Freudissima válaszol! Problémád van? Tanácsot szeretnél kérni? Nincs senki, akihez fordulhatnál? Írd meg a kérdésedet, és – beszéljünk róla! Freudissima * * * Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat! Add meg elérhetőségedet, ezzel is segíted a szervezet munkáját, így tudunk értesíteni a projekt megvalósulásáról. Támogatás rendszeressége*Havi támogatásEgyszeri támogatásTámogatás összege*1000 Ft3000 Ft5000 FtEgyedi összegTámogatás összege*1000 Ft3000 Ft5000 FtEgyedi összegEgyedi összeg* Egyedi összeg* Név* Vezetéknév Keresztnév Email* Személyes üzenet* Elfogadom a Támogatási, adatkezelési, és adattovábbítási feltételeket Az Ön által adományozott összeg 0 Ft CommentsEz a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni. Δ Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!). Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005 38 hozzászólás brillo 2009-08-31 Kedves A. J.! Sajnos egyikünk sem tud megváltozni a másik helyett (pedig sokszor mennyivel egyszerűbb lenne úgy az élet!). A jó hír az, hogy ha Te „dolgozol” a megoldáson, esetleg megváltozol, nem csak neked lesz jobb és könnyebb, de a környezetedre is hatással lesz a benned létrejött változás. Azt tudom javasolni, hogy – esetleg édesanyáddal, vagy más érintettekkel együtt – keresd fel a lakóhelyedhez legközelebb lévő AL-ANON gyűlést: ez az anonim csoport az alkoholbetegek hozzátartozóinak szól, ahol sorstársakkal találkozva megbeszélhetitek az alkohol okozta problémákat, konfliktusokat, stb. és erőt meríthettek az ott nyert tapasztalatokból. A csoportnak egészen különleges ereje van – rengeteg erőt, békét, támogatást kaphattok belőle. Bővebb infó itt: http://www.al-anon.hu A dohányzással kapcsolatban: valóban jó volna, ha az édesapád leszokna a dohányzásról. Azonban sokan nem javasolják, hogy az ember egyszerre szokjon le az alkoholról és a dohányzásról – ez ugyanis túl nagy megterhelést jelent, és valószínűbbé teszi a visszaesést. Ha édesapád beismeri (saját maga előtt!), hogy az alkohol milyen befolyással bír az életére, és elköteleződik egy józan élet mellett, ne sürgessétek, hogy rögtön tegye le a cigarettát is – mindennek meg van a maga ideje.. Üdvözlettel: Freudissima Válasz A.J. 2009-08-30 Kedves Freudissima! Szeretném a tanácsodat kérni ebben a dologba. Az apám iszik és dohányzik, viszont egyiket sem hajlandó elvetni. Az ivást nem ismeri be, de majdnem minden nap látszik rajta, hogy ivott valamit, de tagadja, pedig látszik rajta… Cigarettával úgy van hogy napi 15-20 szálat elszív és szerencsére nem a lakásban, de amint kilép az első dolog, hogy rágyújt egyre… :) Hazaérve, ahogy mondtam látszik rajta hogy ivott; nem tud beszélni, sárgák a szemei, meregeti az ujjait, felhúzza magát mindenen, elborul az agya és hát anyukám veszekszik vele, hogy menjen el, de nem megy és nem lehet kibírni és nem ismeri be hogy iszik és lassan ott tartunk hogy elhiszi azt amit saját maga állít. Máskor, mikor itthon van és nem megy sehova, teljesen normális, nincs szüleim között vita… Abba kérem a tanácsod, hogy mit tudnánk tenni azért, hogy ne költözzenek külön hanem oldják meg a problémát, de sajnos mindketten önfejűek. Válasz Freudissima 2009-02-16 Kedves emese! Tetszik neked a fiú? Tetszel a fiúnak? Mi itt a gond?:) Nyugodtan kezdeményezhetsz Te is – hívd meg egy teára vagy egy kávéra a közeli büfébe vagy kávézóba! Hm? Mindig az első lépés a legnehezebb – segíts hát neki megtenni ezt a lépést… Üdv., Fruedissima Válasz emese 2009-02-16 egy kerdesem van.hogy tudnek oszejoni egy pasival akinek nagyon tetszem es negyon sokat talalkozunk de nem beszeltunk csak egyszer…meg a haverjait is megbizta h figyejenek engem.mikor meglat egy csodalatos mosoj lesz az arcara es nekem is mosojt csal az arcomra. mit tehetnek h egyutt legyunk?o is szeretne de nem tudja h kezdje koszonom a valaszt Válasz gyalogtúra 2009-01-11 Kedves Freudissima! Nagyon tanácstalan vagyok, ezért gondolatam, hogy megosztom a történetemet másokkal is. 28 éve vagyok boldog házasságban, de a szexuális életünk a férjemmel már legalább 10 éve nagyon hiányos. Hét hónapja megismertem egy nős férfit, 29 éves házasság van mögötte is, szintén jól élnek kivétel a szex, mert az náluk sincs már nagyon régóta csak nyögve nyelve néha néha.Mi azonkívül, hogy megtaláltuk egymásban azt amit kerestünk, még egymásba is szerettünk. Most ezzel hogy egymásba is szerettünk egy sor megoldatlan probléma is jelentkezett.A közös életünk lehetősége reményében, házaink eladása, nekem más városba kellene költöznöm, eddigi munkahelyem feladása, bár vállalkozóként újra tudnám ott is kezdeni. A gondunkat az okozza, hogy az ő felesége ha külön mennének nem tudna megélni mert kevés a fizetése. Persze ez az anyagi része a dolognak. A további gondot még az is tetézi, hogy a társaink nagyon jó emberek és mind a két részről igen komoly lelki és idegi megterhelésnek lennének kitéve.Az én férjem biztos hogy valamilyen szinten idegösszeroppanást is kapna,mert annyira nagyon szeret még most is. A kapcsolatunk a barátommal titkos nem mondtuk el a társainknak. Féltjük őket, mind a két családban a gyerekek már felnőttek. A barátommal nagyon akarnánk a közös életet, de most azt sem tudom hogy hogyan akarhatjuk így, vagy hogy van e egyáltalán közös jövőnk. A gondunk az hogy félünk mind a ketten, nem magunktól hanem a társaink jövőjét is féltjük nagyon. Ha van vélemény, vagy hasonló megtörtént dolog szívesen fogadnám. Üdvözlettel: Gyalogtúra Válasz Freudissima 2008-11-27 Kedves Krisz! Néha bizony tényleg meg kell tennünk olyasmit is, amihez nem sok kedvünk van. Ilyen a válás is – magadnak is jót teszel azzal, ha megpróbálod végig csinálni. Ez segíthet abban is, hogy végleg le tudd zárni a kapcsolatodat a férjeddel, és hidd el, utána nagyon meg fogsz könnyebbülni. Ha úgy érzed, egy kis levegőváltoztatás jót tenne, utazz el pár napra pihenni – nem kell feltétlenül külföldre. Pár nap új környezetben, új emberek közt nagyon üdítően tud hatni! Esetleg vidd magaddal az új barátaidat is… Üdv. Freudissima Válasz KRISZTA RENATA 2008-11-25 KEDVES FREUDISSMA MAR NAGYON REG NEM IRTAM,DE MOST UGY ERZEM HOGY UJJRA ELJOTT AZ A PILLANAT AMIKKOR A SEGICSEGEDET KELL KERNEM.AZOT AMMIOTA EL KOLTOSZTEM NAGYON SOK MINDEN TORTENT VELEM TUL TETTEM MAGAM X-EN ES UJJ BARATOKRA TETEM SZERT..NEM SOKARA EL KEZDODIK A VALAS A FERJEMEL MEG TALALKOZGATAM,ES MEG VOLTAM IS VELE NEM AKAR EL HAGYNI FOLYTON HAJTOGATJA HOGY MENYIRE SZERET,EN MEG NAGYON SAJNALOM OTT DE UGYAN AKKOR FELTEKENY IS VAGYOK RA,MINDEN FELE NOCSKE JARAGAT UTTANA,SZORJA A PESZ,ES ISSZIK IGY ELI AZ ELETET….DE HISZEM HOGY ERTELME LENNE MEG EGY ESELYT BADNI MERT NEM HISZEM HOGY KEPES LENNE MEG VALTOZNI…KEPZELD X-MA ESTE TAL AZ EGYIK BARATNOMEL EN MONDTAM ES ADTAM LE A TEL A CSAJNAK ES MA ESTE TALALKOZGATNAK….NAGYON SZERETNEM MEG BOSZULNI ASZT HOGY IGY CSERBE HAGYOTT ASZT SZERETNEM HA O IS UGY SZENVEDNE AHOGY EN SZENVEDTEM;A SZULEIMEL IS EGY KIS VITABA KERULTEM MIVEL HOGY NEKEM NICS IDEGEM A VAGYONON OSZTOSZKODNI ES VESZEKEDNI A FERJEMEL……..MIT TEGYEK HAGYAK ITT MINDENT ES MENYEK KI KULFOLDRE NEM MENEKULNI AKKAROK DE NEM ERZEM ERTELMET AMMIERT ITT MARADNAK…SOK SZERETETEL KRISZ. Válasz brillo 2008-10-24 :-)))))))) Válasz blood douve 2008-10-24 Hello Freudissima! Köszi a jótanácsot, amit a feleségemnek adtál, azt hiszem jó úton haladunk a felé, hogy megismerjük egymás barátait. Bár Kedvesem továbbra sem hajlandó művértől fröcsögős koncertekre járni (sajnálatos módon), de megtaláltuk érdeklődésünk közös mezejét a gördeszkás bulikon. Egy ilyen bulin ismerkedtünk meg 2 évvel ezelőtt, ezért ismét volt bátorsága eljönni egy hasonló partira. Ő görkorizik, én deszkázom, a köztes szünetekben pedig sör mellett trécselünk baráti körben. Zenei ízlésében is mutatkozik némi javulás, manapság már hajlandó jól érezni magát olyan koncerteken is, ahol némi gitártépés és dobgyilkolás szolgáltatja a zenei alapot a pálinkával köszörült énekhanghoz. Valószínüleg soha nem fogja elismerni, hogy Celine Dion Borzalmas, de azt hiszem ezt még kibírja az egyébként kiegyensúlyozott kapcsolatunk. Köszi, és sok boldogságot! Válasz Freudissima 2008-10-12 Kedves Krisz! Valóban nem lesz könnyû ez az idôszak! Használd fel ezt az idôszakot a saját javadra: imádkozz, meditálj, olvass, építs barátságokat, csinálj olyasmiket, amikre mindig vágytál, de eddig nem volt idôd… Fontos, hogy légy türelmes magaddal! Egy kapcsolatot is el kell gyászolni, bármennyire is furán hangzik – és, ez idôbe telik. Ha bármikor tanácsra volna szükséged, írj nyugodtan a pszicho@metropolita.hu-ra! Üdvözlettel, Freudissima Válasz KRISZTA RENATA 2008-10-12 Kedves Freudissma ep konnyes szemel olvasom a leveledet nagyon szepen kosszonom a valaszodat,es a segicseget mert igazad van mindenkinek idore van szuksege….nagyon felek mert nagyon nehez tul elni eszt az egeszet felek az egyedul lettol,ahoz hogy lekosem magam a munkaba menekultem a szuleimtol eleg messze lakok,es nagyon egyedul erzem magam.Aszt sem tudom hogy hol kezdjem el az eletemet…a ferjemhez vissza menni mar nem akarok eszt el dontotem valni szeretnek es el menni minel meszebre..nagyon nehez elviselni eszt az ureseget es a szenvedest ammit a lelkembe erzek,nem tudom hogy jol dontottem e vagy sem,,,,es igazad van X-et talan jobb lenne ha nem meg hivnam es meg probalnam ki verni a fejembol (csak hogy olyan nagy szuksegem lenne ra)megegyszer kosszonom megertesedet es valaszodat..SOK SZERETETEL EGY BANATOS SZIV. Válasz Freudissima 2008-10-11 Kedves Krisz! A következôket tudnám neked tanácsolni: Gondold végig magadban – mit vársz egy kapcsolattól? A leveledbôl azt érzem, a férjeddel már korábban is voltak problémáitok (pl. keveset volt otthon, nem volt jó a szex, stb.). Érdemes lenne végig gondolnod, Te mit vársz a házasságodtól, a kapcsolatotoktól, boldog vagy-e? Ha azt érzed, csak szánalomból mennél vissza, nem ártana átgondolnod, tényleg egy ilyen kapcsolatban képzeled-e el az elkövetkezendô évtizedeket… És, ha egyszer pofon ütött és halálosan megfenyegetett, vajon megteszi-e majd legközelebb is…? Én nem tudom helyetted eldönteni, mit kezdj a házasságoddal. Ha szeretnél adni magatoknak még egy esélyt, mert szereted a férjedet és úgy érzed, a történtek után még van jövôtök, keressetek fel egy párterapeutát és beszéljétek meg közösen a problémáitokat! „X”-szel kapcsolatban: azt látom, ô meglehetôsen passzív, elzárkózó, elutasító a kettôtök viszonyát illetôen. Elég sok mindenen mentetek keresztül, ha ô ezek után így reagál, talán nem érdemes erôltetni a dolgot. Gondolj bele: ha most ennyire passzív, milyen lesz a kapcsolatotok késôbbi szakaszában? Az is elképzelhetô, hogy ô is összezavarodott – ezért is tudnám javasolni, „pihentessétek” az ügyet. Ahogy a mondás tartja, ami nem megy, azt nem kell erôltetni. Ha egyedül érzed magad, és mindenképpen egy társra van szükséged ebben a megterhelô idôszakban, fordulj a családodhoz, barátaidhoz! Biztosan találsz majd egy „megértô fület”, egy igaz barátot, aki segít neked átvészelni ezt a nehéz periódust! Nem hiszem, hogy feltétlenül választanod kéne kettejük közül – ha ennyire bizonytalan vagy, neked is jót tenne, ha átgondolnád, tisztáznád az érzéseidet. Ez nem egy „vagy-vagy” dolog… Én mindenképpen azt javaslom, elôször a házasságodat tisztázd magadban, a férjeddel való kapcsolatodat rendezd, mielôtt bármit is eldöntenél vagy egy új kapcsolatba belemennél. Köszönöm a türelmedet, üdvözlettel, Freudissima Válasz KRISZTA RENATA 2008-10-11 SEGICSEGET varom hogy vegre el donthesem ,hogy mit tegyek X-nem meg hiv engem csak ha en hivom szerinted mit tegyek hivjam e eg vagy sem….kosszi Válasz KRISZTA RENATA 2008-10-10 Szervusz en egy igen kenyes ugyel fordulok hozzad es szuksegem van a segicsegedre,,huszon egy eves vagyok es harom eve vagyok hazas,meg csaltam a ferjemet az egyik baratjaval nem tartott sokat a viszonyunk mind ossze ket honapot..kiderult a dolog a ferjem nagyon idegesen fogata jottek a pofonok veszekedesek, rogton el is jottem otthonrol ,mas nap ossze pakolta a ruhaimat es fenyegetet hogy meg ol ha a szeme ele kerulok nagyon feltem tol.A baratja akivel meg csaltam csak telefonon tartjuk a kapcsolatot ot is fenyegete egyebkent neki is baratnoje volt ok is szakitotak….el koltoztem alber4letbe vissza jottem a munkahelyemre es mostmar a ferjem is meg nyugodott ker hogy menyek vissza hoza mert meg bocsat es hogy nagyon szeret meg hogy talalkozni szeretne velem,,,,,nem tudom el donteni hogy mit erzek iranta szerelmet vagy pedig sajnalatott.ha kerdezned hogy miert caltam meg akkor az lenne a valaszom hogy ugy ereztem hogy el hanyagolt engem alandoan utazgatott es tole nem kaptam meg az agyba aszt a torodest ammit a x-tol meg kaptam..x-tol nem tudom hogy mit varhatok o nem hiv csak ha en hivom pedig most nagyon nagy szuksegem lenne ra..kerlek segics nem tudom ,hogy mit tegyek turelmetlenul varom valaszodat….SZERETETEL KRISZ Válasz Freudissima 2008-10-08 Kedves peace dove! Miért nem szerveztek meg egyszer egy összejövetelt a férjed barátaival „csak úgy”, koncerttől függetlenül? Esetleg egyszer főzhetnél nekik valami finomat, hm?:-) Nem hiszem, hogy végig kéne szenvedned egy művértől fröcsögő koncertet (amin amúgy sem valószínű, hogy tudnátok beszélgetni), inkább találkozzatok – akár koncert előtt vagy után – egy sörözőben. Üdv. Freudissima Válasz peace dove 2008-10-07 Kedves Freudissima! Legutóbbi válaszodban írtál arról is, hogy jó ötlet lehet közös barátokat megismerni az ember élete párjával. Mit tanácsolsz hogyan lehetne ezt megvalósítani, ha a férjem barátai és a férjem is teljesen más zenét szeret hallgatni?Otthon megoldjukvalahogyan, mert főleg akkor hallgatja csak a kemény zenét, mikor én nem vagyok otthon,de ha pl. arról van szó hogy közösen menjünk koncertre teljesen kétségbe esem. Elképzelem ahogy a művérrel színpadon spriccelő kiöregedett punkok ordítanak és teljesen elfog a pánik. Nagyon szeretnék úgy elmenni egy koncertre már végre vele, hogy le tudom küzdeni az ellenérzéseimet.Mi tegyek? lehet, hogy soha nem fogom igazán megismerni a barátait a férjemnek? köszönöm válaszod! Válasz Origami 2008-10-01 Köszönöm a választ, nekem az is elég, hogy olyan embereket is látok, olvasok tőlük, akik valóban segítők. Válasz Freudissima 2008-10-01 Attól tartok, nem sok mindent… Létezik ugyan olyan, hogy etikai bizottság, de legfeljebb annyit tehetnek, hogy kizárják a Magyar Pszichológiai Társaságból – már ha egyáltalán tagja. De nem hiszem, hogy ennek lenne bármilyen hatása. Az, hogy jogilag ezen túl milyen lépéseket lehet tenni, azt sajnos nem tudom. Mit lehet tenni, hogy ilyesmi ne történhessen meg? Nem tudom. A pszichológia nem „csodafegyver”, nem hiszem, hogy a tudással vissza lehet élni – a könyveket bármelyik könyvesboltban meg lehet kapni. Inkább az a szomorú, hogy valaki ezzel a hivatással él vissza, hiszen a pszichológusban az emberek megbíznak, elhiszik amit mond, és nem feltételezik, hogy átró/hátsó szándékkal teszi, amit tesz (és ez így is van – ezek szerint nem minden, de a legtöbb esetben biztosan!). Sajnálom, hogy ilyen elôfordul – és, hogy ôszinte legyek, elkeserít, amikor ilyenek miatt megrendül az emberek bizalma a pszichológusokban. Amit én pszichológusként tehetek, az legfeljebb annyi, hogy tiltakozom, elhatárolódom, vagy nem veszek róla tudomást… Más emberek helyett nem dönthetek… Válasz Origami 2008-10-01 A kérdésem lemaradt. Mit lehet tenni, hogy ne történhessen meg ilyesmi? Nagyon jónak tartom, hogy mindenki kifejezheti önmagát és szabadság van a vallások, gyógyítási formák között is, de hogy lehet így kiszűrni azokat, akik már egy bizonyos határt átlépve káros tevékenységet végeznek, visszaélnek a pszichológusi tudásukkal? Válasz Origami 2008-10-01 Nem, sajna én azt gondolom, hogy csak eljátssza a maga pszichológiai eszközeivel azt, hogy ő őszintén elhiszi, hogy jót tesz. Nagyon is tudatosan, jól felépített koncepcióval állítják félre azokat a tanulókat(idősebb gyógyítók, diplomások), akik veszélyesek lehetnek a mesterien elkészített rózsaszínű ködfelhő szétoszlatásával az üzleti tevékenységükre. Azok az emberek akik nem értenek egyet, nem indigók, az indigók ellenségei, az ördög öregapjai, elmebetegek, stb. Szerintem csak szimplán kihasználnak mindenkit, és az is a játék része, hogy az ő életszemléletük is olyan, mint amilyennek beállítják önmagukat a többi ember számára. Ez az indigóőrület egy egészen jövedelmező üzletág lett, de azért az mégis szélsőséges dolog, hogy egy MLM-rendszerbe is beszervezik így a segítségre szoruló embereket. Válasz Freudissima 2008-10-01 Kezdem érteni a dolgot… Nekem errôl annyi a véleményem, hogy ha valaki _tudatosan_ kihasznál és becsap embereket (anyagi érdekbôl), az – ha pszichológus, ha nem – nem igazán tisztességes. Ha az illetô ráadásul pszichológus, és mindezt úgy teszi, hogy kihasználja az emberek bizalmát a pszichológusok iránt, ill. a tudását efféle – kizárólag anyagi – célokra használja: hát, ez nem csak, hogy nem túl etikus, de még ütközik is a pszichológusi esküvel. Attól tartok azonban, hogy az illetô pszichológus _ôszintén elhiszi_, hogy amit csinál, az jó és helyes… Vagy ez egy naív gondolat?:-) Válasz Origami 2008-09-30 Pontosan megfogalmazva: Az illető hölgy egy ezoterikus iskolát működtet, egy felnőttképző intézményt. Itt mindenkit indigónak neveznek, ez jó indok mindenféle sikertelenség megmagyarázására. Miután ennek örülnek, hogy mindenki felsőbbrendű indigó, a társadalomban nehezebben boldoguló embereket beszervezik egy Lyoness nevű vásárlói rendszerbe. Az iskola legálisan működik, akkreditált papírt ad, a Lyoness cég is legális. De ez az egész beszervezés így, ebben a formában etikus??? Arra biztatják az embereket, hogy hagyják ott a munkahelyüket, és éljenek a Lyonessből(Amiből egyébként csak úgy lehet megélni, ha az ember sokat dolgozik.), elveszik az emberek szabadidejét, elérik azt, hogy ott töltsenek minél több időt, hogy minél jobban lehessen őket befolyásolni. Elhitetik azt, hogy egy „indigó számára csak ez a helyes életmód, mert ez Új Energia, az emberek azon része, aki ezt nem hiszi el, szenvedni fog, mert a régi energiába kerül.” Teljesen azt csinálják a tanítványok, amit a vezetők mondanak, és mindezt iskolának álcázzák. Válasz Freudissima 2008-09-30 Kedves Origami! Anélkül, hogy ismerném a részleteket, nem tudok sem szakmabeliként, sem magánemberként véleményt mondani az ügyben – pontosan mit takar az „ajánlgat”, a „diákoknak”, a „piramisjáték”, és a „spirituális tanok segítségével”…? :-) Üdv.: Freudissima Válasz Origami 2008-09-29 Kedves Freudissima! Mit gondolsz az olyan pszichológusról, aki egy ezoterikus iskola működtetésével a diákoknak piramisjátékot ajálngat, és mindezt a spirituális tanok segítségével teszi. Benne van rendezetlenség vagy ez valószínűleg tudatos? Legális ez, vagy csak nem etikus? Válasz Freudissima 2008-09-13 Kedves Gibi! Az elsô és legfontosabb, amit tanácsolhatok az az, hogy ne az alkoholban keresse a megoldást! A szavaiból azt veszem ki, ezzel Ön is tisztában van: az alkohol ideig-óráig ugyan mûködhet, elbódít és altat, elfeledteti a gondokat – de nagyon hamar, – és ami veszélyes: – észrevétlenül hozzászoktatja az embert ahhoz, hogy így “kezelje”, oldja fel a meglévô feszültséget. Észre sem veszi, és már az alkohol rabja lett, ez pedig egy olyan spirál, ami a megkönnyebbülés helyett a hosszú szenvedések útja… Teljesen igaza van: én nem tudom megoldani a problémáit. Ön viszont igen! Gondolja végig, miért érzi “gáznak” a munkahelyét? Elégedetlen? Nem bírja a stesszt? Alacsony a fizetése? Utálatos a fônöke? Csupa idióta kollégája van? Próbálja meg megfogalmazni magában a konkrétumokat, még jobb, ha le is írja ôket, ez ugyanis segíti a tisztánlátást. Koncentráljon a probléma megoldására – van-e lehetôsége új munkát találni? Vagy a munkahelyén új pozíciót, új részleget keresni? Lehet, hogy egy munkahelyi konfliktus miatt érzi rosszul magát? Akkor koncentráljon arra, hogyan lehetne azt a konfliktust hatékonyan megoldani! Azt írja, “nulla” a magánélete. Ez vajon miért van így? Nem jár el sehova szórakozni? Nem tud társaságban feloldódni? Nem érzi jól magát a bôrében? Gátlásai, netán félelmei vannak? Egy régi sérelem vagy csalódás hagyott Önben ilyen mély nyomokat? Vagy egyszerûen fél a visszautasítástól? Gondolja végig, mi állhat a dolgok hátterében – legyen ôszinte magával, és fogalmazza meg a legbensôbb gondolatait is! Tudom, hogy nem könnyû – az ember legszívesebben egész nap csak bôgne és hagyná a csudába az egészet, így is hulla fáradt és elege van… Ilyenkor a legjobb, amit önmagával tehet az, ha elmegy edzeni: ez lehet bármilyen mozgás, amit élvez (pl. futás, kondi, aerobik, tenisz, úszás, stb.). A mozgás révén felszabaduló endorfinok feltöltik energiával, még a legkimerítôbb nap után is! Ha úgy könnyebb, kérje meg egy barátját vagy barátnôjét, hogy csatlakozzon Önhöz. A másik, amit tanácsolhatok, hogy vegye fel a kapcsolatot a barátaival, vagy rég elfeledett, kedves ismerôseivel – járjon minél többet társaságba, emberek közé. A társas kikapcsolódás, lazítás bármilyen formája jót tesz ilyenkor, legyen az egy zúzós koncert vagy egy retró-diszkó, ahol önfeledten elengedheto magát, és kiengedheti a gôzt. Ha teheti, menjen el kirándulni, sétáljon nagyokat, utazzon el néhány napra vidékre (pl. családdal, barátokkal, vagy akár egyedül is), “friss levegôt szívni”. Az elalvásban pedig különféle relaxációs technikák lehetnek a segítségére, amik elsajátíthatóak és otthon, egyedül is alkalmazhatóak. Nem gondolom, hogy a gyógyszer az egyetlen megoldás (bár tény, hogy bizonyos esetekben megkerülhetetlen), viszont hozzá kell tennem, hogy a pszichoterápia sem egyik napról a másikra hat. Ha úgy érzi, a depressziós hangulata tartósan nem változik, azt tanácsolom, próbálja meg folytatni a terápiát. Remélem, tudtam segíteni, elég nehéz így konkrétumok nélkül tanácsot adni egy ilyen komplex kérdésben. Ha felmerülne még kérdés Önben, írjon bizalommal, állok a rendelkezésére! Üdvözlettel, Freudissima (pszicho@metropolita.hu) Válasz Gilberta 2008-09-12 Ja, 32 éves nő vagyok Válasz Gilberta 2008-09-12 Kedves Freudissima! Évek óta küszködöm a depresszióval. Igaz, sok okom nincs vidámnak lenni, de nem is akarok elmerülni benne. Gáz a munkám, nulla a magánéletem. Na mindegy, ezen Ön úgysem segíthet. Az egyetlen „vigaszom” a cigi. De mostanában néha iszom is, ha nagyon nem bírok aludni a nyomasztó gondolatoktól. Fogalmam sincs, mit tegyek. Mit javasol? Pszichológusnál már jártam, sokat nem ért, viszont sokba került, és azt se írja, hogy szedjek antidepresszánsokat, mert nem fogok. Köszönöm a választ előre is, Gibi Válasz brillo 2008-08-29 Kedves Freudissima, köszönöm a választ, várom a cikket!!:-) Válasz Freudissima 2008-08-27 Kedves Vivi! A galambfóbia egyáltalán nem ritka jelenség, úgyhogy nyugi, nem vagy „tiszta hülye”!:) Ez is, mint minden más fóbia, kezelhetô! Azt tudom tanácsolni – és ez minden fóbiára érvényes -, mérlegelj: mennyire befolyásolja, nehezíti a mindennapjaidat ez a fóbia? A galamboktól való félelmed mennyire akadályoz a feladataid elvégzésében (pl. lemondtál több programot, mert szabad téren rendezték, stb.), életviteledben (pl. nem mész a kisszoba közelébe, mert az erkélyen ott ülnek a galambok, stb.)? Ha úgy érzed, a jóllétedet és a mindennapjaidat fenyegeti ez a félelmed, azt tanácsolom, keress fel egy szakembert! Ma már sokféle terápia elérhetô itthon is, tájékozódj a különféle lehetôségekrôl! Üdvözlettel, Freudissima Válasz Freudissima 2008-08-27 Kedves Kuniga008! A fóbiák kialakulásában több minden is szerepet játszhat. Egyes elméletek szerint gyerekkori rossz élményekhez kapcsolódnak, mások szerint az emberben lévô szorongás és félelem ölt testet különféle formákban (- különféle fóbiák alakjában). Idôvel a fóbiák változhatnak (ez is mutatja, hogy valami „mélyebb” oka van ezeknek a félelmeknek), átalakulhatnak, vagy kiterjedhetnek (pl. nem csak a pókoktól, de késôbb a bogaraktól, majd minden rovartól félni kezd az illetô). A fóbiákat nagyon sikeresen – és viszonylag rövid idô alatt – tudják ma már kezelni, akár gyógyszeres kezelés nélkül is. Üdvözlettel, Freudissima Válasz Vivi 2008-08-25 Kedves Freudissima! Nagyon komoly fóbiám van, de sajnos mindenki kiröhög miatta. Írtózom a galamboktól. Gyakrolatilag rosszul leszek, ha elmennek mellettem az utcán. Attól félek, hogy valamilyen betegséget elkapok tőlük. Mások is szenvednek ettől a fóbiától? Vagy én vagyok tiszta hülye? Hogyan lehet ezt kezelni? Köszi, Vivi Válasz Kuniga008 2008-08-25 Szia Freudissima, én tűfóbis vagyok, ha tűt látok, elájulok, nem tudom akarattal irányítani. Az öcsém a pókoktól lesz rosszul. Mitől vannak ezek a fóbiák? Hogyan alakulnak ki? Válasz Freudissima 2008-08-25 Kedves Kankalin! Amikor egy szülô folyamatosan „kioktatja” a gyerekét (aki már bôven felnôtt korú), az sokszor azt tükrözi, hogy nem képes elfogadni – a gyerekbôl felnôtt lett. Az erôs érzelmi kötelék, ami hozzád kapcsolja, még most is a gyerek-szülô viszony mintájára mûködik, a részérôl legalábbis nem történt meg a „leválás”, nehezen fogadja el, hogy belôled, akit hosszú éveken keresztül óvott és nevelt, felnôtt, önálló ember lett. Azt javasolom, beszélj vele errôl nyíltan – hívd fel a figyelmét, persze szelíden és megértéssel, hogy Te felnôtt ember vagy, képes vagy önállóan döntéseket meghozni, cselekedni, stb.! Sokszor az is segít abban, hogy a másik „észre vegye magát”, ha egyszerûen kimondod a dolgokat – idôvel a mamád is érezni fogja, nem igényeled már azt a fajta óvó-védelmezô hozzáállást, amit gyerekként, és elfogadja, hogy most már Te vállalod a felelôsséget a tetteidért. Remélem, tudtam segíteni, üdvözlettel: Freudissima Válasz Freudissima 2008-08-25 Kedves brillo és Amanda! A borderline személyiségzavar a maga összetettségével és bonyolultságával valóban nem könnyû téma, noha manapság egyre gyakrabban találkozni olyanokkal, akik megkapják ezt a diagnózist, és a hozzátartozókban is -természetesen- felmerül az igény, hogy minél jobban megismerjék ezt a „jelenséget”. Köszönöm a témafelvetést, feltétlenül írok majd róla! Üdvözlettel: Freudissima Válasz Amanda 2008-08-24 amanda@gmail.hu, köszi Válasz Amanda 2008-08-24 Kedves Freudissima, nekem a barátom borderline, és már nagyon sokat sírok miatta, én is szeretném hogy írjál róla, ez gyógyítható? Köszi, Amanda Válasz Kankalin 2008-08-24 Szia Freudissima! Nekem az volna a kérdésem, mit tegyek, ha az anyám folyton azzal szekál, mit hogyan csináljak – pedig már elmúltam 26! Kezd nagyon az idegeimre menni! Köszi! Kankalin Válasz brillo 2008-08-24 Kedves Freudissima! Örülök, hogy lett ilyen fórum, mert már egy ideje szerettem volna kérdezni, csak nem tudtam, hogyan lehet. Szóval ez inkább egy kérés lenne: nagyon érdekel a borderline betegség, az egyik barátnômet ezzel diagnosztizálták nemrég, és én most hallottam errôl elôször. Nem tudom lehet e ilyet kérni, de írnál majd errôl?:-) A másik meg csak azt akartam még mondani, hogy érdekes volt az a féltékenyaséges dolog, ez még nem jutott eszembe… Jártam egyszer egy fiúval, akinek akkoriban szült a nôvére, és mivel nem egy városban laktunk, telefonon hívtam. Meg voltam róla gyôzôdve, hogy velem van vmi baja mert mindig ideges volt a telefonba. A fiúm gyôzködött, hogy ááá semmi, de én tutira magamra vettem (és jól be is durciztam):-) most így utólag visszagondolva, lehet hogy neki is csak sok volt a dolga és azért volt ideges. Szóval jó volt egy másik nézôpontból olvasni errôl! Kösz! Szia! brillo Válasz Válaszolj Válasz elvetéseAz e-mail címed nem publikáljuk.KommentelésNév* Email cím* Weboldal Δ
brillo 2009-08-31 Kedves A. J.! Sajnos egyikünk sem tud megváltozni a másik helyett (pedig sokszor mennyivel egyszerűbb lenne úgy az élet!). A jó hír az, hogy ha Te „dolgozol” a megoldáson, esetleg megváltozol, nem csak neked lesz jobb és könnyebb, de a környezetedre is hatással lesz a benned létrejött változás. Azt tudom javasolni, hogy – esetleg édesanyáddal, vagy más érintettekkel együtt – keresd fel a lakóhelyedhez legközelebb lévő AL-ANON gyűlést: ez az anonim csoport az alkoholbetegek hozzátartozóinak szól, ahol sorstársakkal találkozva megbeszélhetitek az alkohol okozta problémákat, konfliktusokat, stb. és erőt meríthettek az ott nyert tapasztalatokból. A csoportnak egészen különleges ereje van – rengeteg erőt, békét, támogatást kaphattok belőle. Bővebb infó itt: http://www.al-anon.hu A dohányzással kapcsolatban: valóban jó volna, ha az édesapád leszokna a dohányzásról. Azonban sokan nem javasolják, hogy az ember egyszerre szokjon le az alkoholról és a dohányzásról – ez ugyanis túl nagy megterhelést jelent, és valószínűbbé teszi a visszaesést. Ha édesapád beismeri (saját maga előtt!), hogy az alkohol milyen befolyással bír az életére, és elköteleződik egy józan élet mellett, ne sürgessétek, hogy rögtön tegye le a cigarettát is – mindennek meg van a maga ideje.. Üdvözlettel: Freudissima Válasz
A.J. 2009-08-30 Kedves Freudissima! Szeretném a tanácsodat kérni ebben a dologba. Az apám iszik és dohányzik, viszont egyiket sem hajlandó elvetni. Az ivást nem ismeri be, de majdnem minden nap látszik rajta, hogy ivott valamit, de tagadja, pedig látszik rajta… Cigarettával úgy van hogy napi 15-20 szálat elszív és szerencsére nem a lakásban, de amint kilép az első dolog, hogy rágyújt egyre… :) Hazaérve, ahogy mondtam látszik rajta hogy ivott; nem tud beszélni, sárgák a szemei, meregeti az ujjait, felhúzza magát mindenen, elborul az agya és hát anyukám veszekszik vele, hogy menjen el, de nem megy és nem lehet kibírni és nem ismeri be hogy iszik és lassan ott tartunk hogy elhiszi azt amit saját maga állít. Máskor, mikor itthon van és nem megy sehova, teljesen normális, nincs szüleim között vita… Abba kérem a tanácsod, hogy mit tudnánk tenni azért, hogy ne költözzenek külön hanem oldják meg a problémát, de sajnos mindketten önfejűek. Válasz
Freudissima 2009-02-16 Kedves emese! Tetszik neked a fiú? Tetszel a fiúnak? Mi itt a gond?:) Nyugodtan kezdeményezhetsz Te is – hívd meg egy teára vagy egy kávéra a közeli büfébe vagy kávézóba! Hm? Mindig az első lépés a legnehezebb – segíts hát neki megtenni ezt a lépést… Üdv., Fruedissima Válasz
emese 2009-02-16 egy kerdesem van.hogy tudnek oszejoni egy pasival akinek nagyon tetszem es negyon sokat talalkozunk de nem beszeltunk csak egyszer…meg a haverjait is megbizta h figyejenek engem.mikor meglat egy csodalatos mosoj lesz az arcara es nekem is mosojt csal az arcomra. mit tehetnek h egyutt legyunk?o is szeretne de nem tudja h kezdje koszonom a valaszt Válasz
gyalogtúra 2009-01-11 Kedves Freudissima! Nagyon tanácstalan vagyok, ezért gondolatam, hogy megosztom a történetemet másokkal is. 28 éve vagyok boldog házasságban, de a szexuális életünk a férjemmel már legalább 10 éve nagyon hiányos. Hét hónapja megismertem egy nős férfit, 29 éves házasság van mögötte is, szintén jól élnek kivétel a szex, mert az náluk sincs már nagyon régóta csak nyögve nyelve néha néha.Mi azonkívül, hogy megtaláltuk egymásban azt amit kerestünk, még egymásba is szerettünk. Most ezzel hogy egymásba is szerettünk egy sor megoldatlan probléma is jelentkezett.A közös életünk lehetősége reményében, házaink eladása, nekem más városba kellene költöznöm, eddigi munkahelyem feladása, bár vállalkozóként újra tudnám ott is kezdeni. A gondunkat az okozza, hogy az ő felesége ha külön mennének nem tudna megélni mert kevés a fizetése. Persze ez az anyagi része a dolognak. A további gondot még az is tetézi, hogy a társaink nagyon jó emberek és mind a két részről igen komoly lelki és idegi megterhelésnek lennének kitéve.Az én férjem biztos hogy valamilyen szinten idegösszeroppanást is kapna,mert annyira nagyon szeret még most is. A kapcsolatunk a barátommal titkos nem mondtuk el a társainknak. Féltjük őket, mind a két családban a gyerekek már felnőttek. A barátommal nagyon akarnánk a közös életet, de most azt sem tudom hogy hogyan akarhatjuk így, vagy hogy van e egyáltalán közös jövőnk. A gondunk az hogy félünk mind a ketten, nem magunktól hanem a társaink jövőjét is féltjük nagyon. Ha van vélemény, vagy hasonló megtörtént dolog szívesen fogadnám. Üdvözlettel: Gyalogtúra Válasz
Freudissima 2008-11-27 Kedves Krisz! Néha bizony tényleg meg kell tennünk olyasmit is, amihez nem sok kedvünk van. Ilyen a válás is – magadnak is jót teszel azzal, ha megpróbálod végig csinálni. Ez segíthet abban is, hogy végleg le tudd zárni a kapcsolatodat a férjeddel, és hidd el, utána nagyon meg fogsz könnyebbülni. Ha úgy érzed, egy kis levegőváltoztatás jót tenne, utazz el pár napra pihenni – nem kell feltétlenül külföldre. Pár nap új környezetben, új emberek közt nagyon üdítően tud hatni! Esetleg vidd magaddal az új barátaidat is… Üdv. Freudissima Válasz
KRISZTA RENATA 2008-11-25 KEDVES FREUDISSMA MAR NAGYON REG NEM IRTAM,DE MOST UGY ERZEM HOGY UJJRA ELJOTT AZ A PILLANAT AMIKKOR A SEGICSEGEDET KELL KERNEM.AZOT AMMIOTA EL KOLTOSZTEM NAGYON SOK MINDEN TORTENT VELEM TUL TETTEM MAGAM X-EN ES UJJ BARATOKRA TETEM SZERT..NEM SOKARA EL KEZDODIK A VALAS A FERJEMEL MEG TALALKOZGATAM,ES MEG VOLTAM IS VELE NEM AKAR EL HAGYNI FOLYTON HAJTOGATJA HOGY MENYIRE SZERET,EN MEG NAGYON SAJNALOM OTT DE UGYAN AKKOR FELTEKENY IS VAGYOK RA,MINDEN FELE NOCSKE JARAGAT UTTANA,SZORJA A PESZ,ES ISSZIK IGY ELI AZ ELETET….DE HISZEM HOGY ERTELME LENNE MEG EGY ESELYT BADNI MERT NEM HISZEM HOGY KEPES LENNE MEG VALTOZNI…KEPZELD X-MA ESTE TAL AZ EGYIK BARATNOMEL EN MONDTAM ES ADTAM LE A TEL A CSAJNAK ES MA ESTE TALALKOZGATNAK….NAGYON SZERETNEM MEG BOSZULNI ASZT HOGY IGY CSERBE HAGYOTT ASZT SZERETNEM HA O IS UGY SZENVEDNE AHOGY EN SZENVEDTEM;A SZULEIMEL IS EGY KIS VITABA KERULTEM MIVEL HOGY NEKEM NICS IDEGEM A VAGYONON OSZTOSZKODNI ES VESZEKEDNI A FERJEMEL……..MIT TEGYEK HAGYAK ITT MINDENT ES MENYEK KI KULFOLDRE NEM MENEKULNI AKKAROK DE NEM ERZEM ERTELMET AMMIERT ITT MARADNAK…SOK SZERETETEL KRISZ. Válasz
blood douve 2008-10-24 Hello Freudissima! Köszi a jótanácsot, amit a feleségemnek adtál, azt hiszem jó úton haladunk a felé, hogy megismerjük egymás barátait. Bár Kedvesem továbbra sem hajlandó művértől fröcsögős koncertekre járni (sajnálatos módon), de megtaláltuk érdeklődésünk közös mezejét a gördeszkás bulikon. Egy ilyen bulin ismerkedtünk meg 2 évvel ezelőtt, ezért ismét volt bátorsága eljönni egy hasonló partira. Ő görkorizik, én deszkázom, a köztes szünetekben pedig sör mellett trécselünk baráti körben. Zenei ízlésében is mutatkozik némi javulás, manapság már hajlandó jól érezni magát olyan koncerteken is, ahol némi gitártépés és dobgyilkolás szolgáltatja a zenei alapot a pálinkával köszörült énekhanghoz. Valószínüleg soha nem fogja elismerni, hogy Celine Dion Borzalmas, de azt hiszem ezt még kibírja az egyébként kiegyensúlyozott kapcsolatunk. Köszi, és sok boldogságot! Válasz
Freudissima 2008-10-12 Kedves Krisz! Valóban nem lesz könnyû ez az idôszak! Használd fel ezt az idôszakot a saját javadra: imádkozz, meditálj, olvass, építs barátságokat, csinálj olyasmiket, amikre mindig vágytál, de eddig nem volt idôd… Fontos, hogy légy türelmes magaddal! Egy kapcsolatot is el kell gyászolni, bármennyire is furán hangzik – és, ez idôbe telik. Ha bármikor tanácsra volna szükséged, írj nyugodtan a pszicho@metropolita.hu-ra! Üdvözlettel, Freudissima Válasz
KRISZTA RENATA 2008-10-12 Kedves Freudissma ep konnyes szemel olvasom a leveledet nagyon szepen kosszonom a valaszodat,es a segicseget mert igazad van mindenkinek idore van szuksege….nagyon felek mert nagyon nehez tul elni eszt az egeszet felek az egyedul lettol,ahoz hogy lekosem magam a munkaba menekultem a szuleimtol eleg messze lakok,es nagyon egyedul erzem magam.Aszt sem tudom hogy hol kezdjem el az eletemet…a ferjemhez vissza menni mar nem akarok eszt el dontotem valni szeretnek es el menni minel meszebre..nagyon nehez elviselni eszt az ureseget es a szenvedest ammit a lelkembe erzek,nem tudom hogy jol dontottem e vagy sem,,,,es igazad van X-et talan jobb lenne ha nem meg hivnam es meg probalnam ki verni a fejembol (csak hogy olyan nagy szuksegem lenne ra)megegyszer kosszonom megertesedet es valaszodat..SOK SZERETETEL EGY BANATOS SZIV. Válasz
Freudissima 2008-10-11 Kedves Krisz! A következôket tudnám neked tanácsolni: Gondold végig magadban – mit vársz egy kapcsolattól? A leveledbôl azt érzem, a férjeddel már korábban is voltak problémáitok (pl. keveset volt otthon, nem volt jó a szex, stb.). Érdemes lenne végig gondolnod, Te mit vársz a házasságodtól, a kapcsolatotoktól, boldog vagy-e? Ha azt érzed, csak szánalomból mennél vissza, nem ártana átgondolnod, tényleg egy ilyen kapcsolatban képzeled-e el az elkövetkezendô évtizedeket… És, ha egyszer pofon ütött és halálosan megfenyegetett, vajon megteszi-e majd legközelebb is…? Én nem tudom helyetted eldönteni, mit kezdj a házasságoddal. Ha szeretnél adni magatoknak még egy esélyt, mert szereted a férjedet és úgy érzed, a történtek után még van jövôtök, keressetek fel egy párterapeutát és beszéljétek meg közösen a problémáitokat! „X”-szel kapcsolatban: azt látom, ô meglehetôsen passzív, elzárkózó, elutasító a kettôtök viszonyát illetôen. Elég sok mindenen mentetek keresztül, ha ô ezek után így reagál, talán nem érdemes erôltetni a dolgot. Gondolj bele: ha most ennyire passzív, milyen lesz a kapcsolatotok késôbbi szakaszában? Az is elképzelhetô, hogy ô is összezavarodott – ezért is tudnám javasolni, „pihentessétek” az ügyet. Ahogy a mondás tartja, ami nem megy, azt nem kell erôltetni. Ha egyedül érzed magad, és mindenképpen egy társra van szükséged ebben a megterhelô idôszakban, fordulj a családodhoz, barátaidhoz! Biztosan találsz majd egy „megértô fület”, egy igaz barátot, aki segít neked átvészelni ezt a nehéz periódust! Nem hiszem, hogy feltétlenül választanod kéne kettejük közül – ha ennyire bizonytalan vagy, neked is jót tenne, ha átgondolnád, tisztáznád az érzéseidet. Ez nem egy „vagy-vagy” dolog… Én mindenképpen azt javaslom, elôször a házasságodat tisztázd magadban, a férjeddel való kapcsolatodat rendezd, mielôtt bármit is eldöntenél vagy egy új kapcsolatba belemennél. Köszönöm a türelmedet, üdvözlettel, Freudissima Válasz
KRISZTA RENATA 2008-10-11 SEGICSEGET varom hogy vegre el donthesem ,hogy mit tegyek X-nem meg hiv engem csak ha en hivom szerinted mit tegyek hivjam e eg vagy sem….kosszi Válasz
KRISZTA RENATA 2008-10-10 Szervusz en egy igen kenyes ugyel fordulok hozzad es szuksegem van a segicsegedre,,huszon egy eves vagyok es harom eve vagyok hazas,meg csaltam a ferjemet az egyik baratjaval nem tartott sokat a viszonyunk mind ossze ket honapot..kiderult a dolog a ferjem nagyon idegesen fogata jottek a pofonok veszekedesek, rogton el is jottem otthonrol ,mas nap ossze pakolta a ruhaimat es fenyegetet hogy meg ol ha a szeme ele kerulok nagyon feltem tol.A baratja akivel meg csaltam csak telefonon tartjuk a kapcsolatot ot is fenyegete egyebkent neki is baratnoje volt ok is szakitotak….el koltoztem alber4letbe vissza jottem a munkahelyemre es mostmar a ferjem is meg nyugodott ker hogy menyek vissza hoza mert meg bocsat es hogy nagyon szeret meg hogy talalkozni szeretne velem,,,,,nem tudom el donteni hogy mit erzek iranta szerelmet vagy pedig sajnalatott.ha kerdezned hogy miert caltam meg akkor az lenne a valaszom hogy ugy ereztem hogy el hanyagolt engem alandoan utazgatott es tole nem kaptam meg az agyba aszt a torodest ammit a x-tol meg kaptam..x-tol nem tudom hogy mit varhatok o nem hiv csak ha en hivom pedig most nagyon nagy szuksegem lenne ra..kerlek segics nem tudom ,hogy mit tegyek turelmetlenul varom valaszodat….SZERETETEL KRISZ Válasz
Freudissima 2008-10-08 Kedves peace dove! Miért nem szerveztek meg egyszer egy összejövetelt a férjed barátaival „csak úgy”, koncerttől függetlenül? Esetleg egyszer főzhetnél nekik valami finomat, hm?:-) Nem hiszem, hogy végig kéne szenvedned egy művértől fröcsögő koncertet (amin amúgy sem valószínű, hogy tudnátok beszélgetni), inkább találkozzatok – akár koncert előtt vagy után – egy sörözőben. Üdv. Freudissima Válasz
peace dove 2008-10-07 Kedves Freudissima! Legutóbbi válaszodban írtál arról is, hogy jó ötlet lehet közös barátokat megismerni az ember élete párjával. Mit tanácsolsz hogyan lehetne ezt megvalósítani, ha a férjem barátai és a férjem is teljesen más zenét szeret hallgatni?Otthon megoldjukvalahogyan, mert főleg akkor hallgatja csak a kemény zenét, mikor én nem vagyok otthon,de ha pl. arról van szó hogy közösen menjünk koncertre teljesen kétségbe esem. Elképzelem ahogy a művérrel színpadon spriccelő kiöregedett punkok ordítanak és teljesen elfog a pánik. Nagyon szeretnék úgy elmenni egy koncertre már végre vele, hogy le tudom küzdeni az ellenérzéseimet.Mi tegyek? lehet, hogy soha nem fogom igazán megismerni a barátait a férjemnek? köszönöm válaszod! Válasz
Origami 2008-10-01 Köszönöm a választ, nekem az is elég, hogy olyan embereket is látok, olvasok tőlük, akik valóban segítők. Válasz
Freudissima 2008-10-01 Attól tartok, nem sok mindent… Létezik ugyan olyan, hogy etikai bizottság, de legfeljebb annyit tehetnek, hogy kizárják a Magyar Pszichológiai Társaságból – már ha egyáltalán tagja. De nem hiszem, hogy ennek lenne bármilyen hatása. Az, hogy jogilag ezen túl milyen lépéseket lehet tenni, azt sajnos nem tudom. Mit lehet tenni, hogy ilyesmi ne történhessen meg? Nem tudom. A pszichológia nem „csodafegyver”, nem hiszem, hogy a tudással vissza lehet élni – a könyveket bármelyik könyvesboltban meg lehet kapni. Inkább az a szomorú, hogy valaki ezzel a hivatással él vissza, hiszen a pszichológusban az emberek megbíznak, elhiszik amit mond, és nem feltételezik, hogy átró/hátsó szándékkal teszi, amit tesz (és ez így is van – ezek szerint nem minden, de a legtöbb esetben biztosan!). Sajnálom, hogy ilyen elôfordul – és, hogy ôszinte legyek, elkeserít, amikor ilyenek miatt megrendül az emberek bizalma a pszichológusokban. Amit én pszichológusként tehetek, az legfeljebb annyi, hogy tiltakozom, elhatárolódom, vagy nem veszek róla tudomást… Más emberek helyett nem dönthetek… Válasz
Origami 2008-10-01 A kérdésem lemaradt. Mit lehet tenni, hogy ne történhessen meg ilyesmi? Nagyon jónak tartom, hogy mindenki kifejezheti önmagát és szabadság van a vallások, gyógyítási formák között is, de hogy lehet így kiszűrni azokat, akik már egy bizonyos határt átlépve káros tevékenységet végeznek, visszaélnek a pszichológusi tudásukkal? Válasz
Origami 2008-10-01 Nem, sajna én azt gondolom, hogy csak eljátssza a maga pszichológiai eszközeivel azt, hogy ő őszintén elhiszi, hogy jót tesz. Nagyon is tudatosan, jól felépített koncepcióval állítják félre azokat a tanulókat(idősebb gyógyítók, diplomások), akik veszélyesek lehetnek a mesterien elkészített rózsaszínű ködfelhő szétoszlatásával az üzleti tevékenységükre. Azok az emberek akik nem értenek egyet, nem indigók, az indigók ellenségei, az ördög öregapjai, elmebetegek, stb. Szerintem csak szimplán kihasználnak mindenkit, és az is a játék része, hogy az ő életszemléletük is olyan, mint amilyennek beállítják önmagukat a többi ember számára. Ez az indigóőrület egy egészen jövedelmező üzletág lett, de azért az mégis szélsőséges dolog, hogy egy MLM-rendszerbe is beszervezik így a segítségre szoruló embereket. Válasz
Freudissima 2008-10-01 Kezdem érteni a dolgot… Nekem errôl annyi a véleményem, hogy ha valaki _tudatosan_ kihasznál és becsap embereket (anyagi érdekbôl), az – ha pszichológus, ha nem – nem igazán tisztességes. Ha az illetô ráadásul pszichológus, és mindezt úgy teszi, hogy kihasználja az emberek bizalmát a pszichológusok iránt, ill. a tudását efféle – kizárólag anyagi – célokra használja: hát, ez nem csak, hogy nem túl etikus, de még ütközik is a pszichológusi esküvel. Attól tartok azonban, hogy az illetô pszichológus _ôszintén elhiszi_, hogy amit csinál, az jó és helyes… Vagy ez egy naív gondolat?:-) Válasz
Origami 2008-09-30 Pontosan megfogalmazva: Az illető hölgy egy ezoterikus iskolát működtet, egy felnőttképző intézményt. Itt mindenkit indigónak neveznek, ez jó indok mindenféle sikertelenség megmagyarázására. Miután ennek örülnek, hogy mindenki felsőbbrendű indigó, a társadalomban nehezebben boldoguló embereket beszervezik egy Lyoness nevű vásárlói rendszerbe. Az iskola legálisan működik, akkreditált papírt ad, a Lyoness cég is legális. De ez az egész beszervezés így, ebben a formában etikus??? Arra biztatják az embereket, hogy hagyják ott a munkahelyüket, és éljenek a Lyonessből(Amiből egyébként csak úgy lehet megélni, ha az ember sokat dolgozik.), elveszik az emberek szabadidejét, elérik azt, hogy ott töltsenek minél több időt, hogy minél jobban lehessen őket befolyásolni. Elhitetik azt, hogy egy „indigó számára csak ez a helyes életmód, mert ez Új Energia, az emberek azon része, aki ezt nem hiszi el, szenvedni fog, mert a régi energiába kerül.” Teljesen azt csinálják a tanítványok, amit a vezetők mondanak, és mindezt iskolának álcázzák. Válasz
Freudissima 2008-09-30 Kedves Origami! Anélkül, hogy ismerném a részleteket, nem tudok sem szakmabeliként, sem magánemberként véleményt mondani az ügyben – pontosan mit takar az „ajánlgat”, a „diákoknak”, a „piramisjáték”, és a „spirituális tanok segítségével”…? :-) Üdv.: Freudissima Válasz
Origami 2008-09-29 Kedves Freudissima! Mit gondolsz az olyan pszichológusról, aki egy ezoterikus iskola működtetésével a diákoknak piramisjátékot ajálngat, és mindezt a spirituális tanok segítségével teszi. Benne van rendezetlenség vagy ez valószínűleg tudatos? Legális ez, vagy csak nem etikus? Válasz
Freudissima 2008-09-13 Kedves Gibi! Az elsô és legfontosabb, amit tanácsolhatok az az, hogy ne az alkoholban keresse a megoldást! A szavaiból azt veszem ki, ezzel Ön is tisztában van: az alkohol ideig-óráig ugyan mûködhet, elbódít és altat, elfeledteti a gondokat – de nagyon hamar, – és ami veszélyes: – észrevétlenül hozzászoktatja az embert ahhoz, hogy így “kezelje”, oldja fel a meglévô feszültséget. Észre sem veszi, és már az alkohol rabja lett, ez pedig egy olyan spirál, ami a megkönnyebbülés helyett a hosszú szenvedések útja… Teljesen igaza van: én nem tudom megoldani a problémáit. Ön viszont igen! Gondolja végig, miért érzi “gáznak” a munkahelyét? Elégedetlen? Nem bírja a stesszt? Alacsony a fizetése? Utálatos a fônöke? Csupa idióta kollégája van? Próbálja meg megfogalmazni magában a konkrétumokat, még jobb, ha le is írja ôket, ez ugyanis segíti a tisztánlátást. Koncentráljon a probléma megoldására – van-e lehetôsége új munkát találni? Vagy a munkahelyén új pozíciót, új részleget keresni? Lehet, hogy egy munkahelyi konfliktus miatt érzi rosszul magát? Akkor koncentráljon arra, hogyan lehetne azt a konfliktust hatékonyan megoldani! Azt írja, “nulla” a magánélete. Ez vajon miért van így? Nem jár el sehova szórakozni? Nem tud társaságban feloldódni? Nem érzi jól magát a bôrében? Gátlásai, netán félelmei vannak? Egy régi sérelem vagy csalódás hagyott Önben ilyen mély nyomokat? Vagy egyszerûen fél a visszautasítástól? Gondolja végig, mi állhat a dolgok hátterében – legyen ôszinte magával, és fogalmazza meg a legbensôbb gondolatait is! Tudom, hogy nem könnyû – az ember legszívesebben egész nap csak bôgne és hagyná a csudába az egészet, így is hulla fáradt és elege van… Ilyenkor a legjobb, amit önmagával tehet az, ha elmegy edzeni: ez lehet bármilyen mozgás, amit élvez (pl. futás, kondi, aerobik, tenisz, úszás, stb.). A mozgás révén felszabaduló endorfinok feltöltik energiával, még a legkimerítôbb nap után is! Ha úgy könnyebb, kérje meg egy barátját vagy barátnôjét, hogy csatlakozzon Önhöz. A másik, amit tanácsolhatok, hogy vegye fel a kapcsolatot a barátaival, vagy rég elfeledett, kedves ismerôseivel – járjon minél többet társaságba, emberek közé. A társas kikapcsolódás, lazítás bármilyen formája jót tesz ilyenkor, legyen az egy zúzós koncert vagy egy retró-diszkó, ahol önfeledten elengedheto magát, és kiengedheti a gôzt. Ha teheti, menjen el kirándulni, sétáljon nagyokat, utazzon el néhány napra vidékre (pl. családdal, barátokkal, vagy akár egyedül is), “friss levegôt szívni”. Az elalvásban pedig különféle relaxációs technikák lehetnek a segítségére, amik elsajátíthatóak és otthon, egyedül is alkalmazhatóak. Nem gondolom, hogy a gyógyszer az egyetlen megoldás (bár tény, hogy bizonyos esetekben megkerülhetetlen), viszont hozzá kell tennem, hogy a pszichoterápia sem egyik napról a másikra hat. Ha úgy érzi, a depressziós hangulata tartósan nem változik, azt tanácsolom, próbálja meg folytatni a terápiát. Remélem, tudtam segíteni, elég nehéz így konkrétumok nélkül tanácsot adni egy ilyen komplex kérdésben. Ha felmerülne még kérdés Önben, írjon bizalommal, állok a rendelkezésére! Üdvözlettel, Freudissima (pszicho@metropolita.hu) Válasz
Gilberta 2008-09-12 Kedves Freudissima! Évek óta küszködöm a depresszióval. Igaz, sok okom nincs vidámnak lenni, de nem is akarok elmerülni benne. Gáz a munkám, nulla a magánéletem. Na mindegy, ezen Ön úgysem segíthet. Az egyetlen „vigaszom” a cigi. De mostanában néha iszom is, ha nagyon nem bírok aludni a nyomasztó gondolatoktól. Fogalmam sincs, mit tegyek. Mit javasol? Pszichológusnál már jártam, sokat nem ért, viszont sokba került, és azt se írja, hogy szedjek antidepresszánsokat, mert nem fogok. Köszönöm a választ előre is, Gibi Válasz
Freudissima 2008-08-27 Kedves Vivi! A galambfóbia egyáltalán nem ritka jelenség, úgyhogy nyugi, nem vagy „tiszta hülye”!:) Ez is, mint minden más fóbia, kezelhetô! Azt tudom tanácsolni – és ez minden fóbiára érvényes -, mérlegelj: mennyire befolyásolja, nehezíti a mindennapjaidat ez a fóbia? A galamboktól való félelmed mennyire akadályoz a feladataid elvégzésében (pl. lemondtál több programot, mert szabad téren rendezték, stb.), életviteledben (pl. nem mész a kisszoba közelébe, mert az erkélyen ott ülnek a galambok, stb.)? Ha úgy érzed, a jóllétedet és a mindennapjaidat fenyegeti ez a félelmed, azt tanácsolom, keress fel egy szakembert! Ma már sokféle terápia elérhetô itthon is, tájékozódj a különféle lehetôségekrôl! Üdvözlettel, Freudissima Válasz
Freudissima 2008-08-27 Kedves Kuniga008! A fóbiák kialakulásában több minden is szerepet játszhat. Egyes elméletek szerint gyerekkori rossz élményekhez kapcsolódnak, mások szerint az emberben lévô szorongás és félelem ölt testet különféle formákban (- különféle fóbiák alakjában). Idôvel a fóbiák változhatnak (ez is mutatja, hogy valami „mélyebb” oka van ezeknek a félelmeknek), átalakulhatnak, vagy kiterjedhetnek (pl. nem csak a pókoktól, de késôbb a bogaraktól, majd minden rovartól félni kezd az illetô). A fóbiákat nagyon sikeresen – és viszonylag rövid idô alatt – tudják ma már kezelni, akár gyógyszeres kezelés nélkül is. Üdvözlettel, Freudissima Válasz
Vivi 2008-08-25 Kedves Freudissima! Nagyon komoly fóbiám van, de sajnos mindenki kiröhög miatta. Írtózom a galamboktól. Gyakrolatilag rosszul leszek, ha elmennek mellettem az utcán. Attól félek, hogy valamilyen betegséget elkapok tőlük. Mások is szenvednek ettől a fóbiától? Vagy én vagyok tiszta hülye? Hogyan lehet ezt kezelni? Köszi, Vivi Válasz
Kuniga008 2008-08-25 Szia Freudissima, én tűfóbis vagyok, ha tűt látok, elájulok, nem tudom akarattal irányítani. Az öcsém a pókoktól lesz rosszul. Mitől vannak ezek a fóbiák? Hogyan alakulnak ki? Válasz
Freudissima 2008-08-25 Kedves Kankalin! Amikor egy szülô folyamatosan „kioktatja” a gyerekét (aki már bôven felnôtt korú), az sokszor azt tükrözi, hogy nem képes elfogadni – a gyerekbôl felnôtt lett. Az erôs érzelmi kötelék, ami hozzád kapcsolja, még most is a gyerek-szülô viszony mintájára mûködik, a részérôl legalábbis nem történt meg a „leválás”, nehezen fogadja el, hogy belôled, akit hosszú éveken keresztül óvott és nevelt, felnôtt, önálló ember lett. Azt javasolom, beszélj vele errôl nyíltan – hívd fel a figyelmét, persze szelíden és megértéssel, hogy Te felnôtt ember vagy, képes vagy önállóan döntéseket meghozni, cselekedni, stb.! Sokszor az is segít abban, hogy a másik „észre vegye magát”, ha egyszerûen kimondod a dolgokat – idôvel a mamád is érezni fogja, nem igényeled már azt a fajta óvó-védelmezô hozzáállást, amit gyerekként, és elfogadja, hogy most már Te vállalod a felelôsséget a tetteidért. Remélem, tudtam segíteni, üdvözlettel: Freudissima Válasz
Freudissima 2008-08-25 Kedves brillo és Amanda! A borderline személyiségzavar a maga összetettségével és bonyolultságával valóban nem könnyû téma, noha manapság egyre gyakrabban találkozni olyanokkal, akik megkapják ezt a diagnózist, és a hozzátartozókban is -természetesen- felmerül az igény, hogy minél jobban megismerjék ezt a „jelenséget”. Köszönöm a témafelvetést, feltétlenül írok majd róla! Üdvözlettel: Freudissima Válasz
Amanda 2008-08-24 Kedves Freudissima, nekem a barátom borderline, és már nagyon sokat sírok miatta, én is szeretném hogy írjál róla, ez gyógyítható? Köszi, Amanda Válasz
Kankalin 2008-08-24 Szia Freudissima! Nekem az volna a kérdésem, mit tegyek, ha az anyám folyton azzal szekál, mit hogyan csináljak – pedig már elmúltam 26! Kezd nagyon az idegeimre menni! Köszi! Kankalin Válasz
brillo 2008-08-24 Kedves Freudissima! Örülök, hogy lett ilyen fórum, mert már egy ideje szerettem volna kérdezni, csak nem tudtam, hogyan lehet. Szóval ez inkább egy kérés lenne: nagyon érdekel a borderline betegség, az egyik barátnômet ezzel diagnosztizálták nemrég, és én most hallottam errôl elôször. Nem tudom lehet e ilyet kérni, de írnál majd errôl?:-) A másik meg csak azt akartam még mondani, hogy érdekes volt az a féltékenyaséges dolog, ez még nem jutott eszembe… Jártam egyszer egy fiúval, akinek akkoriban szült a nôvére, és mivel nem egy városban laktunk, telefonon hívtam. Meg voltam róla gyôzôdve, hogy velem van vmi baja mert mindig ideges volt a telefonba. A fiúm gyôzködött, hogy ááá semmi, de én tutira magamra vettem (és jól be is durciztam):-) most így utólag visszagondolva, lehet hogy neki is csak sok volt a dolga és azért volt ideges. Szóval jó volt egy másik nézôpontból olvasni errôl! Kösz! Szia! brillo Válasz
