Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

<< A forrás és csodás gyógyulások Turzovkában

Rendkívüli Mária-szobor

Lasák Alajos már 14 éves kora óta az urxi szénbányában dolgozott, Ostrava közelében, egészen addig, míg 28 év múlva meg nem támadta tüdejét a bányászbetegség. Azóta kis betegségi járadékán tengette életét. 1960 óta havonta legalább egyszer ellátogatott a jelenések helyére, s néha az egész éjszakát imában ott töltötte. Valami ellenállhatatlanul vonzotta őt a hely felé.

A parancs

1964. júniusának első napjaiban részesült az első látomásban. A jelenések helyén egy nagy kereszt volt, Krisztus töviskoronás képével. Alajos feleségével és sógornőjével együtt a kereszt közelében térdelt, míg más zarándokok a tőlük balra lévő oltárnál imádkoztak. Mindhárman ugyanabban a pillanatban látták, hogy vér csorog végig Krisztus alakján, és haja alól is vér szivárog ki. Lajos azt is látta, hogy Jézus hátrahajtotta fejét, kinyitotta szemét, majd ismét lekonyult a feje. Ez háromszor megismétlődött. Ekkor Lajos szeme megtelt könnyel, úgyhogy többé nem látott semmit sem. Felesége hangosan kezdett imádkozni, mire a többi zarándok is felfigyelt és odament. De ők valószínűleg semmit sem láttak, egy fiút kivéve, aki azt állítja, hogy látta Jézust vérezni. Ez délután két óra tájban történt.

Másnap reggel hat órakor Lajos felesége munkába ment a közeli fűrészmalomba. Lajos otthon imádkozott a Mária-kép előtt, amely hasonlított a jelenések helyén lévő képhez. Ima közben mintegy eszméletét vesztette, és lélekben a jelenések hegyén találta magát, a keresztet azonban nem látta. Ehelyett kb. három lépésre előtte, fél méterrel a föld felett lebegve megjelent előtte az Istenanya. Teljes szépségében állt ott, hófehér ruhában, kék övvel. Egyenesen Lajosra nézett és ezt mondta: „Amit látsz, te fogod elkészíteni. Amint elkészültél vele, átadod a hívőknek. Ne félj, én segíteni foglak. Még az arcról is én fogok gondoskodni.” „Erre Mária eltűnt és én egy más országban találtam magamat, amelyet sohasem láttam –- folytatja Lajos beszámolóját. – Körülnéztem, s jobb oldalamon megláttam a Boldogságos Istenanyát, három nő társaságában. Nem szólt semmit. Hirtelenül észrevettem egy embercsoportot, amelyben világiak és katonák voltak. Hangosan beszéltek, de egy szót sem értettem belőle. Észrevettem, hogy a megkötözött Jézust vonszolják. Utána három egymásutáni jelenetet láttam a Szenvedésből, amint azokat az evangéliumok leírják, egészen addig, míg három férfi leveszi Jézust a keresztről és a sírba helyezi. Isten Anyja a három asszonnyal egyedül mindvégig jelen volt. Én egész testemben remegtem.

Amikor magamhoz tértem, kiderült, hogy négy órán keresztül térdeltem ott. Még mindig remegtem és alig volt erőm ahhoz, hogy egy székre üljek. Egész testem sajgott a fájdalomtól, és lelkem is, mintha csak nekem is részem lett volna Jézusnak és Anyjának szenvedéseiben. Délután két órakor feleségem hazatért a munkából. Én azonban képtelen voltam a beszédre. Azt hitte, rossz híreket kaptam, mint négy éve, amikor egyik fiam gyári szerencsétlenségben meghalt. Estére azonban visszanyertem erőmet, s elmondtam feleségemnek, hogy mit tapasztaltam, s hogy egy szobor elkészítésére kaptam megbízást. Megígértettem vele, hogy erről senkinek sem szól. Mivel feleségem is tudta, hogy én egyáltalán nem értek a szoborfaragáshoz, nem esett nehezére a titoktartás. Nem akart nevetségessé tenni mindenki előtt. Én sem tudtam, mit kezdjek, hiszen sem szerszámom, sem anyagom nem volt a faragáshoz.

Segítség érkezik

Másnap azonban egy földim, Weiss Mihály, aki asztalos volt, felkeresett. Valahogyan megérezte, hogy segítségére szorulok. Kérdezősködött, és én elmondtam neki nehézségemet. Megígérte, hogy majd ad nekem szerszámokat és anyagot is. Ez felbátorított. Én azonban még mindig úgy éreztem, hogy nem bírok eleget tenni a megbízásnak. Ezért megint elzarándokoltam Turzovkára. Amikor megérkeztünk, egy idős férfi várt már ránk. Kozaniak Valentin volt a neve. Ezzel fogadott: „Van köztetek valaki, aki szobrot fog faragni a Turzovkai Szűzanyáról. Meglepődve kérdeztem: Ki mondta ezt neked? Ő folytatta: Ne kérdezősködj, hanem kövess!

A kereszthez vezetett, amelynél előzőleg feleségemmel és sógornőmmel imádkoztunk. Azt mondta, vigyem haza az eredeti kereszt félig elszenesedett csonkját, amelyet a hívek az új kereszthez erősítettek, és szinte ereklyeként tiszteltek. Annak anyagából faragjak egy kis keresztet és egy szívet, s ezeket helyezzem el a Mária-szobor belsejében, amelyet faragni fogok. Minden jelenlévő örömmel üdvözölte az ötletet, én pedig megígértem, hogy teljesítem kívánságukat. Mindjárt eltávolították a csonkot a kereszttől, és hazavittük az autóbusszal, amellyel jöttünk.

A szobor elkészül

Weiss Mihály kerített fát a szoborhoz. Kettévágta és mélyedést vájt benne, amely majd befogadja a kereszt fájából készített kis keresztet és szívet. Miután ezek elkészültek, elhelyeztük őket az üregben, Mihály pedig összeenyvezte a két részt. A régi keresztfa megmaradt anyagából Mihály apró kereszteket csinált, amelyeket a zarándokok között osztott szét. Két hónapba telt, mire elkészültem a szoborral, 1964 novemberére. 61 éves voltam akkor. Néhány hivatásos szobrász eljött megnézni a szobrot. Tekintve, hogy nekem semmi képzettségem sem volt szoborfaragáshoz, hihetetlennek találták, hogy ennyire rövid idő alatt ily jól el tudtam készíteni.”

Lasák Alajos sokat szenvedett mind betegségétől, mind az emberek rágalmazásától. Azt fogták ugyanis rá, hogy a szobrot pénzéhségből készítette. Egyszer megjelent neki a Szűzanya, szenvedései közben, de ahelyett, hogy csökkentette volna szenvedését, csak arról biztosította, hogy még több szenvedés vár rá. 67 éves korában halt meg, 1970. január 27-én, 11 nappal azután, hogy a fenti beszámolót valakinek elmondta. A szobrot sokan felkeresik, egyesek sírni is látták, mások megtértek, vagy csodás kegyelmekben részesültek vele kapcsolatban.

Az egyházi vizsgálat

A jelenések természetfeletti eredetének kivizsgálási joga és kötelessége elsősorban a helyi püspökhöz tartozik. Erre a célra ő egy bizottságot nevez ki papokból, orvosokból és egyéb hozzáértő egyénekből, s ennek véleményét vagy jóváhagyja, vagy elveti. Ha a Szentszék nincs megelégedve a püspöki vizsgálat eredményével, saját kezébe veheti az ügyet és újabb vizsgálatot tarthat, amelynek eredménye, hogy vagy megerősíti, vagy megváltoztatja a püspök döntését. Ez azonban csak ritkán fordul elő, általában a Szentszék nem avatkozik bele a püspökök hatáskörébe. Egyszerűen csak nyugtázza jelentésüket, anélkül, hogy saját tekintélyével megerősítené annak tartalmát. A Szentatya megteheti, hogy a Szentszék valamilyen döntését megváltoztassa.

Ez történt 1933. július 13-án, amikor XI. Pius pápa megsemmisítette a Szentszék öt határozatát, amelyet 1923. márc. 31. – 1931. máj. 22-ig adott ki Padre Pió ellen. Általában azonban igen ritkán fordul elő, hogy a pápa döntsön ilyen kérdésekben. Egy régi rendelkezés ugyan a pápának tartotta fenn a jogot, hogy a jövendölések hiteles volta felől döntsön, nyilvánvaló azonban, hogy a pápa ezt a jogát csak kivételesen gyakorolja; rendszerint a helyi püspökre, illetve a Szentszékre bízza a döntést. Ha a püspök nem tartja jelentősnek a magánkinyilatkoztatást, mellőzheti a vizsgálatot, s egyszerűen megvárja, míg a felvert hullámok maguktól elülnek. A püspöki vizsgálat következményét illetőleg két gyakori tévedés fordul elő, mindkettő szélsőséges véglet, amelyet kerülnünk kell.

A hit kérdése

Az egyik véglet az, hogy egyesek a püspök véleményét egyenrangúnak tartják az Egyház csalatkozhatatlan tanításával, a dogmákkal, és azt hiszik, hogy azt mindenki köteles bűn terhe alatt magáévá tenni. Ez csak abban az esetben igaz, ha a püspök elvetette a „magánkinyilatkoztatást”, mert az tévtant tanított, vagy bűnös dologra adott utasítást. Természetes, hogy az ilyen „kinyilatkoztatás” nem jöhet Istentől, és nem szabad hallgatnunk rá. Ehhez azonban nincs szükségünk a püspök döntésére, mert már Szent Pál megmondta: „Ha akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen! Amint már kijelentettük, most újból megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok, átkozott legyen.” (Gal 1,8-9.) Általában azonban még a kétes eredetű magánkinyilatkoztatásoknál is az a püspök döntése, hogy azok tartalmában nincs semmi olyan tanítás, amely hitünkkel, vagy erkölcseinkkel ellenkeznék. Ezt jelenti az ilyen könyvekre adott kinyomtatási engedély, az „imprimatur” is.

Ezenfelül dönt még a püspök arról is, hogy a kinyilatkoztatás isteni eredetűnek tartható-e. Ez a döntés azonban nem tévedhetetlen, hanem közönséges emberi ítéleten alapszik, s azért senki sem köteles ezt a hitigazságoknak kijáró hittel magáévá tenni. Pusztán emberi, „erkölcsi” bizonyosságról van csak szó, sőt legtöbbször még erről sem, hanem pusztán csak „valószínűségről”, azaz arról, hogy emberileg hihető, hogy a kinyilatkoztatás Istentől származik. Ha a püspöki vizsgálatot az egyházjognak megfelelően kellő szakértelemmel, lelkiismeretességgel és pártatlansággal hajtották végre, oktalanság lenne annak eredményét elvetnünk. Ha azonban komoly kétségünk támad a püspöki bizottság, vagy a püspök szakértelmét, lelkiismeretességét, vagy pártatlanságát illetőleg, akkor az okosság erényét gyakorolhatjuk a püspöki döntés elvetésével, legyen az kedvező, vagy kedvezőtlen.

Ilyen eset például, ha a püspök az istentelen kormány nyomása alatt áll, és nem mer annak ellenszegülni, mint 1896-ban történt a normandiai Tillyvel kapcsolatban, amikor a szabadkőműves kormány egyik minisztere kijelentette: „Nem tűrünk még egy Lourdes-ot Franciaországban!” Úgy látszik ez a helyzet Turzovka esetében is. Lehetséges azonban az is, hogy valaki kevélységből, vagy hitetlensége miatt veti el a püspök véleményét egy magánkinyilatkozás mellett, vagy pedig csak gyerekes hiszékenységből tart ki továbbra is, miután a püspök ellene nyilatkozott. Az ilyen ellenkezés bűnös lehet annyiban, amennyiben hibásak vagyunk indító okáért. Az engedelmesség kérdése A másik végletes tévedés, amikor valaki olyan dolgokban sem hajlandó alávetni magát a püspök döntésének, amelyben pedig a püspök kétségtelenül isteni jogait gyakorolja, így pl. a püspök igenis megtilthatja, hogy a jelenések helyére egyházi jellegű zarándoklatokat vezessenek, vagy a jelenésre alapozott egyéb vallásgyakorlatokat tartsanak, vagy egyházmegyéjében a jelenésekről könyveket, röplapokat adjanak ki, vagy előadásokat tartsanak. 1966-ig a püspöki engedély nélkül kiadott könyvek és röplapok minden további nélkül, azonnal „indexre” kerültek, tehát olvasásuk és birtoklásuk is bűn terhe alatt tilos volt, hacsak erre külön püspöki engedélyt nem kapott valaki. Ez a tilalom megszűnt, de a püspök még mindig fenntarthatja jogát, hogy az ilyen kiadványokat csak az ő engedélyével adják ki, s a kiadó bűnt követ el, ha nem engedelmeskedik a püspöknek.

Erre az engedelmességre még akkor is kötelesek vagyunk, ha egyénileg, nyomós okok alapján meg vagyunk győződve a jelenések természetfeletti voltáról, jóllehet a püspök ellenük nyilatkozott. Ilyenkor alkalmazhatjuk a püspökre és magunkra Jézus szavait: „Mózes székén az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg tehát mindent, amit mondanak, de cselekedeteiket ne kövessétek.” (Mt 23,2-3.) Minden püspöknek csak saját egyházmegyéjére terjed ki hatásköre. Ha tehát más püspök, saját egyházmegyéjében, megengedi a jelenések hírének terjesztését, vagy a reá alapított vallásgyakorlatokat, a hívek nyugodtan gyakorolhatják azokat. Ugyancsak megtehetik azt is, hogy turistaként látogatnak el a jelenések helyére, s ott az Egyháztól jóváhagyott imádságokat, pl. a rózsafüzért imádkozzak, vagy szent énekeket énekelnek. Néha a püspök még azt sem kifogásolja, hogy ott misézzenek, sőt esetleg erre kimondottan is engedélyt ad, hogy a tömeg eleget tehessen vasárnapi, vagy ünnepnapi misehallgatási kötelezettségének. Ez még nem azonos a jelenések püspöki jóváhagyásával. Jogában áll azonban a püspöknek eltiltania a papokat a jelenések helyén való misézéstől, s ebben az esetben azok is kötelesek engedelmeskedni neki, akik más egyházmegyéből valók. Turzovka esetében a nyitrai püspök először megtiltotta a híveknek, hogy oda menjenek. Később ezt a tilalmat visszavonta. 1968-ban a püspök meghalt, s jó ideig a széke betöltetlen maradt.

1970- ben alakítottak egy kis bizottságot a jelenések kivizsgálására, s ez május elsején és júniusban kihallgatta Lasut Mátét. A másik két látnok ekkor már halott volt. Ennek a vizsgálatnak eredményéről nem tudunk. Megelőzőleg 1969. február 23-án jelent meg a Catholické Noviny című, kommunista befolyás alatt álló katolikus hetilapban aláírás nélkül egy kijelentés a „püspöki hivataltól”, mely szerint a „feltételezett jelenésekkel kapcsolatban jelentett két rákos betegségből való gyógyulást a hivatalos megerősítés hiányában nem tekinthetik csodásnak.”

A végső jóváhagyás sokban függ a jelenések gyümölcsétől, azaz a hívőkre gyakorolt jó hatásától és az érdeklődés fennmaradásától. Azért jó tudnunk, hogy mivel segíthetjük elő, s mitől kell tartózkodnunk, hogy gátat ne emeljünk a jóváhagyás elé. Erre vonatkozólag a következő tanácsokat követhetjük: Engedelmeskedjünk a helyi püspöknek, és a jóváhagyás előtt ne vezessünk egyházi jellegű zarándoklatokat a jelenések helyére, hanem csak magánemberként látogassunk el oda, ha erre módunk van, és csak az Egyháztól jóváhagyott és a püspöktől engedélyezett imákat és énekeket használjuk. Kétely esetében kérjünk felvilágosítást, vagy engedélyt a püspöktől, de ha erre nem kapunk választ, feltételezhetjük engedélyét a kérdéses dologra. A rendkívüli gyógyulásokról, megtérésekről küldjünk tanúk által igazolt jelentést a jelenés helyén illetékes püspöknek. Saját egyházmegyénkben – hacsak püspökünk ezt meg nem tiltotta –, terjesszük a jelenések hírét és a róla szóló könyveket, röplapokat. Egyénileg teljesítsük az üzenetben kért dolgokat, ha azok megegyeznek hitünk tanításával és a józan ész szavával. Rendkívüli vállalkozásokba (pl. kápolna, vagy templom építése) azonban ne kezdjünk addig, míg erre az illetékes püspök engedélyt nem adott.

A hit és engedelmesség jutalma

Azokban az esetekben, amikor az egyházi hatóságok hittek az Úr Jézustól Szűz Márián keresztül érkező üzenetekben, és teljesítették azokat, rögtön tapasztalták Isten helyeslését. Amint Anglia vezető érseke, Bourne bíboros elvégezte a Petit Bertán keresztül kért felajánlást Mária Fájdalmas és Szeplőtelen Szívéhez, az angol csapatok 1917-ben győzelmet győzelemre arattak. Az első világháború befejezésekor egyedül Anglia érte el háborús célkitűzéseit. Portugália püspökei felajánlották országukat Mária Szeplőtelen Szívének, és ennek tulajdonítják, hogy az megmenekült mind a spanyol forradalomtól, mind pedig a második világháborútól. Amikor 1942-ben XII. Pius pápa felajánlotta a világot Mária Szeplőtelen Szívének, megfordult a kocka és a német csapatok veszteni kezdtek.

A hitetlenség és nemtörődömség következménye

A La Salette-i üzenettel jó ideig nem törődtek az emberek. Csak akkor tértek észhez, amikor a benne megígért büntetések kezdtek bekövetkezni, és néhány éven belül egy millió ember halt éhen Európában. Úgy látszik, hogy mind az első, mind a második világháború elkerülhető lett volna, ha X. Szent Pius és XI. Pius pápa felajánlották volna a világot Mária Fájdalmas és Szeplőtelen Szívének, amint ezt tőlük Petit Bertán és Lucián keresztül Isten kérte. Oroszország pedig már megtért volna, ha a pápa, a világ püspökeivel egyesülve felajánlotta volna a világot, amint ezt szintén Lucián keresztül kérte a Szűzanya. Isten azonban megengedte hogy ők ne fogják fel a kérés fontosságát és isteni eredetét. Mivel a világ – Portugáliát kivéve – nem teljesítette a Szűzanya kéréseit, amelyeket Fatimában adott tudtunkra, pontosan bekövetkeztek a megígért büntetések: „Ha kéréseimet nem teljesítik – mondta a Szűzanya – Oroszország az egész világon el fogja terjeszteni tévelyeit, háborúkat, és egyházüldözést támaszt. A jók vértanúhalált halnak, a Szentatya sokat fog szenvedni, és több nemzet megsemmisül.”

Az orosz megszállás következtében több állam elvesztette nemzeti függetlenségét, de lehetségesnek tartják a hozzáértők, hogy a jövőben még teljesebben el fognak pusztulni egyes nemzetek a természeti csapások és háborúk következtében. A hitetlenkedés és közömbösség legszomorúbb következményei azonban nem a földi csapások, hanem az, hogy a Szűzanya szavai szerint: „sok lélek elkárhozik, mert nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzék értük.” (Fatima)

Mussolini nem hallgatott az Aiello Helénen keresztül kapott égi üzenetre, s bekövetkeztek a számára megígért személyi büntetések. Olaszország belekeveredett a második világháborúba, és szörnyű károkat szenvedett. Mindez teljesen megfelel annak, amit már a Szentírásban olvasunk azokról, akik visszautasítják az Úr Jézus hírnökeit, vagy Őt magát: Jézus ezt mondta a 72 tanítványnak, akiket maga előtt küldött, hogy érkezését bejelentsék: Ha pedig valamelyik városba megérkeztek és nem látnak szívesen titeket, menjetek ki az utcára és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami várostokon a lábunkra tapadt… Bizony mondom nektek, Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé.” (Lk 10,10-12) Hasonlóképpen járnak az apostolok visszautasítói (Mt 13,15).

Azokról a városokról pedig, amelyekben sok csodát tett Jézus, és mégsem tértek meg, így szólt: „Jaj neked, Korozáin! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tirusban és Szidónban történtek volna a bennetek végbement csodák, már rég zsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusnak és Szidónnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek! És te Kafarnaum? Nem az égig emelted-e magad? Egészen az alvilágig fogsz alásüllyedni.” (Lk 10,13-14) Názáretről, ahol lenézték és kitaszították, sőt még életére is törtek, ezt olvassuk: „Nem tett sok csodát ott hitetlenségük miatt.” (Mt 15,58) Fatimában is kijelentette a Szűzanya, hogy a beígért napcsoda sokkal nagyobb lett volna, ha nem hitetlenkedtek volna annyian. Jeruzsálemről pedig könnyezve mondta az Úr Jézus: „Jönnek napok, mikor sánccal vesz körül ellenséged és bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, kik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.” (Lk 19,41-44)

Isten felajánlja nekünk kegyelmeit, amikor komolyan figyelmeztet a ránk váró csapásokra a magánkinyilatkoztatásokon keresztül. Meghagyja azonban akaratunk szabadságát, és ma is visszautasíthatjuk, mint annakidején a palesztiniai városok tették. Ő szomorúan távozik tőlünk, és megengedi, hogy ránk zúduljanak az előre bejelentett csapások, amelyeket pedig elkerülhettünk volna. Rajtunk áll, mit választunk. De ha sem szeretetének felhívására, sem intő szavaira nem hallgatunk, csak magunkra vessünk, ha összeharácsolt földi vagyonunk egy pillanat alatt megsemmisül, lelkünk pedig az örök kárhozatba jut.

Ne tévesszük szem elől a lényeget!

A magánkinyilatkoztatások esetében, főleg ha jelenésekkel és jövendölésekkel kapcsolatosak, könnyen a célról az eszközre irányul figyelmünk, és megfeledkezünk arról, miért is adta nekünk Isten ezt a kinyilatkoztatást. Mindenki kíváncsi a jövő titkaira, s amikor a kinyilatkoztatások fellebbentik előttünk a jövő fátyolát, nem győzünk betelni tanulmányozásukkal. Az ilyen kíváncsiság azonban nem sokban különbözik attól, amely a javasasszonyboz, csillagjóshoz, vagy tenyérolvasóhoz hajtja az embereket.

Biztosra vehetjük, hogy Istennek nem kíváncsiságunk felébresztése a célja, hanem bűnbánatra akart serkenteni. Amikor a kinyilatkoztatásban foglalt jövendölések büntetéssel vagy jutalmazással kapcsolatosak, beteljesedésüket se vehetjük biztosra, mert az függ attól, hogy teljesítjük-e a velük kapcsolatos feltételeket. Megjegyezzük itt, hogy ha egy ilyen jövendölés nem teljesült, abból még nem következtethetünk arra, hogy nem Istentől származott, hiszen Ninive sem pusztult el, pedig Jónás próféta Isten nevében jövendölte meg. Viszont a jövendölés teljesedése se mindig bizonyítja isteni eredetét, hiszen az ördög is előre láthat háborúkat és természeti csapásokat és ilyen jövendöléseivel félrevezetheti az embereket. Azért bízzuk az Egyház döntésére, hogy melyik jövendölés beteljesedését fogadja el bizonyítéknak annak isteni eredetét illetőleg. Mások azért érdeklődnek élénken a jelenések iránt, mert enyhülést, gyógyulást keresnek bajaikra, betegségeikre, vagy hozzátartozóik számára. Ezek alig látnak többet a kegyhelyekben, mint egy híres orvosban, vagy klinikában, ahol új gyógyszerekkel reményt támasztanak a gyógyíthatatlanoknak nyilvánított betegekben.

Istennek nem az orvosokkal való vetélkedés a célja a gyógyításokkal, hanem a jelenések természetfeletti voltát kívánja igazolni általuk. Ami azonban az egyszerű ember előtt csodásnak látszik, azt egy szakember esetleg természetes okokkal is meg tudja magyarázni. Azért a gyógyulás csodás voltának eldöntését a püspöki bizottságra kell bíznunk. Óvakodnunk kell attól is, hogy a kegyhely vizét, vagy a Szűzanya által érintett, vagy megcsókolt kegytárgyakat babonás talizmánként használjuk, s nekik természetfeletti erőt tulajdonítsunk. Nem a vízben, vagy a kegytárgyakban van az erő, hanem egyedül Istenben, de ő felhasználhatja ezeket hitünk erősítésére, s mi is külső jelét adhatjuk használatuk által a Szűzanya közbenjárásába és Isten irgalmába vetett bizalmunknak.

Nagy lehet számunkra a kísértés arra is, hogy a jelenések hírét érdekfeszítő újságként, rémhírként, vagy pletykaként adjuk tovább, és élvezzük, hogy a társaság középpontjába kerültünk, mindenki bámulja tudásunkat, és úgy issza be szavainkat, mint homok a vizet. Inkább arra törekedjünk, hogy Márián keresztül Istenre irányítsuk az emberek figyelmét. Azok, akik szeretnek utazgatni, talán csak újabb úti élményt, vagy szórakozást látnak egy kegyhely felkeresésében. A mai közlekedési eszközökkel ezt szinte fáradság, áldozat nélkül megtehetjük, ami még inkább csökkenti a régi zarándoklatok bűnbánati jellegét. Biztosra vehetjük, hogy Isten nem a turistaforgalmat akarta előmozdítani, s szándékának csak akkor teszünk eleget, ha a vezeklés szelleme s hitünk erősítésének vágya vezet ebben.

Mások jó alkalmat látnak a jelenések hírének terjesztésében arra, hogy dörgő hangon ítéletet mondjanak a pusztulásra megérett világ felett. Ezek – akárcsak Jónás – kiábrándulnak, amikor a megjövendölt büntetések halasztást szenvednek, vagy teljesen elmaradnak. Ehelyett inkább az irgalmas Isten szellemét tegyük magunkévá, aki a megtört nádat nem töri el, és a füstölgő mécsbelet nem oltja ki, s csak azért adja tudtunkra a minket fenyegető büntetést, hogy alkalmat adjon a megtérésre. Óvakodnunk kell attól is, hogy az egyházi jóváhagyás késlekedése, vagy a püspökök elmarasztaló véleménye miatt se haragra ne lobbanjunk se éles szavakkal ne mondjunk ítéletet felettük. Mi nem ismerünk minden részletet, sem egyéni bűnösségüket nem tudjuk megítélni, s az ilyesféle ítéletre semmi jogunk sincs. Ezt teljesen Istenre kell bíznunk, aki mindenkit megjutalmaz és megbüntet majd érdemei szerint.

Mindennél helytelenebb s károsabb azonban azok magatartása, akik attól való félelmükben, hogy megzavarnak vele másokat, nem merik terjeszteni a jelenéseket, jövendöléseket akkor sem, amikor azok nyilvánvalóan megegyeznek hitünk tanításával, és amikor nagyon valószínű, hogy valóban Istentől származnak. Számtalan lélek kárhozatba rohanását segíthetik elő gyávaságukkal, mert ha bekövetkeznek a megjövendölt csapások, nemcsak gyónásra nem lesz idő milliók számára, hanem talán még a bánatot sem lesznek képesek felindítani. Nem kell arra törekednünk, hogy bölcsebbek legyünk Istennél és Szűz Máriánál. Ha ők jónak látták ezeket a világ tudtára adni, mi sem tehetünk okosabbat, mint hogy továbbadjuk ezeket a híreket, főleg azoknak, akik valószínűleg súlyos bűn állapotában élnek és a kárhozat veszélyében forognak.

A Szűzanya szerint a sátán tevékenységének is tulajdonítható, hogy az egyházi jóváhagyás késik, vagy teljesen elmarad egyes jelenéseinél. Amit pedig mi bölcs „óvatosságnak szeretünk nevezni, azt Ő közömbösségnek mondotta. Ez sem erény, s ettől is óvakodnunk kell. A helyes magatartás tehát az, hogy felfigyeljünk azokra az üzenetekre, amelyek oly változatos formában, de mégis oly egyöntetűen jönnek mind az Úr Jézustól, mind megbízottjától: a Szűz Máriától, s amelyeknek lényege, hogy szívből bánjuk meg vétkeinket, s hagyjunk fel Isten megbántásával.

Vezekeljünk mind saját múltbeli bűneinkért, mind pedig másokért, és imádkozzunk buzgón a bűnösök megtéréséért, az Egyház és állam vezetőiért. Ajánljuk fel értük egyéb jócselekedeteinket és szenvedéseinket is. Egyénileg pedig törekedjünk arra, hogy a még rendelkezésünkre álló időben a tökéletességnek minél nagyobb fokára jussunk el a szentségek gyakori és buzgó vételével, az Úr Jézus szenvedéséről való elmélkedéssel és az erények gyakorlásával. Így elérjük azt a célt, amelyet az Úr Jézus és Szűz Mária a jelenésekben szemünk elé állított, és megvalósulnak rajtunk Jézus Szívének ígéretei:

„Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb bűnösöket is megtérítik. A bűnösök Szívemben az irgalom forrására, tengerére találnak. A lanyha lelkek buzgóbbá válnak. A buzgó lelkek még nagyobb tökéletességre emelkednek. Biztos menedékük leszek életükben, de főleg haláluk óráján.” Így teljesül Jézus vágya: „Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” (Jn 10,10)

Irodalom

Our Lady of Turzovka – 10 oldalas cikk Even Louis-tól a Vers Demain negyedévi katolikus újság angolnyelvű kiadásának 1970. júliusi számában. Kiadóhivatala: Rougemont, P.Q. Canada. Ez a lap rendszeresen közli a régebbi és újabb Mária-jelenéseket. Turzovka – írta Franz Grufik. Kiadó: Christiana Verlag, CH-8260 Stein am Rein, Switzerland. Második újranyomás 1971. 130 oldal. A fenti cikk és könyv alapján készült beszámolónk Turzovkáról. A cikk és könyv lényegében megegyezik, de jelentéktelen részletekben ellentmondanak egymásnak, ami érthető, amikor több forrásból származó beszámolókról van szó. Az evangélisták sem írták le egyöntetűen és szószerint az Úr Jézus tanítását és cselekedeteit. Turzovka – írta Johannes Ev. Schmid C. P. Megrendelhető a szerzőnél, Passionistenkloster, D 8472 Schwarzenfeld/Opf. 63 oldalas füzet. Az eisenbergi titokzatos kereszt – írója nincs feltüntetve. 61 oldalas kis füzet színes képekkel borítólapján. Tartalmazza az eisenbergi, turzovkai és San Damianó-i jelenések bővebb leírását, és megemlíti a Szent Georgen-i, altenmarkti és egyiptomi jelenéseket is. Közli a Szent Brigittától kért imát Krisztus megostoroztatásának tiszteletére. Megrendelhető Karl Wagner könyvkereskedésében, A-1090, Wien, Boltzmanngasse 6/2, Austria.

 

A Metropolita Egyesület többféle céljához adományokat gyűjtünk, hogy újabb keresztény médiafelületeket hozhassunk létre. Tervünk egy papi hivatásról szóló oldal, egy online imaközösségi felület létrehozása, és szeretnénk a nagy keresztény misztikusokat hangoskönyvben elérhetővé tenni. Ebben kérjük anyagi segítségeteket.

Az adományt paypal-on keresztül (ha a linkre kattintasz) és közvetlen utalással is be tudjuk fogadni.

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük!!!

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Számlázás részletei

Összes adomány: 5000Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.