ISTENFÉLELEM

Az istenfélelem (latinul timor Dei természetes erény, az értelem meghajlása a természetes erkölcsi törvény alkotója előtt, aki minden jót megjutalmaz és minden rosszat megbüntet.

A vallástörténelem tanúsága szerint az istenfélelem mint az emberi cselekedet és magatartás befolyásolója minden népnél és kultúrában megtalálható volt. A teljes élet jutalmazása vagy büntetése a fölfoghatatlan, az „egészen más”, a „Szent” joga, akit az ember nem érthet meg, de föltétlenül tisztelnie és félnie kell.

Az istenfélelem a vallásosság társerénye. Ellentétes víciuma a vakmerőség.

A Szentlélek hét ajándékának egyike, természetfölötti erény, mely rendezetté teszi a lélekben a szeretetet. Önismeretre épül: aki ismeri önmagát, az okkal fél attól, hogy gyöngesége, hibája vagy bűne eltávolíthatja Istentől, akit szeret.

Fokozatait a forrása határozza meg: a szolgai félelem valójában nem istenfélelem, mert nem szeretetből, hanem önféltésből való: a lélek csak azért féli Istent, hogy elkerülje bűnei büntetését. A tökéletes istenfélelem forrása a gyermeki szeretet, mely fél megbántani a mennyei Atyát (istengyermekség), ill. a jegyesi szeretet, mely az Istennel egyesült lélek szeretete. 

Az istenfélelem gyümölcsei:
– megfontoltság és éberség a bűnre vezető alkalom elkerülésében;
– Isten iránti igazságosság (megadja Istennek azt az imádást és tiszteletet, mely megilleti Őt);
– szelídség (megóv az ítélkezéstől, Istenre bízza azt);
– erősség (aki Istent féli, az Istenért minden jóra és áldozatra képes; pl vértanúság).

A Szentírásban:
Az ÓSzövetség népe istenfélelem miatt nem vette ajkára Jahve nevét. Mózes eltakarta arcát az égő csipkebokor előtt, mert „félt Istenre tekinteni” (Kiv 3,5). A félelem a teremtettség velejárója (Sir 40,1-11), érinti a lét, az élet titkát is, azért a mindenekfölötti hatalommal, Istennel és az Ő angyalával való találkozáskor is elfogja az embert. Mózest maga Isten szólította fel, hogy vesse le saruját, mert „szent a hely”, ahol Istennel beszél (3,4). E fölszólítás, mely Isten nevének kinyilatkoztatását vezette be, egyúttal kinyilatkoztatása annak is, hogy Istenhez csak a megfelelő tisztelettel és istenfélelemmel szabad közeledni.

Az istenfélelem helye a puszta, mert a magány érezhetőbbé teszi Isten jelenlétét (Ter 28,17; MTörv 1,19; Jákob létrája).

Az istenfélelem nem átélés vagy érzelmek kérdése: tanulni kell, el kell sajátítani és akarni kell (MTörv 6,1.24; Zsolt 33,14-15). Hiánya gonoszságra, elvetemültségre mutat (vö. Zsolt 64). Az istentelen emberre jellemző, hogy „nincs Isten félelme az ő szemei előtt” (Zsolt 35,1), míg „a szentek gyülekezetében nagy és rettenetes Ő” (Zsolt 88,8).

Az istenfélelmet ugyanis követnie kell a bűntől való félelemnek (Ter 3,10; Kiv 20,20; Jo 2,11; Sir 33,1). Így az istenfélelem a hívő egész magatartását meghatározza (Zsolt 130,4; 145,19) mind erkölcsi, mind vallási vonatkozásban. 

A bölcsességi könyvekben központi szerepe van az istenfélelemnek, hiszen a „bölcsesség kezdete az Úr félelme” (Zsolt 111,9). Ezért imádkozza a 118. zsoltár: „Szegezd át félelmeddel az én testemet” (118,120).

Az istenfélelem minden más félelmet eloszlat: „Velem az Úr, azért nem félek, mit árthat nékem az ember?” (Zsolt 118,6); „az ellenség félelmétől mentsd meg lelkemet” (64,2; vö. Kiv 16,11; Zsolt 22,8; 112,1.8; Iz 8,13).

Az istenfélelem alapja az, hogy „az Úr ítéletei igazak, igazoltak” (Zsolt 18,10; 118,120), művei csodálatosak, de félelmetesek is (Zsolt 65,3). E félelmet, melyet Isten titokzatossága és végtelen hatalma ébreszt, maga Isten emeli föl az Ő igazságossága és irgalmassága iránti bizalomra, az igaz istenfélelemre. A biztatás: „ne félj!”, az Úr és az ő angyalainak szinte állandó kísérője mind az Ó-, mind ÚjSzövetségben (vö. Ter 15,1; Bír 6,23; Mt 14,27; 28,5; Lk 1,13.30; 5,10; Mk 16,6; ApCsel 27,24). – b)

Az ÚjSzövetségben: Isten Jézus Krisztusban megjelent emberszeretete (vö. Tit 3,4) az istenfélelmet is ennek a szeretetnek a távlatába helyezte, de nem iktatta ki. Jézus csodái a magasztalás és csodálat mellett istenfélelmet is kiváltottak (vö. Mt 9,8; Lk 5,26: a béna meggyógyítása; Mt 24,26: vízen jár; Lk 5,9: szerencsés halfogás; 7,16: a naimi ifjú föltámasztása stb.). A háborgó tenger lecsendesítésekor a tanítványokat „nagy félelem fogta el”, de nem a viharos tenger, hanem Jézus hatalma láttán (Mk 4,41).

Az istenfélelem és a hit között szoros a kapcsolat: a kishitűség növeli a szolgai félelmet, az erős hit táplálja az istenfélelmet (vö. Mt 14,29-32; Mt 10,28; Lk 12,4-5; Mk 4,40; Mt 24,6).

A hit bizonysága volt Noé istenfélelme, mellyel a bárkát elkezdte építeni (Zsid 11,7).
Simeon hitének és istenfélelmének jutalmaként láthatta meg az Üdvözítőt (Lk 2,25).
Az Apostolok Cselekedeteiben a kereszténnyé lett és zsidósághoz csatlakozott görögség állandó jelzője az „istenfélő” (vö. 8,2; 10,2.7.22; 13,16.20.43; 16,14; 17,17; 18,7). – A ker-eknek, jóllehet Isten rendíthetetlen országának birtokosai, mindenkor szent ~ben kell munkálkodniuk üdvösségükön (vö. Zsid 12,28; Fil 2,12). A 1Jn 4,18 kijelentése („a szeretetben nincs félelem”) a szolgai félelemre vonatkozik. Az istenfélelem tökéletes példáját maga az Úr Jézus adta, amikor halálfélelmét a mennyei Atya iránti fiúi szeretet istenfélelmével győzte le (vö. Mt 26,36-42).

Istenszeretet és istenfélelem kapcsolata.
A materialista véleményeket, melyek szerint a vallást a félelem, az Ismeretlentől való rettegés szülte volna, épp a keresztények Istene döntötte meg, aki a megtestesülésben egészen közel jött az emberhez, hogy úgy ismertesse meg önmagát, mint Szeretet. A biblikus és keresztény-misztikus hagyomány finom különbséget tesz az istenfélelem és az istenszeretet között, ugyanakkor vallja ezek elválaszthatatlan összetartozását is.

Keresztények tévedése olykor, hogy az istenfélelmet a tökéletes istenszeretet hiányának tekintik a tökéletes és tökéletlen bűnbánat közti különbség alapján. A tökéletlen bűnbánat oka azonban nem az istenfélelem, hanem a büntetéstől való félelem, ami szolgai félelem. A jegyesi és gyermeki szeretetből fakadt istenfélelem lényege, hogy egyedül az Isten megbántásától félve, szeretetből igyekszik elkerülni a bűnt; a bűnökért járó büntetést a mennyei Atya nevelő-fenyítő szeretetének jeleként fogadja (vö. Zsid 12,8).

Szent Ágoston gyakran idézett szavainak is ez a távlata: „a félelem ó szövetségét felülmúlta a szeretet új szövetsége”; itt a régi törvény és Jézus új parancsa áll szemben egymással. A keresztény hit része ugyanakkor az is, hogy Jézus föltámadásával végleges üdvösséget szerzett, ami az istenfélelmet e földi lét vonatkozásában nem teszi alaptalanná. A szentek nemegyszer nagyon elesettnek és sötétségben keresgélőnek érzik magukat Isten közelében.

A misztikus kegyelmekben Istenhez nagyon közel jutott Avilai Szent Teréz utolsó óráiban őszinte istenfélelemben imádkozta a bűnbánati zsoltárokat.

Az istenfélelem egyre inkább az élő hithez vezethet, mert megőrzi a hívőt a hamis, önmaga számára készített istenképtől. Tiszteli Istenének szabadságát és felfoghatatlanságát, amennyiben Istentől nem minden problémája megoldását és minden vágya teljesedését várja, hanem hisz a szeretetében annak ellenére is, hogy e Szeretet olykor számára érthetetlen módon cselekszik. A természetes istenfélelmet a fogyasztói társadalmak hamis magabiztossága csaknem teljesen kiszorította. Ezzel megszűnt az emberi közösségek természetes szabályozó motívuma.

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Add meg elérhetőségedet, ezzel is segíted a szervezet munkáját, így tudunk értesíteni a projekt megvalósulásáról.

• Támogatás rendszeressége*
  • Havi támogatás
  • Egyszeri támogatás
• Támogatás összege*
  • 1000 Ft
  • 3000 Ft
  • 5000 Ft
  • Egyedi összeg
• Támogatás összege*
  • 1000 Ft
  • 3000 Ft
  • 5000 Ft
  • Egyedi összeg
• Egyedi összeg*
• Egyedi összeg*

• Név*
  Vezetéknév Keresztnév
• Email*
• Személyes üzenet
• *
  • Elfogadom a Támogatási, adatkezelési, és adattovábbítási feltételeket
• Az Ön által adományozott összeg
  0 Ft
• Name
  Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Δ

Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005