NEGYEDIK ÓRA 20 és 21 óra között A lábmosás – az Eucharisztia megalapítása

Leborulsz apostolaid előtt, mint egy szegény koldus, és szívedben azt mondod nekik:
„A lelkedet kérem.
Szeretetcsapdákat állítok nektek, hogy Magamhoz vonzzalak benneteket. A Könnyeimmel kevert vízzel akarlak megtisztítani benneteket minden tökéletlenségtől, hogy felkészítselek arra, hogy a Nagy Szentségben fogadj Engem. A megtisztulásnak ez az aktusa annyira kedves a szívemnek, hogy nem akarom sem rátok bízni, sem az angyalokra, sem az én drága Anyámra. Magam akarom megtisztítani a lelkedet, hogy felkészítsem a szentáldozás vételére.

„Jóvá akarom tenni a szentségek és különösen az Oltáriszentség kiszolgáltatása ellen elkövetett vétkeket, amennyiben azokat a hiúság szellemében végezték, ahelyett, hogy alázattal és önzetlenséggel végezték volna.

Ah! mennyi jócselekedet jut el hozzám, amik mégis 
– inkább elszomorítanak, mint gyönyörködtetnek,
– többet tesznek a halálomhoz, mint az életem növeléséhez!
Ezek azok a sérelmek, amelyek leginkább elszomorítanak!
Ó, lelkek!
Lássátok mindezeket a sérelmeket, amelyeket velem szemben elkövettek és javítsátok ki őket az én jóvátételemmel, hogy megvigasztaljátok keserűséggel teli Szívemet!”

Ó, szenvedő Jézus!
Árassz el Életeddel, hogy ennyi sérelemért jóvátételt adhassak. Szíved legbensőbb rejtekhelyeibe vágyom belépni, hogy saját Szíved segítségével jóvátegyem azokat a sérelmeket, amelyeket azoktól kaptál, akik a legkedvesebbek voltak Számodra. Kívánlak, Jézusom,
követni Téged mindenben, és elmenni Veled minden lélekhez, akik az Eucharisztiában fogadnak Téged, belépni a szívükbe és a Te Könnyeiddel, amelyek keverednek a vízzel, amellyel megmostad apostolaid lábát, meg szeretném mosni ezeket a lelkeket, megtisztítani a szívüket, hogy amikor befogadnak Téged, gyönyörködhess bennük.

Édes Jézusom, míg te apostolod lábát mosod, – látom, hogy egy másik szenvedés is érinti Szívedet. Ezek az apostolok az Egyház minden jövőbeli fiát képviselik. Mivel még nem tökéletesek, ők képviselik az összes rosszat, amely az Egyházban létezni fog.
– Az egyik a gyengeségeket szimbolizálja
– A másik a csalást.
– A harmadik a képmutatást.
– egy másikban a földi érdekek iránti mértéktelen szeretetet.
– Szent Péter az elhatározások megszegését és az egyházi vezetők minden vétkét képviseli
– Szent János, – aki szintén elaludt a kertben, miután a Szíveden pihent -, aztán elmenekült.

Apostolaid felsorakoztatják a Hozzád leghűségesebbek gyarlóságait: a hitehagyott Júdásban és az általuk elkövetett súlyos vétségek egész sorában.

Megállsz minden apostol lábánál és
– sírsz,
– imádkozol,
– jóváteszed minden egyes vétküket,
– imád által erőt és segítséget adsz mindenkinek.
Jézusom, egyesülök Veled. Mindig Melletted akarok lenni, hogy osztozzak bánatodban és könnyeim a Tiéddel keveredjenek.

És látlak téged, ó Szerelmem, Júdás lábainál. Hallom ziháló Lélegzetedet és látom, hogy nem csak sírsz, hanem zokogsz. Megmosod a lábait, és megcsókolod, a Szívedhez szorítod őket és könnytől ázó tekintettel nézel rá.
Azt mondod neki a szívedben:
„Fiam, kérlek, könyörgöm neked a könnyeim hangján, ne menj a pokolba, add nekem a lelked. Lábaid előtt leborulva kérem! Mondd meg, mit akarsz! Mit követelsz Tőlem? Bármit megadok neked, amíg nem tévedsz el! Kérlek, kíméld meg ettől a fájdalomtól Istenedet!”

És újra Szívéhez szorítja a lábát. Keménységét látva Szíved megfullad, közel vagy az ájuláshoz. Ó, Szívem és Életem! Engedd meg, hogy karjaimmal támogassalak. Látom, hogy a makacs bűnösökkel szerelmi fortélyokat alkalmazol. Könyörgöm, engedd meg, hogy beutazzam Veled az egész földet, hogy ezeknek a bűnösöknek elvigyem a könnyeidet, hogy megpuhítsák őket, a csókjaidat és a szeretet öleléseit. hogy Hozzád kössem őket, hogy ne tudjanak többé elmenekülni Előled. Ez kárpótolni fog téged a Fájdalomért, amit Júdás elvesztése miatt szenvedsz.

Jézusom, Örömöm és Vágyam, látom, hogy a te Szereteted fut és gyorsan fut.
Felkelsz, a benned lakozó elhagyatottságban, és szorongva közelítesz az asztalhoz, ahol a kenyér és a bor van, a megszentelésre. Látom, hogy isteni Személyed soha nem látott gyengéd és szeretetteljes külsőt ölt. A Szemeid még fényesebben ragyognak, mintha napok lennének, Arcod rózsaszínű és ragyogó, Ajkad mosolyog és ragyog a Szerelemtől, Kezeid alkotásra termettek, minden tagod illik a Teremtő Istenhez. Szerelmem, látom, hogy egészen átalakultál. Úgy tűnik, hogy Istenséged túlárad Emberi mivoltodon.

Jézusom, Szívem és Életem, soha nem látott megjelenésed mindenki figyelmét magára vonzza. az apostolokat édes bűvölet ragadja el, és alig mernek levegőt venni. Drága Édesanyád lélekben a Szent Asztal lábához fut, hogy megcsodálja ezt a látványt, szereteted csodáját; az angyalok leszállnak a mennyből, és mintha egymástól kérdeznék: „Mi ez? Mi ez az egész?
Ezek a Szeretet igazi bolondságai,
a Szeretet igazi túlzásai:
Egy Isten, aki nem az eget vagy a földet, hanem önmagát teremti, egy kis kenyér, egy kis bor romlandó anyagából!
Ó telhetetlen Szeretet, miközben apostolaid mindenütt ott vannak körülötted, látom, hogy
– a kenyeret a Kezedbe veszed,
– felajánlod az Atyának.
Hallom édes hangodat, amint azt mondod:
„Szent Atyám, hálát adok Neked, aki mindig meghallgatod Fiadat. Szent Atyám, működj együtt velem! Egy nap elküldtél Engem a mennyből a földre. hogy megtestesüljek egy szűz méhében, hogy megmentsem gyermekeinket. Most pedig engedd meg, hogy megtestesüljek minden ostyában,
– hogy beteljesítsem e teremtmények üdvösségét.
– hogy mindannyiuk Élete legyek.

„Lásd, Atyám, milyen kevés órám van hátra ezen a földön. Kinek lenne szíve árván és egyedül hagyni gyermekeimet?
Sok az ellenségük.
Milyen sűrű a sötétség, amely beborítja őket.
Milyen nagy a gyengeségük.
Ki fog segíteni rajtuk?
Hadd legyek benne minden ostyában, hogy mindannyiuk élete legyek, hogy világosságuk, erejük, segítségük legyek!
Különben hová mennek?
Ki fogja őket vezetni?
Műveink örökkévalóak, és Szeretetem mérhetetlen.
Nem tudom, és nem is akarom magára hagyni gyermekeimet”.

Az Atyát meghatották ezek a gyengéd és szeretetteljes szavak. Leszállt a mennyből. Ott van a Szent Asztalon, a Szentlélekkel együtt. Mindketten veled vannak, Jézus.
És te fenséges és megindító Hanggal kimondod a felszentelés szavait.
És anélkül, hogy elhagynád Önmagad, szentségi formát teremtesz Magadnak ebben a kenyérben és borban.

És aztán.., a szentáldozás vétele után, megáldoztatod apostolodat és mennyei Édesanyádat is, akik nem maradhattak meg anélkül, hogy ne fogadnának be Téged.
Ó Jézus!
– a mennyek meghajolnak,
– mindenki hódolatát fejezi ki Neked a megsemmisülés új fokozatában.
Édes Jézus, a te Szereteted elégedett és megelégedett. Látom ezen az oltáron, a Te Kezedben, az összes megszentelt ostyát az idők végéig.
De megannyi ostyában kibontakozik a Te fájdalmas Passiód.

Mert sok teremtmény a te Szereteted túlzására hálátlansággal és -hatalmas sértésekkel válaszol majd…
És én mindig Veled akarok lenni,
-minden tabernákulumban.
-minden cibóriumban és
-minden megszentelt tálban, ami a világ végéig létezni fog, hogy felajánljam Neked szeretet cselekedeteimet és a jóvátételemet a bűnökért, amelyeket elkövetnek Ellened.
Jézusom, szemléllek téged a szent ostyában.
Mintha ott látnám imádandó Személyedet, megcsókolom fenséges homlokodat. Ahogy ezt a csókot adom Neked, érzem, hogy a tövisek megszúrnak. Jézusom, ebben a szent ostyában hány teremtmény nem kímél téged a tövisektől!

Elvonulnak Előtted, és
– ahelyett, hogy jó gondolataik hódolatát adnák Neked,
– ahelyett rossz gondolataikat adják Neked.
Megint Te, lehajtod a Fejed, ahogyan a szenvedésed alatt tetted, és elviseled, eltűröd e gonosz gondolatok töviseit. Szerelmem, közelebb jövök hozzád, hogy osztozzam Fájdalmaidban. Minden gondolatomat a te Intelligenciádba helyezem, hogy eltaszítsam ezeket a tüskéket, amelyek annyira elszomorítanak téged. Engedd, hogy minden egyes gondolatom áthaladjon minden egyes gondolatodon, hogy jóvátegyek minden rossz gondolatot, és így vigasztalásul szolgáljak a te szenvedő Intelligenciádnak.

Jézusom, megcsókolom gyönyörű Szemedet. Látom szerető tekintetedet azok felé fordulni, akik szent Jelenlétedhez járulnak.
Tekinteted türelmetlenül várja szeretetteljes tekintetüket.
De hányan jönnek Eléd, és ahelyett, hogy Rád néznének és Téged keresnének, olyan dolgokra néznek, amelyek elvonják a figyelmüket és így megfosztanak Téged az örömtől, amelyet szerető pillantásuk cseréjében tapasztalsz!

Ti szenvedtek, és én is, megcsókollak és érzem, hogy ajkam a Te könnyeidben fürdik.

Jézusom, ne sírj!
A szememet a Tiédbe akarom helyezni, hogy osztozzam Fájdalmadban és sírjak Veled. A teremtmények zavart tekintetét megjavítandó, tekintetem mindig Rád szegezem. Jézusom, Szerelmem, megcsókolom végtelenül szent Füleidet. Látom, hogy odafigyelsz arra, amit a teremtmények kívánnak Tőled, hogy megvigasztalhasd őket. De ők a te Füledbe rosszul elmondott, bizalmatlansággal teli, megszokásból, unottan mondott imákat mondanak. És a Hallásodat jobban zavarja ez a szent ostyában, mint a Passiód alatt.

Jézusom,
– a Mennyország minden harmóniáját akarom a Füleid felé irányítani, hogy jóvátételt nyújtsak Neked!
– A fülemet a Tiédbe akarom helyezni, nem csak azért, hogy osztozzak fájdalmaidban, hanem azért is, hogy felajánljam Neked a jóvátétel folyamatos aktusát, és hogy megvigasztaljalak.

Jézusom, Kincsem, megcsókolom végtelenül szent Arcodat, amit véresnek, sápadtnak és duzzadtnak látok. Ó Jézus, a teremtmények a Szentostya elé járulnak. Szemérmetlenségük és gonosz beszélgetésük miatt úgy tűnik, mintha megpofoznának és leköpnének Téged, ahelyett, hogy tisztelnének. Te pedig, békében és türelemmel fogadod őket és mindent elviselsz, ahogyan Passiód alatt is tetted!

Jézusom!
…közel akarom tenni az arcomat a Tiédhez, nem csak azért, hogy megcsókoljalak…
– hanem hogy Veled együtt fogadjam a sértéseket, amik a teremtmények részéről érnek Téged,
– hogy osztozzam minden bánatodban.
– a kezemmel szeretnélek megsimogatni Téged,
– lemosni a nyálat és
– a szívemhez szorítani Téged.

*Egész lényemet sok-sok apró darabkára akarom tépni, és Eléd akarom helyezni őket, hogy legyenek sok kis lélek, akik Téged imádnak. és minden mozdulatomat leborulássá akarom változtatni, hogy jóvátegyem azokat a gyalázkodásokat, amelyek a teremtmények részéről érnek Téged.

Jézusom, megcsókolom végtelenül szent Szádat. Látom, hogy amikor szentségi formában leszállsz a teremtmények szívébe., kénytelen vagy megpihenni sok harapós, tisztátalan, gonosz nyelven.

Mennyire elszomorít ez Téged!
Úgy érzed, mintha megrészegednél ezektől a nyelvektől.
Még rosszabb, amikor a szívükbe mész!
Jézusom, ha lehetséges lenne..!
Szeretném magam minden teremtmény szájában találni magamat, hogy dicséretté változtassam az összes sérelmet, amit kapsz tőlük!
Jóságos Istenem, megcsókolod végtelenül szent Fejedet! Látom, hogy fáradt, kimerült és teljesen elfoglalt a te Szeretet Tevékenységeddel.
Mondd meg nekem, mit csinálsz?
És Te válaszolsz nekem:
„Gyermekem,
ebben az ostyatestben reggeltől estig dolgozom, a Szeretet láncait készítem. Amikor a lelkek hozzám jönnek, Szívemhez láncolom őket.
De tudod, mit tesznek velem sokan? Sokan nagy erőfeszítéssel kiszabadítják magukat, és darabokra szedik Szeretetláncaimat. Mivel ezek a láncok a Szívemhez vannak kötve, engem megkínoznak, és delíriumba esem. Mi több, amikor széttörik a láncaimat, ezek a lelkek megsemmisítik intenzív tevékenységemet. Ők a teremtmények láncait keresik. Ezt még az én Jelenlétemben is megteszik, Engem használnak fel céljaik elérésére. Ez annyira elszomorít, hogy heves lázba hoz, ami miatt szinte elájulok. „

Mennyire sajnállak, Jézus! A te szeretetedet pellengérre állítják! Hogy kárpótoljalak, könyörgöm Neked, láncold meg a szívemet ezekkel a láncokkal, melyeket a teremtmények eltörtek, hogy helyettük én viszonozhassam Neked Szeretetedet!

Jézusom, isteni íjászom, Kebledet csókolom. A benne lévő tűz olyan nagy, hogy ki-kilövellnek a lángjai és – egy kis szünetet adva Neked szent munkádban -, elkezdesz játszani a Hozzád érkező lelkekkel, a Szeretet nyilait lövöldözve a mellkasodból rájuk. Játékod abból áll, hogy nyilakat, dárdákat, nyilazásokat készítesz; és amikor azok eltalálják a lelkeket, Te ujjongsz.

De sokan, ó Jézus, visszaverik őket, és vissza is lőnek Rád
– a hidegség nyilaival
– a langyosság nyilaival és
– a hálátlanság nyilaival.
Én annyira elkeseredek, hogy keservesen sírtok!

Ó Jézusom, mellkasom készen áll nemcsak a nekem szánt nyilak befogadására, hanem a más lelkek által visszautasítottakra is. Így nem leszel többé legyőzött a Szeretet Játékában. És így jóvá teszem a ridegséget, a langyosságot és a hálátlanságot, amit ezektől a lelkektől kapsz.

Jézusom, megcsókolom Bal Kezeteket. Így akarok jóvátételt nyújtani.
minden megszentségtelenítő vagy káromló nyílért, szent Jelenlétedben. Kérlek, tarts engem mindig Szíved közelében! Dicsőség az Atyának, …

Jézusom, megcsókolom Jobb Kezedet. Ezzel kívánok minden szentségtörést helyrehozni, különösen a rosszul celebrált miséket! Milyen gyakran kényszerülsz, Szerelmem, leszállni a Mennyből méltatlan kezekbe és méltatlan keblekbe. Bár undorodsz tőle, a Szeretet mégis arra kényszerít, hogy megtedd.

Vannak még olyan ministránsok is, akik hatalmas bűneikkel és szentségtöréseikkel újjáélesztik a szenvedélyt, újraélesztik az istengyilkosságot! Jézusom, már a gondolatától is megrémülök! Ahogyan Passiód alatt a zsidó istengyilkosok kezében voltál, most ezeknek a méltatlanoknak a kezében vagy. Békés Bárány, és újra a halálra vársz. De Te a megtérésükre is vársz. Jézus, mennyire szenvedsz! Szeretnéd, ha egy szeretettel teli kéz megszabadítana Téged ezektől a vérszomjas kezektől.

Jézus, amikor ilyen kezekbe kerülsz. könyörgöm, hívj Magadhoz, hogy engesztelhesselek. Az angyalok tisztaságával foglak betakarni, erényeiddel illatosítalak, hogy csillapítsam az émelygést, amit ezekben a kezekben érzel, és felajánlom Neked szívemet, mint menedéket.

Amíg bennem vagy, imádkozni fogok Hozzád a papokért, hogy mindannyian méltó szolgáid legyenek.
Ámen. Dicsőség az Atyának…

Jézus, megcsókolom Bal Lábadat. Jóvátételt akarok nyújtani azokért. akik megszokásból fogadnak Téged, a szükséges lelki felkészülés nélkül.
Dicsőség az Atyának, …

Jézus, megcsókolom Jobb Lábadat. Ezzel jóvátételt akarok nyújtani azokért, akik úgy fogadnak Téged, hogy megsértenek Téged. Kérlek, könyörgöm Neked, ..ha ezt meg merik tenni, ismételd meg a csodát, amit Longinusszal tettél! Meggyógyítottad őt, és a Vér érintésére, ami a lándzsája által átszúrt Szívedből ömlött, megtérítetted. Így hát a Te szentségi Érintéseddel térítsd meg a bűnösöket, tedd őket a szeretet cselekvőivé és bűnbánó emberekké!
Dicsőség az Atyának …

Ó Jézusom, megcsókolom végtelenül szelíd Szívedet, amelybe oly sok sértés ömlött. Gesztusommal mindent jóvá akarok tenni, szeretetet adok Neked mindenkiért, és megosztom minden bánatodat.
Dicsőség az Atyának, …

Mennyei Íjász, ha bármilyen vétek elkerülné jóvátételemet, kérlek, börtönözz be engem
– a Szívedbe és
– az Akaratodba,
hogy jóvátehessem mulasztásomat.
Könyörgöm édes Anyádnak, hogy tartson engem mindig magánál, hogy mindent helyre tudjak hozni mindenkiért!

Együtt fogunk átölelni Téged. És azzal, hogy átölelünk Téged, el fogjuk venni tőled a keserűség hullámait, amiket a teremtményektől kapsz. Jézus, emlékezz arra, hogy én is szegény bűnös lélek vagyok. Kérlek, zárj be engem Szívedbe. Szeretetláncaid által fogj meg engem,  és kötözd meg gondolataimat, vonzalmaimat és vágyaimat egyenként.

Láncold kezemet és lábamat a Szívedhez, hogy ne legyen más kezem és lábam, csak a Tiéd! Szerelmem, a börtönöm a te Szíved lesz, a láncaim a te Szerelmedből lesznek, a te szereteted lángjai lesznek a táplálékom, a te lélegzeted lesz az enyém, a kapuk, melyek megakadályozzák, hogy elhagyjalak, a te végtelenül szent Akaratod lesz.

És így csak lángokat fogok látni, csak a tüzet fogom érinteni, ami, miközben életet ad nekem, ugyanakkor halált is ad nekem, ugyanazt a halált, amit Te szenvedsz a Szent Ostyában.

Neked adom az életemet, és így, amíg rab vagyok benned, Te is fogoly leszel bennem. Nem ez-e a célod megtestesüléseddel az ostyában? Vagy szabadulni akarsz a lelkek által, akik befogadtak téged. életet találva bennük?

És most, áldj meg és add a Szeretet misztikus csókját a lelkemnek, miközben én közel maradok Hozzád, átölelve Téged.
Dicsőség az Atyának…

Édes Szívem, a végtelenül áldott szentség beiktatásával, előre láttad a teremtmények hatalmas hálátlanságát és bűneit. De te nem hátráltál meg. Megsebezve és elszomorodva, de mindent Szereteted mérhetetlenségébe akarsz fojtani.

Utasítod apostolaidat, és azt mondod nekik, hogy amit most tettél, -nekik is meg kell tenniük. Így hatalmat adsz nekik az Átváltoztatásra. Te adod nekik a papságot.

Ó, Jézus,
– …te gondolsz mindenre…
– mindenkiért és mindenért jóvátételt teszel.

Az utolsó vacsora véget ért.
Magaddal viszed az apostolokat és elmész a Gecsemáné kertjébe. Ott kezdődik fájdalmas szenvedésed.

Követni foglak mindenhová, Jézusom, hogy Veled legyek. Szomorúan indulsz a kert felé. Ezalatt én jóvátételt akarok nyújtani azokért a lelkekért. akik szétszéledtek és zavartan hagyták el a templomot. Kérlek, adj Fényt és Kegyelmet azoknak a lelkeknek, akik, miközben szent dolgokat gyakorolnak, nem részesülnek semmi lelki jóban.

Jézus el van rejtve a szentostyában.
Ő átöleli az összes évszázadot.
Életet és Fényt ad mindenkinek.
Ily módon,
– azáltal, hogy elrejtjük magunkat Jézusban
– imáinkkal és jóvátételünkkel életet és világosságot adunk – mindenkinek,
– még az eretnekeknek és a hitetleneknek is,
mert Jézus senkit sem zár ki.

Ahhoz, hogy Jézushoz hasonlóvá váljunk, mindent el kell rejtenünk Benne.
– A gondolatainkat,
– a kinézetünket,
– a szavainkat,
– az érzelmeinket,
– a ragaszkodásainlkat,
– a vágyainkat,
– a lépéseinket,
– a cselekedeteinket,
– és az imáinkat is.

Az Eucharisztiában Jézus átöleli az összes évszázadot. Ugyanígy mi is átöleljük Vele együtt az összes évszázadot. Hozzá simulva mi is  minden elmének a gondolata. minden nyelv szava, minden szív vágya, minden láb lépése, minden kar munkája leszünk. Ezáltal  elfordítjuk Jézus Szívétől azt a rosszat, amit a teremtmények tenni akarnak Vele, és sürgetjük Őt, hogy üdvösséget, szentséget és szeretetet adjon minden léleknek.

Életünknek tökéletesen meg kell egyeznie Jézus életével. Lelkünknek (szándékkal) a világ minden tabernákulumában ott kell lennie, hogy Jézussal együtt legyen és hogy folyamatosan megkönnyebbülést és jóvátételt nyújtson Neki. Minden cselekedetünket ezzel a szándékkal kell tennünk.

Az első tabernákulum bennünk van, a szívünkben. Ezért nagyon oda kell figyelnünk mindarra, amit a jó Jézus bennünk akar tenni. Jézus a mi Szívünkben van. Ő gyakran késztet bennünket arra, hogy imádkozzunk. Ő az, aki imádkozni akar. Azt akarja, hogy közel legyünk Hozzá. Szinte azonosul a hangunkkal, a szeretetünkkel és a szívünkkel, hogy imánkat egyesítse az Övével!

Ahhoz, hogy tiszteljük Jézus imáját, arra kell figyelnünk, hogy egész lényünket Neki adjuk. Figyelmesnek kell lennünk minden belső mozdulatunkra, mert a jó Jézus
– olykor szenvedésre késztet minket,
– olykor azt akarja, hogy imádkozzunk.
– néha ebbe a lelkiállapotba helyez minket,
– néha egy másikba,
hogy egész élete megismétlődjön bennünk.

Tegyük fel, hogy Jézus lehetőséget ad nekünk arra, hogy türelmet mutassunk. Olyan sok sérelmet kap a teremtményektől! Ezért késztetést érez arra, hogy csapásokat küldjön rájuk. Így nekünk is ad lehetőséget ad arra, hogy türelmet gyakoroljunk.

Tisztelnünk kell Őt, és mindent békességgel kell elviselnünk. Ily módon a mi türelmünk megakadályozza a csapásokat, amelyeket más teremtmények okoznak. Mert bennünk találja meg az Ő saját Türelmét. Ahogyan a türelemmel, úgy az összes többi erénnyel is így van. Jézus a Szeretet szentségében gyakorolja az összes erényt.

És Jézustól a szentmisében merítünk
– erkölcsi erőt
– irgalmasságot
– türelmet
– toleranciát
– szeretetet
– engedelmességet, stb.
A jó Jézus az Ő Testét adja nekünk táplálékul. Mi viszonozzuk Jézusnak (mint táplálékot Neki) a szeretetünket, az akaratunkat, a vágyainkat, a gondolatainkat, a szeretetünket. Így fogunk versenyezni Vele a szeretetben.

Semmi ne jusson be hozzánk, ami nem tőle származik. (Csak az jusson be hozzánk, ami Tőle származik.) Így minden, amit teszünk, a mi szeretett Jézusunk tápláléka lesz.

-A gondolkodási képességünknek az isteni Gondolatot kell táplálnia. Ha tehát szentségesen gondolkodunk, akkor az isteni Gondolatot tápláljuk. Hasonlóképpen, tekintetünknek táplálnia kell az isteni Tekintetet. Szavaink, érzelmeink, vonzalmaink, vágyaink, lépéseink, cselekedeteink, mindennek azt kell szolgálnia, hogy Jézust tápláljuk. Ha így tápláljuk Jézust akkor a Jézusban lévő teremtményeket is táplálnunk kell.

Jézusom, édes Életem, amikor belém jössz, győződj meg róla, hogy
– az érzelmeim,
– a vágyaim,
– a ragaszkodásaim,
– a gondolataim,
– a szavaim,
a szentségi megszentelődés erejének alá legyen vetve, így válnak a lelkeknek adható táplálékká.

Befejező ima:

Szeretetreméltó Jézusom, szenvedésed ezen órájában elhívtál, hogy Veled legyek, és én itt vagyok. Úgy tűnt nekem, mintha tanúja lettem volna imáidnak, megváltó művednek, Passiódnak, ahogy gyötrődve és szenvedéssel telve könyörögsz a lelkek megváltásáért a legmeghatóbb és legékesebb hangon. Igyekeztelek mindenben követni Téged; és most, amikor el kell hagyjalak Téged szokásos feladataim és elfoglaltságaim miatt, kötelességemnek érzem azt mondjani neked: „Köszönöm” és „Áldalak”!

Igen, ó Jézus, ezerszer és ezerszer ismétlem Neked: Köszönöm, és „Áldalak” mindazért, amit értem és mindenkiért tettél és szenvedtél. Hálát adok Neked és áldalak minden csepp Véredért, ami elfolyt, minden lélegzetvételedért, minden emberi szívdobbanásodért, minden lépésedért, szavadért, pillantásodért, keserűségedért és hogy elviseltél annyi sértést. Mindenért, ó, Jézusom, leborulok lábaidhoz, és  „Köszönöm” és „Áldalak”!

Kérlek, ó Jézus, engedd, hogy egész lényem folytonos köszönet, hálaadás és imádás legyen Feléd, hogy ezáltal áramoljon bennem és mindenkiben a Te áldásod. Kérlek, ó Jézus, ölelj a Szívedre, és legszentebb Kezeddel pecsételd le lényem minden porcikáját áldásoddal, hogy ne származhasson belőle más, mint folyamatos imádás és himnusz Neked.

>> ÖTÖDIK ÓRA