Egy haiti árvaház dilemmái

Csepp a tengerben

A lányok földrengésben teljesen elpusztult hálótermének újjáépítése – ez most a legsürgetőbb feladat egy haiti árvaházban. A munka elodázhatatlan, hiszen az esős évszak elkezdődött, a gyerekek pedig az udvaron alszanak, sátrakban. Alicia Barthole, a haiti House of Hope (Reménység Háza) elnevezésű árvaház vezetője egy jótékonysági gálavacsorán járt Budapesten, ekkor nyilatkozott.

Az ötvenes éveiben járó, derűs, fekete bőrű hölgy lényegre törően, minden pátosz nélkül válaszolt a létesítmény mindennapjait és dilemmáit firtató kérdésekre. Kicsit furcsán hatott nélkülözésről, túlélésről beszélgetni egy belvárosi luxushotel bárjában, romba dőlt épületeket és emberi sorsokat mutató fotók gyűrűjében, de a gálavacsorák helyszínei már csak ilyenek, a cél pedig kétségkívül nemes.

– A Reménység Háza 170 gyermeknek ad otthont, a legfiatalabb 1, a legidősebb 23 éves – magyarázta az intézet vezetője. – Az árvák kétharmada már a földrengés előtt is az otthon lakója volt, egyharmaduk a természeti csapás után érkezett. A legfontosabb feladat jelenleg a földrengésben összedőlt, 80 lánynak otthont adó hálóterem újjáépítése.

Alicia Barthole többször is kiemelte, hogy mennyire hálás a magyarországi adakozóknak: a House of Hope ugyanis az az árvaház, amelynek támogatásában a Baptista Szeretetszolgálat oroszlánrészt vállal a földrengés óta.

– Természetesen nagyon szerencsésnek mondhatók azok a gyermekek, akik bekerülnek egy hasonló otthonba, sorsuk azonban ezzel még nem került teljesen "egyenesbe". A hetvenöt százalék körüli szinten lévő haiti munkanélküliség ugyanis nagyon megnehezíti az árvaházban felnőtt fiatalok önálló életének megkezdését. A megoldást sokszor a kivándorlás jelenti. A nyelv miatt elsősorban Franciaország és Kanada, a földrajzi közelség miatt az Egyesült Államok jön szóba – mondta el Alicia Barthole. – Egy másik lehetséges út a gyermekkori örökbeadás, ugyancsak külföldre. Ezáltal nemcsak a rendezett, kiegyensúlyozott körülmények közé kerülő árvák kapnak új esélyt, hanem egyúttal hely is felszabadul az árvaházban, amire nagy szükség van, különösen a földrengés óta.

Alicia Barthole Haitin született, később az Egyesült Államokban élt. Innen tért vissza hazájába, ahol magánvagyonából, valamint fia és barátai anyagi támogatásával hozta létre a Reménység Házát.

A tizenhét embernek munkát, közel kétszáz gyermeknek otthont adó intézményt 2004 óta egy kanadai szervezet is támogatja. A földrengés óta pedig – a hazai adakozó szándéknak köszönhetően – egy magyar is.

Magyarok a helyszínen

Pavelcze László, a Baptista Szeretetszolgálat Nemzetközi Önkéntes Tűzoltó- és Kutató-Mentőcsapatának (Rescue24) vezetője személyesen is részt vesz a helyszíni segítségnyújtásban.

A képen: Ez a férfi Pavelcze Lászlónak (a képen) köszönheti, hogy nem kellett levágni a lábát

– Egyelőre még a tervezési szakaszban van az árvaház elpusztult részének újjáépítése. Ha a tervek elkészültek, benyújtjuk a hatóságoknak jóváhagyásra. Ez várhatóan igen hosszadalmas folyamat lesz, hiszen – nagyon helyesen – sokkal szigorúbb földrengésbiztonsági feltételeket támasztanak, mint korábban – mondta.

László becslése szerint az építkezés tényleges megindulása még hónapok kérdése.
.
A Rescue24 kötelékében jelenleg 22 ember végez karitatív munkát Haitin, a földrajzi közelség miatt többségük amerikai. Amíg az építkezés nem kezdődik meg, egy kórházban segítenek.
.
A haiti gyermekek örökbefogadásáról a mentőcsapat vezetőjének merőben más véleménye van, mint Alicia Barthole-nak.

– Oda születtek, ott kell segíteni őket felnőni és megélhetést találni. Akad munka az országban, csak szakképzett emberekben van hiány. A megoldást ezért többek között szakiskolák létrehozása jelentheti – fejtette ki.

Pavelcze László a magyarországi örökbefogadást különösen nem tartja jó ötletnek. – A magyar társadalom messze nem annyira toleráns ilyen szempontból, mint mondjuk a francia, ahol sokkal több színes bőrű ember él. A haiti gyerekeket valószínűleg atrocitások érnék az óvodában, iskolában, és feltehetően felnőttként sem lenne súrlódásmentes a beilleszkedésük – vélekedett.