A JÉZUS BENSŐ ÉLETE 4. rész – JÉZUS BENSŐ ÉLETE A HÁROM SZENT KlRÁLY MEGÉRKEZÉSÉTŐL AZ EGYlPTOMBA VALO MENEKÜLÉSIG

<< Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása

< Jézus benső élete körülmetélése idején, a bölcs királyok megérkezéséig

4. rész
JÉZUS BENSŐ ÉLETE
A HÁROM SZENT KlRÁLY
MEGÉRKEZÉSÉTŐL AZ EGYlPTOMBA
VALO MENEKÜLÉSIG

Az Üdvözítő vágyódása

Midőn a három szent király érkezésének ideje közeledett, drága jegyesem, nagy vágyódást éreztem irántuk.

Sokat imádkoztam már Atyámhoz, indítsa meg szívüket és gyullasszon lelkükben égő vágyat, hogy eljöjjenek Hozzám és Isten valóságos Fiának ismerjenek el Engem. Istenfiúságom felismerésének kegyelmét persze csak akkor kapták meg, midőn beléptek a barlangba. Izzó vágyat éreztek, hogy Engem lássanak, elismerjenek, imádjanak. De csak akkor ismertek fel, hogy Isten valóságos Fia vagyok, amikor megpillantottak. Láttam, milyen nagy vágyakozással indult útjára a három jó király. Örömmel követték a csillagot. Láttam szenvedéseiket s a veszélyeket, amelyekkel hosszú utazásuk alatt szembe kellett szállniuk és nagy részvétet éreztem irántuk. Arra kértem Atyámat, adja meg utódaiknak, a pogányoknak is ugyanazt a kegyelmet, amelyet nekik juttatott, hogy azok is Isten igaz imádására jussanak.

Az Üdvözítő vigasza és fájdalma

Mennyire örültem, midőn a jó királyok vágyódásat láttam. Nagy örömöt szerzett, hogy e királyok révén sokaknak lelke világosodik meg s felismerik Teremtőjüket. Nagyon fájt viszont, amikor szenvedéseiket láttam. Valójában igen sokat szenvedtek a hosszú és veszedelmes úton. Felajánlottam Atyámnak örömömet és fájdalmamat és arra kértem, segítsen mindenkor a jó királyokon, enyhítse vándorlásuk kínjait, s hasson oda, hogy mindezt megkönnyítse nekik a szeretet s a szívükben lobogó szent vagy. Atyám mindent elintézett bölcs gondviselésével és rendelkezésével, Én pedig megvigasztalódtam.

Jézus hívása

Egész utazásunk folyamán szeretettel tekintettem rájuk és hívtam őket, hogy megismerjenek Engem. Kegyelmem indításai annyira szívükbe hatoltak, hogy repülni szerettek volna, hogy minél előbb célhoz érjenek, hódoljanak Előttem, átadják ajándékaikat és Nekem szenteljék szívüket. Nagyon örültem, drága jegyesem, midőn láttam, mennyire engedelmeskednek hívásomnak, melyről a csillag útján szereztek tudomást. Annak a hathatós kegyelemnek hívását is követték, amelyet Atyám oly gazdagon ajándékozott nekik. Időnként szeretettel pillantottam rájuk. Ez erősen fellobbantotta bennük az Irántam érzett vágyódást és szeretetet. Érezték, hogy szívüket hatalmas és édes nyilak járják át, de nem értettek, kiből ered ez a nagy vágyódás és szeretet. Szent parázs izzott lelkükben. Csodálkoztak, mert nem ismerték az okát és nem is tudták kikutatni azt. Közölték egymással érzéseiket és beszélgetéseik után így szóltak: „Azt kell hinnünk, hogy nagy és hatalmas király az, akinek keresésére indultunk, ha egyszer ilyen bámulatos hatást tesz reánk.”

Vágyódásuk pedig egyre erősödött. Ezt a hatást kegyelmem gyakorolta bennük, oly módon, hogy megérkezésük idejére már előkészítettem őket törvényem elfogadására, s arra, hogy Engem Isten valóságos Fiának ismerjenek el és imádjanak. Mindezt persze nem értették meg, s nem ismerték fel, míg Hozzám el nem jöttek. Hálát adtam Atyámnak szeretetéért és jóságáért, melyet irántuk tanúsított. Hiszen arra méltatta őket, hogy egyedül őket hívta meg erre a magas méltóságra és szent életre. Valóban jól megfeleltek hivatásuknak és felhasználták a kapott adományokat. Atyám örült hálaadásomnak és mindenkor kész arra, hogy kegyelmével halmozza el azokat, akik befogadják azt. Különösen az olyanoknak adja Atyám szívesen kegyelmet, akik felismerik, hogy Atyám dicsőségére és lelkük haladására kell felhasználniuk azt.

Jézus tanítja anyját

Örömmel vártam a királyok érkezését és örömömet ki is mutattam. Ezzel Anyám is nagy vigaszban részesült. Tudtára adtam örömöm okát, jóllehet erről Atyámtól nyert prófétai szemem útján értesült mar. Mégis megmutattam neki mindent, azt is milyen módon viselkedjek a királyokkal szemben, hogyan tanítsa őket, hogyan magyarázza meg nekik felfogásukhoz képest Személyem titkát, hogyan értesse meg velük, hogy Én az emberségemmel egyesült örök Ige vagyok.

Tudnod kell, drága jegyesem, miképpen szóltam e zsenge korban Anyámhoz. Néha érzékileg felfogható hangon szóltam szívéhez, máskor pedig közvetlenül. Ez utóbbit azonban ritkán tettem, mert ezzel oly nagy vigaszt és örömöt szereztem szívének, hogy elragadtatásba esett és valósággal lángolt az isteni szeretettől. Valójában igen nagy dolog volt, drága jegyesem, hogy megértette beszédemet e zsenge korban. Nagy kegyelmet kapott ezzel Anyám, annál is inkább, mivel hihetetlen szeretettel és édesen szóltam Hozzá. Különösen fontos esetekben tettem ezt, hogy jól kioktassam és egyúttal megvigasztaljam, megerősítsem szeretett Anyámat. Így cselekedtem a királyok érkezése előtt is, ekkor közvetlenül szóltam Hozzá és tanítottam Őt. Ámbár a Szentlélek volt Tanítómestere, aki mint legdrágább Jegyesét oktatta és vezette Őt. Én magam, mint kedves Fia ugyancsak mindent megtettem érte és jól kioktattam.

A kis Jézus keserűségei

A nagy vigasztalások mellett keserűségben sem volt hiány. Már a királyok megérkezése előtt éreztem ezt. Amint Jeruzsálem városához értek, a csillag elrejtőzött előlük. Átéreztem nagy szomorúságukat. Láttam, milyen nagy vágyakozással keresnek Engem és nagy részvéttel voltam irántuk. Arra kértem Atyámat, vigasztalja meg őket kegyelmével, s adja világosan tudtukra születésem helyét. Engedje, hogy a csillag újból feltűnjék előttük s vezesse őket. Szerető Atyám habozás nélkül teljesítette kérésemet és az Ő vágyukat. Hamar megvigasztalta őket. Felajánlottam Neki a jó királyok szenvedésen érzett fájdalmamat. Arra kértem, engedje kegyesen, hogy a jó útról letért lelkek ismét megtalálják az üdvösség útját. Különösen azokat vezesse vissza, akik vigyázatlanságból, rosszakarat nélkül tévedtek el, mint pl. a királyok, akik önhibájukon kívül veszítették szemük elől a csillagot. Hiszen csak abból a célból mentek a városba, hogy Engem keressenek. Más dolgok iránt nem érdeklődtek, mert követniük kellett a csillagot, amely a helyes utat mutatta.

Atyám elfogadta közbenjáró imádságomat és megígérte, hogy mindig támogatni fogja kegyelmével azokat a lelkeket, akik helyes szándékkal keresnek Engem és vágyódnak az igazi tökéletességre. Ha pedig az ilyenek egyszer letérnének a helyes útról, nem mulasztja el, hogy megadja nekik a szükséges segítséget és visszavezesse őket a helyes ösvényre, mely az örök boldogságba visz. Atyám papjai révén vagy szent sugallatai által teszi ezt, a bajban levő lélek szükségletei szerint. A léleknek persze együtt kell működnie a kegyelemmel és az isteni segítséggel. Így tettek a királyok is. Habozás nélkül követtek azt, amit születésem helyéről hallottak. Meg is találták nyomban az elvesztett csillagot. Nem minden testvérem cselekszik így. Megvetik azokat, akik figyelmeztetik őket, ügyet sem vetnek az isteni sugallatokra és nem követik a kegyelem hívását. Sokan térnek le ezért a helyes útról. Nem képesek többé régi tökéletességükhöz visszatérni, s így saját hibájukból zuhannak egyre mélyebbre. Észrevétlenül jutnak a halálos bűn állapotába. Ekkor viszont az akarják, hogy az isteni mindenhatóság csodája folytan ismét felemelkedjenek és visszatérjenek a tökéletesség állapotába. De ezt már nem teljesíti Atyám olyan könnyen. Láttam, jegyesem, testvéreim vétkeit és nagyon szenvedtem. Megsirattam a sok lélek bukását. Jól kezdtek, de rosszul végzik, éspedig azért, mert nem hallgatnak az isteni hívó szóra.

Felajánlottam ezt a fájdalmat Atyámnak és arra kértem Őt, sújtson Engem azokkal a büntetésekkel, amelyeket testvéreim megérdemelnek. És valóban, hatalmas erővel zúdult reám az ostorcsapások áradata kínszenvedésem és halálom idején. De életem folyamán is nagy, kemény és tartós csapásokat szenvedtem. Atyám azért teljesítette vágyamat, mert testvéreim bűneiért mindig engesztelni akartam az isteni igazságosságot.

Azt akartam, hogy Atyám kiengesztelődjék irántuk. Sohasem kértem, hogy Velem szemben gyakorolja irgalmasságát. Inkább azt kívántam, hogy testvéreimmel szemben legyen irgalmas, egész igazsága pedig Engem sújtson. Atyám valóban így is cselekedett. Azt akarta, hogy szigorának teljes mértéke szerint engeszteljem igazságosságát. Nagyon örültem az engesztelésnek, mert ezzel is világos lett mindenki előtt, mennyire szerettem Atyámat, az Ő dicsőségét és testvéreimet is, hiszen érettük szálltam le a mennyből a földre, s azért lettem emberré, hogy őket megváltsam és megmentsem.

A bölcsek imádjak a kis Jézust

Midőn elérkezett a királyok jövetelének várva várt órája, arra kértem Atyámat, adjon nekik kegyesen új világosságot és új kegyelmeket, hogy hinni tudjanak a Bennem rejlő titokban, vagyis a Bennem lakozó istenség titkában. Atyám csodálatos módon teljesítette ezt. A királyok látták ugyan a nyomorúságos és szegényes helyet, de nem riadtak meg attól, mert a csillag volt vezetőjük. Már az első pillanatban ámulva fogadták a csodát, és belső örömmel, szent félelemmel eltelve léptek be.

Midőn beléptek, nagy szeretettel, kedvesen tekintettem reájuk. Szemeimből fenséges erő, Személyem isteni felségének ereje sugárzott. Ebben a pillanatban istenségemnek még lenyűgözőbb tekintetével pillantottam rájuk s így szólítottam fel őket, hogy imádjanak. Istenségem szememben nyilatkozott meg. A jó királyokat fenséges vigasz érzése töltötte el és megrémülve a Belőlem áradó fölségességtől, földre vetettek magukat előttem. Leborulva imádtak Engem. Arra kértem Atyámat, adjon kegyesen megújulást lelküknek s töltse meg azt bűnbánattal és hatalmas kegyelemmel.

Atyám teljesítette és egyúttal nagyobb világosságot is adott nekik, hogy felismerjek isteni Személyemet. Valóban megújultak lelkükben és sírtak örömükben. Reám szegezték pillantásukat és mozdulatlanul terültek el a földön. Nem mertek volna felemelkedni, ha Anyám aki ölében tartott Engem, meg nem parancsolja ezt nekik. Ő már tudta, mit kell tennie. Amint tehát a jó királyok felálltak, nem mertek közeledni Hozzám, jóllehet éreztek hívásom édességét, mert bensőleg egyre biztattam őket, hogy lépjenek közelebb. A Belőlem áradó fölség azonban szent félelemben fogva tartotta őket. Ezért Anyám szólította fel őket, hogy jöjjenek közelebb Hozzám. Ekkor nagy örömömre szabadon nézhettek engem, s ez megvigasztalta és kielégítette szívüket.

A bölcsek hite és szeretete

Szeretett jó Anyám azután néhány szóval felvilágosította őket. Amikor már mindent tudtak rólam, azonnal hittek az isteni titokban. Újból leborultak, imádtak Engem s elismertek Isten valóságos Fiának és legfőbb Uruknak. Elfogadtak törvényeimet és szakítottak a bálványimádással. Felajánlották Nekem ajándékaikat, s egyúttal személyüket és szívüket is. E cselekedetüknél jóságomat és megelégedésemet mutattam ki irántuk. Elfogadtam ajándékaikat, betértem a szívükbe, birtokba vettem és sohasem hagytam el őket többé, bármilyen messze kerültek is Tőlem. Megengedtem, hogy megcsókolják lábamat és szeretetemnek számos tanújelét adtam. Ugyanakkor szóltam Atyámhoz is, kérve Őt, adja meg nekik az erős állhatatosság ajándékát, hogy Bennem állandóan higgyenek, s Irányomban állandó szeretetet érezzenek.

Felajánlottam életüket, hogy a Bennem most mélyen gyökerező hitük megszilárduljon és képesek legyenek azt üdvösen terjeszteni is. Ugyanakkor arra kértem Atyámat, adjon nekik is hasonló gondolatokat. Atyám oly módon adta meg ezt nekik, hogy ha ez szükséges lett volna, akár azonnal feláldozták volna életüket a megismert igazságért. Különösen arra kértem, hogy épp oly kegyesen fogadja el testvéreim ajándékait, mint ahogyan Én a királyok ajándékait átvettem. Jóllehet mindaz, amit az ember Neki ad, voltaképpen az Övé, Atyám mégis örül ezeknek az adományoknak, amelyeket az Ő dicsőségére és Iránta való szeretetből ajánlanak fel. Jóllehet minden az Én Atyám tulajdona, mégis kellemes és kedves Neki, ha az ember megfosztja magát dolgaitól, s Neki adja azokat, mert az ember szabadon rendelkezhet mindazzal, amit Atyámtól élete fenntartásához kapott. Természetesen mindenkinek jó szívvel és helyes szándékból kell adományait felajánlania. Atyámnak tetszett kérésem és megígérte, hogy mindent elfogad, amit testvéreim felajánlanak Neki, bármilyen csekély értékűek és szegényesek is az adományok, amelyeket valaki kicsiny vagyonkájából feláldozhat. Atyám kijelentette, hogy egy pohár vizet is szívesen fogad, ha azt Iránta való szeretetből adjak.

Arra kértem meg, hogy olyan szívet adjon nekik, mely teljesen elszakad a világ dolgaitól, hogy szabadon, földi ragaszkodás nélkül ajánlhassák fel adományaikat, úgy ahogyan a királyok ajánlották fel nekem szívüket. Atyám mindent megígért. Teljesíti is ígéretét. Ebből az következik, hogy testvéreim fordítsák el szívüket a földi dolgok után való túlságos nagy vágyakozástól, mert igen vonzódnak az ilyen értéktelen alacsonyrendűségekhez. Ezek sokkal nagyobb hatást tesznek rájuk, mint az isteni sugallatok. A világ dolgai pedig tövisek, amelyek elfojtják az isteni ige és az isteni sugallatok magvetését. Mindezt láttam és nagyon szenvedtem. Szomorú voltam, mert testvéreim csekély hasznot merítenek azokból a kegyelmekből, amelyeket állhatatos kérésemre nyernek Atyámtól.

Mennyire fájt, amikor láttam, hogy az emberi szív, melynek rendeltetése az, hogy Atyámat szeresse, csakis a földi dolgokhoz ragaszkodik és teljesen azok felé fordul! Bizony a legtöbb ember olyan dolgokra pazarolja érzelmeit, amelyeket Atyám gyűlöl. Meg jobban elszomorított az, hogy egy ilyen méltatlan szív, amely csak a bűnnek él, gyűlöli az erényt, szereti a hazugságot és irtózik az igazságtól, független parancsoló módjára uralkodik önmagán s a földi dolgokon és oly kevélyen el, mintha senki sem állna fölötte, mintha Isten nem lenne mindeneknek teljhatalmú Ura, aki egy szempillantás alatt lesújthat rá villámával.

Az ilyen ember úgy éli világát s annyira megfeledkezik üdvösségéről, mintha számára nem is lenne örök büntetés. Mennyi fájdalmat okoztak Nekem ezek a megkeményedett, gonosz szívek! Hiszen láttam, mennyire utálatosak ezek Atyám szemében, s mennyire kihívják haragját. Szakadatlanul könyörögtem értük Hozzá, hogy engesztelődjék meg irántuk és ne sújtsa őket azonnal büntetésével, amint az születésem előtt gyakran előfordult. Atyám meghallgatta kérésemet és nem utasíthatott el, mert Irántam való szeretete nem engedte, hogy ne teljesítse kívánságaimat. Gyakran mondotta Nekem: „Kérd Tőlem, szeretett Fiam mindazt, amit kívánsz, mert szívesen megadom Neked, amit óhajtasz, hiszen szeretett Fiam vagy és tökéletesen teljesíted akaratomat.” Hálát adtam Atyámnak Irántam való végtelen szeretetéért és nagylelkűségért, Midőn minden kérésemet teljesítette. Hálát mondtam testvéreim helyett is, mert hasznukra váltak mindazok a kegyelmek, amelyeket számukra kértem. Minthogy pedig most még nem voltak képesek kötelező hálájukat Atyám iránt leróni helyettesítettem őket. Atyám megengesztelődött, mert hálaadásom többet jelentett, mint valamennyi testvéremé együttvéve.

A bölcsek hazatérésre gondolnak

Miután a bölcsek bemutattak hódolatukat, áldozataikat és oktatást nyertek szeretett Anyámtól, hazatérésükről kezdtek tárgyalni egymással. Annyira lelkesedtek Értem, hogy nem akartak elhagyni. Nagy szerencsének tartották, hogy Velem érintkezhettek. Ismerték azonban Atyám akaratát, mely szerint vissza kell térniük országaikba. Jó példájukkal ugyanis sokakat vezethettek a lelki életre, s így a pogány világot az egy igaz Isten ismeretére taníthatták. Minthogy ők voltak első hithirdetőim, a nagy épület alapköveivé kellett lenniük, melyet az isteni akarat emelni szándékozott. Hiszen azt akartam, hogy a pogány világ az igaz Isten ismeretére jusson. Elhatároztak tehát, hogy útnak indulnak és visszatérnek országaikba, jóllehet nagyon nehezükre esett a válás. Minthogy szívük szeretetem zsákmánya lett, nem távozhattak Tőlem nagy fájdalom nélkül.

Nekem is nagyon fájt távozásuk, hiszen láttam, mennyire ragaszkodnak Hozzám. Nagy részvétet éreztem irántuk és gyermekes módon meg is mutattam szomorúságomat. Ezt a fájdalmat felajánlottam Atyámnak és arra kértem, hogy szenvedésem és az Ő szent akaratában való megnyugvásom érdeméért adjon kegyesen nagy erőt azoknak a lelkeknek, akik legdrágább barátaiktól is megválnak, hogy gyorsan és örömmel teljesíthessék akaratát. Sőt éppen a teremtményektől való teljes elszakadásukkal akarnak kedvében járni. Atyám mindezt megígérte Nekem. Tudomásom volt már Heródes gonoszságáról és tervéről is, hogy miattam annyi ártatlan gyermeket mészároltat majd le. Ezért akarta halálomat, mert attól félt, hogy megfosztom őt országától. Ezért arra kértem Atyámat, figyelmeztesse kegyesen a királyokat is az istentelen Heródes gonosz szándékára, hogy az meg ne valósíthassa ellenem szőtt aljas tervét. Atyám meg is tette ezt és angyala útján álmukban hagyta meg a királyoknak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, hanem ma úton térjenek haza.

A fájdalmas búcsú

A szent királyok most engedélyt kértek, hogy hazatérhessenek. De mekkora szívfájdalommal búcsúztak Tőlem! Hányszor tekintettek reám sírva! Nagy erőfeszítésükbe került, hogy elhagyják ezt a barlangot, amelyet valóságos paradicsomnak tekintettek!

Hányszor szállt szívükből sóhaj, melyben az Irántam érzett szeretet lángolt! Hányszor ajánlották magukat Nekem és Anyámnak! Nem csupán országaikat, hanem személyüket is felajánlottak az Ő örökös szolgálatára. Királynőjüknek ismerték el Őt. Végül elhatározták, hogy hazatérnek. Kegyelmem és mennyei áldásom kísérte őket.

A kis Jézus fájdalma

A királyok távozása után Engem is, Anyámat is nagyon megvigasztalt a királyok és az egész pogány világ megtérése, ami az idők folyamán a királyok és apostolaim segítségével várható volt. A nagy vigasztalás közepette nagy keserűséget éreztem, drága jegyesem, ami igen elszomorított. Fájdalmam Heródes kegyetlenségére vonatkozott, aki oly sok szegény, ártatlan gyermeket öletett meg, hogy Engem kézre kerítsen és halálra adjon. Mennyire fájt Nekem, drága jegyesem, ez a kegyetlenség!

Egy ideig türtőztette magát az istentelen Heródes. Várta a királyok visszatérését. Amikor azonban látta, hogy csalódott, dühöngeni kezdett. Nagy fájdalmat éreztem kemény szívének gonoszsága miatt. Szenvedésemet Atyámnak ajánlottam fel és arra kértem, térítse el Heródes szívét kegyetlen szándékától. Atyám azonban úgy tett, mint később a Getsemani kertben. Azt mondta, az Ő akarata, hogy alávessem Magam az istentelen király parancsának. Menekülésem által Ő majd megszabadít Heródes leggonoszabb parancsaitól. S valóban így történt. Menekülnöm kellett.

Figyeld csak meg, drága jegyesem, milyen szívesen teljesítette Atyám testvéreimre vonatkozó kéréseimet, a személyemmel kapcsolatos kívánságaimat viszont sokszor elutasította. Azt akarta, hogy mindenféleképpen szenvedjek, üldözés, gorombaság, bántalmazás, hálátlanság, megvetés, szidalmazás legyen az osztályrészem. Mindezekért hálát adtam Atyámnak és arra kértem, hogy amilyen kegyetlennek és keménynek érzem Én e szenvedéseket, épp olyan édesek és boldogítók legyenek azok követőim számára. Hadd érezzem Én minden keserűségüket. Hiszen önként szenvedtem el mindent, engedelmességből és testvéreim iránt való szeretetből. Felismertem azokat, akik követni fognak. Ezeknek sokat kell szenvedniük, ezt a kegyelmet adja az Én Atyám azoknak, akiket nagyon szeret. Alkalmat akar adni nekik, hogy érdemeket szerezzenek és nagyok legyenek a mennyek országában. Ebben a pontban is teljesítette Atyám a kérésemet. Én pedig valóban átéreztem a szenvedés minden keserűségét. Éppen emiatt édesíti meg Atyám követőim szenvedéseit és szeretetét, s kegyelmét adja nekik. S valóban, jegyesem, az Engem szerető szív édesnek és kellemesnek érzi a szenvedéseket. Mindez imáim erejének köszönhető. Én azonban csak a keserűséget kívántam a vigasztalás enyhülése nélkül. Valahányszor pedig örömöt találtam gyermekségemben, hamarosan bánat és fájdalom keserítette meg azt.

A kis Jézus álma és ébredése

A királyok távozása után derűsen tekintettem szeretett Anyámra és vigasztalással töltöttem el szívét. Táplálékot kértem, Ő pedig tisztaságos tejét adta nekem. Közben elvégeztem szokásos felajánlásaimat, amint azt már korábban közöltem veled. Szeretett Anyámat vigasszal töltötte el, hogy Engem táplálhatott. Amikor kissé megerősödtem, karjaiban elaltatott. Emberségem szunnyadozott, lelkem azonban Atyámmal társalgott. Sohasem szűntem meg Vele érintkezni. Az alvás sem jelentett akadályt e tekintetben. Ugyanakkor láttam a három királyt, amint országaik felé haladnak. Nagyon szomorúak voltak, hogy távol kellett lenniük Tőlem. Láttam a nélkülözéseket is, amelyeket a másik úton kellett elszenvedniük. Ez az út nagyon veszélyes volt. Azt is láttam, mennyit kellett Irántam való szeretetből szenvedniük a hosszú utazás alatt. Arra kértem Atyámat, segítse őket kegyelmével és ne hagyja el őket soha.

Atyám teljesítette kérésemet. Védelmezte a királyokat és sok angyalt is küldött segítségükre. Láthatatlanok voltak ugyan, de azért sok jót tettek velük. Ezentúl is mindig részvéttel és szeretettel tekintettem a jó királyokra, de különösen utazásuk folyamán. Arra is kértem Atyámat, hogy amint Én részvéttel és szeretettel tekintek mindazokra, akik Irántam való szeretetből szenvednek, legyen Ő is részvéttel a királyok és mindazok iránt, akik Irántam való szeretetből tűrnek fájdalmakat, veszedelmeket és fáradságos utakra vállalkoznak az Ő dicsőségére és az Enyémre. Segítse valamennyiüket kegyelmével, s adja nekik hatalmas segítséget. Küldje el angyalait is támogatásukra. Atyám meg is teszi ezt mindazokkal, akik Iránta való szeretetből szenvednek és az Ő dicsőségére viselnek el fáradalmakat és más kellemetlenségeket. Kegyelmével halmozza el őket. Angyalaival segíti őket, akik sokszor láthatóan is megjelennek, hogy bizonyos embert megszabadítsanak a veszedelemből és ellenségei csapdájából.

A kis Jézus és Mária szenvedései

Amikor felébredtem, szomorú arccal tekintettem szeretett Anyámra. Voltaképpen azokra a szenvedésekre gondoltam, amelyeket azoknak kell elviselniük, akik engem tisztelnek, követik példámat és Hozzám akarnak jönni. Először önmagamban akartam összes szenvedéseiket és fájdalmaikat érezni, hogy senki se mondhassa: „Olyan kínt szenvedek, amelyet Megváltóm sohasem érzett.” Nem, drága jegyesem, először Magam akartam átérezni mindent, éspedig sokkal erősebben, mint testvéreim. Lelkemben éltem át mindent, hiszen a lélek az ember legmagasabb rendű és legérzékenyebb része. Később, amikor tanítottam, testben is éreztem mindezt.

Szeretett Anyám nagyon szomorkodott, amikor bánatomat és fájdalmamat látta. Nem tudta, mi az oka szomorúságomnak. Gyakran elhallgattam előtte, hogy annál többet szenvedjen. Ez volt az Atyám akarata. Attól félt, hogy Ő idézte elő a zavart, s ez nagyon bántotta. Ezért erősen támogatta az isteni kegyelem ebben a szenvedésben, különben meghalt volna a fájdalomtól, mert a legjobban attól a félelemtől szenvedett, hogy Engem valamiképpen megbánt, hiszen Istenének tekintett. Felismerte Bennem az istenséget, amely Velem egyesülve volt. Nekem is fájdalmat okozott, hogy Őt az említett félelem miatt ilyen szomorúnak és gyötrődőnek láttam. Felajánlottam Atyámnak fájdalmamat és szeretett Anyám fájdalmát és arra kértem Őt, adjon fájdalmam érdeméért világosságot és kegyelmet azoknak a lelkeknek, akiknek hibájából megvetik Őt, hogy megtudják és felfogják, milyen szörnyű dolog az Ő jó Istenük megbántása.

Bármilyen csekély vétségről van is szó, minden bűn súlyos, mert ellentmond a végtelen Bölcsességnek és megbántja a végtelen Jóságot. Ó jegyesem, mennyire bánkódtam a legkisebb hibákon is, amelyeket az emberek oly csekélynek tartanak. Atyám előtt azonban nem csekélyek. Sőt, valójában a sértés súlyos volta a megsértett személy nagyságával növekszik. Atyám nagyon örült felajánlásaimnak. Teljesítette mindazt, amit felajánlásom érdeménél fogva kértem Tőle. Atyám szüntelenül valóra váltja ígéretét.

Sok lelket világosít meg, akik megbánjak bűneiket. Legnagyobb részük azonban nem hallgat az isteni sugallatokra, nem becsüli a mennyei kegyelmeket. Ezáltal önhibájukból fosztják meg magukat a világosságtól és a kegyelmektől és könnyelműen megbántják Atyámat. Úgy vélik, csekély dolog a jó és hatalmas Isten megbántása, pedig valójában ez a legnagyobb baj a világon.

Nemsokára mégis megvigasztaltam Anyámat. Kedvesen és derűsen néztem reá. Amikor ugyanis Atyámmal társalogtam, s Elébe terjesztettem felajánlásomat és kéréseimet, láttam, hogy már megenyhült és kiengesztelődött. Teljesítette kívánságaimat s így egészen felvidultam és Anyám is örült.

Egyszerű étkezés

Napokon át folytattam életmódomat így, amint már vázoltam Neked. Valahányszor Anyám jegyesével, Józseffel asztalnál ült, megfigyeltem őket. S jóllehet Ők is dicséretet zengtek és hálát adtak az étkezésnél Atyámnak, Én felajánlottam hálaadásukat az Enyémmel együtt, melyet értük mondtam. Ilyen módon az Ő hálaadásuk is kedvesebb és érdemszerzőbb lett Atyám előtt.

Hatásomra az a kevés, amit ettek, finom és ízletes lett s annál jobban ízlett nekik, mert szegénységük miatt és önmegtagadásból nem fogyasztottak fűszeres ételeket. Szegénység és egyszerűség volt ugyan a vendégük, de azért nem cserélték volna el a gazdagok legválogatottabb ételeivel sem. Arra kértem Atyámat, adjon kegyesen hasonló kegyelmet azoknak, akik nem csupán önmegtagadást gyakorolnak az étkezésben, hanem az Én jelenlétemben fogyasztják ételeiket, vagyis az étkezés alatt megőrzik jelenlétemet lelkükben. Az ilyenek minden ételt ízletesnek találnak, bármilyen szegényes és íztelen is az. Mindez tetszett Atyámnak. Egész lelkemből dicsértem Őt a Magam nevében és azok helyett is, akik így viselkednek az étkezésnél. Az ilyenek nagy kegyelmet kapnak Atyámtól és megízlelhetik a test és a lélek édességét és nyugalmát.

A kis Jézus templomi felajánlása után vágyakozik

Miután már több napot töltöttem az említett módon, közeledett a várva várt nap, midőn felajánlottak Engem Atyámnak a Templomban. Ó, milyen vágyakozással vártam ezt az emberiség számára oly boldog napot, amikor érettük, az Ő megváltásukért felajánlhatom Magamat.

Jobban vártam ezt a napot, mint ők maguk! Ezen a napon igen derűs és vidám volt az arcom.

Nagy örömöt és vigasztalást jelentett ez szeretett Anyám számára. Lelke ujjongott, amikor kedvességemet és édességemet szemlélte. Öröme azonban nem tartott sokáig, mert Simeon jóslata nagy szomorúsággal töltötte el.

Jézus szól anyjához

Elérkezett a nap, Midőn búcsút kellett vennem a barlangtól, hogy a templomba vigyenek, s Én szóltam szeretett Anyámhoz. Tudtára adtam szívem vágyakozását, hogy Ő is tökéletesen kövessen Engem. Ezt meg is tette. Érzékekkel felfogható hangon szóltam Hozzá, s mi ketten megértettük egymást. Mennyire megvigasztalta, hogy már ilyen zsenge korban hallhatta szavaimat. Kedvesen és bájosan ejtettem ki a szavakat, nem úgy mint más gyermekek, akik csak gőgicsélnek. Ezek a szavak annyira megvigasztalták lelkét, hogy túláradó szeretettel szorított szívére. Közben csodálatos elragadtatásba esett, s ebben tökéletesen megértette a templomi felajánlásban rejlő isteni titkot.

Mialatt Anyám lelke ilyen elragadtatásban volt, arra kértem Atyámat, adjon kegyesen az Én templomi felajánlásom után érzett vágyakozásom érdeménél fogva testvéreimnek is hatalmas vágyat, hogy Neki ajándékozzák magukat. Hiszen Ő korlátlan Úr. S mégis, sokan elzárkóznak előle és kiszolgáltatják magukat pokoli ellenségük hatalmának. Atyámnak tetszettek kéréseim és megígérte, hogy különös módon teljesíti azokat. Atyám azonban Maga is vágyódott az után, hogy minden ember egészen Neki kívánja szentelni és ajándékozni önmagát. Atyám teljesítette ígéretét. Valóban nem akad senki testvéreim között, bármilyen nagy és megátalkodott bűnös legyen is az, akinek ne lennének olykor üdvös indulatai.

Bizony minden ember tapasztalja, mint kel vagy a szívében, hogy Istennek ajándékozza magát és egészen az Övé legyen. Sokak szívében azonban csekély hatást tesz az ilyen vágy, mert nem akarnak együttműködni az isteni kegyelemmel és rendetlen akaratuk ellenáll. Mindezek ellenére Atyám mégis folyton ösztönzi és csalogatja őket.

De milyen kemény az emberi szív s milyen vakmerő, hogy ellenáll Isten Atyai jóságú vonzásának. Pedig milyen nagy szeretettel hívja őket, hogy menjenek Hozzá, ajándékozzák Neki önmagukat, hiszen a Maga számára teremtette őket! Nagy fájdalmat éreztem, drága jegyesem, testvéreim keményszívűsége miatt. már akkor egyenként láttam őket. Felismertem, milyen készségesen és bőkezűen osztja nekik Atyám jótéteményeit és milyen türelmesen viseli el gonoszságaikat. Láttam végtelen szeretetét és jóságát. Az emberek azonban oly hálátlanok és mindazt megtagadjak Tőle, amit annyira kíván tőlük. Bizony még önmagukat is megtagadják Tőle, és különösen ez szomorított el Engem. Midőn ezekre a dolgokra gondoltam nem tudtam visszafojtani könnyeimet. Bőségesen omlottak szememből és nagy szeretettel ajánlottam fel azokat Atyámnak. Arra kértem Őt, hogy fájdalmam és értékes könnyeim kedvéért viselje el kegyesen testvéreim hálátlanságát és ne vonja meg tőlük soha szokásos irgalmát. Így tesz Atyám most is.

A kis Jézus anyja karján elhagyja a barlangot

Amikor Anyám elhagyta Velem a megszeretett barlangot, hálát adtam Atyámnak szeretetéért, amelyet ebben az istállóban kaptam Tőle. Megköszöntem, hogy tetszése folytan ezen a nyomorúságos helyen teljesedett be Születésem nagy titka.

Azért is köszönetet mondtam, hogy itt oly különös módon lakott Velem. Mondhatom neked, drága jegyesem, ezen a helyen éltem át valóban legédesebb örömeimet. Igaz, hogy ebben az istállóban kellett elszenvednem a legnagyobb megaláztatást, a végső szegénységet és minden szükségesben való hiányt is. Mindez azonban kedves és kellemes volt Nekem. Elviseltem testvéreim iránti szeretetből, hogy Atyám tetszésére legyek.

Ez a nyomorúságos lakás kedvemre való volt ugyan, mégis elhagytam, hogy Atyám akaratát teljesítsem. Felajánlottam Neki odaadásomat és arra kértem, adja meg minden testvéremnek azt a kegyelmet, hogy még a közönséges dolgoktól is elszakadjon és készségesen teljesítse Isten akaratát. Adja meg nekik azt a kegyelmet, hogy mindent elhagyjanak, ha Ő akarja, meg azokat a tárgyakat is, amelyeket lelkükre üdvösnek gondolnak. Ezektől a dolgoktól is el kell szakadniuk és önként kell megfosztaniuk magukat mindentől, ha Atyám így kívánja.

Úton Jeruzsálem felé

A barlangtól a templomig vezető utat szeretett Anyám karján tettem meg. Az egész úton felajánlottam Magamat Atyámnak és folytonosan Vele társalogtam. Arra kértem Őt, fogadja kegyesen szenvedéseimet az úton. Valójában sokat szenvedtem, drága jegyesem a hideg levegő miatt és a pólyák is nagyon szorítottak. Szeretett Anyám a hideg időjárás miatt bugyolált be ennyire, nehogy megfázzak. Így szóltam: „Lásd, szeretett Atyám, templomodba érkezik most szeretett Fiad, akit öröktől fogva nemzettél öledben és aki azután e tiszta Szűztől az emberi nem megváltására a világra született! Íme, itt jó a szeplőtelen Bárány, hogy feláldozza Magát. Oly nagy kedved telik ebben a Bárányban! A templomban megváltanak ugyan, de csak azért, hogy majdan a kereszten haljak meg az emberi nem megváltásáért. Nézz, Ó szerető Atyám, a Te szeretett Fiadra! Látod, nem óhajtok semmi mást, csak azt, hogy a Te akaratod teljesüljön, hogy azt örökre tisztelje és dicsőítse minden ember. Sajnos akaratodat sohasem teljesítik az emberek úgy, ahogy azt Te megérdemled. Az emberek erre nem is képesek. De teljesíteniük kell akaratodat, amennyire képességeik engedik. Szeretett Atyám! Tégy Velem, amit akarsz. Te tudod, mi az Én kívánságom. Teljesítsd hát vágyamat, hogy így Te is elégedett légy, drága Atyám!

Atyám nagy szeretettel válaszolt imámra és nagy kedve telt Bennem. Az összes kíséretemben lévő angyalok és szeretett Anyám füle hallatára mondotta e szavakat: „Ez az Én szeretett Fiam, Benne telik kedvem.” Gyakran mondta a boldog szellemek, s olykor meg az emberek előtt is e szavakat, mint például a Jordánnál és a Tábor hegyen.

Az angyalok nagyon örvendtek, valahányszor Atyám e szavakkal kifejezte előttük tetszését. A boldog szellemek nagy elégtételnek érzik, ha Teremtőjüket tisztelik és dicsőítik a földön. Minthogy a mennyei Atya sok dicsőségben, tiszteletben, örömben részesült Általam, az angyalok nagy ünnepséget rendeztek és ujjongva örvendeztek. Hálát adtak Atyámnak, hogy Engem az Ő dicsőségére a földre küldött, hogy megadta nekik a legfőbb kegyelmet és emberségemet megteremtésének első pillanatától kezdve imádhattak, s Engem legfőbb Uruknak és Királyuknak ismerhettek el. Megköszönték Neki, hogy nem tartottak a lázadó angyalokkal, akik nem akartak engem imádni és igaz Istenüknek elismerni.

Meghódolásuk ettől kezdve nagy vigasztalással töltötte el őket. Látták, mennyire kedves Atyám előtt az Én emberségem s mekkora dicsőséget szerzett az Neki. Látták azt is, hogy milyen nagy hasznot jelent az emberekre az Én emberségem s hogy Én mélységes megalázódásommal sok lelket emelek az örök boldogságba. Az ég angyalai nagyon vágyakoznak az ilyen lelkek társasága után.

A kis Jézus a templomba érkezik

A Templomhoz érkezve, belépésem előtt arra kértem Atyámat, vezesse kegyesen mindazokat a lelkeket az Ő dicsőségének templomába, akiket az Én megváltásom visz Hozzá. S amint Engem Anyámnak, Máriának karja vitt oda, ugyanúgy jussanak el a mennyek országába azok a lelkek, akik Mária kezébe helyezik magukat. Szavaimat Atyám kegyesen fogadta, kérésem kedves volt Előtte, s megígérte, hogy teljesíti azt. Anyámat ellátta az említett kegyelemmel, úgyhogy az a lélek, akit a földön Mária keze vezetett, nem lesz kizárva a mennyei hajlékokból. Atyám azt is megígérte Nekem, hogy mindazokat befogadja országába, akik hasznukra fordítják megváltásomat, s akik Engem követve arra törekszenek, hogy az Én érdemeim és önnön jócselekedeteik alapján az örök dicsőségbe jussanak.

Miután ezt a kegyelmet elnyertem, szeretett Anyám belépett a Templomba. Szűzi karján tartott Engem; a belépésnél imádtam örök Atyámat dicsőségében és fölségében, mely Velem volt egyesülve. Ezt az imádásomat felajánlottam valamennyi testvérem nevében azoknak a hibáknak jóvátételére, amelyeket templom látogatáskor elkövetnek. Sokan oly kevés áhítattal lépnek Isten házába, hogy jobb lenne, ha nem is keresnék fel azt. Így legalább nem szentségtelenítenék meg az imádság és az igaz Isten imádásának helyét. Atyámnak kedves volt felajánlásom.

A boldogságos Szűz Mária alázatossága

Az imádás és az asszonyok törvényszerű tisztulásánál előírt szertartás befejezése után felajánlottam Atyámnak szeretett Anyám fölöttébb alázatos cselekedetét. Alá akarta vetni magát a törvénynek, holott tisztaságos volt. Mégis megtette, hogy Atyám akaratát teljesítse, aki erre parancsot adott. Azért is tette, hogy hasonló legyen Hozzám. Én is a bűnös alakját öltöttem magamra. Azt akartam, hogy körülmetéljenek, mint a többi gyermeket, ki asszonytól született. Ő is éppen így alávetette magát a törvénynek, pedig nem volt kötelezve rá. Azt akarta, hogy tisztátalannak tartsak őt, a tisztaság Anyját, aki magát a legfőbb Tisztaságot, sőt a tisztaság Teremtőjét szülte. Atyámnak nagyon kedves volt szeretett Anyám alázatos cselekedete, s Én újabb kegyelmekkel halmoztam el Őt.

A kis Jézus bemutatása

A tisztulás szertartása után szeretett Anyám felajánlotta egyetlen Fiát az örök Atyának. Közben Simeon kezébe adott Engem. Ugyanakkor édes fájdalmat érzett, mert bár rövid időre, de meg kell válnia drága Fiától. Mialatt a szent aggastyán karjaiban voltam, fölséges és kedves pillantással tekintettem reá. Arra kértem Atyámat, adjon neki kegyesen világosságot, hogy felismerje Bennem a népek várva várt és megígért Messiását. Atyám meg is tette ezt. Megnyitotta lelki szemét, hogy felismerje a Bennem rejlő istenséget, valamint az emberre levés és az emberek megváltásának csodálatos titkát. Simeon néhány szóval utalt erre szeretett Anyám előtt, mondván: „A te lelkedet is tőr fogja átjárni.” (Luk. 2, 35)
.
Mialatt Simeon karjában feküdtem, újból felajánlottam Magam Atyámnak, mint tiszta, szeplőtelen áldozatot. Atyámnak tetszett felajánlásom, s újból hallatta e szavakat: „Ez az Én szeretett Fiam.” Tisztán hallotta e szavakat Simeon, forrón szeretett Anyám és jegyese, József. Midőn e három lélek meghallotta ezeket a szavakat, ittasok lettek az isteni szeretettől és mennyei édességgel teltek el. Nagy szeretettel szóltam Atyámhoz és arra kértem, hogy fogadja kegyesen odaadásomat az összes emberek nevében, akikért feláldoztam Magamat, s tegyen Velem úgy, ahogy jónak látja.

Én pedig kész voltam akaratának teljesítésére, s így szóltam: „Fogadd el, Ó Atyám, szeretett Fiadat. Minthogy oly nagy kedved telik Bennem, add meg nekem e nagy kegyelmet s engesztelődj meg azokkal a bűnökkel szemben, amelyeket testvéreim követtek el Ellened, mert Én habozás nélkül megadom Neked a teljes elégtételt, amelyet óhajtasz. A kereszten akarom ártatlan áldozatként odaadni Magamat. De azt szeretnem, ha már most megengesztelhetnélek egész lényem feláldozása által. Ez az áldozatom adjon Neked elégtételt az emberi nem összes bűneiért”

Atyám erre teljesen kiengesztelődött. Tudtomra adta azonban akaratát, hogy a kereszten kell gyalázatos halált szenvednem. Újból kijelentettem, hogy megegyezem Atyám akaratával. Prófétai szellem útján az agg Simeon tudtára adtam, hogy a világ megváltásáért kell meghalnom Keserű dolgokat jövendölt szeretett Anyámnak, habár Ő mindent tudott mar. Arra kértem Atyámat, hogy mialatt karjában tart, töltse el a szent aggastyánt gazdagon kegyelmekkel és mennyei világossággal, hogy így teljesedjek kívánsága. Hiszen az volt a vágya, hogy meg halála előtt megláthassa a világra született Messiást. S valóban, amint karjára vett, felismert, imádott és Isten egy igaz Fiának vallott Engem. Atyám ezekben a pillanatokban megvilágosította lelkét, s kegyelmekkel töltötte el. Egészen lángra gyúlt az isteni szeretettől, s a vágytól, hogy megválhasson a földi élettől, minthogy elnyerte az óhajtott kegyelmet. Ezért énekelte dicsőítő éneket: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat, a Te igéd szerint békességben.” (Luk. 2, 29) Olyan izzó szeretettel énekelte ezt az éneket, hogy midőn visszatért házába, visszaadta lelket Teremtőjének.

Simeon jövendölése

Mielőtt Simeon visszaadott volna Engem szeretett Anyámnak, prófétai szellemben szólt hozzá s megmondotta neki, hogy Fia „tőr” lesz számára, mely fájdalmasan járja majd át lelket. Amint Anyám ezt hallotta, visszaemlékezett arra, amit már tudott. Kimondhatatlan fájdalmat érzett ekkor. Bizony az isteni hatalom csodájára volt szükség, hogy életben maradjon. Mert Én már kértem Atyámat, hogy ha ezeket a szavakat hallania kell, különös kegyelmével támogassa őt. Mindezt szeretett Anyámmal és másokkal kapcsolatban elmondtam Atyámnak, jegyesem; nem mintha Atyám máskülönben nem tette volna meg, hanem azért mert kérésem kedves volt Atyám előtt. Azt akarta, hogy kérjem Tőle ezeket a dolgokat, mert így nagyobb szeretettel és örömmel teljesítette azokat. Tudtam az Ő akaratát, s ezért kértem Tőle mindent. Bízó szeretettel kértem Őt. Atyámat ez teljesen kielégítette. Ebben kövessenek Engem az Én testvéreim. Tudják ugyan, hogy Atyám jó és irgalmas és biztosak az Ő szeretetében és jóakaratában, de azért mégis állandóan kérjék Őt, s meg ne szűnjenek kéréseik, hogy irgalmat adjon nekik és érdemeim által teljesítse kívánságaikat.

Szeretett Anyám nagyon örült, midőn látta, hogy a szent aggastyán igaz Messiásnak ismert fel és vallott meg Engem. Nagyon szomorú lett azonban, amikor a fájdalmas jövendölést hallotta. Megváltozhatatlan isteni döntés volt, hogy Anyám ne kaphasson vigasztalást ezernyi keserűség nélkül. Lelkében és szívében mindig elevenen élt az Én kínszenvedésem és halálom. Ez átjárta bensejét és keservesen kínozta Őt. Midőn Anyámat ilyen szomorúan, s fájdalomba merülten láttam, nagyon búsultam és részt vettem mély gyászában. Felajánlottam ezt Atyámnak s arra kértem Őt, hogy Anyám fájdalma, s az Én szenvedésem érdeméért adja meg kegyesen valamennyi testvéremnek Anyám szomorúságának s az Én szenvedésemnek valódi átélését.

Így legalább részvétük által egyesülhessenek velünk, hogy azután a dicsőségbe is kövessenek bennünket. Tudnod kell, jegyesem, hogy senki sem mehet be országomba, aki nem követett Engem, s a szenvedésben sohasem egyesült Velem. Arra is kértem Atyámat, hogy amint az agg Simeon felismert Engem, midőn karjaiban tartott, adjon jóságában hasonló világosságot mindazoknak, akik az Oltári szentségben lelkük karjaiba vesznek Engem. Ismerjék fel méltóságomat, nagyságomat, hatalmamat és jóságomat, mondjanak ezért illő köszönetet Atyámnak, s lássák be, mekkora jótéteményben részesítette őket. Atyámnak tetszett kérésem. Sok lélekben azonban nem keletkezik olyan hatás, aminőt a kegyelem, s az isteni világosság a szent aggastyánban előidézett. Mert Simeon készült az isteni kegyelem befogadására, az én testvéreim viszont nem gondolnak arra, hogy lelkükbe olyan Személyt befogadjanak, aki nagy titok számukra. Az Én istenemberi lényemet nem képesek felfogni. Minthogy nagyon is kevés súlyt helyeznek az előkészületre és a hálaadásra, nem részesülnek azokban a gyümölcsökben, amelyeket ez a fölséges Szentség a jól rendezett és előkészített lelkekben létrehoz.

A váltság

Midőn szeretett Anyám ilyen szorongatásban és keserűségben volt, szűzi, szerető karjára vett Engem. Nagy szeretettel szorított keblére. Jóságos, kedves és részvétteljes pillantással tekintettem reá, hogy enyhítsem fájdalmát. Ez egészen megvigasztalta és megerősítette, hiszen karjában tartotta drága kincset. Mielőtt elvett volna a pap karjából, a törvény értelmében csekély pénzértéken ki kellett váltania Engem. Közben bensőséges szeretettel így szólt Atyámhoz: „Szeretett Atyám! Bárcsak visszaválthatnám a Te Fiadat, s az én Fiamat ilyen módon akkor is, midőn majd az emberi nem üdvösségéért áldozza fel magát s a kereszten vérezve kell meghalnia! De mit is mondok? Bárcsak tulajdon veremmel válthatnám meg és szabadíthatnám meg a kegyetlen haláltól.” Erre a kérdésre nem kapott feleletet szeretett Anyám. Felismerte tehát Isten akaratát, hozzásimult és kész volt Fiát a kereszten feláldozni. S győzhetetlen és állhatatos lélekkel a valóságban is megtette, midőn elérkezett az idő, a keresztfa alatt.

Azután arra kértem Atyámat, hogy Anyám keserves kínja kedvéért adjon kegyesen testvéreimnek is igen nagy fájdalmat, valahányszor kínszenvedésemre emlékeznek. Atyám megígérte, hogy mindenkinek megadja a részvétet és a kínszenvedésemmel való együttérzést, hiszen az emberekért viselem el e kínokat, bár a keményszívűekre ezek sem tesznek semmi maradandó hatást.

Szeretett Anyám kissé magához tért fájdalmából, s jelenlétem megerősítette Őt. Szorosan tartott karjában. Hálát adott a mennyei Atyának, hogy isteni Fiát visszakapta. Forró köszönetet mondott összes testvéreim nevében is, akik visszakaptak engem, hogy megváltásuk annál bőségesebb legyen.

Mária a kis Jézussal és Józseffel elhagyja a templomot

Az ilyenkor szokásos szertartások véget értek és mi Názáret felé vettük utunkat. Visszatértünk hazánkba és abba a házba, ahol Atyám akaratából végbement Megtestesülésem kimondhatatlan titka. Mielőtt azonban elhagytuk a templomot, azt mondtam Atyámnak, hogy szívesen maradnék ezen a helyen az Ő meg nagyobb dicsőségére. Minthogy azonban koromnál fogva nem tevékenykedhettem a Templomban – hiszen pólyákban feküdtem – ezért Anyám karján távoztam Atyám házából, így teljesítettem akaratát. Biztosítottam azonban, hogy amint eljő az idő, melyet Ő meghatározott, megteszem a magamét ezen a helyen, magyarázni fogom az isteni tanítást s az írástudóknak és véneknek és a templom papjainak kinyilatkoztatom a megígért Messiás eljövetelét. Atyám elfogadta vágyakozásomat és azt felelte, hogy annak idején majd isteni nyelven szólok és sokan fognak örömmel hallgatni. Nem fordítják azonban tanításomat üdvösségükre, mert igéim magva kemény szívekre hull, s a becsvágy és haszonlesés tövisei fojtják el azt. Valóban így is történt.

A szűkös ebéd

Anyámmal és jegyesével, Józseffel távoztam a templomból. Elhagytuk a várost. József szeretett Anyámmal nyugalmas helyre vonult vissza, hogy táplálékot vegyenek magukhoz. Nagyon fáradtak és éhesek voltak már. Én is. József sohasem hagyott el bennünket. Hűséges őrzőnk volt mindig és fájdalmunkban, örömünkben is reszt vett, ha az külsőleg is megnyilatkozott. Arra azonban nem volt képes, hogy meglássa, mi megy végbe az Én lelkemben és szeretett Jegyese lelkében. Mária és József búsultak, midőn látták nyomorúságomat és nem tudtak a szükséges és szeretetükből fakadó segítséget megadni Nekem. De a mezőn is letérdeltek étkezés előtt és imádtak Engem. Anyám ezután Engem akart táplálni. Én azonban lemondtam most a tejről. Azt akartam, hogy előbb ők egyenek, mert nagy szükségük volt a táplálékra.

Ilyen esetekben mindig így tettem, hogy ezzel is példát adjak testvéreimnek. Ha látják felebarátjuk baját, szorítsák háttérbe önmagukat és tulajdon szükségleteiket, hogy testvérük segítségére siessenek. Ebben áll a tökéletes szeretet. Felajánlottam ezt a cselekedetemet Atyámnak és arra kértem, fogadja el azt azért a szeretetért, mellyel ilyen esetekben a Magam szükségleteit Mária és József kedvéért háttérbe szorítottam, azok helyett is, akik nem gyakoroljak ezt a ritka erényt. Adjon kegyesen mindenkinek hasonló felfogást a szeretetről és ilyen részvétet felebarátja iránt. Ha pedig tulajdon bajuk miatt már nem segíthetnek másokon, legalább részvéttel legyenek hozzájuk és vigasztalják meg őket. Mindezt megígérte Atyám. Csak a tőle távol álló szívek nem ismerik az irgalmat, mert az Istennel telített szív megérzi, amit Atyám közöl vele. Márpedig Ő éppen a szeretet és a részvét érzelmeit adja a léleknek.

Miután szeretett Anyám és jegyese, József kevés kenyérrel és vízzel megerősítettek testüket, hálát adtak Atyámnak és Engem is kérték, hogy fogadjam el szeretett Anyámtól a nekem járó táplálékot. Szívesen elfogadtam. Csodálkozol, drága jegyesem, hogy miért szenvedett ennyit Anyám jegyesével, Józseffel és miért tűrtük mi ezt, Atyám és Én? Tudnod kell, hogyha ettek és nem volt egyebük, csak kenyér és víz – ez volt úgyszólván állandó eledelük – többször is kértem Atyámat, fűszerezze kegyesen azt a kis kenyeret meg vizet az Ő édességének és kedvességének zamatával, hogy lelkük táplálkozzék az Ő kegyelmével, testüket pedig járja át az a kellemes érzés, amelyet a valóban istenáldotta étkezés ad. Azután nagy szeretettel tekintettem reájuk. Ez maga is elegendő volt, hogy édes és kellemes érzéssel töltse el őket.
.
Gyakran örvendeztek szenvedéseik közepette, melyeket a legnagyobb gyönyörűségek kísértek. Az ilyen örömök többet értek, mint a világ bármilyen eledele. Mialatt ilyen jóízűen ettek, szinte úgy érezték, hogy a mennyország örömeit ízlelik abban a kis kenyérben és vízben, nagy szeretettel tekintettem reájuk és arra kértem Atyámat, adja meg ezt az édességet azoknak a lelkeknek, akik nagyon szűkösen élnek és Irántam való szeretetből, Engem követve legyőzik önmagukat, egyszerű ételeket esznek és tartózkodnak a finom eledelektől és ízlésüket megtagadják.

Arra kértem Atyámat, közölje az ilyen lelkekkel legalább részben Mária és József örömeit, melyeket a kenyér és víz fogyasztásánál éreztek. S Atyám valóban nem mulasztja el, hogy ízesebbé tegye az ilyen emberek közönséges, fűszertelen ételeit, mint azokét, akik ízletes, finom dolgokkal táplálkoznak, vagy válogatott és bőséges eledeleket élveznek. Én is magamhoz vettem táplálékomat, jegyesem, hogy emberségem el ne gyengüljön egészen, bizony nagy szükségem volt rá. Szeretett Édes Anyám örült ekkor, hogy ilyen felüdülést nyújthatott Nekem, nagy örömmel és szeretettel tette. Hálát adtam Atyámnak és arra kértem Őt, adja meg kegyesen valamennyi testvéremnek a létfenntartáshoz szükséges táplálékot különösen azoknak a szegényeknek, akik ide-oda bolyonganak és semmijük sincs. Atyám megígérte, hogy soha senkit sem enged elpusztulni, aki Hozzá menekül. Gondviselését kivétel nélkül mindenkire alkalmazza.

Dicsérő ének

Miután megittam a tejet, szerettem volna Anyámmal és jegyesével, Józseffel ezen a tájon dicsérő és hálaéneket zengeni Atyámnak. Néma beszéddel adtam szeretett Anyám tudtára kívánságomat. Hangom meg nem volt alkalmas az énekre, azért arra kértem, énekeljen Ő jegyesével, Józseffel. Szeretett Anyám erre gyönyörű énekbe kezdett, József vele énekelte a dalt.

Ugyanakkor arra kértem Atyámat, küldjön énekes madarakat, hogy azok is dicsérjek Teremtőjüket. Atyámnak tetszett kérésem. Seregestül jöttek a madarak. Hangjuk egyesült Királynőjük énekével. Szépen csengő dalt énekeltek Máriával Teremtőjüknek. Az angyalok is bájos dicsérő énekbe kezdtek, de ezt csak szeretett Anyám hallotta. Hosszú ideig dicsértek így Atyámat, azután eltűntek, szeretett Anyám pedig útnak indult jegyesével, Józseffel. Midőn így dicsérték Atyámat, nagyon örültem, drága jegyesem, hogy ezeket a gyönyörű dalokat hallhattam. Atyám szívesen fogadta az énekeket, hiszen Én is dicsértem Őt lelkemben. Emberségemet zsenge korom akadályozta meg az énekben. Felajánlottam Atyámnak ezeket az énekeket a Hálátlan emberek helyett, akik sohasem használják hangjukat teremtőjük magasztalására. Annál többet énekelnek olyankor, midőn Atyámat ez sérti. Olyan dolgokat és személyeket dicsérnek, amelyek egyáltalán nem méltók a dicséretre. Mennyire visszataszítóak ezért sokan Atyám előtt és Én előttem!

Gondoskodtam róla, hogy mulasztásaikért Atyám kárpótlást kapjon. Úgy intéztem, hogy szeretett Anyám gyakran dicsérje Atyámat. Kisgyermek koromban lelkemben dicsértem Atyámat. Amikor beszélni kezdtem, hangosan énekeltem szeretett Anyámmal. Atyámmal együtt nagyon örvendtem ennek. Imáimmal kárpótlást nyújtottam testvéreim mulasztásaiért. Nagyon nagy örömet szerzett, amikor láttam, hogy áldozatom kiengesz¬teli Atyámat.

Jézus látogatást akar tenni a barlangban

Miután megkezdtük utazásunkat, drága jegyesem, s ilyen elégedetten és vidáman tartottunk otthonunk fele, vissza akartam térni a barlangba, hogy felkeressem ezt a számomra oly kedves helyet, ahol Születésem nagy titka végbement. Észrevetettem kívánságomat Anyámmal. Az Ő kívánsága is az volt, hogy ott a barlangban szálljunk meg.

Útközben testvéreim örök üdvösségének végtelenül fontos ügyéről beszélgettem Atyámmal. Szeretett Anyám jegyesével, Józseffel társalgott az úton. Az isteni titkokat magyarázta neki, melyek emberségemben rejlettek. Nagy örömmel hallgattam őket. Atyámnak is kedves volt társalgásuk. Felajánlottam Neki ezt a szent társalgást és arra kértem, adjon kegyesen minden testvéremnek hasonló lelkületet az úton és társalgás közben. Atyám megígérte, hogy megteszi ezt. Persze csak kevesen valósítják meg ezt. A legtöbben hiú és haszontalan beszélgetésekbe bonyolódnak. Gyakran meghallják közben Atyámat, mert vétenek felebarátjuk ellen, akit szeretniük, s akivel együtt érezniük kellene. Felebarátunkat nem szabad bírálnunk és megítélnünk. Ha azonban valaki társaságban van, akár úton, akár egy helyben, hatalmas segítséget nyerhet, ha Engem és Anyámat meghív társaságába és elképzeli, hogy mi ott jelen vagyunk. Ilyen módon sikerül majd szent társalgást folytatnia, amint azt József tette kettőnk társaságában.

A kis Jézus a jászolban

A barlanghoz érkezve, szeretett Anyám Józseffel együtt belépett. Tudattam vele, hogy fektessen a jászolba, ahol oly sokáig tartózkodtam. Szeretett Anyám megtette, amire kértem és nagy fájdalmat érzett, mivel le kellett tennie. Részvéttel volt fájdalmam iránt is, melyet a kemény fekvőhelyen éreztem. Mégis engedelmeskedett, mert egészen átadta magát Isten akaratának.

Miután a jászolba fektetett, Józseffel együtt leborult és imádott Engem. Majd tisztéletben részesítették a helyet, ahol születtem. Megcsókolták a földet azon a helyen, ahol születésem után először feküdtem. Közben felajánlottam Atyámnak fájdalmamat, hogy a jászolban kell feküdnöm. Hasonlókeppen odanyújtottam Neki Anyám és József imádását és alázatosságát is. Arra kértem Atyámat, adjon kegyesen mindkettőjüknek valami vigasztalást. Atyám meg is tette ezt. Fölséges elragadtatásba ejtette Anyámat. Megmutatta neki akaratát arra vonatkozólag, amit Velem tennie kell. Mária arca oly bájos volt ekkor, hogy midőn József ránézett, szinte felolvadt az örömben, s úgyszólván a mennyországban érezte magát. Figyelemmel és áhítattal nézte Őt. Így mindketten nagyon megvigasztalódtak.

Midőn Mária elragadtatásából magához tért, dicsérő és hálaadó énekbe kezdett Atyámhoz. Ez újból felvidította a boldog József lelkét. Hálát adtam Atyámnak azért a kegyelemért, amelyben Anyámat és jegyesé részesítette. Felajánlottam Neki ezeket az énekeket, hogy annál szívesebben fogadja azokat. Arra kértem Őt, fogadja el ezeket kárpótlásul a hálátlan lelkekért, akik isteni kegyelmeket és mennyei vigasztalásokat nyerve nem gondolnak arra, hogy Atyámnak a nagy kegyelemért köszönetet mondjanak. Inkább megfeledkeznek erről és úgy élnek, mintha Atyám kötelessége lenne, hogy ilyen kegyelmet adjon nekik. Pedig mindezt csak szeretetből teszi. Enélkül egyetlen teremtmény sem szerezhetne ekkora érdemet. Mert magától minden teremtmény teljesen méltatlan bármilyen égi ajándékra és mennyei vigasztalásra. Atyám elfogadta felajánlásomat és teljesen kiengesztelődött.

A kis Jézus szól édesanyjához

Szeretett Anyám befejezte énekét és Józseffel együtt elhatározta, hogy testét táplálékkal és pihenővel üdíti fel. József táplálék kérésésére indult. Szeretett Anyám Velem maradt. Nagy részvéttel tekintett Reám, midőn látta szenvedésemet a kemény és hideg ágyban. Nem mert karjába venni, hogy felmelegítsen, Én azonban érzékekkel felfogható módon szóltam hozzá: „Vedd, szeretett Anyám, a te drága Fiadat, tisztaságos méhednek gyümölcsét.” Midőn ezeket a szavakat mondtam neki, kimondhatatlan öröm töltötte el.

Tovább folytattam szavaimat: „Melegíts fel most az isteni szeretet tüzével, mely kebledben ég, s melyet lelked annyira szeret!” Szeretett Anyám felvett és nagy szeretettel szorított keblére. Felmelegített Engem. Keble valósággal az isteni szeretet tűzhelye volt. A szívében égő tűz külsőleg is megnyilvánult. Midőn így Anyám szíven nyugodtam, felajánlottam Atyámnak megkönnyebbülésemet, amelyet nagyon erősen éreztem. Arra kértem Őt, hogy kegyességében vigasztalja, erősítse, világosítsa meg azokat, akik Irántam való szeretetből és az isteni akarat teljességéért szenvednek. S ahol nincs már emberi segítség, támogassa őket isteni segítségével. Lobbantsa lángra azokat a szíveket, amelyek Iránta való szeretetből nyújtanak vigaszt felebarátjuknak, hogy helyes szeretettel tegyék azt. Csak Atyám iránti szeretetből vigasztalják felebarátjukat. Atyámnak tetszett a kérésem. Megígérte, hogy teljesíti kívánságaimat. De csak kevesen vannak, drága jegyesem, akik ebben az erényben gyakoroljak magukat. Ezért akadnak olyan kevesen, akik lángra gyúlnak az isteni szeretettől.

Vacsora és éjjeli pihenő

József ezalatt némi élelemmel tért vissza és így mindketten ettek valamit. Egy kis tüzet is raktak, hogy felmelegedjenek. Mária közben karjában tartott Engem és József is karjába vett. Ez volt számukra a legédesebb eledel, amelyet valaha is megízlelhettek.

Miután kissé megerősödtek és felmelegedtek, elérkezett az éjszakai pihenő órája, s ők nagyon fáradtak voltak. Így József, jegyese tanácsára visszavonult a barlang egyik sarkába és lepihent. Közöltem Anyámmal, hogy Ő is pihenjen egy keveset, Engem pedig tegyen vissza a jászolba. Készségesen megtette ezt, bár nagy fájdalommal vált meg drága kincsétől.

Midőn elkészítette fekvőhelyet a jászol közelében, lefeküdt és rövid ideig pihent. Teste aludt, szíve azonban éber volt, hogy szeretett Fiát őrizze, s Atyámat szeresse. Emberségem is nyugodott. Ezalatt lelkem ébren volt, szeretett Atyámmal társalgott és köszönetet mondott Neki szeretetéért, amelyet szeretett Anyám, József és valamennyi testvérem iránt tanúsított, midőn nagy bölcsességében megadta nekik az éjszakai pihenést és a kényelmes nyugvóhelyet.
Szeretett Anyámnak és jegyesének, Józsefnek nem volt módjában ez, de Atyám kegyelmével pótolta a hiányt, amennyiben erőt adott nekik, hogy elviseljék kényelmetlen helyzetüket. Isteni kegyelmével és mennyei vigasztalásaival megédesítette szenvedésüket.

Mialatt pihentem, arra kértem meg Atyámat, szentelje meg kegyesen testvéreim éjszakai nyugalmát az Én pihenésem által, amelyet önként vállaltam. Álmuk ne a bűnre szolgáljon alkalmul, hanem csak arra, hogy mennyei Atyjuknak jobban szolgáljanak, erényes cselekedetekben gyakoroljak magukat az Ő nagyobb dicsőségére, s hogy több erejük legyen a mindennapi kenyér megszerzésére. Atyámnak tetszett kérésem.

Azt is látnom engedte azonban, hogy sokan rosszra használják fel az álmot, s utána meg jobban megbántják Őt. Az alvással tartják meg testük erejét, de ezt azután Atyám megsértésére és meggyalázására fordítják. Atyám mindenkinek megadja ugyan a szükséges kegyelmet, hogy a bűntől tartózkodjék, sokan viszont mégis csak szenvedélyeiket és rendetlen akaratukat követik. Nem becsülik mennyei Atyjuk kegyelmét, s így egyre méltatlanabbá válnak arra.

Hajnali dicséret

Midőn Mária és József kipihenték magukat, Mária hálaadásra szólította fel jegyesét. Együtt mondtak dicséretet és köszönetet az Atyától nyert jótéteményekért és fenntartásuk csodálatos módjáért. Ezt mindig közösen tették. Örültem, amikor lelkük erényességét és összhangját láttam. Mennyire megdicsőítették Atyámat! Felajánlottam Neki tetszésemet és arra kértem, fogadja el kárpótlásul azokért, akik nem tudnak örülni, ha olyan embereket látnak a világon, akik életszentségükkel és cselekedeteik tökéletességével dicsérik, tisztelik és megdicsőítik a mennyei Atyát. Atyám nagyon örült, hogy minden cselekedetemet és szándékomat felajánlottam Neki kárpótlásul hálátlan teremtményeiért. Ez teljes elégtételt szerzett Neki.

A kedves barlang

Rövid ideig tartózkodtunk a betlehemi barlangban. Azután közöltem szeretett Anyámmal, hogy indulnunk kell. Térjen vissza Názáretbe, hazájába, mert Atyám így akarja. Mária elmondta ezt jegyesének, Józsefnek, s így elkészültek az útra.

Nagyon örültem, hogy a betlehemi barlangban lehettem s Anyám is örült. Szívesen töltöttem volna itt egész életemet nyilvános fellépésem kezdetéig, mert sokat szenvedtem ebben az istállóban. Itt ragyogott fel előttem legcsodálatosabban a szeretett szegénység, itt szenvedtem szükséget mindenben, itt kellett nélkülöznöm a legszükségesebbet is. Ó, mennyire örvendezett egész lelkem! Itt gyakoroltam az összes erényeket, melyek egészen magukkal ragadtak Engem. Mily kedvesek voltak ezek Atyámnak! Főként pedig a szegénység, az alázatosság, a megvetettség, a megalázottság. Valóban megtálaltam itt mindazt, amit a világ megvet, de Én mindenekfölött szerettem is. Lemondtam azonban a betlehemi barlangban talált kielégülésről és felajánlottam Atyámnak rögtöni lemondásomat arról, amit annyira szerettem.

Felajánlottam Neki készséges akaratomat is, hogy mindazt szeretni fogom, amit a világ megvet, s a világ szelleme gyűlöl. És arra kértem Őt, adjon kegyesen minden testvéremnek, de különösen követőimnek szeretetet mindama erények iránt, amelyeket annyira becsültem, s gyakoroltam, hogy kedves legyek Atyám előtt. Adjon nekik kegyelmet, hogy gyakorolhassák ezeket és tökéletesen kövessenek Engem, főként a szegénységben, az engedelmességben, az alázatosságban, s a világi dolgok megvetésében. Éppen ezek az erények teszik az embert méltóvá arra, hogy testvéremmé legyen. Eme erények révén lesz az ember barátommá. A mennyországban lakhat. Azért jöttem le a földre, hogy megnyissam előtte a mennyországot és megtanítsam arra az útra, amelyen a legkönnyebben juthat oda. Atyámnak tetszett kérésem, Mindenkinek megadja azt a különös kegyelmet, hogy ezeket a szép erényeket gyakorolhassa, ha valaki kéri. A kegyelemmel együtt arra is ösztönzi az emberi szívet, hogy, ezeket az erényeket tettre váltsa, hiszen Én azért gyakoroltam azokat, hogy példát adjak nekik.

Sokan jól használjak fel az ilyen ösztönzéseket és kegyelmeket. Hiszen láthatod, hányan gyakorol¬jak ezeket az erényeket. Mennyien vannak azonban a világon, akik nem használják fel Isten kegyelmet s nem hallgatnak sugallataira. Ellenállnak ösztönzésének, melyet pedig erősen éreznek szívükben. Hiszen Atyám adja az erényre való buzdítást! Ilyen emberekkel van tele a világ. Futnak a világi dolgok után és el is nyerik majd jutalmukat, amelyet a világ ígér követőinek. Mennyire szomorkodtam, jegyesem, midőn láttam, hogy olyan sok, egyébként keresztény lélek, követi a világ tanításait és annyit tesz és szenved a világért, ahelyett, hogy Hozzám ragaszkodnék s Engem követne! Mennyit gondolkoztam ezen! Mennyire fájt Nekem ez! Szenvedésemet felajánlottam Atyámnak s arra kértem, fogadja el kegyesen kárpótlásul azért a dicsőségért és tiszteletért, melyet testvéreim megtagadnak Tőle. Nem engedelmeskednek törvényének, s nem akarnak Engem, példaképüket követni. A csalfa világ tanításait azonban meghallgatják.

Dicsérő énekek

Indulás előtt arra kértem szeretett Anyámat, énekeljen jegyesével meg egyszer dicsérő énekeket Atyámnak. József csodálatos módon kísérte éneket, de halkan és nagyon alázatos hangon énekelt. Dicsértek Atyámat és az angyalok is együtt zengtek Királynőjükkel. Anyám jól hallotta az angyalokat. Nagy örömmel töltött el, midőn ezeket a szép dalokat hallottam, melyeket Anyám költött. Szeretettől ittasan oly jól énekelte őket, hogy meghódította Szívemet és magara vonta Atyám tetszését. Felajánlottam örömömet Atyámnak. Tudtam, hogy olyan teremtménye dicséri Őt,akit annyira szeret és aki oly kedves Előtte. Atyám is, Én is kedvünket találtuk Máriában. Szeretett Anyám egyre inkább eltelt kegyelemmel és égi adományokkal.

Úton

A dicsérőének is véget ért. Mária és József újból megcsókolták a jászlat és a földet ott, ahol születésem után először feküdtem. Azután útnak indultak hazafelé, Názáretbe. Szegények voltunk, s ezért sokat szenvedtünk az úton, különösen a téli hidegtől. Mindhárman alázatosan, de derűs arccal tettük meg az utat, s így teljesítettük Atyám akaratát. Felajánlottam Neki szenvedésemet és alázatosságomat. Megelégedtem azzal, hogy legfeljebb egy teherhordó állaton utazom. Ezt felajánlottam Neki kárpótlásul azokért a testvéreimért, akik nagy kényelemben utaznak. Úgy tűnik szinte, mintha nem tehetnének egyetlen lépést sem dísz és pompa nélkül. Semmiben sincs hiányuk, s mégsem akarnak szenvedni Irántam való szeretetből.

Azok pedig, akik szenvednek ezen a téren, kényszerűségből teszik, szegénységük miatt, de nem irántam való szeretetből. Ó, be sok érdemtől esnek el az olyanok, akik teljes kényelemben utaznak búcsújáró helyekre, mintha a világ egyik sarkából a másikba utaznának. Utunkon egész sereg angyal követett bennünket. Olykor madárrajok is jöttek, hogy emberré lett Teremtőjüknek szép dalokat zengjenek. Ekkor sok testvéremre gondoltam, akik segítséget keresve bolyongnak a világban. Egyik városból a másikba vándorolnak, kenyeret koldulva. Mekkora részvéttel néztem szenvedéseiket! Valamennyit egyenként láttam és arra kértem Atyámat, jusson segítségükre s adja meg nekik legalább a szükségeset. Indítsa részvétre a tehetősebbek szívét, hogy gazdag alamizsnát adjanak nekik. 

Valójában nem akad senki, jegyesem, akiről ne gondoskodnék az isteni jóság, pedig sokan nem érdemük meg segítséget, annyira méltatlanok rá. Atyám mindenkiről gondoskodik. Megígérte nekem, hogy mindenkinek, a méltatlannak is ad annyit, amennyi élete fenntartásához szükséges. Mennyi hálával tartoznak neki gondoskodásáért az emberek! S mégsem adnak Hálát Atyámnak nagy jóságáért. Én pótoltam tehát mulasztásukat és köszönetet mondtam Atyámnak helyettük. Hiszen Én az emberi nem megváltásáért és mulasztásaik törlesztésére jöttem a világra. Én akartam Atyámnak azt a dicsőséget és szeretetet nyújtani, amelyet az emberek hálátlanságból és szeretetlenségből megtagadnak Tőle.

Éjszakai pihenő és felfrissülés

Sokat szenvedtünk az úton. Este megfelelő helyen szabad ég alatt pihentünk. gyakran József köpenye adott fedelet. Ez alatt tanyázott Anyám jegyesével. Letérdeltek és arcomat szemlélték. Megpillantották rajta a Benne rejlő istenség egy sugarát, melyet kinyilatkoztattam előttük, hogy olykor megvigasztaljam és megerősítsem őket szenvedéseikben. Isteni arcom puszta megpillantása is eltöltötte őket mindazzal a vigasztalással, amelyet csak kívánhattak. Csak Én maradtam szomorú, drága jegyesem, nagy szenvedésemben. Gyakran elhárítottam magamtól a vigasztalást. Közben azonban inkább isteni, mint emberi módon derűs és fölséges arcot mutattam, hogy a Két szomorú zarándokot, Máriát és Józsefet megvigasztaljam. Arra kértem Atyámat, adjon kegyesen minden Irántam való szeretetből szükséget szenvedő és szomorú léleknek vigaszt. Isteni kegyelmének egy sugarával világosítsa meg lelküket úgy, hogy felismerjék, Isten lakozik Szívükben.

Bárcsak felismernék Őt a szeretet által; bizalommal hinnének Benne, megízlelnék édességét, kegyelme és jelenléte megvigasztalná és megerősítené őket! Miután szeretett Anyám és József jelenlétem örömétől és arcom szemlélésében megerősödtek, némi kenyeret és vizet vettek magukhoz. Azután Atyámnak is Nekem is Hálát adtak és új énekekkel dicsérték az isteni jóságot. Angyalok kísérték éneküket, ők is dicsérték teremtőjüket. Mindezt felajánlottam Atyámnak. Ez nagyobb örömet szerzett Neki, mint teremtményeinek minden magasztalása.

Anyám ezután tisztaságos tejét adta Nekem, Én pedig nagy örömmel fogadtam ezt. Nagy szükségem volt már a táplálékra, mert emberi természetemnek táplálkoznia kellett, hogy fennmaradhasson. Mialatt a tejet ittam, arra gondoltam, milyen szegény, koldushoz méltó helyzetbe kerültem. Szemléltem isteni voltomat, aki annyira lealacsonyodott, megalázkodott s ilyen nyomorúságos állapotba jutott, aki arra szorult, hogy asszony táplálja és szoptassa.

Láttam nagy szeretetemet az ember iránt s hogy miatta kerültem ebbe a helyzetbe, de láttam az ember hálátlanságát is Irántam. Nem viszonozza az Én nagy szeretetemet. Ezért sóhajtoztam és sírtam. – Felajánlottam Atyámnak szeretetemet és szenvedéseimet kárpótlásul testvéreim szeretetlenségéért, hálátlanságáért, s arra kértem Őt, adjon nekik nagy kegyelmet, hogy legalább azt a végtelen szeretetet felismerjék, amelyet Én tanúsítok irántuk. Hadd tudják meg, hogy már zsenge koromban is ilyen nagy szeretettel akartam szenvedni értük. Atyám megígérte, hogy megteszi ezt. S valóban mindenkinek ad világosságot, hogy felismerjék irántuk való szeretetemet, s hogy mennyit szenvedtem értük. Hálára és szeretetem viszonzására indítja az embereket.

Azokban a szívekben azonban, amelyek megkeményedtek és telve vannak önzéssel, csekély hatást tesznek az isteni sugallatok. A kevélység füstje elhomályosítja az isteni világosságot és kioltja azt. S a világi dolgok szeretete nem engedi, hogy az ember az égi ajándékokkal törődjék. A szegénységben töltött éjszakai pihenő után szeretett Édesanyám és József már hajnalban dicsérték az Urat és ismét útnak indultak hazafelé. Éjszaka elvégeztem a szokásos felajánlásokat Atyámhoz és arra kértem Őt, világosítsa meg éjszakai szenvedéseim kedvéért azokat, akik a bűn által a tudatlanság sötétségében és a halál árnyékában ülnek. Oly sötét volt ez az éjszaka, nem csupán a fény, de a felfrissülés minden lehetősége is hiányzott. Imám nagyon kedves volt Atyám előtt. S valóban megvilágosít minden embert, hogy az isteni nap hatalmas sugaraival mindenkit, aki csak kívánja, az igaz Isten ismeretére és imádására segítsen. A természetben és a teremtésben megnyilvánuló nagy csodák révén az igaz Isten ismeretére juthat az ember. Senki sincs, aki fel ne ismerhetné a látható teremtett dolgokban az Ő végtelen hatalmának művét. Ezért senkit sem menthet Atyám előtt tudatlansága.

Újból úton

Reggel tehát nagy szenvedéssel kezdtem meg utazásomat és szenvedésemet felajánlottam Atyámnak. Arra kértem, adjon testvéreimnek annyi kegyelmet, hogy életük kezdetén az üdvösség útjára lepjenek és a helyes utat kövessek, amelyet Én, az Ő Mesterük és Vezérük mutattam nekik. Felismertem azonban, hogy sokan eltévednek és letérnek a helyes útról, mert hamarosan a romlás útjára lépnek, ezért arra kértem Atyámat, jöjjön segítségükre kegyelmével és különös támogatásával. Atyám nagy haraggal tekintett testvéreimre.  Mennyire kértem Atyámat, jegyesem, hogy engesztelődjék meg és hogy az isteni igazságosság Engem sújtson méltó büntetésével.

El akartam szenvedni minden büntetést, amelyet testvéreim érdemeltek meg. És valóban így is történt! Nagyon kértem Atyámat, hallgassa meg kérésemet, tűrje el testvéreim hibáit életük első korszakában és segítse őket különös kegyelmével, hogy az üdvösség jó útjára térjenek. Sokan meg is teszik ezt. Együttműködnek a kegyelemmel, leigázza őket az isteni világosság, a tökéletesség állapotába jutnak és az Én tanításaimat követik. Sokan viszont nem akarjak alávetni magukat és folytatják megkezdett rossz életüket. Az ilyenek számára nincs mentség. Atyám azonban mindenkit vár. Mindenkinek megadja a szükséges kegyelmet, hogy örök üdvösségének helyes útjára léphessen.

Mindezt megadta Nekem Atyám testvéreim javára, s Én nagyon megvigasztalódtam. Sok könnyet ontottam ugyan, hogy Atyámat kiengeszteljem és kérésem meghallgatására indítsam. Atyám nagy kedvét találta ebben. Világosan megmutatta Irántam való nagy szeretetét és meghallgatta kéréseimet. Ha pedig néha-néha ellenállt kéréseimnek, ezt csak azért tette, mert örült, ha látta, hogy teremtményeit, mint kezének műveit szeretem. Hiszen Atyám végtelenül szerette őket és így nagyon örült, hogy Én is annyira szeretem a teremtményeket, mint Ő, hogy feláldoztam Magam értük és kész vagyok irántuk való szeretetből mindent elszenvedni, hogy Atyámat kívánsága szerint megismerjék és szeressék. Midőn pedig Atyám látta, hogy a teremtmények letérnek az örök üdvösség útjáról örült, hogy síkra szálltam értük. Teljes méltatlanságuk folytán nem találhattak volna ugyanis kegyelmet színe előtt, ha nem gondoskodtam volna róluk, s nem érdemeltem volna ki számukra a kegyelmet imádságommal és szenvedésemmel. Én is nagyon örültem, midőn láttam, hogy ilyen kedves közvetítő vagyok Atyám és testvéreim között, hogy elnyerhetem Tőle mindazokat a kegyelmeket, s mindazt a jót, amelyet örök üdvösségük érdekében kívántam.

Megérkezés Názáretbe

Hazaérkeztünk, s odaértünk a kis názáreti házhoz. Az út nagyon kifárasztott és levert bennünket. Szeretett Anyám és József mégis örvendeztek, mert látták, hogy enyhülni fognak nagy fájdalmaim. Midőn Názáret városába léptem, nagy vigasztalást éreztem. Hiszen láttam, hogy hazámban vagyok, s visszatértem arra a helyre, ahol megtestesültem. Arra kértem Atyámat, tekintsen különös szeretettel erre a népre. S minthogy az Ő városukból való vagyok, legyenek hozzám hasonlóbbak, mint mások és kövessék példámat, amelyet ebben a városban oly sok éven át adni akarok. Másrészt azonban felismertem e nép vakságát és láttam, mily kevesen törődnek majd Velem, mily kevesen tisztelnek és becsülnek meg. Ez nagy fájdalmat okozott. Az volt a kívánságom, hogy mindenki Velem együtt dicsérje az Atyát, akit oly kevesen tisztelnek és szeretnek.

A szent család belép a názáreti házba

Midőn beléptünk szeretett Anyám házába újból felajánlottam Magam Atyámnak. Mária és József azonnal leborultak azon a helyen, ahol Megtestesülésem a Szentlélek erejéből végbement. Letérdeltek. Mária közben szűzi karján tartott Engem. így szóltam Atyámhoz: „Íme, forrón szeretett Atyám, a Te egyszülött Fiad, akit öröktől fogva nemzettel öledben. Azután úgy tetszett Neked, hogy Én testet öltsek e szűz méhéből, a Szentlélek erejéből. íme, ismét ezen a helyen imádlak Téged és hálát adok Neked összes testvéreim nevében azért az ajándékért, amelyet nekik juttattál, midőn Engem egészen odaadtál az Ő megváltásukért. Kérlek, fogadj el engem ismét. Neked ajándékozom Magam egészen és az Ő megváltásukra szentelem Magamat. Teljesen átadom Magam a Te isteni akaratodnak. Kijelentem, hogy azért jöttem a világra, hogy csakis a Te akaratodat cselekedjem. Parancsolj, Ő szeretett Atyám! A Te Fiad készségesen teljesíti akaratodat. Mert az lesz az Én eledelem, az Én nyugalmam, az Én vigasztalásom, hogy a Te akaratodat cselekedjem!

Erre a következő szavakat mondta Atyám, s Anyám is hallotta azokat: „Ez az Én szeretett Fiam, Benne telik kedvem.” Ez a szózat kimondhatatlan örömmel töltötte el szeretett Anyám szívet. Emberségem is megvigasztalódott kissé. Felajánlottam vigasztalásomat Atyámnak és arra kértem, vigasztalja meg kegyesen mindazokat a lelkeket, akik az Ő akaratát teljesítik. Adjon nekik annyi erőt, hogy mindig mindenben teljesíthessék akaratát, jó sorsban és balsorsban egyaránt. Atyám megígérte, hogy megteszi ezt, sőt többet is ígért, mégpedig csodálatos vigasztalást és hasoníthatatlan békét mindazoknak a lelkeknek, akik mindenben alávetik magukat akaratának és semmi egyebet nem kívánnak, mint hogy az isteni akarat teljesedjék bennük. Az ilyenek valóban élvezhetik Isten igaz gyermekeinek szabadságát. Sohasem távolodnak el mennyei Atyjuk akaratától.

Milyen kevesen akadnak azonban, akik igazán teljesíteni akarják Isten akaratát! Csaknem mindenki belevegyíti a maga akaratát is! Ezért nem elvezhetik azt a békét és vigasztalást, amelyről már előbb szóltam, sőt inkább állandó keserűséget ereznek, mert saját akaratuk mindig zavarja őket. Mindezt világosan láttam és nagy fájdalmat éreztem lelkemben, mert testvéreim súlyosan vétenek Atyám ellen, midőn nem vetik magukat alá akaratának. Közben pedig maguknak is ártanak ezzel. Nagy érdemtől fosztják meg magukat s ami még ennél is többet jelent, méltatlanná válnak arra a kegyelemre és szeretetre, amelyet azoknak a lelkeknek ad Atyám, akik készségesen követik akaratát. Forrón könyörögtem mindenkiért, de főként azokért a szerencsétlenekért, akik távol tartják magukat Isten akaratától. Felajánlottam Atyámnak készségemet és alázatosságomat. ilyen módon engesztelést nyújtottam Atyámnak testvéreimért.

A názáreti nyugalmas élet

Mialatt tehát a názáreti szegény házban voltam, minden időmet Atyámmal töltöttem. Elismételtem minden kérésemet, amelyeket már előbb közöltem veled. Örültem, jegyesem, hogy olyan nyugalom van a házban. Emberségemnek nagyon jól esett ez. Az is vigasztalást jelentett, hogy szeretett Anyám és jegyese, József is kényelmesebben és nyugodtabban élhetnek. Azért hazájuktól távol, a betlehemi istálló szegénységben sem nyugtalankodtak, sőt inkább örültek. Hiszen teljesen átengedték magukat Atyám akaratának. Betlehemben csak az fájt nekik, hogy Engem oly nagy szegénységben láttak, s nem tudtak segíteni rajtam, ezen búsultak. Midőn most visszatértek hajlékukba, azt remélték, hogy ezentúl kényelmesebb életet teremthetnek Nekem. Így is történt. Midőn tehát ilyen nyugalomban éltem, hálát adtam Atyámnak és arra kértem, hogy az Én megnyugvásom kedvéért adjon kegyesen igazi nyugalmat azoknak a lelkeknek, akik az Ő dicsőségéért fáradoznak és szenvednek, hogy teljesítsék akaratát.

Vigasztalja meg őket, hogy azután annál bátrabban teljesíthessek állapotbeli kötelezettségeiket. Felismertem ugyanis, hogy vigaszt kell nyújtani azoknak, akik Atyám iránt való szeretetből szenvedést, nélkülözést és más nehézségeket viselnek el. Állhatatosan kértem tehát, hogy tegye meg ezt. Atyám meg is tette és a jövőben is nagy szeretettel teljesíti, hiszen Én kértem erre. Minthogy pedig nagy kedvét lelte kéréseimben, állhatatosan és nagy szeretettel könyörögtem testvéreimért. Én is nagyon örültem, midőn láttam, mennyire hallgat Atyám kéréseimre. S az emberi nem iránt való nagy szeretete kedvéért kegyesen fogadta az emberiségért Hozzá szálló imámat.

Az ártatlan gyermekek legyilkolása

Atyám teljesítette kéréseimet és elfogadta felajánlásaimat. Teljes békében és szent nyugalomban éltem a názáreti házban. Szeretett Anyám és József szüntelenül dicsértek és magasztaltak Atyámat. Napjukat munkával töltöttek, hogy kenyeret keressenek nekünk. Én pedig szakadatlanul Atyámmal társalogtam és állandóan testvéreim üdvösségéről gondoskodtam. Atyám közölte Velem akaratát, hogy mondjak le csekély nyugalmamról és vállaljak újabb szenvedést az egyiptomi meneküléssel. Közölte Velem Heródes kegyetlenségét, aki halálomat akarta, s ezért borzalmas gyermekmészárlást rendezett. Atyám megengedte ezt, Heródes gonoszsága ugyanis nagy áldást hozott mindazokra, akik e kegyetlen halálnak estek áldozatul. Elvesztették ugyan földi életüket, amelyet még nem is ismertek, ezzel azonban megszerezték örök boldogságukat az Ő dicsőségében. A gonosz király elrendelte a mészárlást. Atyám azért engedte meg ezt, mert a körülmetélésnél ontott véremért és zsenge koromban elviselt szenvedéseimért ajándékul akarta adni Nekem ezeket az ártatlan lelkeket, hogy kövessenek, s Velem együtt örökre megdicsőüljenek. Nagyon örvendtem ennek az ajándéknak.

Az atya parancsa

Ezalatt megkaptam Atyám parancsát, hogy idegen országba meneküljek, s újabb szenvedéseket vállaljak. Nagy vigasztalást jelentett, hogy teljesíthettem Atyám akaratát, jóllehet nehéz dolgokról és nagy szenvedésekről volt szó. Felajánlottam készséges engedelmességemet Atyámnak kárpótlásul testvéreimért. Ezek csak akkor hajlandók engedelmeskedni, ha az kellemes és kényelmes számukra. Sok kemény és akaratos lélek akad viszont, akik a nekik nem tetsző dolgokban nem engedelmeskednek. Puhaságuk és rendetlen akaratuk küzd ellene, sőt annyira merészek, hogy nemet mondanak Atyámnak, ha nem is éppen szóval, de tetteikkel. Csak az örvendetes dolgokban akarnak engedelmes gyermekek lenni, a szenvedésben azonban nem csupán engedetlenek, hanem makacsok és önfejűek lesznek. Láttam, mennyire haragszik Atyám testvéreimre, amiért ellenállnak szent akaratának. Ezért igyekeztem a Magam akaratát és engedelmességét felajánlani, hogy kárpótoljam Őt makacsságukért. Felajánlásom kiengesztelte Atyámat. Méltó engesztelést kapott ezzel és nagy kedve telt Bennem. Megmutatta Nekem egész szeretetét és hajlandó volt kérésemet teljesíteni. Viszonoztam Atyám végtelen szeretetét, mert feláldoztam Magam neki és biztosítottam Őt, hogy mindenkor készségesen teljesítem akaratát. A tettekben nyilvánul meg az igaz szeretet, minthogy nagyon szerettem Őt, azt tettem, ami Neki tetszett és az Ő nagyobb dicsőségére szolgált.

Miután tudomásul vettem az isteni parancsot, arra kértem Atyámat, hogy készséges szenvedni akarásomért adjon nagy kegyelmet mindazoknak, akiknek az Ő isteni rendelkezéséből alá kell vetniük magukat feljebbvalóik parancsinak. S bármennyire sújtják is őket a kemény intézkedések, s a velük kapcsolatos szenvedések, vessek alá magukat a parancsnak Atyám iránti szeretetből, s hogy Engem utánozzanak.

Atyámnak tetszett kérésem. S valóban láthatod, milyen sokan engedelmeskedtek már eddig jóakarattal és derűs lélekkel az elöljárók rendelkezéseinek és parancsainak, bármennyire nehezükre esett is. És ma is sokan akadnak a világon, akik készségesen megteszik ezt. Mindez az Én kérésem gyümölcse és Atyám ígéretének megvalósulása. Atyám megígérte, hogy az ilyeneknek különös kegyelmet ad, hogy legyőzhessék önszeretetüket és természetük ellenállását. Mert a természet mindig uralkodásra és örömre vágyik, nem pedig engedelmességre és szenvedésre. Sokakban azonban nem érvényesül ez a hatás, mert nem akarnak szenvedni és engedelmeskedni. Nem azért állnak ennyire ellen, mert mintha Atyám nekik kevesebb kegyelmet adna, egyszerűen azért, mert elállják a szívük fele törtető égi kegyelem útját. Csak arra van gondjuk, hogy szenvedélyeik és tetszésük szerint éljenek. Kiszorítják lelkükből az Atyámtól nyert kegyelmet s így önakaratuk és rendetlen szenvedélyeik rabszolgáivá válnak. Észrevétlenül a kárhozat útjára lépnek; önmagukat csalják meg.

Jézus inti jegyesét

Vigyázz jegyesem, ne engedd, hogy önszereteted szenvedélyei legyőzzenek. Vesd magad alá mindenben Atyám és lelki vezetőd akaratának. Vállald szívesen a szenvedést. Engedelmeskedj mindig készségesen, s ne keresd a magad tetszését. Kívánd, hogy mindenkor teljesedjék benned Isten akarata. Ajánld fel magadat gyakran Atyámnak, hogy úgy tegyen veled, amint Neki tetszik. Igyekezz tökéletesen utánozni Engem, úgy amint azt eddig közöltem veled, hogy igazi jegyesem légy!
 

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Add meg elérhetőségedet, ezzel is segíted a szervezet munkáját, így tudunk értesíteni a projekt megvalósulásáról.

• Támogatás rendszeressége*
  • Havi támogatás
  • Egyszeri támogatás
• Támogatás összege*
  • 1000 Ft
  • 3000 Ft
  • 5000 Ft
  • Egyedi összeg
• Támogatás összege*
  • 1000 Ft
  • 3000 Ft
  • 5000 Ft
  • Egyedi összeg
• Egyedi összeg*
• Egyedi összeg*

• Név*
  Vezetéknév Keresztnév
• Email*
• Személyes üzenet
• *
  • Elfogadom a Támogatási, adatkezelési, és adattovábbítási feltételeket
• Az Ön által adományozott összeg
  0 Ft
• Phone
  Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Δ

Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005