A melankólikus temperamentum

A „melancholia” szó görög eredetű, jelentése: fekete epe. Ezt a megjelölést kapta a zárkózott, sötét, borongós, nyomasztó életérzés.
Akárcsak a szangvinikust, a melankolikust is az érzelmei uralják. Amíg azonban a szangvinikus kifelé fordul, másokra figyel, addig a melankolikus befelé néz, önmagába zárkózik. Csak kevés benyomást enged magába, válogat közöttük, amiket beenged, azokat is behatóan elemzi, mielőtt befogadja. Ezek rendszerint olyanok, melyeket önmagával hoz összefüggésbe. Mivel szomorú és borús beállítottságú, elsősorban azokat az élményeket raktározza gondosan el magában, melyek megbántották, fájdalmat okoztak neki. Ezeket a benyomásokat át meg átrágja, elemezgeti, tépelődik rajtuk, ápolja szomorú emléküket.
A derűs dolgokkal szinte egyáltalán nem foglalkozik. Szellemi világa nemcsak sötét, de meglehetősen szűk is.
És, hogy még mindezt fokozza, erősen hajlamos a lekicsinylésre és az ítélkezésre. A szangvinikus az embereket olyannak veszi, amilyenek, el tudja fogadni őket. A melankolikus mindent és mindenkit egy benne élő ideálképpel vet össze, és szüntelenül csalódik. Míg keresi a tökéleteset, élményeivel szemben egyre elutasítóbbá és keserűbbé válik. Bárhová szívesen menekül gondolatban a jelen elől: a kellemes, távoli és visszahozhatatlan múltba, vagy egy légvárakkal teli jövőbe.

Pozitívumok

A melankolikus ember nemcsak finom, de különlegesen mély érzésű is. Sok köztük a művész.

Mindenben mély és alapos, ezzel épp a szangvinikus ellentéte.
Számára ellenszenves minden felületesség. Az is igaz, hogy nem sok minden iránt érdeklődik, amik iránt viszont igen, azokkal alaposan és mélyrehatóan foglalkozik, így a tudósok és filozófusok között is nem egy ilyen temperamentummal van megáldva.
Ismeri a saját határait. Ha valamibe belefog, azt garantáltan végigcsinálja. Dicséretre méltó ellenőrzést és önfegyelmet gyakorol önmaga felett. Megfontolt természete távol tartja tőle a szeszélyes magatartást.
Ugyanakkor hűséges is. Nem köt sok barátságot, de a meglévőkhöz ragaszkodik. Ebben is ellentétes a szangvinikussal – ő nyíltszívű kedvességével mindenütt barátokra lel – míg a melankolikusban van valami taszító, nyomasztó. Pesszimizmusával, nehézkességével sokakat elkerget magától. Amíg az elválás a szangvinikus számára a felejtést hozza, addig a melankolikusban egy elválás csak még jobban felerősíti a barátság érzését. Mindig többet érez, mint amennyit képes kifejezni, ezért esetlen érzelmei meghatóak. Gyakran tényleg nem, vagy egy kissé szerencsétlenül mutatja ki szimpátiáját.

De végtelenül megbízható.

Nem tesz könnyelműen ígéretet, de azokat nem felejti el soha. Azonban nagyon tartózkodóan ajánlkozik, mivel egy meg nem tartott ígéret később egész életére nyomasztaná. A gondatlanság és a felelőtlenség teljes mértékben ellentétes a természetével. A munkában – akár vezető, akár beosztott – alapos, pénzügyeiben és családi ügyeiben megfontolt. Szokásaiban, öltözködésében, vagyis mindenben gondos és rendes.
Ha meg akarjuk figyelni az alapvető különbséget a melankólikus és a szangvinikus között: elég, ha meglessük, hogyan csomagolják a bőröndjüket utazás előtt.

Negatívumok

A melankólikus a legönzőbb mind a négy típus között, állandóan magára figyel, befelé fordul, olyan köldök-nézegetést produkál, mely már-már megbénítja minden akaratát és tettvágyát. Szüntelenül önmagát boncolgatja, végül már semmi könnyed természetesség nem marad benne, pusztán az állandó önanalízis.
Gyakran alakul ki náluk lelkileg beteges magatartás. Testükkel éppoly aggodalmasan foglalkoznak. Minden, ami velük történik, kimagaslóan fontos a számukra. A legtöbb hipochonder is melankólikus.
Túlérzékenység. Mivel mindig mindent magára vonatkoztat, a melankólikus rendkívül sértődékeny, és egyúttal felettébb bizalmatlan is. „Miért mondta ezt?” – „Mit értett ezen?” – „Miért tette?” A szangvinikus ilyen kérdéseknél nem sokat időzik, de a melankólikus nap nap után ezzel kínozza, gyötri magát, mindig lebecsülve érzi magát, minden mögött azt feltételezi, hogy kifejezetten őt akarták bántani, fel sem tételezi, hogy a másiknak semmi mögöttes szándéka nem volt egy-egy szófordulattal. Sőt, környezete legtöbbször nem is rá gondolt, nem is vele foglalkozott, amikor ő végzetes sértést vél valamilyen apróság mögött. Ez a bizalmatlanság nemcsak boldogtalanná teszi, de kimondottan veszélyes is, mert a legkomolyabb elmezavarokhoz vezethet.

Nincs kompromisszum

Nem felejt. Minden sértést gondosan tárol és őríz szívében. A dolgok benne mélyre hatolnak. És mivel az apróságokból elefántot csinál, jelentéktelen félreértések valóban kibogozhatatlan konfliktussá dagadnak körülötte, amiken más észrevétlenül jutott volna túl. Igazságra vágyik, elégtételt vár az őt ért méltatlanságokért, és ezért megmozgat hegyet-völgyet. Nehezen bocsát meg, még akkor is, ha az elkövető bocsánatot kér tőle, sértőjével szemben nem múló neheztelést érez. Lelke keserűsége kiirthatatlan.

Nehéz elviselni

Többnyire tartózkodó és távolságtartó, egész kisugárzása nyomasztó. Alapéletérzése a csalódottság, mindig, mindenkiben csalódott. Elvárásainak senki nem felel meg. És mint tudjuk, ezenfelül gyanakvó, rosszkedvű, bosszús, haragos, barátságtalan, sötét és mogorva.
Nem indulatos, de neheztelésétől nem tágít. De ettől még lehet dühös, ha visszatartott sértettsége hirtelen kontrollálatlanul kitör belőle.



Pesszimista

Természetesen éles szemével minden terhelőt azonnal észrevesz. Viszont a derűsre, a tisztára, a kedvesre nincs szeme. Mindig talál valamit, ami elkedvetlenítse. Szinte legmélyebb szenvedélye a boldogtalanság.

Büszke

Mivel mindenkiben meglátja a hibát, ezért lenézi az embereket. Saját hibáira viszont vak – mondjuk ebben osztozunk mindannyian vele. Mégis, az ő életében az a nehéz, hogy avilágból csak a rosszat fogja fel, és nem a teljes egészet. Gőgje könnyen hiúságba fordul. Reggeltől estig álmodik saját dicsőségéről, amikor eljön az ő napja, az igazság napja. Kapcsolata a való világgal eközben egyre fogy.
A szangvinikus hiúsága is lehet túlzó, ám az mégis ártatlanul nevetséges csak.
A melankólikus azonban – óvatosan és felkészülve a visszavonulásra – megkísérli tervszerűen és céltudatosan védeni önmagát.

Passzív

Többnyire álomvilágban él, távol a való világtól. Eltávolodik a realitástól, ezért inaktívvá válik. Elképzelt világában magányosan él, ebben is teljesen ellentétes a szangvinikussal. Alkalmatlan a gyakorlati életre, arra, hogy a jelenben feloldódjon és teljesen elengedje magát. Sosem határozza meg egy összejövetel hangulatát, mint a szangvinikus, még csak át sem veszi. Mind a társaságban, mind az üzleti életben hiányzik belőle a kezdeményezés. Ő inkább átrs, mint vezető.

Általában nem praktikus

Mivel mindig épp valamin morog, gyakran elszalasztja a jelen adta lehetőségeket. Többre becsüli szenvedését, minthogy lemondjon róla egy kellemes pillanatért, egy adódó lehetőségért. Könnyen lemond bármiről.

Határozatlan

Az érzelmek uralkodnak felette, és nem az akarat. Egy kolerikus vagy egy szangvinikus azonnal átlátja a helyzetet és tettre kész, ezalatt a melankólikus alaposan megvizsgál minden lehetséges következményt, és az analizálásba egyre jobban elmerül, végül már nem lát tisztán. Emiatt irtózik a gyors, spontán cselekvéstől, az elhamarkodottságtól. Neki előbb át kell gondolnia. HA lehet, egyáltalán bele sem kezd semmibe. Ha tesz egy lépést, abban is kételkedik, nagyon bizonytalan, így ritkán is van sikere. Főleg az ellenkező neműeknél, akikkel szemben mély és gazdag érzelmeket táplál. De túlzott elvárásai miatt egyiket sem találja közelről tökéletesnek a maga számára. Így végül könnyen meglehet, hogy egy elképzelt lényt idealizál, vagy egy ismerőst, akinek minderről fogalma sincs.
Annyira fél a csalódástól, hogy mihelyst közel kerül egy hús-vér emberhez, azonnal működésbe lép önvédelmi reflexe, és lebeszéli magát róla. „Ő nem az a típus, aki engem boldoggá tehetne” – mondja a védekező egó.
A melankólikusoknál leggyakoribb a nőtlenség, a szingliség. Azt hiszik, azért lettek ilyen keserűek, mert egyedül kell élniük, ám a valóságban épp fordítva van!

Sokszor belekényszeríti magát egy különösen nehéz, magányos életfeladat ellátására.
Számára a mindennapi élet túlságosan középszerű, jelentéktelen, ő vágyik az áldozathozatalra, az önmegtagadásra. Megtalálta az igazit. De ez az élet is száraz és prózai, kiábrándultsága végleges. A magányos harcos élete nem csillogó és nem fenséges, hanem elviselhetetlen. Tévedett.

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Add meg elérhetőségedet, ezzel is segíted a szervezet munkáját, így tudunk értesíteni a projekt megvalósulásáról.

• Támogatás rendszeressége*
  • Havi támogatás
  • Egyszeri támogatás
• Támogatás összege*
  • 1000 Ft
  • 3000 Ft
  • 5000 Ft
  • Egyedi összeg
• Támogatás összege*
  • 1000 Ft
  • 3000 Ft
  • 5000 Ft
  • Egyedi összeg
• Egyedi összeg*
• Egyedi összeg*

• Név*
  Vezetéknév Keresztnév
• Email*
• Személyes üzenet
• *
  • Elfogadom a Támogatási, adatkezelési, és adattovábbítási feltételeket
• Az Ön által adományozott összeg
  0 Ft
• Phone
  Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Δ

Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005