Register
A password will be e-mailed to you.

Mélyinterjú Joseph Sciambra-val (LifeSiteNews.com)

NAPA, California, 2013.október 2:  a 44 éves Joseph Sciambra elsőként beszél a homoszexuálisok iránti őszinte szeretetéről, ám arról is elsőként beszél, hogy nem létezik valós boldogság a „meleg” életformában.

A volt melegpornó színész úgy írta le személyes utazását a San Francisco-i Castro Negyed underground világának legsötétebb bugyraiban a 90-es évek elején, mint akit „Elnyelt a Sátán” /Swallowed by Satan, a könyv eredeti címe/ – ez a címe könyvének is, melyben beszámol élményeiről.

Joseph 30 évvel ezelőtt hagyta el a homoszexualitás világát, miután a katolikus hit drámaian megtérítette és újjáformálta a személyiségét, köszönhetően annak a szeretet és elfogadottságszomjnak, ami kezdetben még a pornográfia felé sodorta.

8 évesen került a kezébe az első pornómagazin, amit ártatlanul végiglapozgatott az egyik bátyjával. Ezt újabb és újabb pornómagazinok követték. Majd jött a maszturbálás, és a késztetés, hogy azt tegye másokkal, amiket az újságok lapjain látott.

Joseph mély és kielégülést okozó szexuális nirvána után sóvárgott. Meg is kapta ezt különleges szexuális kalandjaitól. De izgalmat csak az újabb és újabb partnerekkel folytatott újabb és újabb szexuális élmények nyújtottak, ezt ő „boldog helynek” hívta, amit reménytelenül keresett. A bordélyházak és a prostituáltak a mindennapjai részévé váltak. De lassacskán megunta a nőkről szóló pornót, és áttért a melegpornóra. Rájött, hogy homoszexuális férfiakkal kell lennie, ha ki akarja elégíteni állandóan növekvő szexuális vágyait.

Egy idősebb férfi vezette be a 19 éves Joseph-et a homoszexalitásba. Elkezdte látogatni a Castro Negyed fürdőit, és homoszexuális videókat kezdett nézni. Mialatt a szerelmet és az igazi párkapcsolatot kereste, elmerült a homoszexualitásban. De amit oly kétségbeesetten keresett, elkerülte.

Az a bizonyos “ glory-hole booths” (anonim orális szex) volt az izgalmak új lelőhelye. Egy ilyen helyen ismerte fel Joseph, hogy a szexualitáson keresztül átadta magát a Sátánnak, aki egy tátongó száj és egy hatalmas nyelv formájában jelent meg neki. Ekkortól kezdett hangokat hallani a fejében.

Mivel újabb stitumálásra volt szüksége, Joseph amatőr pornószínész és escortfiú lett. Majd hamarosan a szadomazo legsötétebb bugyraiban találta magát. Itt már szexuális kínzásban és fájdalmakban volt része, vagy ő volt okozójuk. Olyan borzalmas praktikákra utal a könyvében, amiket még körbeírni sem akart. Ezek a szeánszok általában egy pornófilm kockáin rögzültek. Joseph szexuális nirvána helyett erőszakot, megaláztatást és kínzást élt át.

Huszas évei végére már nem érzett mást, csak gyűlöletet: gyűlölt minden embert, gyűlölte az életét, gyűlölte a világot. Addigra már több, mint 1000 emberrel volt szexuális viszonya. Mindenben része volt, ami szexuálisan hátborzongató vagy förtelmes.

Az egyik ördögi orgia olyan erőszakosra sikerült, hogy Joseph kórházba került. Itt halálközeli élményben volt része, látta, ahogy a lelke aláhull egy nyitott, nyáladzó szájba, amiről tudta, hogy az maga a Pokol.

De hithű, katolikus édesanyja ott virrasztott az ágyánál, és megállás nélkül imádkozott érte. Rémület járta át Joseph szívét. Rettegett, hogy bekerülhet az örökké nyitott szájba amiatt az élet miatt, melynek undorító bűneit maga választotta. Esengett Istenhez segítségért és szabadításért. Hirtelen azt érezte, hogy lelke visszatér a testébe.

Innentől Joseph nekiállt felfedezni gyermekkora elfeledett katolikus hitét. Megtapasztalta Isten megbocsátását a gyónás szentségében, ahol megvallotta és letette szexuális bűneit. Egy katolikus pap által végzett ördögűzés során megszabadult a benne lévő démonoktól. Azonnal érezte, hogy erővel töltekezik be. Attól a naptól fogva gyakran látogatja a Szentmisét és járul Szentáldozáshoz, és támaszt és vigaszt talál Máriánál, Isten Anyjánál.

Joseph beismeri, hogy még mindig küzd a férfiakhoz való vonzódással, és vannak kísértései a maszturbációra, de azt mondja, teljesen egyértelmű számára, hogy a szeretetet, elfogadottságot, és a békét, amit olyan hévvel keresett minden szexuális kalandjában, most Jézus ajándékaként bőségesen ízleli a lelki életben.

Az azonos neműek iránt érzett szexuális vonzódását a keresztjeként fogja fel, aminek az elhordozását Isten kéri egyesektől, a világ megváltásáért. Most a kaliforniai Napában dolgozik egy kegytárgyboltban, és azt állítja, tiszta örömet él át a kereszthordozásban. Egyesíti szenvedését Krisztus keresztjével, és szilárdan hisz benne, hogy ezáltal segít meleg barátainak kiszabadulni abból az ördögi spirálból, amiből ő is éppen hogy csak kiszabadult.

Joseph azt mondja, hogy sok homoszexuális emberrel beszélt azóta, akik bevallották boldogtalanságukat, és egészen hasonló tapasztalataikat, mint amiket ő is megélt annak idején. Válaszul az irántuk érzett szeretetéről beszél, aztán elmeséli, hogyan találkozott Istennel, és hogyan fogadta el az Ő Szeretetét, ami megmentette attól, hogy „elnyelje a Sátán”. Beszél nekik arról, hogy a homoszexuális eksztázis csak pillanatnyi illúzió, Isten Szeretete azonban tartós, megelégítő és valóságos. 

———————————————————————————————————–

LifeSiteNews.com interjú Joseph Sciambra-val
.
Joseph megosztotta a LifeSiteNews.com (LSN) online magazinnal a tapasztalatait a meleg életstílussal kapcsolatban, jelenleg is ez a legforróbb topik a homoszexualitás témakörében.
,
LSN: “Swallowed by Satan” /magyarul „Elnyelt a Sátán”/ című könyvedben azt írod, a Playboy volt számodra a pokol kapuja, és hogy téged a pornográfia vezetett el a homoszexualitásig. Szerinted mi a logika abban, hogy ilyen irányba haladtak a dolgok?
.
Joseph Sciambra: A gyerekek, különösen a fiúk, természetszerűen kiváncsiak az ellenkező nemre, és a nemiségre, úgy általánosságban is. Mielőtt csak egyetlen pornómagazin a kezembe került volna, már élt bennem egy kép a nők szexualitásáról, köszönhetően az akkori tévéműsoroknak, például a „Charlie angyalainak”, vagy ehhez hasonlóknak. Amikor lehetőségem nyílt meztelen nőket nézni a Playboy-ban, vagy a Penthouse Magazinban, persze hogy megnéztem őket. A barátaim többségének az apja gyűjtötte a Playboy-t, ahogy az egyik bátyám is, olyan volt ez, mint egyfajta férfias ritus, mintha a pornónézés csinált volna férfit belőlünk.

Aztán az első pornónézés után már horogra is akadsz. Kezdetben egyre több pornográf képre vágysz, többféle női testtel, mindenféle eszközzel, aztán már nem izgatnak a soft-core dolgok. Ez a rászokás első állomása, mint ahogy alkoholistává, vagy drogossá válsz. Ha gyerekkorban találkozol a pornográfiával, az egész rászokás bestruktúrálódik a személyiségbe, és állandó szükségletté válik a vizuális izgalom élménye. Később, felnőttkorban, a gondolat, hogy egész életedben egyetlen nővel legyél együtt, a pornófüggőnek komoly szorongást okoz.

LSN: A te homoszexualitással kapcsolatos tapasztalataid elég rémisztőek, főleg ahogy összekötöd a szexuális aktust a téged érő vagy általad művelt erőszakkal. Amiről te beszámolsz, az látszólag beszélő viszonyban sincs a politikailag támogatott „meleg házassággal”. A te melegek körében szerzett 10 éves tapasztalataid alapján, melyeket a 90-es években szereztél, mit gondolsz, mi van ténylegesen amögött, hogy ennyire nyomják a „melegházasságot”?

Sciambra: Én úgy hiszem, a melegházasság a demokraták politikai csele a meleg közösségek felé, de van, ami a liberális elit meleglobbijához köthető. Ha visszanézünk a korai 90-es évekre, amikor én még kifelé büszke homoszexuális voltam, ugyanezt láttam megtörténni a DADT-tal [Don’t Ask, Don’t Tell policy] a hadseregben. Politikai csatakiáltás lett belőle, ami mögé a meleg közösség elbújhatott; jóllehet a dolog valójában csak elvétve érintett pár homoszexuális férfit és nőt.

Mára a melegházasság koncepció sikeresen összeolvadt a homoszexualitás egyenlőségével. Ez olyan dinamikát eredményez, hogy minden meleg kötelezve érzi magát arra, hogy melegházasságot kössön, – még akkor is, ha tulajdonképpen nem érdekli őket a házasság intézménye, – mivel ez része a homoszexualitás liberalizációjának. 

Márpedig a homoszexualitás törvényes elfogadása kétségtelenül megérinti a melegek lelkét, mivel minden homoszexuális a szexualitása miatt végül telítve lesz [nem békességgel, hanem] rengeteg szenvedéssel, üldözöttséggel, küzdelemmel. Aki belemegy ebbe az életmódba, a békességre és a teljességérzetre tesz kísérletet. De végül csalódik. És az oly nagyon vágyott béke soha nem jön el.

LSN: Ha a homoszexuális kapcsolatokat taglaló könyvedet vesszük alapul, úgy tűnik a fősodrású média úgy akarja bemutatni Amerikát, mintha ott a meleg életstílus egy megtisztított változata létezne, lásd például a „Túl a barátságon” /Brokeback Mountain/ című filmet, ami egyenesen megdicsőíti a két cowboy között kialakuló viszonyt. Mit tudsz mondani a valóságos homoszexuális életről, hogy felébreszd az embereket? Mivel tudnád kinyitni a szemüket?

Sciambra: Miután a mainstream média együttműködik a homoszexuális elittel, nagyon elferdített és meghamisított képet festenek az amerikai népnek a melegek életérzéséről. Az én gyerekkoromban ez az egész még másként volt tálalva. A Village People és a San Francisco-i Castro idejében egyetlen hatalmas bulinak tűnt az egész. Abban az időben, amikor én bekerültem a melegközösségbe, az AIDS hajnala hangulatváltást hozott. Nem egy gyönyörű fiatal férfit láttunk szerte Amerikában, akik az elfogadás kikötőjeként tekintettek San Francisco-ra, majd később felemésztette őket a kór. Ez összetörte a szíveket. De a 90-es években a dolgok már a business-ről szóltak, ahogy ez szokványos: a melegpornó piszok jó üzletté vált, a fiúk új generációjának csalétkül kínálták a kockázatmentes élvezetet, mely végül sírba vitte őket.

A könyvemmel nemcsak egyszerűen az volt a szándékom, hogy undort keltsek az emberekben, vagy hogy felnyissam a szemüket, de az is, hogy rámutassak a meleg életmód egy igen fontos oldalára, amiről azonban ritkán esik szó. Az utolsó komoly felfedező munka a témában William Friedkin filmje, a “Cruising” /Portyán, 1980/. A film a valóságot mutatja be. Merthogy, az a helyzet, hogy a melegek lehorgonyzása a monogámiánál nem tart tovább egy napnál, a döntő többség a perverzióknak és a promiszkuitásnak él. Mert minden egyes fiatal fiút, akik épphogy belekóstolnak ebbe az életbe, azonnal újoncokra leső idősebb férfiak hada rohamozza meg. Keserűségbe és csalódásba vezet ez az út. Akad, aki túléli és kiszáll, de sokan nem. De mind sérültté és bizalmatlanná válnak.

Persze nagy a lelkesedés, mivel a média egy „megtisztított” homoszexualitást tár elénk, de én épp ez ellen akarok küzdeni a könyvemmel, mivelhogy nem igaz. A valóság ronda és mocskos, igen, a meleg életmód mocskos, végletesen szomorú és tragikus, és úgy tűnik, ez a végállomást jelenti mindenkinek, aki belekeveredik. El szeretném érni a modern szülőket, akik hajlandóak engedélyezni a fiaiknak ezt a horrort – megmagyarázom, megmutatom, mi vár rájuk, és szeretnék némi méltóságot visszaadni azoknak, akik már belezuhantak ebbe az életbe, mert nem a saját hibájukból történt.

LSN: A jó keresztényeket, akik mindig a homoszexualitás ellen voltak, bigottsággal és homofóbiával vádolják. Az ilyen keresztények azt válaszolják, hogy ők nem a magukat melegeknek tartó személyek ellen vannak, hanem azok ellen a cselekedetek ellen, melyek bárkire nézve károsak. Sok keresztényt a felebaráti szeretet késztet, hogy így beszéljen. (Persze sajnos van, akit nem.) Mivel te olyan valaki vagy, aki jól ismeri a melegek életét, mit tudsz tanácsolni a keresztényeknek, mivel segíthetnek legjobban homoszexuális ismerőseiknek? Hogyan adják át az üzenetet a keresztények, hogy az valóban hatékony legyen, és ne süssék rájuk a bigott jelzőt?

Sciambra: Annyi boldogtalan és kereső homoszexuális férfit és nőt láttam, akik egy-egy túl lelkes keresztény miatt fordultak el a kereszténységtől, mert azok a véleményüket mutatták ki, és nem a szeretetüket. Én azt tapasztaltam,hogy ha egy homoszexuális személy azon gondolkozik, hogyan hagyja abba ezt az életformát, általában egy érdek nélküli, önzetlen barátot keres, olyan valakit, aki nem akar tőle semmit. Arra vágyik, hogy meghallgassák, nem szeretne a nyakába kapni egy halom dogmát vagy katekizmust, csak hogy éreztessék vele, hogy ő számít, hogy törődnek vele. Amint a bizalom kiépült, már lehet gondolkodni, hogy mikor és hogyan hozakodjunk elő Jézus Krisztus Igazságával, Akinek az a terve, hogy egytől egyik mindnyájunkat megszabadítson a bűnből. Újra csak ismétlem, ők mélyen sebzett és szenvedő emberek, együttérzésre, szimpátiára, imára éheznek.

LSN: Te a Sátánnal találkoztál, miközben zuhantál lefele a szexualitás spiráljában. Szerinted köze van a homoszexuális mozgalomnak az ördögök megnyilvánulásaihoz? 

Sciambra: Hiszem, hogy van kapcsolat a homoszexuális mozgalom és a démoni erők között, mert a meleg életforma lényegét tekintve a hazugság és a csalódás eszköze. Akik mellette vannak, sokat ígérnek, de sosem adnak szabadulást.

A legfőbb toborzó eszköz a pornográfia. Ami totálisan hamis képet ad a meleg kapcsolatról és a meleg szexről. A pornóban minden szép, boldog és egészséges. Témái többnyire a szélsőséges férfiasságot hangsúlyozzák, szexualizálják az apa-fiú kapcsolatot, mintha ez tenné sebezhetetlenné, miközben minden meleg férfi félresiklott férfiasságának középpontjában egy mélyen sebzett apa-fiú kapcsolat áll. A pornó áldozatai gyógyulásra vágynak. Aztán amit kapnak, az csak egy gyors menet. Végül ronccsabb leszel, mint azelőtt voltál.

Sokszor sírtam fiatalok temetésén, akikkel a betegség vagy önkezük végzett. Pazarlás volt. Az ördög volt.

LSN: Van egy olyan mozgalom, ami azokat támadja, akik terápiával próbálják kezelni az azonos neműek iránt érzett szexuális vonzódást. Szerinted miért ütközik ekkora ellenállásba egy ilyenfajta terápia?

Sciambra: Ellentét feszül a melegeket-helyreállító terápia és az „így-születtek-ügyvédek” között, mert nagy mélységekben folyik a munka. Egy nagyon jó terápia ki tudja ásni a homoszexualitás gyökerét. Az esetek többségében nagyon korai gyermekkori traumák állnak a háttérben. Ha a terapeuta képes mélyre ásni, és felszínre hozni ezeket a traumákat, azoknak már nem lesz többé hatalmuk a személy fölött. Innentől a kapcsolatok elkezdhetnek gyógyulni, és új, egészséges kapcsolatok kezdődhetnek.

LSN: A pornó csúszós lejtőre állított téged. Mivel segíthetünk azoknak, akik pornófüggőséggel küzdenek?

Sciambra: A tanácsom annak, aki küzd a pornófüggőséggel, hogy a gyógyulás lehetséges, de időbe telik, ezért kitartás és türelem kell hozzá, és erős szív. Még fontosabb, hogy a szabadulás csakis Isten Kegyelméből lehetséges, maximálisan együtt kell működnünk az Ő irántunk való Szeretetével.

Az illetőnek sok időt kell imában töltenie, részben a kitett Oltáriszentség előtt (napi szentmise és heti szentgyónás), hogy megértse, miért is érzi ezt a vágyat a pornónézésre. Milyen ürességet akar ezzel betölteni? Rendkívül fontos egy jó gyóntató és/vagy lelki vezető. Nem javaslom, hogy gyóntatótól gyóntatóhoz mászkáljon, mert nem tudják segíteni a feljődésben, a harcban, nem fogják érteni az ő útját, és csak egy szokványos gyónónak fogják tekinteni. Ha rátalálsz egy jó lelkivezetőre, állapodj meg nála. Kezdd azzal, hogy keresetlenül őszinte leszel önmagadhoz, másokhoz, és Istenhez.

LSN: Talán valakit elrémíthet, ha elolvassa a könyvedben, mi mindenen mentél keresztül, amíg a meleg közösség tagja voltál. Mit mondanál annak, aki felfedezte magában, és küzd vele, hogy vonzódik a saját neméhez?

Sciambra: Annak, aki küzd az azonos-neműekhez való vonzódással, azt javaslom, legyen bátorsága több időt szentelni az imának, menjen bele egy mélyebb kapcsolatba Istennel. Sok időt kell fordítania imádságra, naponta misére járni, és hetente gyónni. Szüksége van egy jó gyóntatóra vagy lelkivezetőre is.

Ahelyett, hogy kiélné vágyait, melyek belehúzzák a szexuális életbe egy másik emberrel, vagy a pornónézésbe, inkább gondolkodjon el az érzésein és az emlékein, hogy vajon miért vannak benne ilyen homoszexuális indíttatások. Ez egy nagyon fájdalmas és nehéz folyamat, de muszáj végigcsinálni. Így felgöngyölgethetjük a hamis büszkeség és szégyentelenség kialakulásának útját. mert kivétel nélkül minden általam ismert homoszexuális férfi és nő, habár egy ideig nagyon vonakodtak, de végül megtalálták homoszexualitásuk okát saját gyermekkoruk tapasztalataiban.

LSN: Gyakran, amikor valakinek valamelyik családtagjáról vagy ismerőséről kiderül, hogy meleg, teljesen felkészületlenül éri őket a dolog, és hallgatásba burkolóznak. Megnémulnak. Azoknak mit mondanál, akiknek valamelyik szerette vagy családtagja kóstolgatja a meleg életstílust?

Sciambra: Ha valaki olyan emberhez kötődik, akinek homoszexuális tapasztalatai vannak, először is emlékeztesse magát arra, hogy Isten Szeretet. Ő nem sokk, nem horror, nem harag. Úgyhogy egy hasonló ismerősünkhöz sem szabad aggodalommal vagy kérdésekkel közelíteni, hanem a Szeretet megerősítésével.

Biztos lehetsz afelől, hogy minden olyan ember, aki a meleg életformába kezdi beásni magát, meg van sebződve. Épp ezért ők többnyire óvatos, elutasított, túlérzékeny emberek.

Ezt mindig vedd figyelembe.

Ha erre gondolsz, akkor kedves, türelmes és megértő leszel vele. Ez nem jelent kapitulálást, épp ellenkezőleg, a te belső erődnek kell növekednie Krisztus Igazságában, egyúttal hagynunk kell, hogy a Szentlélek vezessen és dolgozzon általunk. Őrizkednünk kell attól, hogy az érzelmeink befolyása alá kerüljünk, mert az Igazság csak akkor adható át, ha kedvességbe és megértésbe csomagoljuk.

A cikk eredetijét elolvashatod itt.

Joseph Sciambra website-ját megtekintheted itt.

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.