Egy szerzetesnő és egy tisztítótűzben szenvedő lélek különleges beszélgetése

Forrás: https://christianae.wordpress.com

A szöveg egyházi jóváhagyással rendelkezik.

1873 novemberében a franciaországi Valognes ágostonrendi kolostorában élő Marie de la Croix nővér hosszas sóhajtozásra lett figyelmes. Rémülten kérdezte, ki az, mivel nem látott senkit. Nem jött válasz, ám a sóhajtozás folytatódott. Heteken át újra meg újra hallotta.

1874. február 15-én ismerős hang szólalt meg: „Ne félj, nem fogsz látni szenvedéseimben. Marie Gabrielle nővér vagyok.” Egykori apácatársa volt, aki három évvel azelőtt hunyt el, 36 éves korában.

Marie de la Croix nővér kérte, hogy távozzék és ne térjen vissza. A szenvedő lélek azonban azt felelte, hogy Isten akaratából még sokszor el kell jönnie, míg csak meg nem szabadul a purgatóriumból.

Az élő és az elhunyt nővér titokzatos kapcsolata évekig folytatódott. Beszélgetéseiket 1874 és 1890 között Marie de la Croix nővér jegyezte le az alábbi kéziratban. A szöveg Marie Gabrielle nővér kijelentéseit tartalmazza: lelki tanácsokat ad, és válaszol Marie de la Croix nővér kérdéseire.

A szöveg hitelessége

Marie de la Croix nővér (1840–1917) egy leányiskola igazgatója volt. Életének tanúi rendkívül józan gondolkodású embernek tartották, akitől távol állt a képzelgés. Mint a kéziratból kiderül, mindent megtett, hogy elkerülje a látogatásokat, tiltakozott ellenük, sőt égi büntetésnek vélte azokat.

A nővér lelkivezetője, a Pontingy-i Atyák közösségéhez tartozó Prevel atya – aki később a kongregáció generálisa lett – ismerte és komolyan vette a közléseket. „Nagyon gondosan őrzöm korábbi jegyzeteit, és sokszor újraolvastam” – írta a nővérnek 1912 novemberében.

A kéziratot két neves teológus vizsgálta: Mons. Pierre-Théophile Dubosq, a bayeux-i szeminárium elöljárója, aki Lisieux-i Szent Teréz boldoggá és szentté avatásának kánoni eljárása során a promotor fidei tisztségét töltötte be, valamint az egyházmegyei censor librorum (könyvcenzúráért felelős) Mons. Gontier. Mindketten kijelentették, hogy a kézirat nem tartalmaz olyan állítást, ami ellenkezne a hittel vagy ne volna összhangban a lelki élet igaz alapelveivel.

Az eredeti francia szöveg először a Notre Dame de la Bonne Mort című francia vallási folyóiratban jelent meg. Közlésére Giuseppe Palica (1869–1936) római érsek adott hivatalos egyházi nyomtatási engedélyt.

Az imprimatur azt jelenti, hogy a mű tartalma, noha nem része az Egyház hivatalos tanításának, összhangban van azzal, ezért kiadásának nincs egyházi akadálya.

1874 – Legnagyobb gyötrelmem az, hogy nem láthatom a Jóistent

Főnöknőnk halála napja óta a mennyben van, mert sokat szenvedett és nagy szeretet volt benne.
Ha ön olyan tökéletes volna, mint Isten szeretné, mennyi kegyelemmel ajándékozná meg! A Jóisten azt szeretné, hogy ön szentebb legyen, mint sokan mások.

L. atya a purgatóriumban van, mert túlságosan szeretett lelkigyakorlatokat tartani és mindenfelé prédikálni. …Igen, ez jó, de elhanyagolta a plébániáját.

A Jóisten ugyanúgy elfogadja, ha a tisztítóhelyen lévő valamennyi lélekért tesz valamit, mintha egyetlen lélekért tenné, ha ön úgy irányítja a szándékát. E pillanatban én szenvedek itt a legerősebben, mivel nem voltam hű a hivatásomhoz.

A szentmise után a keresztút a legjobb imádság. Jobban szenvedek, mint … nővér, mivel ő hű volt a hivatásához; csak a szenvedések megkeserítették, ráadásul rossz tanácsokat kapott.

Nem tudok látható jelet adni; a Jóisten nem engedi; túl bűnös voltam. Mivel annyi fájdalmat okoztam önnek, a Jóisten azt akarja, hogy ön imádkozzék értem! … nővérnek is elmondhatja ezt, akinek szintén sok fájdalmat okoztam, és az elöljáró anyának is, aki oly sokat szenvedett miattam. Bárcsak mondatna értem néhány misét! Mondjon értem néhány rózsafüzért! Végezze jól az elmélkedéseket, mert én egyáltalán nem elmélkedtem! Imádkozza jól a zsolozsmát, mert én nem jól imádkoztam! Legyen mindenben nagyon fegyelmezett, mert én mindig odafordítottam a tekintetemet, hogy lássam, amit nem kellett volna látnom. Nagyon engedelmeskedjék az elöljáró anyának, akinek oly sok szenvedést okoztam! Szegény elöljáró anya!

Ó, ha tudná, mit szenvedek! Imádkozzék értem, kérem, mert nagyon szenvedek mindenütt. Ó Istenem! Mennyire irgalmas vagy! Senki sem tudja elképzelni, milyen a tisztítótűz. Legyen jó, és könyörüljön szegény lelkeken!

Egy jó tanács! A keresztút. A földön mindig szenvedni fog testben és lélekben, és sokszor mindkettőben egyszerre.

Oly gyönyörű a mennyország! A purgatórium és a mennyország között nagy a távolság. Olykor megpillanthatjuk mintegy visszfényét annak a boldogságnak, amit a menny áldottai élveznek; ám ez csaknem büntetés, mivel hatalmas vágyódást ébreszt, hogy láthassuk a Jóistent. A menny csupa ragyogás, a purgatórium mély sötétség.

A Jóisten jobban szereti önt, mint sokakat… Nem adta ennek számos bizonyságát? E. anya a mennyben van. Rejtett lélek és rendkívül lelki ember volt.

Dehogyis! Nem vagyok a sátán! Marie Gabrielle nővér vagyok. Csak addig zaklatom, amíg a mennybe nem jutok. Utána rajtam a sor: imádkozni fogok önért. Igen, már most is tudok jól imádkozni, és mindennap meg is fogom tenni. Majd meglátja, hálátlanok-e a tisztítótűzben [szenvedő] lelkek!

A nagy bűnösök nem látják a Szűzanyát. Magának Istennek is hatalmas öröm, amikor egy lélek kiszabadul a purgatóriumból. Teljesen igaz, amit a könyvekben olvasott erről. Húsvét napján némi enyhülésben lesz részem. Ha gondosan ügyel magára, a Jóisten olyan kegyelmekkel fogja megajándékozni, mint még soha senkit.

Egyszerre sokakért is felajánlhatja a zsolozsmát, ha ügyel, hogy mielőtt elmondaná, úgy irányítsa a szándékát, mintha mindegyikükért külön imádkozhatna. Így mindegyiküknek ugyanannyira javára válik, mintha csakis érte mondta volna.

A purgatóriumban külön vezeklés vár azokra a szerzetesekre, akik fájdalmat okoztak elöljárójuknak: számukra rettenetes a tisztítótűz. Ők velem tartanak majd, és meglátják a vezeklést, amit ők is el fognak szenvedni.

1874. március 24. (húsvét utáni 2. vasárnap) Holnap minél többször látogassa meg az Oltáriszentséget. Mivel önnel tartok majd, abban a boldogságban fogok részesülni, hogy a Jóisten közelében lehetek. Igen, ez enyhülést ad.

1874. március 25. Most a második purgatóriumban vagyok. Halálom óta megjártam már az elsőt, ahol a lélek igen nagy szenvedéseken megy keresztül. A másodikban is szenvedünk, de sokkal kevésbé, mint az elsőben. Mindig legyen elöljárója segítségére. Ne sokszor beszéljen; várjon, míg kérdezik, azután feleljen.

1874. május Az angyali üdvözlet ünnepe óta vagyok a második purgatóriumban. Aznap láttam először a Szűzanyát, az elsőben ugyanis nem látjuk. Látása megerősít; ráadásul e drága Anya a mennyországról beszél. Amíg látjuk, úgy tűnik, enyhülnek a szenvedéseink. Ó, mennyire vágyakozom a mennybe jutni! Micsoda mártíriumot szenvedünk, miután megismertük a Jóistent! Azt gondolom, hogy a Jóisten az ön javára és az én vigasztalásomra engedi mindezt. Jól figyeljen arra, amit mondok: A Jóisten nagy kegyelmeket tartogat önnek. Azt akarja, hogy jó tanácsaival és példájával sok lelket mentsen meg. Ha viselkedésével akadályozza, egy napon minden lélekről számot kell majd adnia, akiket megmenthetett volna.

Igaz, hogy ön nem méltó rá, de mivel Isten mégis megengedi mindezt… Ő az Úr, és annak osztja kegyelmeit, akinek akarja.

Jól teszi, ha Szent Mihályhoz imádkozik, és másokat is erre biztat.

Halála óráján boldog az az ember, akinek bizalma van néhány szentben, hogy védelmére keljenek Isten előtt ama rettenetes pillanatban. Merje leányait az üdvösség nagy igazságaira emlékeztetni! A lelkeknek gyakorta szükségük van rá, hogy valaki felrázza őket, manapság még inkább, mint valaha. A Jóisten azt akarja, hogy egészen átadja magát neki. Jobban szereti, mint sokakat, ezért több kegyelemben is fogja részesíteni. (Jó Mester!) Így önnek is könnyebb lesz őt jobban szeretnie.

El ne vesztegessen egyet is a tőle kapott kegyelmek közül! Egyedül a Jóistennek éljen! Őt dicsőítse meg mindenben! Mennyi jót tehet a lelkekért! Csakis azért tegyen bármit, hogy a Jóistennek kedvében járjon. Bármit tenne, előbb egy pillanatra szálljon magába, hogy meglássa, tetszeni fog-e Istennek, amire készül.

Mindent Jézusáért! Nagyon szeresse őt! Igen, szenvedek, de a legnagyobb gyötrelmem az, hogy nem láthatom a Jóistent. Állandó mártírium ez; nagyobb szenvedés, mint a purgatórium tüze. Ha majd úgy fogja szeretni a Jóistent, amint ő kívánja, átél majd valamicskét abból az epedésből, amitől annyira vágyakozunk egyesülni szeretetünk céljával, a jóságos Jézussal. Igen, látjuk néha Szent Józsefet, de nem olyan gyakran, mint a Szűzanyát. Minden iránt váljék közömbössé, a Jóistent kivéve. Íme, így jut el a tökéletesség csúcsára, ahová Jézus hívja. I. anyának nem váltak javára az érte felajánlott szentmisék.

A szerzetesnek nincs joga, hogy javai fölött rendelkezzék; ez ellenkezik a szegénységgel. Ha jól imádkozik, az önre bízott lelkek meg fogják érezni. A Jóisten sohasem tagad meg olyan kegyelmet, amit jól végzett imádságban kérnek tőle.

A szerzetesek purgatóriuma sokkal hosszabb és szigorúbb, mint a világiaké, mivel a szerzetesek több kegyelmet tékozoltak el. A Jóisten engedte és elhunyt tisztelendő anyánk kapta ezt; sok nővér ugyanis elhagyatottan szenved a tisztítóhelyen (igaz, saját hibájukból), és soha senki nem gondol rájuk. Elhunyt tisztelendő anyánk mondta nekem, hogy a Jóistennek nagyon tetszésére volna, ha a közösség időnként misét mondatna értük. Mondja el ezt az elöljáró anyának! Igen, a Jóisten nagyon szereti az elöljáró anyát. Ön látja, hogy súlyos keresztet adott neki; íme a tisztelendő anya iránti szeretetének legjobb bizonyítéka.

Elképzelhetetlen a purgatóriumi lelkek gyötrelme! A világban senki sem gondol erre. Még a szerzetesközösségek is megfeledkeznek róla. Ezért akarja a Jóisten, hogy itt különösképpen imádkozzanak szegény purgatóriumi lelkekért, és ezt az áhítatot adják tovább a tanítványoknak is, hogy majd beszéljenek róla a világban.

A kimerültségtől egyáltalán ne féljen. Ha Istenről van szó, érte mindent áldozzon fel! Készségesen engedelmeskedjék elöljárójának; hadd fordítsa, amerre csak akarja. Legyen nagyon alázatos. Mindig alázkodjék meg, ha teheti, egészen a földig.

M. a purgatóriumban van, mert okoskodó megjegyzéseivel sokszor meggátolta a jót, amit az elöljárók tehettek volna. Tegye gyakorlattá Isten jelenlétét és a szándék tisztaságát.

A Jóisten keresi az odaadó lelkeket, akik önmagáért szeretik őt. Nagyon kevesen vannak! Azt akarja, hogy ön igaz barátai közé tartozzék. Sokan szeretik a Jóistent; így hiszik, pedig valójában önmagukért szeretik.

Nem, a purgatóriumban nem látjuk a Jóistent. Akkor ez lenne a mennyország!

Ha egy lélek igazán, őszintén, szeretetből keresi a Jóistent a szívében, Isten nem engedi, hogy csalódás érje. Ez igaz; ám miután Isten sokszor ott is kiárasztja kegyelmeit, ahol sok a rosszaság… ön miért utasítaná el őket? Szentelje, áldozza fel, adja oda magát a Jóistennek! Sohasem tehet érte túl sokat. Jól gondolja, hogy csakis áhítatunk túlcsordulása árad át másokra.

Ne legyen önben emberi tisztelet, még az idős nővérekkel kapcsolatban se. Mindig szólaljon meg, ha támogatni kell az elöljáróját. A Jóisten nem a legjobb barátait használja arra, hogy megpróbáltatást és szenvedést okozzanak másoknak. Köszönje meg neki, hogy nem tartozik közéjük! Jobb üllőnek lenni, mint kalapácsnak!

Ne fáradjon bele a testi-lelki önmegtagadásokba, hiszen még alig adott elégtételt a múltért. Alig kezdődött el a koronája.

1874. június:
Jegyezze meg: a vihar, amely feltámad, hogy megtépázza a lelket, hamar el is múlik.

A sátánnak mindenütt vannak követői, még a szerzetesközösségekben is.

Nem, nem látom a Jóistent, amikor ki van helyezve [az Eucharisztiában]; érzem a jelenlétét. Úgy látom őt, ahogyan ön is, a hit szemével; a mi hitünk azonban sokkal élőbb, mint az öné. Mi tudjuk, milyen a Jóisten! Mindig a Jóisten jelenlétében járjon! Mindent mondjon el neki mint barátjának, és gondosan ügyeljen bensőjére!

Ha jól akar készülni a szentáldozásra, szeressen előtte, szeressen hálaadás közben, szeressen mindenkor. A Jóisten azt akarja, hogy egyedül érte éljen, egyedül rá gondoljon, egyedül róla álmodozzék. Tagadja meg lelkét, szemét, nyelvét; ez sokkal kedvesebb lesz a Jóisten előtt, mint a testi vezeklések, amelyek sokszor saját akaratunkból származnak.

Úgy gondoljon Istenre, mint édesapára, kedves barátra, drága hitvesre. Szíve gyengédségét egyedül Jézusnak öntse ki, neki teljesen, teljesen! Igen, az egész örökkévalóságon át dalolni fogja a végtelen irgalmat, amelyben részesült. Annyira szeresse Jézust, hogy neki tetsző nyugvóhelyet találhasson a szívében, ahol, hogy úgy mondjam, kipihenheti a sok bántást, ami mindenütt éri. Szeresse őt a közömbösek helyett, a gyenge lelkek helyett, de mindenekelőtt saját magáért; egyszóval, annyira szeresse, hogy ragyogó példát adjon.

Igaz, Szent Teréz és Eust anya nagyon szerették [Istent], ön viszont fájdalmat okozott neki, így még jobban kell szeretnie, mint ezeknek az ártatlan lelkeknek.

1874. december 12.
Ha nagyon szereti a Jóistent, semmit sem fog megtagadni öntől. Tudja: ha valaki igazán szereti valamelyik társát, összevissza forgolódik körülötte, hogy kihúzzon belőle egy igent arra, hogy mit szeretne, és azt mindig meg is kapja… Ugyanilyen lesz önnel a Jóisten. Mindent meg fog adni, amit csak kér. A Jóisten azt kívánja, hogy egyedül vele, szeretetével és szent akaratának teljesítésével törődjék. Akinek fontos a Jóisten, annak legyenek fontosak a lelkek is. Nem volna nagy érdem egyedül üdvözülni. Isten oly nagy tökéletességet kíván öntől, amilyet sokaktól nem.

Rózsafüzér a tisztítótűzben szenvedő lelkekért ígéretekkel

>>> következő: 1875: Lassan-lassan, ahogy szabadulok, tisztábban hall majd