Regisztráció


A jelszavát emailben elküldtük.

“Feltehetően egész Amerikában nem volt egyetlen misszionárius sem, aki a prédikációival több megtérést ért el, mint Limai Róza imáival és önmegtagadásaival.” – jelentette ki IX Ince Pápa a szentről.
.
Születése és gyermekkora, a szegénység tapasztalatai
.
Isabel Flores de Oliva Peruban, Limában született 1586-ban egy szegény spanyol családban, 51 évvel szülővárosa megalapítása után. Szüleinek tizedik gyermeke volt. Olyan szép arca volt, hogy mindenki Rózának (Rose-nak) hívta. Csodagyerek: 4 évesen csodás módon megtanul olvasni, hogy nagy példaképe, Sziénai Szent Katalin műveit olvashassa és magába forrassza.
.
Még egészen kicsi, amikor már segít a családi munkáknál, vagyis ki kell mennie neki is a mezőre, ahol egész nap folyik a földművelés, az éjszakáit mégsem csak az alvásnak, hanem hosszú imáinak szenteli. A szülei által támogatott házassági ajánlatot viszont határozottan visszautasítja, és örökre tisztasági fogadalmat tesz az Úr arcképe előtt.
.
Miként Sziénai Szent Katalin, 20 éves korában ő is belép a dominikánus harmadrendbe, mivel szülővárosában ekkor még nem volt egyetlen kolostor sem, ahova beléphetett volna. Egy apró remetelakban húzza meg magát szülei kertjében, ahol az egész napját az imádkozásnak és az önmegtagadásnak szenteli. Csak akkor jön elő, amikor a Rózsafüzér Királynőjének Templomát látogatja meg, vagy az indiánok, az elhagyott gyerekek, az öregek, és a betegek szolgálata miatt. Gyakran segít Porres-i Szent Mártonnak, Lima másik szentjének is.

Róza és Lima védelme

1615-ben holland hadihajók támadják meg Limát. Róza egyesíti a város asszonyait, hogy imádkozzanak a Rózsafüzér Királynőjének Templomában. A holland flotta néhány nappal később titokzatos módon felvonja a vitorláit és elvonul Lima alól, anélkül, hogy megtámadná a várost. A csodát mindenki Rózának tulajdonítja.

Vezekléssel töltött élet

Róza vezekléssel töltötte remete életét. Gyermekkorától kezdve böjtölt, sosem evett húst és gyümölcsöt. Nem sokkal később már kizárólag csak kenyeret és vizet fogyasztott. Szigorú és véres testi önmegtagadásai által Istennek ajánlotta magát a tisztítótűzben szenvedő lelkekért és a bűnösök megtéréséért. Fizikai nélkülözéseinek táptalaja mély misztikus élete volt, extázisaiban átjárta azoknak az embereknek a szenvedése, akikért imádkozott.

Elsősorban tulajdon gőgjével és önszeretetével kell csatába szállnia: mihelyst valaki észreveszi testi szépségét, durva kötelekkel szorosan megkötözi a bőrét, olyan szenvedéseket okozva ezzel, hogy minden mozdulatnál a húsába vágjanak. Túl kényelmesnek találja fűből készült fekhelyét is, és fadarabokkal béleli ki. A fadarabokhoz hegyes cserepeket és edénydarabkákat kötöz, melyek szúrják és felsebzik a testét. Élete utolsó tizenhat évében ezen a fekhelyen tölti éjszakáit. Vezekléseit és szenvedéseit azért fokozta, mert hasonlatossá akarta tenni azokhoz a szenvedésekhez, amiket Krisztus viselt el a kereszten.

Misztikus kegyelmekben is részesült, amivel felkeltette az Inkvizíció gyanakvását is, és ennek köszönhetően a valláshatóság többszöri vizsgálatnak vetette alá, ám megdöbbentő válaszai elhallgattatták vallatóit.

Csodálatos életéhez az imádság szolgáltatta az alapot. Napjaiból olykor tizenkét órát is lefoglalt a szóbeli és a szemlélődő imádság. Lelki gyakorlatait kézimunkával váltogatta: font, szőtt, hímzett, művelte a kertet, és bevételeivel szüleit támogatta. Életformája lett az Úr Krisztus jelenlétében való élet és a vele való szüntelen társalgás. Éppen ez jelentette lelki életének mindennapos táplálékát.

Keresztes Szent János tanítványaként abból a felismerésből indult ki, hogy a teremtmény ,,semmi” önmagától, de Isten épp azért teremtette, hogy a kegyelemmel oly magasságba emelkedjék, hogy a Megtestesült Ige menyasszonya legyen.

Róza azonban nem naiv lélek, hanem világosan látó, tanítását formába is öntő mester volt. Sajnos írásaiból csak néhány töredék maradt ránk. Bilbaói Luis testvér állapította meg: ,,Róza Isten Lelkének irányítása alatt állt; betöltötte őt a bölcsesség Lelke, és különleges, beléöntött tudás birtokában volt.”

Mint a többi nagy szent, igen sokat szenvedett az Egyházért. Gyötrelmeit így vázolja: ,,Az életgyónás igen nagy szenvedést jelentett… Szorongás, vigasztalanság, elkeseredés, kísértés, harc, meghazudtolás a gyóntató atyák részéről, meg nem értés emberektől, betegségek, fájdalmak és a láz.”

Halála és temetése

31 évesen halt meg, 1617 augusztus 14-én, Szent Bartolomeo ünnepén, amint előre megmondta. Halálát három hónap intenzív szenvedés előzte meg, melyet hittel teli megadással viselt el.

Ennek az iskolázatlan fiatal lánynak hatalmas köztemetést rendeztek Limában, koporsóját a város utcáin a legfelsőbb egyházi emberek vitték. A hívek rávetették magukat a testre, mert mindenki akart tőle legalább valami relikviát emlékbe, mivel Szentként tisztelték. A hadsereg katonáinak kellett megvédeni Róza holttestét.

Holtteste halála után nem bomlott fel, romlatlan állapotában őrzik maradványait a Limai Rózsafüzér Királynője Bazilikában. A ház helyén, melyből lelke felszállt Szerelmes Urához, ma a Limai Szűz Mária Szent Rózájának Kolostora áll.

Az Újvilág első Szentje

1668-ban avatta boldoggá IX Kelemen pápa a római Szent Szabina Dominikánus Kolostorban, majd 1671-ben utódja, X Kelemen pápa kanonizálta, ő adta neki “az Újvilág Fő Védőszentje” titulust.

Tisztelete a világban

Ezen kívül ő a védőszentje a nagyvárosoknak, a Perui Nemzeti Rendőrségnek, az Argentín és Paraguay-i Hadseregnek, a perui bányászoknak, a virágárusoknak, Peru, Spanyolország, a Fülöp-szigetek, Argentína, Mexikó, Franciaország és Kanada több városának, például Québecnek is.

Peruban augusztus 30-án ünneplik.

Ránk maradt mondásai:

Mint Sziénai Szent Katalin vagy Lisieux-i Szent Teréz, Róza is felszólította a papokat, hogy legyenek hősiesen tökéletesek: ,,Hadd mondjam önnek, lelkiatyám, hogy minden tartozását bűnömként magamra vállalom Isten előtt, és kérem Őt, hogy amit ön megérdemelt, rajtam büntesse”.

,,Ha nem nő volnék, tanulmányaim végeztével azonnal teljes erőmmel a missziós munkának szentelném magam. Arra törekednék, hogy a legvadabb és legelhagyatottabb vidékekre menjek, ahol még kannibálok élnek. Csak azzal törődnék, hogy az indiánok megmentésére és üdvözítésére ajánljam fel mindenemet: erőmet, verítékemet, véremet, hogy hirdethessem nekik az evangéliumot, és taníthassam őket: Térjetek meg! Térjetek meg!”

“Az Úr erős hangon szólt: Tudja meg minden ember, hogy a kegyelem csak a gyötrelem után következik, tudja meg mindenki, hogy a mennyei örömöket nem lehet megízlelni a szomorúság terhének elviselése nélkül, tanulják meg mind, hogy a Kegyelem a kereszt mértékével egyenes arányban nő, be ne csapják magukat, mert nincs más út a Paradicsomba, az egyetlen út Oda: a Kereszt Útja.”

“Nem nyerünk el kegyelmeket, ha nem szenvedünk. Szenvedést szenvedésre kell halmozni, hogy részesedjünk az isteni természetben, az Isten Gyermekeinek megígért dicsőségben, és a lélek tökéletes boldogságában.”

“Ha az emberek tudnák, milyen elmondhatatlan gyönyör az isteni Kegyelem birtoklása, mennyire értékes, mekkora öröm és boldog részegség, soha senki nem panaszkodna többé a keresztre, amit hordoznia kell.”

“A Kereszt az egyetlen lépcső, mely felvezet a Mennybe.”

 

Hasonló cikkek

991 hozzászólás

  1. Zina

    Nekem egyik kedvenc szentem Limai Szent Róza, köszönöm a róla megjelent cikket, amihez csak annyit tennék hozzá, hogy édesanyja indián származású volt, és szent Róza természet és állatszeretetéről is híres volt.

    Válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.