Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén. – Tartalomjegyzék

>> III/1 – Isten az egyetlen támasz

     Krisztus, aki azt várja tőlünk, hogy Őrá bízzuk magunkat, maga egész életével a ráhagyatkozás magatartására tanít bennünket. Úgy jött közénk mint Gyermek, mint egy magától semmire sem képes csecsemő, aki egészen a felnőttek gondoskodásától függ. Jézus tehát már születése pillanatában a végletekig kiüresítette önmagát számunkra. Miért üresítette ki ennyire önmagát? Próbálj néha választ adni magadnak erre a kérdésre.
    
— Ha Krisztus teljes hatalmával jött volna a világra, eltörölte volna a rómaiak uralmát, ha erővel társadalmi igazságot szolgáltatott volna, erővel eltörölte volna a rosszat, vajon könnyebb lenne-e rábízni magad? Inkább félnél Tőle, mert az ember fél az erőszaktól, még akkor is, ha az jó, vagy állítólagosan jó ügyet szolgál.
.
A kiszolgáltatott Jézustól, aki erőtlenségében jött közénk, nem félhetsz. Ha van benned valamiféle félelem Istennel szemben, akkor a Betlehemi misztérium emlékeztet arra, hogy Istentől nem szabad félni. Ő azért alacsonyodott le annyira, azért üresítette ki magát, azért vált oly védtelenné, hogy neked könnyebb legyen hozzá kötődni és Benne bízni. Ő így mutatta meg szeretetét, mely egészen az esztelenségig megy el. A kiüresedett és szegény Krisztus előttünk akar járni azon az úton, melyen megtisztulunk emberi biztonságainktól. Számunkra az igazi és autentikus kiüresedés az az út, melyen Jézust követhetjük.

Amikor Isten Ábrahámot akarta hitünk atyjává tenni, el kellett őt szakítania gyökereitől. Ábrahám mintegy a sötétségben vándorló zarándokká vált, hiszen nem tudta merre tart. Elhagyva saját hazáját és otthonát, kiüresített emberré vált, akinek Istenen kívül nincs semmije. Szüntelenül Istenre kellett számítania, Hozzá kellett fordulnia. A saját biztonsági szisztémáitól való szabadságot, a pusztában nyeri el az ember, mely kiüresíti őt.

     A különféle biztonsági rendszereket, melyekre megpróbálsz támaszkodni, az evangéliumi megjelölés szerint ,,Mammon”-oknak nevezzük. Hihetsz a Mammonban, reménykedhetsz benne, de nem ő az igazi Isten. És az, amitől az életedet Isten meg akarja óvni, az épp ez a hamis hit. Ezért viseli annyira a szívén, hogy elvesd a hamis istent. Istenné válik számodra mindaz, amiben remélsz. Ha hamis istenben remélsz, akkor a reményed értelmetlen lesz. Akinek hamis istene van, annak nincs hite, vagy a hite nagyon gyenge, elenyésző. Amennyiben hamis isten az, akinek szolgálsz és akire támaszkodsz az életedben, szükségszerűen keserű csalódást, kiábrándulást kell átélj, mert ez a hamis úr, akitől függesz és akibe reményedet veted, előbb vagy utóbb csalódást fog neked okozni. Ekkor valami a bizalmadban is meginog.

Amikor Krisztus arról beszél, hogy nem szabad két úrnak szolgálni, szimbolikus képekkel fejezi ki gondolatát és általuk arra tanít, hogyan kell bíznunk Őbenne és hogyan juthatunk el arra, hogy teljesen Őrá hagyatkozzunk, mint az igazi Úrra. A Hegyi beszédben a mezők liliomairól beszél. Ezek a virágok piros pipacsok, melyek emlékeztetnek egy kicsit a Monte Casino-i virágra. A palesztinai pipacs és kökörcsin a rét liliomai. Jellegzetességük, hogy szemet gyönyörködtetően szépek, de igen rövid életűek. Egy ilyen virág csupán egy napig él. Megdöbbentő, hogy az Úristen teremt ilyen egy napig élő virágot is, mely ugyanakkor oly gyönyörű, hogy Salamon minden dicsőségénél ékesebb, ahogy azt Jézus mondja. Mennyire törődik Isten ezzel a virággal, a szépség teljes fényét megjelenítve általa. Ez a virág az Úr tulajdona, ahogyan Te is az vagy. A gondtalan madarakról beszélve Jézus a megtérésre szólít fel bennünket, arra, hogy szabaduljunk meg az emberi feszültségektől, fölösleges aggodalmaktól, túlzó félelmektől (lásd Mt 6,26-34). Olyanoknak kell lennünk, mint a mező liliomai, mint az ég madarai, akiket Ő, az igazi Úr szeret és akikről Ő maga gondoskodik.

     Hitünk ilyen elmélyítésére hív fel az Úr imájának, a ,,Miatyánk”- nak a kérése: ,,Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” — hogy Isten váljon egyetlen támaszunkká. Arra a helyzetre találunk itt határozott utalást, melyet az Ígéret Földje felé tartó választott nép a pusztában élt meg. Tudjuk, hogy a puszta nehéz helyzetek elé állítja az embert. Ezért történtek a lázongások és engedetlenségek. Az Úr — amint a Biblia mondja — azonban féltékeny szeretetre gyulladt és megkönyörült elégedetlenkedő, bűnös népén és naponta mannát hullatott számukra. A pusztai időszakokban előtör az emberből mindaz, ami nagyon mélyen rejtőzik benne — az egoizmus, a bizalmatlanság, saját biztonsági szisztémák kiépítésének vágya. Így a választott nép esetében is fény derült Isten iránti bizalmatlanságukra, annak ellenére, hogy szemük láttára történtek csodák. Fény derül a kapzsiságukra is, amit kifejez az a vágyuk, hogy minél több mannát akarnak megkaparintani, annak ellenére, hogy Mózes az Úr nevében tudomásukra hozta: csak a mai napra szedhetnek a mannából. Sokan közülük nem hallgattak Mózesre és tartalékot is begyűjtöttek. Ekkor a csoda folytatódott, de mintegy más dimenzióban. A fennmaradó rész, az a többlet, melyet nem kellett volna felszedni, mely saját biztonságukat szolgálta volna, másnapra megférgesedett és megromlott. (lásd Kiv 16,14-21). A választott nép nem biztosíthatta be magát ilyen emberi szempontok alapján, tehát tartalékok begyűjtésével.

"Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma". Ma add, a mai napra, nem holnapra, és nem az egész hónapra. Hiszen a Te tulajdonod vagyunk. Hiszen Te gondoskodsz a Te tulajdonodról. Az Úrnak a pusztában harcolnia kellett az emberi egoizmussal, hiszen ez volt az oka, hogy a választott nép még a csodák láttán sem akarta az Úrra bízni magát. Az Úrnak harcolnia kellett saját népe hitéért.

A hit érettsége azt jelenti, hogy készek vagyunk mindent odaadni az Úrnak, amit Tőle kapunk, hogy tökéletesen Jézusra hagyatkozunk. Semmihez sem szabad kötődnünk, még a lelki adományokhoz sem, sőt még a Szentáldozáshoz sem. Csak egy valóság van, melyhez kisajátítás nélkül kötődhetünk — ez az Isten akarata. Az Isten akaratán kívül minden ajándék, eszköz a célhoz, de nem maga a cél. Ha az ajándékot kisajátítjuk, akkor Isten vagy megsemmisíti azt, vagy — szenvedést küldve ránk — megmutatja, hogy önmagunktól semmink sincsen, tehetetlenek vagyunk, és Ő az, aki mindennel megajándékoz bennünket.
.
Szent Leopold Mandic rendkívül sokatmondó, hitet kifejező tanúságtétele volt, az üres kezek gesztusa. Az Isten felé fordított üres kéz jel, olyan jel, melynek az a jelentése, hogy semmiféle kegyelmet nem sajátítunk ki: annak a rendkívüli hitnek a rendkívüli jele, mely csodákat művelt Szent Leopold gyóntató munkájában. Az üres kéz gesztusa által nem csupán lelki ügyekben fordulhatunk Istenhez, mint Szent Leopold Mandic esetében láttuk. Életünk minden pillanatában jelen kell lennie ennek a gesztusnak, mely kifejezi azt az alapállásunkat, hogy mindent Istentől várunk: hivatásunkban, a gyermeknevelésben, másokra gyakorolt hatásunkban, az imádságban. Az üres kezek gesztusával kell várnod a legnagyobb isteni kegyelemre is, amely Ő maga — vagyis a Szeretet — mely átölel, s melybe bele vagy merítve.

>> III/2 – Az Istenre való ráhagyatkozás
 

A Metropolita Egyesület többféle céljához adományokat gyűjtünk, hogy újabb keresztény médiafelületeket hozhassunk létre. Tervünk egy papi hivatásról szóló oldal, egy online imaközösségi felület létrehozása, és szeretnénk a nagy keresztény misztikusokat hangoskönyvben elérhetővé tenni. Ebben kérjük anyagi segítségeteket.

Az adományt paypal-on keresztül (ha a linkre kattintasz) és közvetlen utalással is be tudjuk fogadni.

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük!!!

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Számlázás részletei

Összes adomány: 5000Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.