A fogyás javítja az inkontinenciát

Közel 13 millió amerikai nő szenved vizeletinkontinenciában, melynek egyik legfontosabb rizikófaktora a túlsúly. Dr. Leslee Subak, a San Franciscóban található Kalifornia Egyetem szülészet-nőgyógyászati, reprodukciós, urológiai, járványtani és biostatisztikai részlegének docense és munkatársai 338, Rhode Island és Alabama államokban élő nőt vizsgáltak, akik már elmúltak 30 évesek és testtömegindexük (BMI) 25 és 50 közé esett. A 25 feletti BMI túlsúlyt, a 30 feletti elhízást jelez. A vizsgálatba bevont minden nő hét nap alatt legalább tíz inkontinenciás epizódot észlelt.
.
A vizsgált nők kétharmada került abba a csoportba, amelyben diétát, testmozgást és magatartásterápiát alkalmaztak, míg a kontrollcsoport csak egy rövid oktatásban részesült a fogyásról, a mozgásról és az egészséges étkezésről. Az első csoportban lévők testsúlyuk 8 százalékát adták le, átlagban 8,5 kilogrammot, míg a kontrollcsoport 1,6 százalékot, átlag 1,5 kilogrammot fogyott. Hat hónap elteltével az aktívan fogyókúrázóknál 47 százalékkal csökkent az inkontinenciás epizódok előfordulása, míg a kontrollcsoportban csak 28 százalékkal. Az aktívan fogyóknál csökkent az úgynevezett stressz-inkontinencia előfordulása, amely a vizelet nevetés, köhögés vagy tüsszentés közbeni elcseppenését jelenti, ám nem történt csökkenés az úgynevezett késztetéses inkontinencia terén, mely hirtelen vizelési ingerrel jár.

„A súlycsökkenés miatt csökkent a hólyagra nehezedő terhelés” – magyarázta Subak, hozzátéve, hogy inkontinencia esetén a fogyásnak kellene az elsőként választandó kezelésnek lennie. Dr. Janet Tomezsko, a chicagói Northwestern Emlékkórház nőgyógyászati urológia osztályának vezetője is támogatja a fogyást, továbbá kismedencei gyakorlatokat is javasol az inkontinencia ellen.