A Húsvét története

A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett. A níceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje.

A húsvét angol neve: passover, átrepülést jelent. Gyakorta használják az Easter elnevezést, mely a német Oster szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, Ostara az alvilág úrnője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt. Lehet, hogy neve az East, a kelet szóból származik, s a napfelkeltére utal. A szó a magyarban nem található meg, de Csíkményságon a húsvéti körmenet neve: "kikerülés", más vidékeken a feltámadáshoz kapcsolódik. A magyar szó: "húsvét", az azt megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulását jelzi.

A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Húsvét napja az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik: március 22 és április 25-e közé. (Ezt mondja ki a niceai zsinat határozata is i. sz. 325-ben)

Mint már említettük, a húsvét kialakulásában fontos szerepet játszik a zsidó húsvét, a pészah. A zsidó vallás tanítása szerint e napon ünneplik a zsidók az egyiptomi rabságból való menekülésüket. Az Ótestamentum szerint a halál angyala lecsapott az egyiptomiakra, a zsidók kapuja azonban egy frissen leölt bárány vérével volt bekenve, így az ő házukat "elkerülte".Az egyiptomi kivonulás történetét a Hagada írja le.

A keresztény egyház szertartásaiban a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár elejei hónapokat. Az előkészületi idő a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos sivatagi böjtjének emlékére önmegtartóztatására tanít. Ezt kisebb-nagyobb ünnepek követik, majd a húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul. A ciklus a karácsonyi ünnepi szakasz párja, de jóval régebbi annál. Latin neve: Septuagesima – hetvened, mert hetven napig tart, húsvéti időnek is nevezik.

Húsvétkor ünnepli a kereszténység, hogy Jézus Krisztus értünk kínhalált halt, majd feltámadt! Ő a mi húsvéti bárányunk, az ártatlan áldozat, akinek vére ára volt a mi megváltásunk, véráldozata kimentett bennünket a pokol veszélyéből. A húsvét a legrégibb keresztény ünnep és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi év ünnepeinek sorában.

A húsvét ünnepét megelőző vasárnap, virágvasárnapon arról emlékezik meg az egyház, ahogy Krisztus a pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette szamárháton bevonult Jeruzsálembe.

A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztusnak az Olajfák-hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe. Nagycsütörtökön nincsen szentmise, sem átváltoztatás, a papok a már korábban konszekrált ostyákkal áldoztatnak ilyenkor. Sok helyen viszont megtartják az úgynevezett lábmosási liturgiát. Ilyenkor van a krizma (szent olaj) szentelése is: Budapesten a Szent István Bazilikában délelőtt 10 órakor kezdődik ez az ünnep Erdő Péter bíboros vezetésével.

Nagypéntek Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. Ilyenkor az egész Egyház keresztutat jár, majd este ünnepi szentmisén vesz részt.

Az éjjel és nagyszombat napja a virrasztásé: Jézus sírja vagy az Oltáriszentség mellett. Ugyan már nagyszombat este elkezdődnek, de mégis elsősorban a vasárnapi nagy ünnepi liturgia része, hogy égő gyertyás körmenetekkel emlékezünk meg arról, hogy Jézus – amint azt előre megmondta – harmadnap, azaz húsvétvasárnap hajnalán feltámadt halottaiból.