Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

A papi hivatás megtalálása és megélése Nigériában
Ambrose Olasinde atya tanúságtétele

Az interjú Ilesában, Nigériában, 2010. május 14.-én készült.

“A papság méltóságát nem magunk szerezzük meg. Sokan vannak a meghívottak, kevesen a választottak. Boldoggá tesz, hogy én vagyok az egyik.”

A papság vonzása

“Emlékszem arra, amikor szüleimmel vasárnapi szentmisén voltam. A pap minden szava és mozdulata nagyon tetszett. Ismételgettem otthon, bár csak testvéreim voltak a közönség. Már nagyobb voltam, amikor egy apáca jött hozzánk, és minden fiút hívott a szemináriumba. Egy-kettő kivételével mindegyik elmagyarázta, hogy miért nem megy. 

Engem nem hívott, meg is kérdeztem, hogy miért nem. Az apáca így válaszolt: „veled nem kell beszélni, rajtad látszik Isten jele. Csak el kell határoznod magad.” Megzavart ez a válasz, próbáltam elfelejteni. Akkoriban olyan akartam lenni, mint a többi gyerek. Orvos, mérnök vagy valami hasonló akartam lenni. Próbáltam ellenállni a hívó szónak.

Főiskolára mentem, tanári diplomát szereztem majd bevonultam katonai szolgálatra. Végül mégis döntöttem, hogy jelentkeztem a szemináriumba.  Mikor bekerültem, olyan volt, mintha hosszú utazás után hazaértem volna. Az oktatás során nem volt egyetlen üres percem sem, tanulni akartam. Szomjaztam a tudást, és résztvettem az iskolai programokban is. Az évek gyorsan repültek, eljött a pappá szentelés napja.”

Szolgálat

“A pappá szentelés élményét sosem felejtem el. Most már én szolgáltathattam ki Isten misztériumát! Kezemben tarthattam Jézust, amint a kenyér az Ő testévé, a bor az Ő vérévé változik. Csodálatos volt, amint a többi pappal együtt érinthettem az Ő lelkét, istenségét, aki engem használ fel ennek a csodának a megvalósítására.

Mélyen megrendültem attól, amire vállalkoztam. Arra gondoltam, hogy ember vagyok, és bár jót akarok tenni. nem azt teszem, és nem akarok rosszat tenni, mégis előfordulhat, hogy rosszat teszek.

Gondolkodtam azon, hogy a papi szolgálat micsoda nagy misztériumok, a szentségek kiszolgáltatását jelenti. Amikor megszületik egy kisgyerek, én vezetem be Isten családjába, és kérem Istent, hogy fogadja őt gyermekévé. Amikor egy idős ember vagy bárki más meghal, én ajánlom lelkét Istennek. Ezek olyan dolgok, amelyek révén más leszek, mint a többi ember, mert az Úr felken, kiválaszt. Amikor erre gondolok, valóságos örömmel tölt el, de meg is rémít. Egy cserépedényben – aki én vagyok – micsoda nagy kincs rejtőzik…

Csodálkozom és meglep az, ahogyan az emberek viselkednek, amikor megtudják, hogy pap vagyok. Főleg a katolikusok nagyobb tisztelettel vesznek körül, mint bárki mást. Ez alázattal tölt el engem, mert tudom, hogy Krisztus miatt kapom azt, amit kapok tőlük.”

A bennem élő Isten

“Úgy neveznek: „alter Christus” – másik Krisztus. Tudom, hogy minden emberi teremtményben Isten Lelke lakik. A pappá szentelés kegyelme által azonban én igazán „másik Krisztus” vagyok a világ előtt. Óriási kihívás ez. Számomra azt jelenti, hogy a megtört szívűek, a szegények, a nincstelenek mellett kell lennem, át kell adnom magamat nekik. Nem saját képemet hordozom, hanem Krisztus képét. Szavaim, tetteim súlyát Krisztuséihoz kell mérnem. Elmegyek a gazdagok otthonába és a szegények kunyhójába. Igyekszem, hogy ne tegyek közöttük különbséget, igyekszem mindenkinek mindene lenni. Azt is megtapasztaltam, hogy a világban üldöztetést kell szenvednem. A világ emberei, akikben nincs meg Krisztus Lelke, gyűlölnek engem és Krisztus tanítását, amit hirdetek.

Sokszor vagyok mélységesen szomorú, amikor éppen azok utasítanak el, akiknek szolgálatára az életemet szenteltem. Elvetik szavaimat, amelyeket Isten kérésére mondok nekik. Máskor hatalmas öröm tölt el, ha valami sikerül. Többször fordult már elő az is, hogy a félelemtől aludni sem tudtam. Nem magamat féltettem, hanem mert a plébánia valamelyik tagja nehéz napokat élt át. Máskor az öröm miatt maradtam ébren, mert jó hírt kaptam valakitől.

Nigériában vagyok pap. Általában van mit ennem, néha nincs elég ennivaló. Krisztus engem választott és ide küldött, ha úgy végzem munkámat, ahogyan Ő akarja, akkor egy nap elnyerem a dicsőség koronáját.

Öt éve és tíz hónapja vagyok pap. Mindig éreztem és érzem, hogy Krisztus szeretete működik a papságban. A papság misztériumát élem át újra és újra életem minden napján, és csodálom, mennyire viseli Jézus Egyháza gondját. Ő alapította szolgálati papságot, hogy Misztikus Testét, az Egyházat Eucharisztikus Testével táplálja, és így Ő lesz mindenben és minden Ő benne lesz.  Ennek a nagyszerű szolgálatnak az ellátására kaptam hívást, hogy én is lelki táplálékot nyújtsak Titokzatos Teste számára. Hálás vagyok ezért a kiváltságért.     
 

 


Kérjük, támogasd munkánkat, mert

> a metropolita.hu önfenntartó
> NEM engedélyez reklámokat
> semmilyen külső támogatásban NEM részesül
> és bevétel nélkül nem fenntartható semmilyen újság, amikért pedig fizetünk az újságos standon

Köszönjük, hogy gondolsz erre! :-)

Közvetlen utalás:
Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Paypal-on keresztül:

Ft
Fizetési mód választása
Személyes adatok

Számlázás részletei

Hasonló bejegyzések

16 hozzászólás

  1. Mariann

    Nagyon igaz ez az iras. Igaz En no vagyok, de hasonloan ereztem
    gyermekkent a templompban es oda ultem a pap labaihoz, hogy
    jobban halljam azt, amit predikal.
    Az Edesanyam szegyellte, hogy neveletlen a gyermeke, s igy a mise
    utan elnezest kert a paptol, de a tisztelendo Ur azt valaszolta, hogy
    hagyja csak asszonyom, ez a kislany olyan, mint egy angyal!

    Azota felnottem, s ma mar hirdetem az Evangelium tanitasat, es nagyon sok embernek segitek, es ez a legnagyobb boldogsag, amit
    Isten megadott Nekem.
    Igy erzem Enis, hogy minden teremtmenyben Isten lelke lakik, s valoban, Aki ugy el, es ennek a tudataban, az mar elis erte a lelke
    bekessegetet es a szeretet.

    Válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.