Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

Egyik utamon, egy nagyon tehetős ember kertjében jártam, ahol szép sétányok, értékes növények, fák voltak, és egy szép kis kiülő kemence, grillező. Őszintén megcsodáltam mindent és megkérdeztem, hogy milyen gyakran sikerül élvezni is e csodálatos kertje pompáját. Kiderült, hogy nagyon ritkán, a tavaly egyszer gyújtott be a kemencébe. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, még ha nem is lebontani a kerítést, de legalább egy nagy kaput vágni rá, a városka fiataljai, családjai számára. Miért ne gyönyörködhetne egy-egy fiatal kisgyerekes család, az elzárt kert szépségeiben? A vasárnapi szentmiséről hazafele menet, miért ne süthetnék meg ebédjüket annak a helységnek a fiatal családjai ebben a kertben, és a tulajdonos, kinek gyermekei messzire szakadtak, miért ne gyönyörködhetne szülővárosa fiatal családjai gyermekeiben, mint saját ritkán látott unokáiban? Ki lehetne írni, hogy ez a kert minden vasárnap délután nyitva áll a családok számára. Mindenki megértené, hogy „foglalt”, ha néha a tulajdonos, a messziről hazajött gyermekeivel szeretné a kertet használni.

E gondolattal játszódjunk csak tovább! Hány hétvégi ház áll hónapról- hónapra üresen, hány nagyszerű házimozi rendszer porosodik itt-ott egy-egy hatalmas nappaliban, vagy kihasználatlan szép medence várja hiába a látogatókat? Folytassam a felsorolást? Egy csodálatos díszkútat láttam egy elzárt udvaron, gyönyörködve szemléltem és megkérdeztem, hogy ez a szépség miért nem a városka parkjában áll? A tulajdonos rám nézett, és éreztem a tekintetéből, hogy érti amit kérdeztem, sőt büszke lenne, ha ott állhatna a szép kútja a szülővárosának a főterén. És akkor – kérdeztem – miért nem ott áll a kút? „Hm… eszembe sem jutott”, mondta szelíden.

Régebb a tehetős emberek, a közösség templomának oltárait, szép üvegablakait csináltatták meg, vagy egy-egy szobor, orgona árának az átvállalásával örökítették meg családjuk nevét. Gondoljunk egy Széchényi Könyvtárra, meg arra a sok közösségnek ajándékozott képtárra, múzeumra. Talán ma tehetősebb emberek vannak mint régebben, hisz egy-egy régi udvarház, mondhatni „vizet sem vihet” a mai minden luxussal felszerelt otthonoknak.

Nagy-nagy szeretettel, alázattal biztatlak téged, kit a gondviselő Isten talán több szellemi, anyagi, lelki értékkel ajándékozott meg, hogy merd szeretettel, jósággal megosztani a rád bizott javakat. Hiszem, hogy így nemcsak gazdagságodat fogják megcsodálni, hanem nemes jóságodat, nagylelkűségedet is. Példádat követni fogják, és így a világ nemcsak szebb, testvéribb lesz, hanem fenntarthatóbb is. Hiszen ha mindenki mindenből szeretne önző módon magának is szerezni, mivel az anyagi javak végesek, akkor kénytelenek leszünk egymás torkának esni. De ha testvéri szeretettel, legalább azt, amire nincsen feltétlenül szükségünk, meg merjük osztani, akkor hiszem, hogy egy új kor küszöbén állunk.

Mindazt amit itt mondok, bizalommal merem a figyelmedbe ajánlani, mint életem legértékesebb tapasztalatát. 1993-ban az omladozó dévai kolostorba szegény gyerekeket fogadtam be, otthont adtunk nekik, és a mai napig egy asztalhoz ülünk velük. Mindenünk közös. Ebből az összefogásból csodálatos élet bontakozott ki, hisz nagyon sokan őszinte szeretettel, kisebb, nagyobb értékeket, vagyonokat adományoztak a gyerekeknek, és így most 64 helységben 2200 gyereket gondozunk Erdély földjén. Meg vagyok győződve, hogy enélkul a befogadó, megosztó szeretet nélkül, nem csak a dévai romos kolostor, hanem a dél-erdélyi magyar oktatás is a múlté lenne.

Mi ferencesek, Csíksomlyón a nemrég visszakapott kertünket nem elzárni akarjuk a külvilágtól, hanem szeretnénk benne összefogással egy szép Mária kertet létrehozni, 15 különálló udvarral, elmélkedésre, befelé fordulásra alkalmas, mindenki számára nyitott teret, ahol az emberek nemcsak egymáshoz, hanem teremtő Istenükhöz is közelebb kerülhetnek. Hiszem, hogy így, népünkkel megosztva, sokkal szebb, értékesebb lesz a csíksomlyói Szűzanya otthona. Járható ez az út.

A drága jó Ervin atya, Szárhegyen visszakapott egy nagy darab földet a tatárdomb mellett, és olyan csodálatos, hogy ez a kilencven év feletti atya még meg sem kapta a kolostor birtokát, már a közösség számára szeretne rajta kialakítani egy Kájoni János tiszteletére szentelt kulturális központot, hol a gyergyói-medencébe érkező látogató, nemcsak a medence múltjával, szép földrajzi adottságaival ismerkedhet meg, hanem felüdítheti fáradt testét, lelkét is.

Óriási leckét kap most a világ az arab országoktól! Hány mesés keleti vagyon hull darabjaira, pusztul el, csak azért mert gazdája elzárta, nem merte megosztani testvéreivel. Felgyújtották Kadafi egyik mesés palotáját, az interneten néztem az égő csodát, sajnáltam, de megértettem, hogy nem a malter és az acél tartja össze a palotákat, hanem a szeretet és a jóság. Enélkül minden, de minden összedöl.

Szolgáló szeretet… Isten a maga végtelen örömét szeretné megosztani velünk. Olyan rövid az élet! Csak az lehet örökre a miénk, amit szeretettel megosztunk népünkkel, testvéreinkkel. Döntsünk a szeretet, a szolidaritás mellett, és nyissuk meg szívüket egymás felé bizalommal!

Csaba testvér

 
Gondold el, hogy minden újságért fizetni kell, mi is várjuk a te önkéntes adományodat, ha meg tudod engedni magadnak :-)
> a metropolita.hu NEM ENGEDÉLYEZ reklámokat
> vannak terveink új oldalak létrehozására: kifejezetten a papi hivatásról, illetve imakampány oldal, ahova beírhatjátok sürgős szándékokat és válaszhattok imaszándékot (hasonlóan az adományoldalakhoz..)
> EGYETLEN anyagi forrásunk a ti adományotok
Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük adományozási szándékát

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Összes adomány: 1500Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.