Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

< Előző: A kinyiltakoztatás története és Baij Mária Cecília élete

MEGTESTESÜLÉS
.
Miután lelkem, melynek szenvedni képes és halandó testemet éltetnie kellett, megteremtetett, Vele azonnal egyesültem, mégpedig oly tökéletesen, hogy Lelkem az Istenség összes tulajdonságát, valamint önnön méltóságát is felismerte. Isten Igéjével egyesülve imádta a legszentebb Szentháromságot. A teljesen megvilágított, tökéletesen megismert és egészen felfogott isteni rendelkezéseknek alávetette magát. Lelkem belenyugodott, hogy leszálljon Szűz Mária méhébe és éltesse azt a testecskét, amelyet a harmadik Személy, a Szentlélek ugyanazon pillanatban teremtett a szűzi méhben.

A TESTTÉ LETT IGE ÖNFELÁLDOZÁSA

Amint Én, a testté lett Ige, az Atya egyszülött Fia egyesültem az emberi természettel, áldozatul adtam Magam Atyámnak! … Felajánlottam Magamat, hogy mindazt elszenvedjem és elviseljem, amit elhatározott és ami Neki tetszik.

Istenségemet nem arra akartam felhasználni, hogy a szenvedésektől megmentsem Magam, hiszen a mennyben nem voltam sem szenvedésnek, sem fájdalomnak alávetve, hanem hogy felvett, természetes életemet fenntarthassam; mert ez az emberi életem nem maradhatott volna fenn ily nagy fájdalmak mellett, ha Istenségem nem lett volna vele valóságosan egyesülve.

AZ ELSŐ SZENVEDÉSEK

Miután az Igével egyesült Lelkem leszállott, hogy az anyaméh szűk terében lakjék és Testemet éltesse, abban a pillanatban azonnal érezte mindazt a fájdalmat és szomorúságot, amelyet egy érett ítélőképességű és teljes ismerettel bíró személy ilyen „lakásban” és korlátozásban erezne. Drága jegyesem, én épp úgy be voltam zárva Anyám méhébe, mint a többi anyák gyermekei, akik azonban ítélőképességeiktől természetszerűleg ott meg vannak fosztva. Én azonban, mint Isten, minden tudás birtokában voltam, és Lelkem érezte a gyötrődést, melyet ilyen kényelmetlen helyzet idézhet elő.

JÉZUS SZÍVÉNEK ELSŐ DOBBANÁSAI

Az emberi természetemmel történt egyesülésem után nyomban imádtam örök Atyámat. Megköszöntem Neki az emberi nemnek nyújtott jótettét, mert Engem, egyszülött Fiát, az emberiség megváltására ajándékozott. Imádtam Őt és hálát adtam Neki minden értelmes teremtménye nevében Ettől kezdve Testvérüknek nyilvánítottam ki Magamat. Kijelentettem, hogy mindazt, amit életem minden pillanatában tenni és szenvedni fogok, testvéreimért akarom tenni és szenvedni. Kárpótlást akartam nyújtani ezzel Atyámnak, mert ők hibákkal teltek és hanyagok. Az első imádás és hálaadás után – Anyám számára – szeretett örök Atyámtól különös kegyet kértem. A következőt: Ahányszor – ott tartózkodásom alatt – anyai méhben megmozdulok, növekedjék egy-egy fokkal a megszentelő kegyelemben. Ezt a kegyelmet azért kértem, hogy még ebben az életben százszorosan jutalmazzam meg, amiért érverésemet a legtisztább szívéből táplálta. Atyám, e felett tetszését nyilvánította kegyesen. Egyidejűleg szeretett Anyámmal is tudattam ezt, hogy annál jobban örvendezzen és még nagyobb gyönyörűséggel adjon Nekem, szeretett „Fiának” szállást. Miután Atyám teljesítette kérésemet, Anyámmal egyesülve mondtam köteles köszönetet érte. De ezenkívül Anyámnak is köszönetet mondtam. Ugyanis Istenember létemre, köszönetem felette értékes és ennek következtében Atyámnak igen kedves volt.

SZENVEDÉSEK ÉS ÖRÖMÖK

Jegyesem, leírhatatlan gyötrelmet s egyidejűleg hasonlíthatatlan gyönyörűséget is éreztem e szorongatott helyzetemben. Tudtam, hogy úgy, ahogy vagyok, Atyám akaratát teljesítem! … Egy teremtmény méhében tartózkodtam, akit végtelenül szerettem és akiben minden gyönyörűségemet feltaláltam. Elégtételül ajánlottam fel Atyámnak azt a szenvedést, melyet a szűk anyaméhben éreztem, azért a szabadosságért, amellyel – Atyám akarata ellenére – annyi testvérem él. Azok iránt, akiket bebörtönöztek, mert szerettek Engem, előre is részvéttel viseltettem. Megígértem nekik támogatásomat és segítségemet. Tehát az anyaméhbe beszorított állapotom szenvedését elégtételül ajánlottam fel Atyámnak, mindama szabadosságért, amellyel az emberek élnek, miközben ide-oda kószálnak a világban; meg nem engedett élvezetek és szórakozások után futkosnak, s Atyámat pedig megsértik.

Ezt a szenvedést azokért a szerzetesekért is felajánlottam, akik unottságból hagyják el a klauzúrát és teljesen megvetik szabályaikat. Mindazokért is felajánlottam szenvedéseimet, akik tettekkel vagy vágyban hágják át szabályaikat. és ama hiú és veszélyes szabadság után vágyódnak, melyet valamikor annyira megvetettek; most azonban vágynak utána, mert lelkük éretlen lett és lelkesedésük megszűnt. És kértem Atyámat, hogy korlátozottságomért és szorongatásomért legyen kegyes hozzájuk és ha tévedésük beismerése után helyreállítják az első lángbuzgalmat és újból alávetik magukat a klauzúra szűk határainak és a kolostori fegyelemnek, bocsásson meg nekik. Szorult helyzetemet különösképpen felajánlottam mindazon gonosztevőkért, akik hibáik miatt bírói ítélettel részesültek büntetésben; börtönben és bilincsek között sínylődnek; akiknek szűk és sötét helyiségben kell tartózkodniok. Kértem Atyámat, hogy tekintettel szorultságomra, adja meg nekik a kegyelmet, hogy gonosztetteik engeszteléséül türelemmel viseljek el büntetésüket. Atyám mindezt elfogadta és megígérte, hogy megadja e kegyelmet, de azzal a feltétellel, ha a rabok az Ő isteni ösztönzésének és kegyelmeinek nem állnak ellen és merev nyakasságukat és bosszújukat, igazságos büntetőikkel szemben, elnyomják magukban. Láttam azokat az embereket, akik a múltban éltek, akik akkor voltak és akik az évszázadok folyamán a világ végezetéig lesznek. Láttam minden tettüket és tevékenységüket; mind a külsőket, mind a belsőket. Láttam a bűnöket, amelyeket valaha elkövettek, azokat, melyeket akkor követtek el az emberek, s azokat, melyeket a világ végéig fognak elkövetni. Láttam összes tökéletlenségeiket, hibáikat, fogyatékosságaikat és Isten szolgálatában való hanyagságaikat. Szomorúságot és fájdalmat éreztem minden emberért. Felajánlottam Atyámnak éle¬temet, s kapcsolatosan e szorult helyzetemből folyó szenvedéseimet.

JÉZUS SZENVEDÉSEINEK VÉGTELEN ÉRTÉKE

Jegyesem, talán azt hiszed, hogy életem Mária méhében kevésbé volt érdemszerző és értékes, mivel ott nem voltak azok a szörnyű fájdalmaim, amelyeken későbbi szenvedéseim folyamán kellett átesnem, az Olajfák hegyétől a Golgotáig?

… Nem! Tudd meg, hogy tartózkodásom Mária méhében oly érdemszerző és jelentős volt, hogy – e korlátozott életmegnyilvánulások közül – egyetlenegy is elegendő lett volna elégtétel gyanánt, minden ember bűneiért és hibáiért. Tudd meg, hogy fájdalmam oly értékes volt az anyaméh kényelmetlen helyzetében, hogy e szenvedéseknek csak egy pillanatnyi elviselése is elegendő lett volna végtelen világok megváltására. Megértheted ezt, ha meggondolod, hogy Én az örök Ige vagyok. Ennek következtében valóságos Isten vagyok, akit sem meg nem érthetnek, sem ésszel fel nem foghatnak. Én, akinek az egek szűkek, hogy bennük lakjam, lealacsonyítottam Magam, hogy – mint Isten és mint ember is – szenvedni képes testben lakhassam. Leereszkedtem, hogy egy szűzi test kis hajlékában időzzek, azzal az egész és teljes ismerettel, mellyel halhatatlan Isten és egy szenvedni képes, halandó ember rendelkezik.

AZ ÉRZÉKEK SZENVEDÉSE

Mivel értelmem teljes használatával bírtam, minden érzékemben megnevezhetetlen fájdalmat éreztem, mert e szűk helyen kellett lennem. Minden érzékem meg volt fosztva működésétől. Szemem csukva volt, nyelvem állandóan hallgatott, kezem és lábam merev volt és nem tudott mozdulni. Az egész test úgyszólván mindig azonos helyzetben feküdt. Annak, akinek e mellett tökéletes ismerete van, ez bizony fölötte nagy szenvedés! … Igaz, hogy Atyám másoknak is megadta már az anyaméhben az értelem korai használatát. Így pl. szeretett Anyám is megkapta ezt az ajándékot, de Ő fel volt mentve attól a szenvedéstől, amelyet érzékeinek egyébként az anyaméhben el kellett volna viselnie. Én azonban nem voltam „kivétel”, mert Atyám azt akarta, hogy kénytelen legyek mindazokat a szenvedéseket elviselni, melyek az emberi természettel ilyen szorongatott helyzetben vele járnak.

A LÁTÓÉRZÉK SZENVEDÉSE

Sanyargattatásom közepette, az egész emberi nem látóérzékkel elkövetett bűneinek kiengesztelésére, felajánlottam Szemem világának megvonását, Atyámnak. Az, hogy Szememet nem használhattam, igen nagy szenvedést okozott. Láttam, drága jegyesem, hogy sokan, kíváncsiságuk miatt – mennyire vétkeznek ezzel az érzékszervükkel; azonkívül láttam, hogy a vele kapcsolatos visszaélés által milyen szörnyűségeket követnek el … Ezt a szenvedést és ezeket a fájdalmakat azokért a sértésekért viseltem el, melyekkel – a szemek visszaélése révén – Atyámat megbántják. Többször is előidéztem szemem könnyezését. Habár ezek még kis cseppek voltak, értékük mégis oly nagy volt, hogy mindazokért a bűnökért, melyeket az emberek szemükkel követnek el, elegendő kiengesztelést nyújtottak az isteni Igazságosságnak. E könnyeimnek az a szeretet adott értéket, amellyel azokat ontottam. Könnyeimet hallható sírás nélkül hullattam.

Arra is kértem Atyámat, hogy ártatlan könnyeim ereje által, adja meg kegyesen ezt az ajándékot minden bűnösnek, aki bűnbánó könnyek után vágyakozik. És Atyám megígérte Nekem, hogy mindazoknak, akik őszinte szívvel kérik, egész jóindulatával megadja majd ezt a kegyelmet. Valóban, naponta sok-sok bűnöst érint ez a kegyelmi hatás és sok igaz lelket is. Az előbbieket a könnyek ajándéka bűneik kiengesztelésére érdemesíti, az utóbbiak azért nyerik el a könnyezés ajándékát, hogy egyre nagyobb dicsőséget és vigasztalást érdemelhessenek ki önmaguk szamara, az örök életre. Én ezt tanítványaimnak ezekkel a szavakkal bizonygattam: – „Boldogok, akik sírnak, mert ok majd vigasztalást találnak!” (Máté, 5, 5.)

Különösen kértem Atyámat, hogy – Szemem világának elvonása miatt érzett szenvedésem ereje által – adja meg ezt a kegyelmet mind¬azoknak, akik ezt az érzéküket Irántam érzett szeretetből tagadják meg, s a hiú és különös, sőt még a megengedett dolgokra sem nézdegélnek, hogy ezt mindig megingathatatlan lelkülettel tegyék. Hisz az emberi nyomorúságnak oly nehéz ezt az érzéket megtagadni. Különleges kegyelem szükséges hozzá, mert az emberi gyarlóság mindig az új és különös dolgok látására és kívánására törekszik:

Arra is kértem Atyámat, hogy azoknak, akik természetes okból és az Ő szándéka szerint vesztették el szemük világát, adja meg az erőt, hogy vakságukat Isten akaratában és rendelésében gyökerező megnyugvással viseljék el. Mindezt kedvesen és nyájasan adta meg Atyám és különös kegyet, s szeretetteljes segítséget ígért Nekem – számukra. Valóban, akik magukat igaz gyermeki szeretettel ajánlják fel Neki, ezeknek az Irgalmasság Atyjaként mutatja Magát.
Tudd meg, jegyesem, hogy amikor ezeket az imákat felajánlottam, Lelkem előtt mindazok, akik a szemük révén szenvednek, jelen voltak. Ezekért imádkoztam és hoztam meg áldozatomat, valamint azokért, akiknek sírniok kell, akik vakok, s akiknek szemükkel kell önmegtagadást gyakorolniok. Ők mind, mind Előttem voltak, s mindnyájukra rá-rátekintettem. Szükségük szerinti testvéri szeretettel szerettem őket s bőséges isteni kegyelmet esdettem le részükre.
Végtelen bölcsességem folytán láttam mindazokat a nyomorultakat is, akik a szemük révén sértik meg Atyámat. Láttam, hogy ezek nyakasságuk és makacsságuk következtében nem akarnak megjavulni. Számukra nem tud¬tam ezt a kegyelmet elnyerni, mert ők az isteni ösztönzést és a kegyelmet nem akarják befogadni. Részvéttel néztem rájuk és kértem Atyámat, hogy bár sem irgalmassága, sem érdemeim által nem engedik magukat befolyásolni, legalább ne büntesse őket igazságosságának teljes szigorával, amint ezt régebben sokaknál megtette. Néhányan kíváncsiságból tiltott dol¬gokra néztek, és ezekért régebben a legsúlyosabb büntetésben részesültek; amint ez Lót feleségével és sok másnál megtörtént.

Atyám meghallgatta kérésemet. Megígérte, hogy a bűnösöknek ezt a fajtáját kisebb szigorral bünteti majd, sőt egy ideig – érdemeim és közbenjáró imáim miatt – meg a sértéseket is elviseli. Ha figyel a bűnös, valóban megérzi ezt a javunkra tett atyai ígéretet! … Ó, mi is lenne belőlünk különben? .. Hány sóbálvánnyal és mennyi egyéb büntetéssel lenne tele e világ, a szemek bűnös kíváncsisága miatt!

A HALLÓÉRZÉK SZENVEDÉSE

A hallóérzékek által is nagy szenvedést viseltem el; mivel az – anyaméhbe voltam beszorítva, meg voltam fosztva ettől az érzékemtől is. Csak a lángoló sóhajokat hallottam, melyeket szeretett Anyám, szíve mélyéből küldött Hozzám. Szívesen vettem a balos beszélgetéseket, melyeket Velem így folytatott. Bensejében olyan szeretettel és kedvességgel beszelt Hozzám, hogy Szívemet szinte elbűvölte igen, kénytelen voltam őt egyre jobban megszeretni. Egyébként azonban teljesen meg voltam fosztva a hallástól. Ez különös szenvedést okozott, melyet elégtételül ajánlottam fel Atyámnak, azért a sok-sok bűnért, melyet testvéreim hallóérzékükkel követnek e\ hiszen meg a törvényem elleni zúgolódást és beszédeket is nagy kíváncsisággal hallgatják, s kedvüket lelik abban, hogy erkölcstelen és egyéb méltatlan beszédekre is felfigyeljenek, ráügyeljenek. Kértem Atyámat, bocsássa meg ezt nekik. Könyörögtem, hogy adjon bőséges erőt azoknak, akik megtagadják ezt az érzéküket, csakhogy mene¬telni tudjanak; adjon nekik vágyat a szent és Isten nagyobb dicsőségét szolgáló beszélgetések hallgatására. És adja meg a hallóérzéküktől megfosztottaknak azt az erőt, hogy ezt keresztet önkent és Iránta táplált szeretetből viseljék el.
Szeretett Anyám szavai és sóhajai hallatára támadt tetszésem és örömöm kedvéért, arra kértem Atyámat, adjon sok lelkivigaszt azoknak, akik önszántukból hallgatnak szent társalgást. És, ha férfi és női követőim szép éneket és zenét hallgatnak, kegyeskedjek lelküket az égi dolgok szemléletére és vágyára fölserkenteni. És miközben angyali karok dallamaira gondolnak, vígasztalja meg lelküket és ne engedje, hogy szívüket az isteni törvénnyel nem egyező sok rossz beszéd bemocskolja.

Mindezt megígérte Atyám, de mindig meg¬kívánja testvéreimtől akaratuk közreműködését is.

AZ ÜDVÖZÍTŐ URALKODÁSÁNAK KÉTFÉLE MÓDJA.

Mivel minden dolog Bírája és Uralkodója voltam, Atyám tökéletes uralmat és hatalmat adott Nekem, minden teremtmény fölött. Ezt a teljhatalmat azonban nem gyakoroltam földi vándorlásom alatt, hanem minden cselekedetemben és elhatározásomban Atyám tetszését kerestem és teljesítettem. Habár a kegyelmeket közvetlenül osztogathattam és ajándékozhattam volna, mégsem tettem ezt, hanem mindent Atyámtól kértem. Csak feltámadásom után éltem teljes uralkodói jogaimmal. Ez a meghódolásom ¬földi életem folyamán – oly kellemes és tetsző volt Atyám előtt, hogy bőkezűen megadta mindazt, amit Tőle kértem. Ezt a meghódolásomat is engesztelésül ajánlottam fel azért a szabadságért, amellyel testvéreim élnek, mikor saját fejük szerint folytatják életüket, s nem akarják alávetni magukat az isteni akaratnak. Tetszésük szerint akarnak rendelkezni akaratukkal és habár lelkiismeretük szerint mindig az isteni parancsolatoknak alávetve kellene élniök, mégis, csak azért is a maguk urai szeretnének lenni! … Atyám ezt az imádságomat elfogadta, s nagy szeretetet kimutatva – felajánlásomért – mindenkivel szemben engesztelékenynek mutatkozott. Vannak ugyan, akik ma még nem vetették magukat alá az isteni parancsolatoknak, de egyszer majd mégis alkalmazkodni fognak azokhoz, s attól kezdve mindenben teljesítik Isten akaratát. Ezeknek az Atya végtelen irgalmán, annyi kegyelmet ad, amennyi szükséges ahhoz, hogy mindenben akaratának alávetve tudjanak élni.

A NYELV SZENVEDÉSE

Ezután hallgatásomat ajánlottam fel Atyámnak, mert az anyaméhben történt tartózkodásom kilenc hónapja alatt, még egy szóra sem oldottam meg nyelvemet. Habár ezt a hallgatást megalázkodásom ideje alatt is gyakoroltam, gyermekéveim idején többször beszélgettem szeretett Anyámmal. De a születésem előtti hónapokban nem használtam beszélőképességemet, s megszakítás nélkül hallgattam, kilenc hónapon át. Számomra ez igen nagy fajdalom volt. Képzeld el, jegyesem, hogy Nekem, az örök Bölcsességnek, ilyen csendben kellett lennem. Tanult egyen ezt a szenvedést nemigen viselne el. Gyakorlott szónok sem bírná ki, hogy ennyi hónapon át egyetlen szót se mondhasson. Ez bizonyára elviselhetetlen volna! … Mármost, elgondolhatod, hogy miféle szenvedés jutott e révén osztályrészemül. Az emberek bölcsessége, ékesszólása és tanultsága – az Én bölcsességemhez viszonyítva – a legnagyobb dőreség és tudatlanság. Ezt a kint is elviseltem, és engesztelésül ajánlottam fel mindazokért a bűnökért Atyámnak, melyeket testvéreim nyelvükkel követnek el. Mivel felismertem, hogy ezzel az érzékkel jobban megbántják Atyámat, mint a többivel, bensőségesen könyörögtem Hozzá és próbáltam haragját lecsillapítani, mert Atyám méltán haragszik az emberi nemre, nyelve által elkövetett bűnei miatt.

Kértem Atyámat, fogadja el engesztelésül ezt a felajánlásomat az emberek hibájáért. Kértem továbbá, adja meg az erőt mindazoknak, akiknek embertársaik jó hírnevükben okoznak kárt, mégpedig tiszteletlenséggel, méltánytalansággal. rágalommal, gúnnyal és gyalázkodással, hogy Iránta táplált szeretetből és az Én utánzásomra mindezt önként viselhessék el. Én már akkor tudtam, hogy ellenségeim milyen súlyosan meg fogják sérteni Becsületemet.

Így kértem Atyámat, adjon erőt mindazoknak, akik ezt az érzéküket meg akarják tagadni, és azoknak, akik nemcsak önként kerülik Isten mindennemű megsértését, hanem még a megengedett és közömbös beszélgetésektől is tartózkodnak.

Hallgatásommal és annak erejével mindenkinek megszereztem e kegyelmet, legfőképpen a szerzeteseknek, hogy csendben lenni és hallgatni tudjanak; hogy eme érzék révén, isteni segítséggel, nagyszerű győzelmet arathassanak a gonosz ellenség fölött. Az ördög ugyanis a nyelvet keríti hatalmába, hogy épp a tökéleteseket és az erényben kipróbáltakat bírja bukásba sodorni.

Ó, milyen nehéz is az embernek ezt az érzéket megtagadni és kordában tartani! … Hogy erőlködik az ördög, hogy az embereket a nyelvükkel kapcsolatos visszaélésekre csábítsa. Nagyon jól tudja, mily kárt okoz neki az önmegtagadás, s mily nagy nyereség számára a nyelvvel való visszaélés. Egyetlen mindig nyugtalan nyelv, mely nem uralkodik magán, egész város romlását okozhatja! A pokoli ellenség az emberi nyelvet keríti hatalmába, hogy a legártatlanabb lelkeket is tőrbe ejtse. A szavakkal történt visszaélés bizony sok győzelmet arat.

Különösen kértem Atyámat, legyen könyörületes azok iránt, akiket a sok és zabolátlan beszéd tévedésbe ejtett és nagy bűnökbe sodort, ha – kegyelme segítségével – meg akarnak javulni. Azokért a nyomorultakért is kértem Őt, akik bűnbánat nélkül maradnak tévedésükben, mivel nem hallgatnak az isteni sugallatokra. Ezek egyszerűen nem akarnak megjavulni, miért is kertem, kegyeskedjek legalább megérdemelt büntetésüket elhalasztani. Ne büntesse őket oly szigorúan, mint ahogy ezt világrajövetelem előtt tette. Hogyan jártak pl. azok a fiuk (42-en voltak!), akik Elizeus prófétát gúnyolták. Medvék tépték szét őket. És sok más szigorú fenyítés érte azokat, akik – az isteni rendelkezések ellen – a nyelvükkel vétkeztek.

Atyám mindent megígért Nekem. Kijelentette, hogy mostantól kezdve az „irgalmasság” Istene akar lenni, s nem pedig az „igazság” Istene, amint az Ószövetségben volt. És tényleg láthatod, jegyesem, hogy Atyám nemcsak irgalmas és türelmes mindenki iránt, hanem ahhoz, aki Hozzá menekül, aki Őt hívja segítségül, hogy az ördögön, érzékein és szenvedélyein uralkodhassék, bőkezű is és jóságos is. Lásd, hány lelek született e világra Megtestesülésem után, akik megszerették a hallgatást. Hány kolostort alapítottak, ahol megtanulják az állandó hallgatást. Ez mar gyümölcse Hallgatásomnak, melyet Én, az örök Bölcsesség, kilenc hónapon át megszakítás nélkül gyakoroltam, anélkül, hogy kifelé egyet is sóhajtottam volna. A kolostori hallgatás, Atyámhoz intézett közbenjáró imáim gyümölcse. Látod, mily nagy bűnösök vannak e világon! … Káromlás és hamis eskü, nagy zúgolódás és rágalmazás által dúlják fel e földet. Észrevehetted, mily nagy békével és türelemmel viseli el azokat Atyám, mintha mintha ezek a sértések nem is Ellene irányulnának. Atyámnak ez az elnézése, mar következménye ama ígéretének, melyet az anyaméhben tett Nekem, hogy hallgatásomat megjutalmazza.

Kértem Őt, szóljon azok szívéhez, akik önmegtagadásból vonulnak magányba és hallgatásban élnek. Teljesítse a magányos léleknek tett ígéretét. „A pusztába akarom őt vezetni és szívéhez szólni!” (Ozeas pr. 11. 14.) és mit gondolsz, mi mást kell érteni e pusztaságon, mint az igazi, szigorú hallgatás megőrzését? És ha egy ilyen mások társaságában van, ez nem akadályozza őt abban, hogy Istenével beszélgessen. Valójában ezt saját magadon is tapasztalhatod. Tehát nem a test egyedülléte, hanem a szív magányossága, azaz a teremtményekkel szembeni hallgatás teszi, hogy Teremtődnek hangját hallod, s szíved mélyén szólhatsz is Hozzá.

Ezt is megígérte Nekem Atyám. Valóban szívükhöz szólok azoknak, akik a tökéletes visszavonult életre adják magukat: magányban és csendben élnek. Ezek meghallják Isten szavát. Jobban felfogják az isteni sugallatot és behatolnak az isteni titokba. Te igazán látod, hogyan ment ez végbe, annyi léleknél. Ezekhez a Szentlélek kegyeskedett szólni. Kinyilatkoztatja nekik még a legnagyobb isteni titkokat is. Azelőtt ez nem ment olyan könnyen. Atyám ugyanis a Nekem tett ígéretet mindenben és mindenkivel szemben fenntartja. S ha az ember nem hallja Isten hangját, akkor ennek nem az isteni bőkezűség és jóság az oka, hanem az ember saját méltatlansága és nyakassága. Mert nem akarja magát alávetni az isteni rendelkezéseknek; a maga módján akar élni; legkevésbé sem akarja szenvedélyeit és érzékeit megtagadni; szabadjára ereszti azokat, erre vagy arra, amerre az önszeretet és az ellenkező akarat őt éppen húzza. Atyám mindig hajlandó annyi kegyelmet adni, amennyi szükséges, hogy minden érzéken, főleg pedig a nyelven győzedelmeskedjünk. A rossz nyelv nagyobb kárt okoz, mint a kirántott kard, mert ez átszúrja és megöli a lelket. A kard csak a testet járja át, s öli meg. A test azonban sokkal kisebb értékű és jóformán semmi a lélekhez mérten.

A SZAGLÓÉRZÉK SZENVEDÉSE

Szaglóérzékemben is szenvedtem. Mindentől meg voltam fosztva, ami ennek az érzéknek gyönyörűséget és felüdülést hozhatott volna. Ezt is engesztelésül ajánlottam fel Atyámnak a sértésekért, melyeket testvéreim ezzel az érzékükkel Ellene elkövetnek. Habár a szaglóérzék nem olyan szeszélyes, mivel kevésbé alkalmas eszköz a bűn elkövetésére, mégis nagy kárt okoz a léleknek, ha az ember rossz szándékkal, élvezetre használja fel. Az ilyen ember megsérti Teremtőjét. Nem magyarázom meg neked közelebbről a szaglóérzék bűneit, mert nem vagy képes megérteni. Azt mondom neked: ha valaki megtagadja ezt az érzéket, sok érdemet szerez magának. Mindig jobban megvédi az isteni kegyelem, szenvedésem ereje által, melyet Atyámnak ajánlottam fel. Ne gondold, drága jegyesem, hogy ezt az érzékemet csak azokban a dolgokban nem használtam, melyek emberi dolgokban felüdíthettek volna. Attól is tartózkodtam, hogy azt a felette kedves illatot élvezzem, melyet az örök Igével egyesült emberségem magából kiárasztott. Mert Istenségem ereje a legkellemesebb illatot árasztotta ki Testemből. Habár ezt az illatot nem mindenki érezte – akaratom szerint – szeretett Anyám néha jobban, máskor kevésbé ve¬hette észre. Volt idő, mikor Ő is meg volt fosztva ettől az élvezettől, hogy kissé gyakorolja az önmegtagadást s nagyobb érdemekre tegyen szert. Én lemondtam erről a gyönyörűségről és örömről, melyet emberségem élvezhetett volna.

Egészen meg akartam fosztani Magamat mindennemű vigasztól, hogy ily módon törlesszem testvéreim adósságát. Az isteni igazságosságnak akartam elégtételt nyújtani az érzékekkel, melyekkel ők Atyámat haragra késztetik.

Csodálkozol, szeretett jegyesem, annak hallatára, hogy Testemből ilyen kellemes illat áradt szét? … Nem érted, hogy nem mindenki érezte meg, aki Közelembe jött! Csodálkozol ezen a jó illaton, mivel azelőtt ilyen dolgokról nem hallotta! Mondom neked: az illat mely emberségemből kiáradt, oly nagy és kellemes volt, hogy felüdíthette azokat, akiket észrevételére méltattam. Ezek a lelkek igazak és ártatlanok voltak. Az illatot nem testi szaglóérzékükkel érezték, hanem lelkük által. Ezek a lelkek ennek az illatnak kellemessége miatt futottak Hozzám. Amint tudod, gyermekkoromban ártatlan gyermekek gyülekeztek körém, mert lelküket vonzotta ez a kellemes illat. Erről biztos tanúságot tesz a szent Jegyes előképe. Így szólt szeretett vőlegényéhez, akit Emberségem ábrázol: „Utánad futunk keneteid illatára. Ezért szeretnek Téged a szűzek” … (Énekek éneke, l., 3.)

Az igaz lelkek szaglóérzékükkel érezték meg kellemes illatomat. Voltak egyesek, akik odáig jutottak – általa betelve és felüdítve – hogy az emberi természettel egyesült Istenségemet is fel bírták ismerni. Ezek elismertek és imádtak, mint Isten igaz „Fiát”. Így tettek a napkeleti Bölcsek, az agg Simeon, Anna prófétaasszony és mások, akikről majd később beszélek. Egyelőre azt mondom neked, hogy teljesen és tökéletesen tartózkodtam ennek az emberségemből kiáradó kellemes és kedves illatnak élvezetétől. Ezt, mint már mondottam, azért tettem, hogy engesztelést nyújtsak a sertésekért, melyeket testvéreim szaglóérzékükkel követnek el.

Ne gondold, szeretett jegyesem, hogy ez az illat egészen egyszerű volt! Különböző gyönyörködtető és felette kellemes illatok keveréke ez, melyeket Istenségem araszt. Így megérted, hogy mit akar a szent Jegyes mondani e szavakkal: … A Te keneteid illata után.” Valamint a kenet nemcsak egy alkatrészből készül, hanem sokféle fűből, mindegyiknek illata kölcsönösen áthatja azt, s együttesen egyetlen jó illatot áraszt.

Így volt ez az Enyémmel is. Az Istenség árasztotta kedves jó illatát; minden erényem a sajátját és az istenséggel együtt árasztottak egyetlen jó illatot. Ez oly nagy volt, hogyha egy ember testi szaglóérzékével megérezte volna, a Paradicsomba ragadtatott volna. Azt a kegyelmet, hogy ezt az illatot testileg is érzékelje, csak szeretett Anyám kapta meg. Gyakran erősítette Őt meg Atyám, nehogy meghaljon tőle. A többi embernek nem adtam meg ezt a képességet, hogy illatomat észrevegye, mert tudtam, hogy ez Atyám akarata és így tetszik Neki.

A TAGOK SZENVEDÉSE

Midőn szeretett Anyám méhében időztem, meg voltam fosztva érzékeim használatától. Az is nagyon korlátozott, hogy kezemmel és lábammal nem mozoghattam. Ilyen módon azok, szinte keresztre voltak feszítve, mivel nélkülöztek mozgási szabadságukat. Ezt a szenvedést is engesztelésül ajánlottam fel Atyámnak, az őt érő sok és nagy sértésért, mellyel az egész emberi nem keze és lába használatával illeti. Világosan láttam a bűnöket, melyeket testvéreim ezekkel a tagokkal követnek el. Minden embert láttam. Minden lépésüket és mozdulatukat végig szemléltem. Nagy fájdalmat éreztem a gonosztettek láttára, melyekkel a jóságos Istent bántják. Azért kaptak testvéreim az érzékek és tagok használatát, hogy azokat saját üdvükre és a mennyei Atya nagyobb dicsőségére fordítsák; de ők épp az ellenkezőjét teszik; saját kárukra és Atyám meggyalázására használják fel tagjaikat. Minden bűnük engesztelésére, melyeket kezükkel, lábukkal vagy bármely más érzékükkel elkövetnek, felajánlottam Atyámnak mélyen érzett nagy fájdalmamat.

Erre a felajánlásomra Atyám kiengesztelődött és hajlandónak mutatkozott mindannyiszor megbocsátani, valahányszor bűnbánólag visszatérnek Hozzá. Kértem, adjon kegyesen annyi kegyelmet és erőt mindenkinek, amennyivel megjavulhatnak. Járjon előttük isteni világosságával és sugallataival, s irányítsa a tökéletességre lépteiket, valamint munkáikat. Mindezek a kérések tetszettek Atyámnak és valóban szüntelenül teljesíti is azokat. Kizárólag csak a nyakas, csökönyös és megrögzött emberi akarat az, mely meggátolja az isteni kegyelem hatását. Az ember visszautasítja Isten kegyelmet, beleéli magát saját megrögzött elhatározásaiba és hajlamaiba; kielégíti kívánságait, de nem teljesíti Isten akaratát. ily módon űzi ki szívéből az isteni kegyelmet, s azokkal a lidércfényekkel, melyeket szenvedélyei és lelki vaksága okoznak, elsötétítik a világosságot, melyet Atyám ad neki.

Arra is kértem, hogy mindazoknak, akik kifürkészhetetlen rendeléséből – e rendelés következtében – fájdalmat éreznek, adja meg a kegyelmet, hogy mindazt, amit rájuk mért, türelemmel tudják elviselni. Adjon sok kegyelmet azoknak, kik kezüket és lábukat az Ő nagyobb dicsőségére használják fel, s velük isteni akaratát teljesítik, illetve általuk önmagukat megtagadják, s az erényekben gyakorolják. Atyám mindezekben kegyességet tanúsított Irántam. Valóban láthatod: ha valaki igazán törekszik az erényre és az önmegtagadásra, azt az isteni kegyelem különös és csodálatos módon támogatja. Azt is láthatod, hogy olyanok, akik meg vannak fosztva valamelyik érzéküktől vagy tagjuktól, vagy ezen az érzékükön vagy tagjukon fájdalmakat éreznek, ezt a szenvedést türelemmel és megadással viselik el. Mindez, drága jegyesem, imádságaim gyümölcse. És csak azok záródnak ki imáim hatásából, akik kétségbeesésükben nem akarják magukat alávetni az isteni akaratnak: mert vakmerően kiűzik szívükből az isteni sugallatokat és kegyelmeket. Ezek az emberek mindenütt gyötrődnek, ugyanis azt kell elviselniök, amit Atyám elrendel. Ellenszegülő akaratuk és kétségbeesésük által már ebben az életben előre kezdik szenvedni a poklot.

Megmenekülhetnének tőle, ha Isten rendelkezéseinek és az isteni akaratnak alávetnék magukat. Ezekért kimondhatatlan kínt szenvedtem. Láttam, hogy mindaz, amit szenvedtem és imádkoztam, hiábavaló volt számukra. Részvéttel néztem rájuk, de tekintetem és részvétem is hiábavalónak bizonyult, mivel nem akarták magukat megadni. Így tett Jeruzsálem városa is. Mennyi fájó könnyet ontottam, hogy elhárítsam pusztulását, de nem használtak könnyeim, mert nyakasságban ellenállt kegyelmemnek.

AZ ÍZLÉS SZENVEDÉSE

Az ízlés megtagadása is szenvedést okozott. Habár ezt a szenvedést egész életem folyamán tűrtem, hiszen tartózkodtam mindama dolgoktól, melyek ennek az érzéknek gyönyörűséget szereznek, mégis ez a szenvedés – az anyaméhben – feltűnő fájdalmasan hatott Reám. Itt nem voltam ugyan megfosztva attól a tápláléktól, mely testem fejlődéséhez szükséges volt. Hiszen a szükséges táperőt szeretett Anyámtól kaptam. Azonban ez a táplálás semmi módon sem jelentett Nekem élvezetet, mert épp úgy ment végbe, mint más gyermekeknél. De Lelkem mégis örült, hogy ezt a tiszta és kitűnő táplálékot Máriából kapta, mert Ő szolgáltatta kis Testem képződéséhez és növekedéséhez az anyagot. Tehát, Testem oly anyagból fejlődött, mely tisztasága és ártatlansága folytán nagyon kellemes volt Nekem. Ezt a szenvedést és az ízlés érzékének eme nélkülözését Atyámnak ajánlottam fel. Azt az örömöt, melyet Lelkem érzett, mikor az anyai szervezetből anyagot vett fel, szintén felajánlottam. Az ízlés érzékének szenvedését engesztelésül ajánlottam fel Atyámnak mindama sértésért, melyet az érzék révén testvéreimtől kénytelen elszenvedni. Mivel nagyok és gyakoriak ezek a sérelmek, ezért ettől fogva Önmagamat ajánlottam fel értük Atyámnak. Miért is egész életemre elhatároztam, hogy mindazoktól a dolgoktól megfosztom Magam, melyek ínyemnek gyönyörűséget szerezhetnének. Igen, készséggel vállalkoztam arra, hogy tartózkodom a szükséges élelemtől is.

És élettörténetem folyamán majd meglátod, milyen gyakran szenvedtem éhséget és szomjúságot, midőn meg arról a kevés táplálékról is lemondtam, melyet szeretet Anyám és mások adtak Nekem. Atyám minden felajánlásomat el¬fogadta s kiengesztelődött a bűnösök iránt. Hiszen ezek az áldozataim érdemükkel mind felülmúltak a torkosság okozta súlyos bűnök nagyságát.

Azután felajánlottam Atyámnak azt az örömöt, melyet Lelkem érzett, mikor kis Testem táplálékot vett magához szeretett Anyám szűzi méhébe. Kértem Őt, juttasson nagy kegyelmeket mindazoknak, akik hajlandók ínyencségükön uralkodni, és az Iránta táplált szeretetből nemcsak azoktól az ételektől és italoktól tartózkodnak, amelyeknek mértéktelen élvezete által Őt megsértik, hanem azoktól is, melyeket mértékletesen és Isten megsértése nélkül is élvezhetnek. Az ízlés szerve mindig többet kíván, mint amennyi a test fenntartásához okvetlenül szükséges, s nem akar megelégedni. Kértem, hogy ezek kissé megízleljék az örömöt, melyet Lelkem érzett, midőn Testecském Anyám szűzi szervezete útján táplálkozott. Ezt a kegyelmet valóban megadta Nekem az Atya. Akik ezt az érzéküket megtagadják, szívükben érezhetik is e mennyei ajándékot. Nagyobb vigasztalásra lelnek, ha ezt az élvezetet is megtagadják maguktól, mint amennyi gyönyört ezek az ételek és italok érzékiségüknek okoznak. Természetesen azok, akik ínyencségüket teljesen kielégítik, ami a léleknek olyannyira ártalmas, ezt a vigaszt nem tapasztalhatják.

Tudd meg, jegyesem, hogy mindazok a lelkek, akiket Én annyira önmegtagadóknak látok, akik oly nagy bűnbánatot gyakorolnak; akik pusztán növényekből és más, kevésre becsült ételekből élnek, ízlés-érzékem szenvedése és imáim által kaptak kegyelmet erre az életmódra.

Láttam mindenkit, aki önmegtagadást gyakorol és vezekel. Örültem az Atyám iránt tanúsított tiszteletnek és ujjongtam felmagasztaltatásukon és érdemeiken, melyeket vezeklésükkel szereztek. Mert láttam, hogy mindez Önmegtagadásom erejével és Szenvedésem jutalmául történt így, meg jobban örvendtem. Magasztaltam Atyámat és köszönetet mondtam végtelen irgalmáért és jóságáért. Mint jó testvéreimre, szeretettel néztem ezekre a lelkekre, hiszen ők igen-igen drágák Nekem, mert forró vágyuk az, hogy utánozzanak és kövessenek Engem. Példám tökéletes követhetése végett még nagyobb kegyelmet esdettem le számukra. Azután azokat a szerencsétlen lelkeket is láttam, akik torkosságukat bűnösen elégítik ki és annak áldozataivá válnak. Hogy e miatt Isten kegyelmét elvesztik, ezzel nem törődnek. Mivel szenvedélyükben megátalkodottaknak láttam őket, nagy fájdalmat éreztem. Ez annál nagyobb volt, mert hisz engesztelést nyújtottam értük és ők mit sem akartak azzal törődni. Így saját hibájuk az oka annak, hogy összes szenvedésem sem termi meg bennük a kellő gyümölcsöt.

SZENVEDÉSEK ÉS ÖRÖMÖK

Azt, amit eme érzékem által szenvedtem, éreztem többi érzékeimben is. Lelkemnek összes érzékeim nagy szenvedést okoztak. De leginkább kínzott az, ha testvéreimre gondoltam, akik összes érzékeikkel sértegetik Atyámat, s szenvedéseim és jótetteim érdemei által magukat megtéríttetni nem engedik. Nagy vigasz volt Számomra, mikor láttam, hogy szenvedéseim és érdemeim által sokan megtérnek. Örültem, hogy szenvedéseim ereje által és utánzásomra tagadjak meg többen magukat, és az erényben és tökéletességben előre is haladnak. Jóakaratuk és kegyelmeimnek megfelelő életük láttára, még nagyobb szeretetre gerjedtem irántuk, számukra nagyobb kegyelmeket, még több bátorságot eszközöltem ki, hogy megmaradhassanak a jóban és egyre több érdemet szerezhessenek az örök életre.

ÉJJELI NYUGALOM

Miután összes közbenjáró imáimat és felajánlásaimat elvégeztem, emberi mivoltom kissé elpihent. Az anyaméhben az emberi lény, mint „test” tartózkodik, szellemi élet, értelem és érzések nélkül; hiszen az ember ott látszólag nem képes alvásra, sem más érzéki tevékenységre. De nálam ez nem így volt! Csak külső látszatra voltam oda beszorítva, mint alvásra, értelmének és érzékeinek használatára nem képes gyermek. Valójában értelmem teljes használata által igazi ember és egyidejűleg halhatatlan „Isten” voltam. Mialatt emberségem kissé elpihent éjjelenként, az isteni Igével egyesült Lelkem Istenségemnek örvendett. Gyönyörűséggel szemlélte az isteni tökéletességeket; Isten nagyságát, erejét, jóságát, könyörületességet, szeretetét, nyájasságát, bölcsességét, türelmét, nagylelkűségét, gazdagságát, fenségét, hatalmat, rendelkezéseit, kormányzását, s a többi tökéletességeit mind-mind. Testem, érzékeivel együtt, minden élvezettől meg volt fosztva, mert arra volt rendelve, hogy mindig szenvedjen, s mindazt az élvezetet nélkülözze, amely könnyebbséget és vigaszt szerezne. Habár egyesült az istenséggel, mégis az alvás ideje alatt minden érzéki tevékenységtől meg volt fosztva.

Szellemem visszahúzódott érzékeimtől, hogy ne vehessen részt vigaszaiban. Lelkem azonban az isteni tökéletesség láttára igen-igen örvendett. Mivel egyesült az isteni Igével, kétszeres volt a boldogsága, mert részt vehet ilyen magasztos dicsőségben. Magasztalta az örök Atyát, s dicsőítette végtelen irgalmát és jóságát, mert kegyes volt egy lelket teremteni, mely oly magasztos, s oly nagy erényekkel és érdemekkel, valamint tökéletességgel van telítve. Magasztaltam s dicsőítettem Atyámat, hogy Lelkemet a legtökéletesebben egyesítse az isteni Igével, azzal, Aki atyai ölében öröktől fogva született. Én, az örök Ige, gyönyörködtem minden isteni tökéletességben, ahogy előbb már mondtam, éspedig a legmagasztosabb és legtökéletesebb módon. Mert úgy örültem ennek,
mint saját ügyemnek, hiszen Én egyben örök, halhatatlan és szenvedni képtelen Isten is vagyok.

De mivel az emberi természettel egyesültem, s így emberségem szerint kevesebb vagyok, mint Atyám, azért épp úgy örültem, ahogy a fiú szokott örülni édesatyja gazdagságának, tekintélyének és hatalmának. A fiú örvend, mint örökös és mint úr. Bizonyos meghódolással – az Atyával szemben – a fiúé a birtokjog. Ha az Atya a maga módján kíván birtoka felett rendelkezni, a fiú megbízik atyja tetszésében; habár neki is, mint fiúnak megvan a maga joga. S ha a fiú rendelkezni akar a javak felett, kéri az atyát s ez, jósága és szeretetreméltósága folytán, szívesen egyezik bele fia kéréseinek teljesítésébe. Ugyanilyen módon örültem Én és rendelkeztem Atyám javai felett. Szüntelenül magasztaltam és dicsőítettem Őt. Lelkem annyira egyesült az örök Igével, hogy mint egységes „Egy” örvendeztek. Valójában ketten oly tökéletesen egyek voltak, hogy az örök Ige az emberi természettel csak „egy” személy volt. Ebben a gyönyörűséges élvezetben gyorsan múltak az órák. Ha azonban emberségem visszatért érzékeihez, Lelkem nem érezte többé ezeket a rendkívüli örömöket. Hiszen Istensége által máskor is önmagában élvezte az üdvösséget, de sokkal tökéletesebben örült neki, ha emberségem álmában meg volt fosztva érzékeitől. A pihenésre viszont szüksége volt kis Testemnek, hogy éljen és növekedjek.

Nem mulasztottam el, drága jegyesem, hogy ezt az álmot és pihenést ne ajánljam fel Atyámnak. S mivel ez az állapotom tökéletesen meg volt szentelve, kértem Őt, hogy végtelen jóságában – álmom érdemszerző volta miatt, ¬szentelje meg testvéreim éjjeli nyugalmát. Ne engedje meg, hogy ezekben az órákban a pokoli ellenség meglepje őket és alkalmatlankodjék nekik. Az ördögök éjjel erősebben szokták Isten elleni gyűlöletüket testvéreimre kiönteni, mint máskor. Az éjjeli órákban jobban ingerlik őket a bűnre; elsötétítik értelmüket, elferdítik akaratukat s nagy könnyűséggel vonják be őket, hogy egyezzenek bele a bűnbe. Atyám, mint mindig, úgy ebben a dologban is kegyességet tanúsított Irántam és megígérte, hogy összes testveremnek. különleges segítséget fog nyújtani az éjszakai órák alatt, hogy a gonosz ellenséget legyőzzék, s az módfelett ravasz terveit ne valósíthassa meg. Ezt a segítséget mindannyiszor tapasztalják majd, valahányszor csak a kísértésekbe való beleegyezéstől tartózkodnak; csak akkor arathat a gonosz szellem nagyszerű győzelmet, ha az ember nem törődik az isteni kegyelemmel, segítséggel és ellenállásba megy át. Sokan így tesznek. Ezek az ördögnek, a bűnbe történt beleegyezés által, szabad bejárást engednek szívükbe. Miközben beszédbe elegyednek a gonosz lélekkel, átadják neki a csatateret, hogy az megtámadhassa őket. S mert az isteni kegyelmet visszautasították, ezzel mintegy megfosztották önmagukat minden erőtől s az ördög legyőzi és leigázza őket.

JÉZUS FIGYELMEZTETI NÉMELY DOLOGRA SZOLGÁLÓJÁT, M. CECÍLIÁT

Ne csodálkozz, drága jegyesem, ha néhány kétely merül fel benned a fölött, amit neked idáig mondtam és még mondani fogok. Mivel az eddig közölt dolgok részleteikben ismeretlenek voltak előtted, az emberi nem ellensége erőlködik, hogy lelkedben kételyt ébresszen, hogy megundorodj a munkától, melyet parancsomra kezdtél. Az ördög meg akarja zavarni a lélek békéjét és derültségét, melynek írás közben örvendesz. Csak jóságom és könyörületességem adományozza neked ezt a békét és derültséget. Légy tehát bátor és állhatatos; utasíts vissza mindent, amit e munka ellen füledbe súg. Hidd el nyugodtan azt, amit Én veled közlök, mert Én a csalhatatlan Igazság vagyok. Én nem tudok tévedésbe ejteni és hazudni!

A LEGSZENTEBB SZŰZ TUDÁSA,
MÁRIA TÁRSMEGVÁLTÓ

Mielőtt befejezném ezt a fejezetet, meg kell tudnod, hogy szeretett Anyám mar mindenről értesült, amit el kellett szenvednem. Mikor az örök Atya, Isten anyjává választotta ki, elegendő világosságot és ismeretet közölt vele, úgyhogy minden szenvedésemet szemlélhette és már előre látta. Az égi követ, akit Atyám hozzá küldött, a legaprólékosabban kioktatta mindenről. Ezért, attól az élénk vágytól lelkesítve, hogy utánozhasson és Hozzám, a legtökéletesebben hasonló lehessen, kérte, engedje meg Atyám, hogy amennyire csak képes lesz rá, Velem együtt élhesse át Emberségem minden szenvedését. Ezáltal Mária tökéletesen megvigasztalódott. Mialatt Anyám méhében sokat szenvedtem, részben Ő is Velem szenvedett. Habár szeretett Anyám testi érzékeinek szabad tevékenysége és mozgása megmaradt, mégis Velem együtt érezte érzékeim használhatatlanságának szenvedését. Hiszen méhében voltam, s oly bensőségesen egyesültem vele, hogy úgy látszott, mintha ketten „egy” lennénk.

AZ ÜDVÖZÍTŐ SZENVEDÉSE ÉS IMÁJA

Megéreztem Anyám fájdalmat. Ez külön gyötrelmeket okozott Nekem. Ezt az újabb kínt is felajánlottam Atyámnak, és kértem, adja meg mindazoknak a szükséges erőt és kegyelmet, akik ártatlanok, akik sanyargatják magukat, akik azért szenvednek, hogy Hozzám lehessenek hasonlóvá. Atyám ennek nagyon megörült és rendkívül gazdag kegyelmeit egész különleges gondoskodását és különös oltalmát helyezte kilátásba számukra. Biztosított róla, hogy szenvedéseiket mérhetetlen dicsőséggel akarja megjutalmazni. Végtelen jóságának és kegyességének megfelelő értékeléssel fogja fogadni és felmagasztalni őket. Hogy ezekkel a szenvedésekkel milyen nagy érdemeket szerzett Anyám, azt később fogom elbeszélni.

JÉZUS FIGYELMEZTETI MÁRIA CECÍLIÁT

Most azt akarom neked mondani, hogy törekedjél azt utánozni, amit Én ebben a fejezetben kinyilatkoztattam. Ezt lehetővé fogom tenni neked, mivel megfosztalak mindazoktól a dolgoktól, melyek érzékeidnek kielégülést szerezhetnének. Nemcsak azt kívánom tőled, hogy kerüld a kielégülést, melyet a bűnös dolgok élvezete okoz, hanem ama élvezetektől is tartózkodj, melyek neked „megengedettnek” látszanak és Engem nem sértenek. Hogyan utánzol Engem, hacsak az előbbi élvezetekről mondasz le, az utóbbiaktól azonban nem tartózkodol? …. Hiszen már tudod, hogy az emberek iránti szeretetből, meg a megengedett élvezetekről is lemondtam, csakhogy engesztelést nyújthassak vétkeikért. Tehát ebben is utánoznod kell Engem! … Így kívánja ezt állásod és hivatásod. Annál is inkább meg kell ezt tenned, mivel általa Engem, Jegyesedet utánzol. Az érdem a tiéd lesz és hibáid kiengesztelésére szolgál. Én másokért szenvedtem, mert Magamért nem volt ez szükséges. Minden érdemem azoké, akikért szenvedtem. És habár jól tudtam, hogy hálátlan, sőt makacs és ellenséges érzületű testvéreimért szenvedek, mégis szívesen tettem és Atyám akaratának tökéletesen alávetettem Magamat. Utánozz ebben Engem, drága jegyesem, ajánld fel szenvedéseidet, s önmegtagadásaidat Atyámnak, s egyesítsd szenvedéseidet az Enyémmel és az érdemeimmel. Így szenvedésed és önmegtagadásaid nagy értékkel fognak bírni azok számára, akik az isteni kegyelemtől megfosztottan a bűnben élnek.
Ajánld fel szenvedéseidet azokért is, akikről tudod, hogy ellenségeid. Ezekért meg több szeretettel imádkozzál! Önként ajánld fel cselekedeteidet értük. Így örömöt szerzel Atyámnak és mindig több, s több kegyelemre és erényre teszel szert.

AZ ÜDVÖZÍTŐ VÁGYÓDÁSA ÉS IDEGENKEDÉSE MÁRIA MÉHÉBEN

Mivel az anyaméhben való tartózkodásomnak ideje mar a vége fele járt, a világra kellett jönnöm – s az eddigi tartózkodásom szűk keretén kívül kellett élnem – vágyódás és idegenkedés fogott el. Kívántam e világra jönni, hogy az emberi nemért meg többet szenvedhessek, de emberi természetem idegenkedett a szenvedéstől, amely Reám várakozott. Vágytam utána, hogy kijöjjek e szűk helyről, s mégis újra elfogott az idegenkedés, hogy ezt az oly kellemes és kedves menedékhelyet elhagyjam. Egyrészt az idegenkedés és a félelem, másrészt a kívánság, hogy egyre többet, s többet szenvedve teljesítsem Atyám akaratát, szomorúsággal és szorongással töltött el. Mindezt felajánlottam Atyámnak testvéreimért, akik számkivetett életük viszontagságai miatt, hasonló nyugtalanságot éreznek. Kértem Atyámat, adjon nekik kegyelmet és erőt, hogy az Ő nagyobb dicsőségére és saját hasznukra tudják azt választani, ami Neki tetszik és ami az Ő szent akaratával egyezik.

JÉZUS ÉLETÉNEK ÉRTÉKE MÁRIA MÉHÉBEN

Tudd meg tehát jegyesem, hogy a kilenc hó¬nap alatt, melyet az anyaméhben töltöttem, ilyen volt a benső életem. Úgy tűnik fel neked, mintha az, amit benső életemről kinyilatkoztattam, kevés lenne kilenc hónap egész idejére? … Tudd meg, hogy imáim, könyörgéseim és áldozataim, melyeket Atyámnak bemutattam, mások voltak, mint a te imáid és áldozataid, vagy mint a többi embereké. Nem! Pár órai ima már soknak látszik neked. Azt hiszed, hogy egy pár kéréssel és felajánlással már eleget tettél? Gondold meg, jegyesem: ha a szentek nemcsak órákat, hanem egész napokat imában és az Atyához tett könyörgésben töltöttek el, méghozzá anélkül, hogy észrevettek volna az idő múlását, hogyan múlhatott akkor Nekem az idő, mialatt Atyámmal így társalogtam. Ez egészen csodálatos módon történt. Hiszen Én az örök Atya egyszülött Fia vagyok és ezáltal Vele a legbensőségesebb egyesülésben élek. Az imákat, kéréseket és áldozatokat, melyekről neked szóltam, gyakran ismételtem. Az ismétléssel, a megújítással Atyámnak nagy örömöt, testvéreimnek még nagyobb érdemeket és még több kegyelmet szereztem. Azon fáradoztam tehát, hogy mindig azt tegyem, ami nekik előnyösebb, hogy törekvéseim és fáradozásaim révén annál bőségesebb legyen a megváltásunk.

VIGASZ ÉS KESERŰSÉG

Lásd, drága jegyesem, miket gondoltam, akartam és szenvedtem, míg szeretett Anyám méhében tartózkodtam. Tudd meg, hogy mindezt örömmel tettem, s önként szenvedtem el az emberi nem üdvéért és Atyám nagyobb dicsőségére. Számomra nem volt szabad vigasztalásnak lennie, mely ne lett volna tele keserűséggel. Ez a keserűség abban állott, hogy látnom kellett, mily kevéssé viszonozzák Szeretetemet és testvéreim mily kevés kárpótlást nyújtanak mindazért, amit érettük szenvedtem és tettem. Érdemeim ereje által mérhetetlen kincsekkel gazdagodhatnának. De saját hibájukból és hanyagságukból nem veszik azokat figyelembe. A többit majd a következő fejezetben mondom el neked!

> AZ ÜDVÖZITŐ GONDOLKODÁSA, AKARÁSA ÉS SZENVEDÉSE SZÜLETÉSÉNEK ELSŐ PILLANATÁTÓL KERESZTHALÁLÁIG

 

A Metropolita Egyesület többféle céljához adományokat gyűjtünk, hogy újabb keresztény médiafelületeket hozhassunk létre. Tervünk egy papi hivatásról szóló oldal, egy online imaközösségi felület létrehozása, és szeretnénk a nagy keresztény misztikusokat hangoskönyvben elérhetővé tenni. Ebben kérjük anyagi segítségeteket.

Az adományt paypal-on keresztül (ha a linkre kattintasz) és közvetlen utalással is be tudjuk fogadni.

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük!!!

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Számlázás részletei

Összes adomány: 5000Ft

Hasonló bejegyzések

921 hozzászólás

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.