábecsült, elvesztette a neki kijáró helyet az emberi életben. A kemény, jó munka hiánya az egyik legégbekiáltóbb tulajdonsága az évezred generációjának. Valóban sokan szenvednek a jó munkavégzés hiányában, annak a munkának a híján, mely erősíti a testet, táplálja a lelket és összeköti egyik embert a másikkal, még akkor is, ha hasznos dolgokat termelnek az élethez.

A MUNKA ÉRTÉKE
A földművelés elhív, hívogat a kemény, jó munkára. És mindig meg is jutalmazza—néha még ehető gyümölcsökkel is. De először is a munka maga a jutalom. Ennek a munkának az öröme kézzel fogható: a növények és a talaj illata, szemmel látható tetszetős művelt sorok, a friss levegő és napsütés és a bajtársi együttérzés az egymás mellett dolgozó emberek között. Nem is tudok másfajta munkát, ami magányos és alapvetően közösségre nevelő egyszerre.

A növények nem túlságosan követelőzők, de egyszerűen figyelmet érdemelnek: szükségük van rendszeres gondozásra. Egy pillanatnyi ellenőrzés olyan, mint egy emlékeztető, hogy még mit kell tenni és egy bizonyíték arra, hogy a munkának megvan a
hatása. Míg a rövidítésnek nincs jutalma, a leleményességnek van. A földművelés művészet, a gondos gazda növekszik tudásban, készségben és megelégedettségben akkor is, amikor a növényeit termeszti. És megtanul várakozni. Úgy látszik, mintha a föld tudná csak igazán hogyan időzítse a dolgokat a mi kedvünkért. Ha tovább tartana a növekedés, kétségbeesnénk; ha sokkal korábban nőnének a növények, nem tanulnánk meg reménykedni. Elvetni a magvakat a majdnem hideg tavaszi földbe, könnyelműnek hat, ahogy élénken fúj a szél. Nehéz visszagondolni erre a gyümölcstermesztő erőfeszítésre; meleg napokra , a gyümölcsük úgy látszik már régen leérett. De a nap egyre csak felkel és lenyugszik, ahogy gondoskodunk napi munkánkról. Aztán ismeretlen okból—nem ismeretlenek szükséges munkaereje nélkül —a növények bámulatos szépsége szembetűnik.

Megtanulni várakozni, olyan, mint megtanulni embernek lenni. Mi más tanít olyan szelíden, határozottan és hívogatóan várakozni? Másrészről a munkaerő csökkentés és végkielégítés állandóan szemünk előtt lebeg. Arra invitálnak, nyomd meg ezt a gombot, vagy használd ezt az alkalmazást, ami azon nyomban megtörténik. Miért várjunk, ha nem kell, mondják nekünk
számtalan módon számtalanszor. És ha el tudod kerülni a munkát, mindenképpen tedd meg. Míg a mag saját ütemében növekszik, türelemre van szükség, és folyamatos munkára.

Valójában, még ha türelmesek, kitartóak is vagyunk a munkánkban, néha nem terem a várva várt gyümölcs. Ellentétes erők avatkoznak be: rossz időjárás, rovarok, betegség, vándor rágcsálók, és sorolhatnám tovább is. A földművelés nagyon sok tényezőnek van kitéve, ami irányításunkon kívül áll.

FÖLDMŰVELÉS ÉS KULTUSZ
Teljes joggal a mezőgazdaság mindig is szoros kapcsolatban volt az isteni kultusszal. A föld művelői tapasztalják, hogy szükség van imára. „ Értelmes földművelők, biztosíthatom,” írja Xenophon, “imádság, ima az istenek gyümölcs és gabonaterméseiért…” Cato úgy jellemzi: “Ajánlj egy sertést Ceresnek a betakarítás előtt… és imádkozz tömjénnel és borral Janushoz, Jupiterhez, Junóhoz, mielőtt felajánlod a disznót.” És persze a zsoltáros írja, „Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből.” Zsolt 104,14.

Az élelmiszer megtermelése állandó emlékeztetője annak, hogy a legalapvetőbb dolgok az életben folyamatosan az emberi munkás kezek eredményei és az emberfeletti kéz ajándékai. Tehát a földművelés imára hív, hogy felfelé fordítsuk szemeink, ahonnan jön segítségünk.

Nem arra szeretnék utalni, hogy a kertészkedés egy önkéntelen gyógymód mindenre. Mindenre lehet gyógyír, de nem önkéntelenül. Valóban, nem egy gombnyomásos megoldás a mi ügyes-bajos bajainkra. Ám nagyon hatásos gyógyszer, az útmutatás nagyon egyszerű: türelmes önmegvalósítás és kegyelmi állapotban való megmaradás. És ennek az orvosságnak nincs rossz íze sem, sem mesterséges cseresznye íze. Olyan íze van, mint a valódi ételnek, mivel igazi étel. Ez az étel, mely táplálta az emberi testet, tudatot, személyiséget és társadalmat amióta csak ember él a földön. Soha nem csak egy hóbort, ugyan rendkívüli módon kimehet a divatból.

Bár soha nem lesz számunkra elérhetetlen, egyszerűen nem lehetünk elég messze a termőföldtől. A legegyszerűbb eszközök elegendők. És a kapcsolat, amit talán nem tudtuk, bár éreztük, hogy megszakadt, még most is helyreállítható.
—
John A. Cuddeback a Christendom Főiskola Filozófia tanszékének vezetője. Weboldalát, baconfromacorns.com, a család és a háztartásnak szentelte , ahol épp most írt egy sorozatot, „Miért kell mindenkinek egy kert” címmel, melynek ez a cikk az utolsó része. Ő és a felesége Istentől megáldottnak tartja magát, hogy hat gyermeket nevelnek, vegyes háztájit és malacokat a Blue Ridge hegy árnyékában Shenandoah partján.

Forrás: catholicgentleman.net

Fordította: Tar Flóra Márta