Tevékenység

Szép estét! A témaindítót olvasva az első gondolatom az volt, hogy a legtöbbünknek a lelkivezetés a szentgyónáshoz kapcsolódik, mivel a gyóntatást végző pap a Szentlélek sugallatát közvetíti, persze van úgy, hogy a sugallat közvetítéséből keveset kapunk és van úgy hogy nagyon sokat. Pió atyának adatott meg az képesség hogy feltárultak előtte a lelkek és hiánypótlásra szólította fel a gyónókat, hogy teljes legyen a szentgyónás. Persze nem minden pap törekszik arra, hogy a legteljesebb módon a Szentlélek sugallatát közvetítse (ettől még a feloldozás érvényes) . Galgani Szent Gemma lelki naplójában lehet olvasni, hogy azért panaszkodott Jézusnak, hogy többé nem akar egy kibírhatatlan természetű papnál gyónni, és azt választ kapta Jézustól, hogy még egyszer utoljára mégis csak gyónjon nála.
Kicsit összemostam a szentgyónás során a lelkiismeret vizsgálatot a lelkivezetéssel, ez utóbbi biztosan tágabb fogalom, bár Pió atya leegyszerűsítve azt mondta, hogy egy dolog miatt kell aggódni, ha valaki megbántotta Istent, minden más felől nyugodtnak lehet lenni. Elnézését ha nem szó szerint idéztem, remélem egybevág az értelmezés az eredetivel. Legtágabb értelemben a lelkivezetés egyben keresztény kötelesség is, az irgalmasság lelki cselekedetei 1-4 1. a bűnösöket meginteni, 2. a tudatlanokat tanítani, 3. a kételkedőknek jó tanácsot adni, 4. a szomorúakat vigasztalni, forrás: http://uj.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=30