Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén - Tartalomjegyzék
Semmiféle közösségnek - legyen az akár házastársi, akár baráti közösség, vagy valamilyen csoport -, ha kizárólag természetes kapcsolaton alapul, nincs komoly esélye tartós fennmaradásra.
.
Valamikor, előbb vagy utóbb széthullik, vagy el kell jutnia létezésének egy magasabb szintjére. A hit szempontjából ezért állíthatjuk, hogy jó, ha életünkben ilyen jellegű krízisek jelentkeznek. Jó az, ha valaki hirtelen kevésbé kedves, kevésbé szeretetre méltó lesz számunkra, mert ez rendkívüli lehetőséget hordoz magában.
.
Krisztus felhívása, mely az Evangélium megvalósítására hív, ezekben a pillanatokban válhat igazán valóra. Így van ez az Istennel való kapcsolatban is, az olykor igen heves tisztulási időszakokban, amikor nem érzed a kapcsolatot Istennel, amikor az a benyomásod, hogy egyáltalán nem szereted Őt, amikor mintha egyszerűen valami eltaszítana Tôle, és te mindennek ellenére mégis igyekszel hűséges maradni Hozzá.
.
Milyen értékes is az a gyónás, amikor nincs kedved gyónni, s milyen értékes az az áldozás, amikor semmi sem vonz hozzá, de mégis elmész, mert tudod, hogy a téged szerető Krisztus ott van és vár terád. Mennyivel több erőt fejtesz ki ilyenkor, adományod a természetes kapcsolat hiányának mértékében növekszik. Milyen jó, hogy krízisek lépnek fel köztünk, hogy félreértések vannak a házasságban, hogy a gyerekek képesek néha egymást megverni, mert nem illenek össze!
Ez a rés az a vékony repedés, mely lehetővé teszi, hogy megszülessen, vagy elmélyüljön a természetfeletti kapcsolat és a természetfeletti szeretet. Az a szeretet, mely Krisztus műve, mely ha kifejlődik, kitart a végsőkig. Csak ez a szeretet erős, mert Krisztus erejű, Isten erejű. Isten erejű az a házasság, mely keresztülment ilyen dezintegráción és képes volt integrálódni egy magasabb szinten. Boldogok, akik átéltek efféle nehéz pillanatot Istennel, és nem árulták el Őt, hanem hűségesek maradtak Őhozzá, mert ekkor az ő szeretetük valóban gyökeret eresztett.
Mindebben van valami nagy reménység, fôleg azok számára, akik félnek, látva, hogy életük olykor igen nehéz. A másik ember gyakran nem könnyű számunkra. Olykor mindent megtesz, hogy eltaszítson magától, de épp ilyenkor válnak számunkra rendkívüli kegyelemmé, mert ez azt a felhívást hordozza, hogy emelkedjünk fel a természetes kapcsolat szintjéről a természetfeletti kapcsolat szintjéhez - az agape szintjére. A hit szemszögéből azok a személyek, akiket a legkevésbé kedvelünk, a legértékesebbek számunkra, mivel ők teremtik meg számunkra a legnagyobb esélyt arra, hogy magatartásunkat polarizáljuk, s meglássuk azt, hogy kedvelni nem ugyanaz, mint szeretni.
> Engedjük, hogy Krisztus szeressen mibennünk
| Nyomtatás 
