Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén - Tartalomjegyzék
<< A természetes kapcsolatok válsága
A keresztény szeretet jellegzetessége a Krisztus-központúság, ennek a szónak kettős értelmében. Először is; Krisztus a szeretet legfelsőbb és egyedüli mintája. Úgy kell szeretned, ahogy Ő szeret.
"Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” (Jn 13,34) Ahhoz, hogy úgy tudj szeretni, ahogyan Krisztus szeret, a hit által fel kell fedezned az Ő arcát, mely a kinyilatkoztatott Igében nyilvánul meg számunkra. Nem elég Krisztus alakját elméletileg megismerni. Csak a hit növekedésével együtt fog növekedni benned a szeretet és elmélyülni az egzisztenciális kapcsolatod a szeretet személyes ideáljával, aki maga Jézus Krisztus. A hit által, mely lehetővé teszi, hogy meghalld a kinyilatkoztatott Igét, és kötődj Krisztus személyéhez, ismerheted meg Őt, aki a szeretet mintája. A hit által ébred benned a vágy is, hogy úgy szeress, ahogy Ő megszeretett téged - Ő pedig mindvégig szeretett. A hit által teszed magadévá az Ő gondolatait és vágyait, úgy fogsz gondolkodni, ahogyan Ő, arra fogsz vágyni, amire Ő, s úgy fogsz szeretni, ahogyan Ő.
Másodszor; a keresztény szeretet Krisztus szeretete mibennünk. Ő a mi Utunk, Igazságunk és Életünk. Ő az, aki bennünk gondolkodik, imádkozik, él, és szeret az Ő szeretetével. Szereteted mértéke függ hited mértékétől, amely lehetővé teszi, hogy Isten életében részesülj. Krisztus követése nem annyira az Ő tetteinek külsődleges utánzását jelenti, hanem a hit általi kötődést Ôhozzá, amely által Akarata a mi akaratunkká válik, és Élete folyamatosan kifejeződhet a mi életmódunkban.
Hit által Krisztusra hagyatkozni azt jelenti, hogy elfogadjuk az Ő szeretetét, mely leszáll mireánk; engedjük, hogy Ő szerethessen minket, hogy bennünk és rajtunk keresztül szerethessen másokat az Ő szeretetével. A hit lehetővé teszi, hogy Krisztushoz úgy kötődjünk, és bízzuk magunkat Rá, s úgy adjuk át önmagunkat, hogy a hit mintegy eggyé váljon a bizalommal és szeretettel. Hiszen a keresztény lét teljességét átható hit úgy foglalja magába a reményt és a szeretetet, mint megvalósulásának két formáját.
Szeretni valakit, akitôl idegenkedünk, nem könnyű. Ezért kell megnyílnunk Krisztusra, és az ostromló negatív érzések hullámaival szemben, tehetetlen gyermeknek kell éreznünk magunkat. Gyermeki magatartásnak kell bennünk kialakulnia Isten dolgaival, az emberekkel és környezetünkkel kapcsolatban. Csakis az ilyen bízó hittel eltöltött magatartás, az a hit, hogy Jézus maga jön el és fogja szeretni mibennünk azokat is, akiket mi nem tudunk szimpátiával fogadni - ez teszi lehetővé, hogy eljussunk az agape-szeretetre. Hiszen, végül is azokban a helyzetekben, amikor a negatív érzések elárasztanak bennünket, vagy legalábbis a pozitívok eltűnnek, csak Krisztus képes szeretni bennünk. Akaratunknak Krisztus segítségével szabaddá kell válnia az érzelmeinktől, de legalább törekedni kell efelé a szabadság felé. Jézus jelenléte bennünk megtérést, szabadulást eredményez, eltölt kegyelemmel, s mindezek által szabaddá tesz. Ez a jelenlét azonban csak alázatunk mértéke szerint valósul meg, annyira, amennyire Isten előtt kicsinyek és tehetetlenek vagyunk, mert csak így, kicsinyként és tehetetlenként tudjuk Jézus szeretetét befogadni a hit által.
Ebben az értelemben azok a nehézségeink, melyek az életünkben az emberi kapcsolatainkból származnak, lehetőségek számunkra, hogy megnyíljunk a kegyelemre, Jézus szeretetére. Amikor Jézus látja, mennyire tetetetlenek vagyunk saját érzéseinkkel szemben - ugyanakkor, hogy mindent Tőle várunk -, leszáll hozzánk, mint Isten agapéja.
Krisztus leszállva a szívedbe, szeretni akar, másoknak akarja adni önmagát, javukat kívánja, egyre több mindenkit akar szeretni, a lehető legtöbb jót kívánja adni másoknak, s ez a hit fényében azt jelenti, hogy az emberek szentté válására vágyódik. Ha úgy szeretsz valakit, hogy egyedül az anyagi jólétéről, evilági dolgairól gondoskodsz, akkor tudatosítanod kell magadban, hogy valójában hiányzik belőled az autentikus szeretet. Nem elég az evilági dolgokról, tanításról, képzésről, egészségről, anyagiakról gondoskodni. Nem tudsz addig tökéletesen szeretni, amíg nem vágyódsz
szentté válni, s amíg nem vágyódsz elültetni ezt a vágyat másokban is.
>> Nem szerethetjük embertársainkat, ha nem szeretjük Istent
| Nyomtatás 
