AZ ABORTUSZRA ÍTÉLT MAGZAT KERESZTÚTJA

Hogyan végezzük a keresztutat?

A keresztúti imádság, állomásról-állomásra való elmélkedés Jézus Krisztus, esetünkben az abortuszra ítélt magzat „jézusi” szenvedésén.
A ‘Magzat Keresztútja’ stációinál, először a címét mondjuk el, röviden elmélkedve az állomás eseményén. Pl.: Első állomás: Jézust halálra ítélik. (Elmélkedési párhuzam: Az ártatlan magzatot ítélik halálra!)
Ezt követően elolvassuk a szövegrészt.
Befejeztével ezt mondjuk: Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Az állomások végén imádkozzunk egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet, de az alábbi módon:
Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek gyümölcse Jézus. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az abortuszra készülő anyákra és magzatukra, most és halálunk óráján! Amen.
Ezután következik a második állomás és így tovább.

KERESZTÚT
I. állomás: Jézust halálra ítélik
Engem nem a lelki vonzalom, hanem a divatos, ösztön-vezérelte párkapcsolat hívott az életre. Amikor tudomást szereztek rólam, az apám kiszámolta, hogy mennyibe kerülnék, ha élek. A halálom olcsóbb, anyámnak pedig kényelmesebb. Ezért kell meghalnom! Szüleim épp oly kapkodva ítélkeztek fölöttem, mint amilyen türelmetlenséggel éltek vissza Istentől kapott teremtő erejükkel! Nem vártak és halálra ítéltek, mielőtt megszülettem volna. Én meg csak összetett kézzel könyörgök anyámhoz:
– Szíved alatt, szépen kérlek, édesanyám ne öljél meg!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk…, Üdvözlégy…

II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet
Nekem, nevem sincs. Az anyám és pribékjeim rólam döntenek úgy, hogy még nevem sincs. Nekem − a „névtelen senkinek” − töltenek ki abortuszbeutalót a Golgotára.
A meg nem születettek szégyenbélyegét pecsételik rám és a szüleimnek még egy sajnálkozó sóhaja sincs felém, pedig élek.
– Anyám, apám, szépen kérlek, nincsen egy esély, hogy mégis éljek?!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk…, Üdvözlégy…

III. állomás: Jézus először esik el a kereszttel
Élő emberi személy vagyok, Istentől való örök életű lélekkel, az emberi törvények szerint is „jogalany”.
Uram Jézus! Te súlyosan elestél, engem pedig könnyedén ejtenek, és mindezt, egyszerű „ballépésként” fogják fel. Szüleim, az életre hívásom felelőtlenségét, irgalmatlansággal tetézik. Esélyt sem adnak arra, hogy én is megélhessem Istentől kapott érdemszerző életem.
– Most még élek, de nagyon félek…, anyám, apám, ne öljél meg!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk…, Üdvözlégy…
.
IV. állomás: Jézus Édesanyjával találkozik
Nekem nincs igazi édesanyám, csak egy asszony foglya vagyok, aki eltakaríttat az életéből, apám pedig közömbösen mossa a kezeit. Életre hívóimnak van anyja és apja, de a hitre és áldozatos szeretetre példát és nevelést aligha kaptak! „Nagyszüleim”, talán még biztatták is őket, hogy „korai még a kicsi, ráértek még, fiatalok vagytok, szórakozzatok!” És én talán "kiöregedtem"? Nekem nem jár semmi az élet örömeiből? Nem én jöttem „korán”, hanem a felelőtlenkedésük? Hát képtelenek megérteni, hogy egy új emberként fogantam meg, és jogom van az életre?! De az én anyám az érveimet, szíve alatt nem hallja meg! Az emberek meg talán süketek és vakok? Ó, pedig sikoltva kiáltom feléjük:
– Emberek! Élni, élni akarok!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk…, Üdvözlégy…

V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Nekem nem segít senki! Még az orvos is anyámnak ad érzéstelenítőt, hogy amikor engem − az ártatlan csöppséget − elevenen marcangolnak szét, ő ne szenvedjen.
Uram Jézus! Már nem élnek segítő Simonok! Én csak Rád számíthatok egyedül, Rád, aki megtapasztalta az iszonyatos kínhalált, amely rám is vár!
– Kis szívem amíg dobog Jézusom, rettegve ugyan, de gyilkosaimért imádkozom!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk…, Üdvözlégy…
.
VI. állomás: Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
Nekem steril kendőt készítenek elő, de azt sem irgalomból! Az én arcvonásomat, senki sem őrzi meg! Véres nyomaimat nem megtörlik, hanem kitörlik a világból! Senki sem érzi át és fogja fel az én tragédiámat?
Higgyétek el, a ti egyöntetű imáitok és áldozatotok, meg tudná fékezni azt az általános érzéketlenséget és közömbösséget, melynek én is áldozata vagyok!
– Kérlek titeket megszületettek! Szálljatok magatokba, térjetek meg és imádkozzatok szüntelen, hogy többé ne történhessen meg az ilyen, az ilyen, az ilyen…!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk…, Üdvözlégy…

VII. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel
Akik döntöttek felettem azok mind „felvilágosodottak”, s mégsem veszik észre, hogy egy istentelen sötétségben élnek! El vannak telve a „korszerűségtől", így nem tudják, mi az önzetlen szeretet, a tiszta öröm és az érdemszerző élet! Céljaik meghatározói a siker, a pénz, az élvezet és az un. „emberi jogokért való harc". Ezt is úgy, hogy az én jogaimról megfeledkeznek! Pedig foganással, az élethez való jog is „megfogan”! A gyermekáldást pedig el kell fogadni Istentől és úgy felnevelni, hogy Istenhez majdan vissza is találjon!
– Ó Istenem, én nemhogy a felvilágosultságot, de magát az Isten teremtette szép világot sem ismerhetem meg!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk…, Üdvözlégy…
.
VIII. állomás: Jézus szól a síró asszonyokhoz
Uram Jézus! A Téged sirató asszonyok halálodat nem tudták megakadályozni, miként az én vesztemet sem akadályozza meg senki. Ti akik bűnt siettetitek, a megtérést meg halogatjátok, legjobb ha magatokat siratjátok!
– Istenem! Végtelen irgalmasságodra hagyatkozom, s véres könnyek közt imádkozom…
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk…, Üdvözlégy…

IX. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Családtervezés! Túlnépesedés? Ördögi tőrvetés? Ezt „tudatos tervezést” rajtam kezdik és ejtenek!.. Nekem nincs helyem, nincs falatnyi kenyerem széles e világon! Miért? Mert anyám úgy tervezi, hogy „majd később” jöhetek!? Hát nem érti, hogy én soha többé meg nem születek? Az eljövendő magzat már nem én vagyok, ha most nem fogad, mindenkorra meghalok! Nem értitek? Meghalok! Hol lesz helyem földön s égen, ha nem részesülhettem a Szent Keresztségben?
– Istenem! Széles e világ meddig fog fennmaradni, mely nekem, a legkisebbnek se hajlandó helyet adni?
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk…, Üdvözlégy…
.
X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól
Uram Jézus! Rólad letépik ruháidat, nekem az sincs! Csak bőröm van, arcom, kezem, meg lábam, melyet egy eszköz hamarosan megragad és szaggatva tép. Ó, Istenem, mennyire reszketek ettől! A lelkem bár örök, de testemben még egy kis időt sem élhetett köztetek. A gyengéd szeretetet nem ismerhettem meg, számomra minden "érzelem" csak a puszta vad félelem!
– Ó édességes szép Élet, félek én, nagyon de nagyon félek!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk…, Üdvözlégy…

XI. állomás: Jézust a keresztre szegezik
Uram, Téged keresztre szegeznek. Engem darabokra szabdalnak, aztán megszámlálják részeimet, hogy fertőzést ne okozzak, ennyi volt a létem? Ti megszületettek! Nézzétek lábacskáimat, mellyel köztetek járhattam volna, nézzétek kezeimet, melyek simogathattak és áldhattak volna!
– Bocsáss meg Uram hóhéraimnak, mert nem tudják, mit cselekszenek!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk…, Üdvözlégy…
.
XII. állomás: Jézus meghal a kereszten
Jézusom! Te meghaltál érettünk, a mi üdvösségünkért! De én, miért és kiért? Te ártatlan vagy. Én is! Viszont a Te fájdalmadat fokozza még az én tragédiám is! Mivel engeszteljelek ezért? Nincs semmim csak a halálom, fogadd el áldozatként tőlem, Neked édes Jézus én, felajánlom!
– Kérlek, emlékezzél meg rólam a Te Országodban.
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk…, Üdvözlégy…

XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről
Jézusom, Te Édesanyád ölén holtan is nyugodhattál, én az anyámnak csak teher voltam és még az emlékemtől is szabadulni akar!
Istenem, rövidke földi életemben a szerető ölelés helyett csak gyalázatos elölést kaptam.
– Ó, Fájdalmak Anyja Mária! Légy te az égi Anyám és vezess ki engem kegyelmeiddel, az Alvilág Kapuján!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk…, Üdvözlégy…
.
XIV. állomás: Jézust a sírba helyezik
Jézusom! Téged a sírba helyeznek, engem hulladékként égetnek el. Én most már csak az utolsó ítéletre várok, és akkor Isten előtt szüleimet kell vádolnom gyilkossággal.
De jaj, mégis irgalomért könyörgök Hozzád értük, mert izzik kicsi lelkemben a Tőled kapott Szeretetparázs!
– Megváltó Jézusom engedd, hogy a Te Szeplőtelen Édesanyád lángra lobbantsa szüleim szívében és minden megszületettben a Szeretet Tüzét, hogy felmelegítse fagyos szívüket, és megismerjenek Téged, a Feltámadtat! Add Uram, hogy átérezzék a szülőség szent hivatását és a teremtő együttműködés örömét és felelősségét! Így majd óvják, várják és örömmel fogadják a gyermekáldást, és őszinte bűnbánatuk bizonyosan elnyeri Szent Szíved isteni Irgalmát! Amen.
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk…, Üdvözlégy…