Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

(Mk 1,1-8) A pusztában készítsetek utat az Úrnak

A sivatagban készítsetek utat: Mi jellemző a sivatagra? Nincs benne élet, nincsenek árnyékot adó fák, nincs benne út, az élők nagy ívben elkerülik.

Mitől lesz sivataggá a sivatag? Mert nem esik az eső, mert hiányzik a víz. Ha a sivatagot édenkertté varázsolnánk, de víz továbbra sem volna benne, az nagyon hamar újra sivataggá lenne.

Egy kicsit ilyen, nagyon sok gazdag családi otthona. Mindenük megvan: hatalmas szobák, méregdrága lakberendezés, szebbnél szebb festmények, pompásan illatozó virágok, süppedő szőnyegek, divatos ruhák a szekrényekben, de valami mégis hiányzik. Lakóiban nincs lélek, nincs szeretet, nincs bennük Isten szerinti élet.

Nemcsak fizikai testünknek van szüksége vízre, hanem a lelki életünknek is. Ezt a lelki vizet nevezzük Szentléleknek, Szeretetnek. Az emberi léleknek Istenre van szüksége. Ha ez a Szeretet hiányzik az életünkből, akkor számunkra ez a világ – de még az otthonunk is – sivatag, még ha ideiglenesen sikerül is édenkertté varázsolni. Hiába vannak technikailag jól felszerelt magánkórházak, ahol minden a gyógyulást szolgálja, ha a benne fekvő betegek tekintete tele van reménytelenséggel, a haláltól való félelemmel, a szívük pedig bezárva, telve hitetlenséggel és egy megmagyarázhatatlan szomjúsággal. Talán nem is tudják, de Istenre, a Szeretetre szomjaznak.

Bár kívülről minden szép, de a lelkek sivatagban élnek szeretet híján. A Szeretetet, az Istent semmilyen technika, semmilyen emberi alkotás nem pótolhatja. Az egész világ, a gyönyörű épületeivel, szebbnél szebb, száguldó autóival, a munkájuk után rohanó emberekkel, a csodaszép parkjaival végtelen puszta. Lelkileg puszta, valahogy nincs jelen az Isten mélységes kútja a Lélek vizével, azzal a Szeretettel, amely egyedül tudja oltani e szomjat.

Két idős hölgy szállt fel a vonatra egymást támogatva. Fiatalok ültek, nevetgéltek, de egyiknek sem jutott eszébe, hogy át kéne adni a helyet. Ez a puszta, a lelkek pusztája. Hát ennyire nincs szeretet? Az idős hölgyek beszélgetni kezdtek egymással, és akkor láttam, hogy az ő életük is mennyire puszta. Gúnyos, elítélő megjegyzéseket tettek azokra a fiatalokra, akik ültek. Épp olyan puszta volt az ő életük is, mint a fiataloké.
Ha figyeled az életet, észreveheted, hogy milyen nagy ütemben zajlik körülöttünk az elsivatagosodás: mennyire uralkodik az önzés, mennyire nem fáj egyik embernek a másik baja, milyen hamar ítéletet mondunk a másik ember felett.

Micsoda pusztává tud lenni a házasság: már nincs egy kedves szó sem, csak durva, goromba megjegyzések, bántó célzások korábban elkövetett bűnökre. Amikor elindul a fiatal pár az oltártól, úgy gondolja, hogy csupa szeretet lesz minden. Egyszer csak elfogy a szeretet, és minden kiszárad, pusztává lesz. Sok helyen ilyen pusztában nőnek fel a gyermekek. Csoda-e, ha ők is szeretetlenek, durvák, közönyösek lesznek, ha lélek-szomjúságukban mindenbe belekóstolnak, amit „jó” barátok nyújtanak nekik. Gondolj bele, a ti otthonotok éden, vagy puszta?

Ha a lelked mélységeibe nézel, fölismerheted gondolataid pusztáját, amikor mindig csak magadra gondolsz, a saját sebeidre, bajaidra, a saját egészségedre, a saját fáradságodra, a saját hasznodra, a saját igazadra, vagy károdra. Hadd kérdezzem: mi van belül? Szeretsz egyáltalán valakit? Vagy csak magadat? Szereted Jézust? A hitbeli életed nem mérhetetlen puszta-e?

Olvasod az imakönyvedet, mert megszoktad, imádkozol, templomba mész, mert így szokás, mert félsz a szüleid számonkérésétől, a szomszéd vagy akárki megjegyzésétől. Mindent kötelességből, megszokásból csinálsz. De régen nincs már benne öröm, szeretet, boldogság, hogy Isten gyereke lehetek, hogy üdvösségem, örök életem van. Lehet, hogy imádságaidból, vallásgyakorlataidból már rég kiesett az Isten iránti szeretet. Kiesett belőle a Lélek, a tartalom. Így aztán az imádságod, az egész vallásgyakorlatod is pusztává lett. Ha ez így van, akkor itt az ideje, ebben az ádventben, hogy meghalld Isten figyelmeztető szavát: Készítsétek az Úr útját!

Mit jelent röviden, hogy készítsétek az Úr útját, hogy minden völgy fölemelkedjen, minden hegy alászálljon? Szánj egy kis időt arra, hogy nézz a saját lelkedbe és ismerd fel, hogy mi ott a völgy, vagyis mi hiányzik az életedből, aminek ott kéne, hogy legyen, és mi ott a hegy, mi az, amiből több van, és nem kéne, hogy több legyen: például az ítélkezés, a zsörtölődés, a szidás.

(Mk 1,1-8) Egyengessétek ösvényét

Készítsétek el az Úr útját: Csak csodálhatjuk azokat a földgyalukat, amelyek a hegyeket is képesek legyalulni. Ha a természet tudna, ordítana e hatalmas átalakulás miatt.

Ismered a családi bajok gyaluját? Hol vannak a hegyek? Ahol nagy vagyok, ahol vagyok valaki, ahol úgy érzem, hogy több vagyok, mint a többi. Ezért aztán mindenkinek megmondom a magamét, én mindent jobban tudok, én mindenkit elítélek, olykor meg is büntetek.

Szent Pál apostol mondja: „Menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást elítélsz, önmagadat kárhoztatod: mivel ugyanazokat műveled te, aki ítélsz” (Róm 2,19). Micsoda nagy mindannyiunk életében a szeretetlenség, az indulatosság, a hirtelen harag, a megsértődés (olykor a semmiségekért is). Ilyenkor pillanatok alatt, mérhetetlen nagyra nő az igazságérzeted, és biztos vagy benne, NEKED IGAZAD VAN.

Több hónapos, vagy talán éves munkája is volna itt egy lelki földgyalunak. Aki Istenben hisz, esélyt ad az Ő igazának is. Olykor úgy gondoljuk, még az Istennel szemben is igazunk lehet: Az a másik nem jár templomba, nem imádkozik, annak mégis minden sikerül, ott nincs semmi baj, ott minden jól megy. Ilyen igazságtalan az Isten! Hát miért pont én, mikor mindig imádkoztam, templomba jártam, másokkal is jót tettem, és nekem nem sikerül semmi, én vesztettem el a munkahelyemet, én lettem gyógyíthatatlan beteg, … Vigyázz, ez a legnagyobb hegy!

Az igazam, amiben úgy érzem, hogy vagyok valaki, hogy tettem valamit, hogy ott jó voltam, az Isten pedig ezt nem értékelte. Nem lesz békés karácsonyod, mert Istennel ütközni fogsz, ahol a nagy hegy van az életedben. Tévesen azt hisszük, hogy az igazunkkal mindenkit sarokba szoríthatunk, még az Istent is.

Nagydolog az IGAZSÁG, de más az én igazam, és más az Isten igazsága! Jézus többször is összeütközött a magukat igaznak tartó farizeusokkal, akik minden alkalmat megragadtak, hogy Őt szaván fogják, hogy tőrbe csalják, hogy bebizonyítsák vele szemben, hogy nekik van igazuk. Jézus azonban átlátott álnokságukon, és érthetően hozta tudomásukra, hogy mi az Isten igazsága: Nem az igazakért jöttem, hanem a bűnösökért. Jézus nem „tud” belépni tevőlegesen a szívedbe, amíg szíved ajtaját az önigazságod tudata torlaszolja el.

Vedd tudomásul, amíg ragaszkodsz a saját igazadhoz, addig nem lesz békés karácsonyod. Vásárolhatsz drága ajándékokat, készíthetsz ízletes ennivalókat, állíthatsz ragyogó karácsonyfát, és magnóról meghallgathatod a legszebb karácsonyi énekeket, elmehetsz az éjféli misére is, de amíg úgy gondolod, hogy neked van igazad Istennel szemben, addig nem lesz örömteli karácsonyod.

Feltűnt-e már neked, hogy a születésnapodon ajándékot kapsz, és amikor Jézusnak van a születésnapja, akkor is mi kapunk ajándékot, és nem Ő? Talán megtehetnénk, hogy legalább lelki módon ajándékozzuk meg. Szeretteinknek is olyan ajándékot készítünk, amivel feltételezzük, hogy örömet okozunk nekik. Isten is örülni fog, ha mi lemondunk a magunk igazáról, és odaajándékozzuk Neki, ha ezentúl nem számolunk vele, nem vágjuk senki fejéhez, és nem követeljük, hogy mások is ismerjék el igazunkat.

Nagy bizalommal forduljunk Isten igazsága felé, és hittel fogadjuk el Isten igazát, még akkor is, ha most még nem értjük azt. Halkan megkérdezem lelkiismeretem mélyén az Urat: Uram, többé semmiben sem lehet igazam? Kicsi dolgokban sem? Ő azt mondta: Tedd oda a jászolom mellé az igazadat, és akkor lesz karácsonyod.

Lassan megértem a békés karácsony titkát: Nálunk félreértés, kemény szavak, szeretetlen mondatok csak akkor hangzanak el, ha igazam van. Kezdem érteni, hogy milyen nagy jéghegy az „igazam van”, amelynek én csak a csúcsát, az egytizedét látom, viszont Isten az egészet látja, a számomra elrejtett kilenctizedét is. Isten igazsága mindent átfogó, a teljes igazság. Ezért mondhatta magáról Jézus, hogy én vagyok az igazság. Istennél nem csupán egy filozófiai fogalom az igazság, hanem egy személy (aminek), akinek megismerése, csak hit által lehetséges, ha a barátság hullámhosszán, az istengyermekség révén eggyé leszünk vele. A saját igaz voltunktól jobban kell tartanunk, mint a bűntől, mert igazunk beképzeltté, gőgössé tesz és elválaszt Istentől, de a bűn megaláz, tönkretesz, és gyógyulni Jézushoz megyek. Ámen!
 

 
Gondold el, hogy minden újságért fizetni kell, mi is várjuk a te önkéntes adományodat, ha meg tudod engedni magadnak :-)
> a metropolita.hu NEM ENGEDÉLYEZ reklámokat
> vannak terveink új oldalak létrehozására: kifejezetten a papi hivatásról, illetve imakampány oldal, ahova beírhatjátok sürgős szándékokat és válaszhattok imaszándékot (hasonlóan az adományoldalakhoz..)
> EGYETLEN anyagi forrásunk a ti adományotok
Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük adományozási szándékát

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Összes adomány: 1500Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.