Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

< Salamancában

Mikor János 1563-ban belépett a kármeliták medinai zárdájába, a sarus kármelita rend már csak árnyéka volt a réginek. Az Enyhített Szabályzat a rendet kivetkőztette eredeti vezeklőszerzetesi mivoltából. A rendi káptalan megengedte, hogy ha valaki a rend régi, szigorúbb szabályai szerint kíván élni, azt elöljárói engedéllyel megteheti. Minthogy János már novícius korában sem volt megelégedve a fegyelemmel, élni akart ezzel a kedvezménnyel, és elöljárói engedélyével az Eredeti Szabályzathoz tartotta magát. Kortársai feljegyzése szerint, mint novícius rendkívül buzgó volt és különösen az önsanyargatást gyakorolta teljes szigorral. De még ez sem elégítette ki és komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy karthauzi
lesz.
    
V. Szent Pius 1566. január első napjaiban került a pápai székbe. Első intézkedései közé tartozott, hogy II. Fülöp spanyol uralkodó kérésére, 1567 februárjában, a tridenti zsinat határozatainak végrehajtására Spanyolországba küldte a kármeliták generálisát, a már említett Rubeo atyát, rendje megreformálására. Mikor a generális Salamancában végezte a kánoni látogatást, Szent Mátyásról nevezett János már felszentelt pap volt. Pappá szentelésére filozófiai tanulmányai, vagyis az 1566-67. tanév befejezte után került sor.

Alonso életrajzából azt is megtudjuk, hogy a szentelést 1567 tavaszán, De-Mendoza Don Pedro Gonzales salamancai püspök végezte. Primiciáját
Medina del Campóban mutatta be, ahol édesanyja és Ferenc bátyja élt családjával. A medinai Szent Anna kármelita zárda perjele ekkor De-Herédia Antal atya, a kasztíliai rendtartomány egyik legkiválóbb tagja volt. János atyát nagyon vonzotta a magány. Alig mondta el primiciáját, máris azon gondolkodott, hogy most már kivitelezi korábbi tervét, és belép egy karthauzi kolostorba. Ehhez nem kellett más, mint a két illetékes rendfőnök beleegyezése. Ekkor érkezett Medinába Avilai Teréz, aki ott egy sarutlan kármelita apáca zárdát, és annak lelki vezetésére egy férfi kolostort is akart alapítani. Ennek vezetőjének Antal atya személye jöhetett számításba. Antal atya lelkesen felajánlja Teréziának, hogy szívesen vállalja a feladatot. Terézia nem kételkedik az atya erényeiben, de őt a 62 évével kissé idősnek tartja.

Teréziát medinai tartózkodása alkalmával sokan felkeresték, így egy fiatal újmisés pap is, Pedro de Orozco, aki Szent Mátyásról nevezett János atyával együtt jött Salamancából. Ő Teréziának sok jót mesélt társáról, és megemlítette, hogy az már régebben az Eredeti Szabály teljes szigorát megtartva él. Ezen beszélgetés után Terézia meghívására felkereste őt János atya is. Ez a mindkettőjük számára döntő találkozás 1567 szeptemberében vagy októberében jött létre.

Terézia ekkor 62, János atya pedig 25 éves volt. A beszélgetés alkalmával Terézia feltárta reformterveit, János atya viszont nem titkolta előtte, hogy ő egy sokkal visszavonultabb élet után vágyódik, mint amilyet a Kármel ígér neki. Vissza akar vonulni a világtól, hogy imádságban és összeszedettségben teljesen átadja magát Istennek. Erre Terézia biztosította őt, hogy ezen vágyának a Kármelben is eleget tud tenni. János atya azzal a feltétellel adta beleegyezését, hogy nem kell sokáig várnia. János atyának tehát sietnie kellett teológiai tanulmányaival, hogy mielőbb rendelkezésére álljon Teréz anyának. Annak érdekében, hogy folytathassa egyetemi tanulmányait, a Teréz anyával kötött megállapodást titokban kellett tartani.
.    
Ezen beszélgetés után Teréz anya örömmel újságolta nővéreinek, hogy van már másfél ,,barátja”. Ellentétben ugyanis Antal atya hatalmas termetével, János alacsony növésű és igénytelen külsejű volt, így együtt ,,másfél” atyát tettek ki. Bár a szentanya János atyát az elsô pillanattól kezdve nagyon megszerette és tisztelte, azért számára mindig csak a kis János atya maradt.
    
Ezek után János – valószínűleg október 18-án – visszatért Salamancába, hogy megkezdje a következő tanévet. Az egyetemi törvények az iskolaév érvényességéhez, mint minimumot, csak hat hónapi és egy napi jelenlétet kívántak meg. Salamancai tanulmányai befejeztével, már május elején visszatérhetett medinai rendházába, ahol a Szent Anna kolostorban működő osztályok korrepetitora lett.
    
1568. július 1-jén Teréz anya Malagonból jövet Medinába érkezett. Útközben keresztül haladt Avilán is, ahol Don Rafael Mejia, egy avilai nemesember, felajánlotta neki az első sarutlan férfi ház céljaira durvelói kis parasztházát. Teréz anya egy kis kitérővel ezt megtekintette. A kis ház belépőből, szobából, alkovból és egy kis konyhából állott. Ez minden. Erről akarta tájékoztatni Antal és János atyákat. Ők voltak ugyanis elképzelései szerint, az első sarutlan ház kiszemelt lakói. A Teréziát kísérő Antónia anyának a házikóról az volt a véleménye, hogy ,,nincs az a buzgóság, amely el tudja ezt viselni”. A két atya azonban biztosította Teréz anyát, hogy ,,még egy disznóól” is jó volna nekik. Teréz anya ezzel a házat megalapítottnak tekintette. Ehhez azonban még meg kellett szerezni a tartományfőnöknek és helyettesének beleegyezését, amint azt a generális atya engedélye előírta.
    
Teréz anya két nővérrel, Julián és János atyák kíséretében 1568.augusztus 10-én Valladolidba érkezett az ottani női rendház alapítására. János atyát a medinai perjel engedélyével azért vitte magával, mert vele magasabb tervei voltak. Fel akarta előtte tárni lelkét, mielőtt megkezdi a kármelita rendet a Kármel Eredeti Szabályainak megfelelően megújítani. Mielőtt Terézia erre vállalkozott volna, szívét egy szeráf dárdája döfte át. Ennek az emléknek a hatása alatt írja később János az Élő Szeretetlángban: ,,Megtörténik, mondom, hogy az illetőt egy szeráf döfi át dárdájával, melynek hegye szeretet tüzétől izzó… akik arra voltak hívatva, hogy szellemük és erényeik tovább éljenek az ő tanítványaikban…”

Az alatt az idő alatt, míg Terézia Medinában tartózkodott, állandó kapcsolatban volt János atyával. Nôvéreinek így beszélt róla: ,,János atya egyike azoknak a legtisztább és legszentebb lelkeknek, melyek valaha is voltak Isten egyházában. A mi Urunk az égi bölcsességnek nagy gazdagságát oltotta beléje.”

A nővérek kötelességévé tette, hogy nála gyónjanak. János atya kemény jellemére és egyenes gondolkodásmódjára jellemző a következő eset: Egy alkalommal a sekrestyés nővér elfelejtett a szentmiséhez egy kis kendőt kitenni. Amint ezt felfedezte, lopva János atyához ment és ezt mondta: ,,Atya, lenne szíves a kendőt magával vinni az oltárhoz, úgy, hogy Teréz anya ne lássa meg, mert én megfeledkeztem róla.” János atya azonban így válaszolt neki: ,,Nővér, maga menjen és ne meneküljön a szidás elől. Vigye a kendőcskét nyíltan a kezében és menjen az alapító anya elôtt. Ha ő megkérdezi hogy mit visz, mondja meg, hogy a misekendőcskét.”

A nővérek közben elkészítették és felpróbálták rá a reformált kármeliták ruháját. Egyik napon azután, meghitt körben, a beszélő szobában, megható jelenet játszódott le. Az anya és leányai a rácson belül, Szent Mátyásról nevezett János atya pedig a rácson kívül volt. Ekkor a fiatal kármelita levetette a sarusok finom öltözékét és magára öltve a daróc ruhát, mezítláb, az első sarutlan kármelita bűnbánó képében jelent meg Teréz anya és leányai előtt. Ez azonban csak próba volt, mert ezután újra felöltötte régi ruháját.

Augusztus 9-én Teréz anya hat szerzetesnővérrel és egy újonccal, a Szent József kolostor káplánjával és Szent Mátyásról nevezett János atyával, útnak indult Valladolidba. A nyolc községen át vezető, közel 44 km hosszú utat éjszaka tették meg. Az idő azonban gyorsan telt, mert János atya szóval tartotta a kis csapatot. Beszélt nekik Istenről, az erényekről, az imádságról…

Mindaddig, míg munkások dolgoztak a házban, nincsen klauzúra, így Terézia nővér bevezethette Jánost a reformált élet részleteibe. Megmagyarázta neki az összes szokásokat mind az önmegtagadások terén, mind pedig a rendtársakkal való szívélyes érintkezésre és a közös
üdülésre vonatkozólag. A Szentanya itt megjegyzi: ,,Ez a jó atya annyira szentéletű, hogy én sokkal többet tanulhattam tőle, mint ő éntőlem; most azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy ő beletanuljon a nővérek életébe.”

Teréziának a reformmal kapcsolatos elvei: Lelkesedés a szent szegénység iránt, a test sanyargatásáról a fősúly áthelyezése a mindenről való teljes lemondásra, a magányra és a hallgatásra, azaz az erénygyakorlatokra, és törekvés az összeszedettségre. Ezek mind egyeznek János atya elképzeléseivel is. Viszont, hogy a fiatal atya mennyire megfelelt Teréz anya elvárásainak, hadd idézzek egy leveléből: ,,Soha sem tudunk rajta
bármi csekély tökéletlenséget észrevenni… egy bizonyos, hogy nagyon fog nekünk hiányozni.” Más levelében így méltatja: ,,Bár kis termetű, igen nagy az Úristen előtt. Nagyon megfelelőnek találom őt a mi életmódunk számára; igazán azt hiszem, hogy maga Isten hívta meg őt erre a munkára. Fiatal még, de mindig a legszigorúbb vezeklést gyakorolta… Láttam, mennyire él benne Isten szelleme és hogy milyen erényeket gyakorol igen sok esetben.”
    
Máskor így nyilatkozik róla: ,,Úgy találom, hogy tele van bölcsességgel… Igen magas fokán van az imának és jó ítélőképességgel bír.”
    
Terézia úgy gondolta, hogy Valladolidban várja be a provinciálisok engedélyét is. A gondviselés úgy intézte a dolgot, hogy a kasztíliai provinciális, Gonzalez Alfonz atya az építkezések idejekor Valladolidban volt. Terézia elment hozzá, előadta kérését, s felmutatta a generális pátensét. Ugyanebben az időben érkezett oda a Rio de Olmos-i telek adományozójának fivére és nővére, valamint az avilai püspök. Ezek azután elintézték a durvelói alapítás ügyét a provinciális atyával és De-Salazár Angelus atyával.
    
Mialatt Teréz anya a durvelói alapítás ügyével foglalkozott, János atya, mint a megszülető közösség gyóntatója és lelki vezetője, már teljes szabadsággal és hatalommal tanácsokat adott, javított, sőt büntetett is. Némely dologban még Teréz anya véleményével is szembehelyezkedett, aki, ezért néha megneheztelt rá, de azért nem tűnt olyannak, mintha ez egy pillanatra is megzavarta volna saját lelki nyugalmát.

> Durvelo
 

 
Gondold el, hogy minden újságért fizetni kell, mi is várjuk a te önkéntes adományodat, ha meg tudod engedni magadnak :-)
> a metropolita.hu NEM ENGEDÉLYEZ reklámokat
> vannak terveink új oldalak létrehozására: kifejezetten a papi hivatásról, illetve imakampány oldal, ahova beírhatjátok sürgős szándékokat és válaszhattok imaszándékot (hasonlóan az adományoldalakhoz..)
> EGYETLEN anyagi forrásunk a ti adományotok
Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük adományozási szándékát

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Összes adomány: 1500Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.