JÉZUS BENSŐ ÉLETE – Az Oltáriszentség gyümölcsei

< Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása

<< Az Oltáriszentséggel kapcsolatos vágyam

Miután elhatároztam, hogy megalapítom az isteni Szentséget, elhatároztam még, hogy közlöm a lelkekkel – akik kellő készülettel veszik magukhoz ezt a Szentséget – az összes kegyelmeket, és megízleltetem velük szellemem édességét. Láttam, hogy sok lélek elhagyja a rosszat e Szentség segítségével, és sokan nagy tökéletességre és életszentségre érkeznek el általa.

Láttam, hogy sokan örömet okoznak majd nekem közreműködésükkel. Ez a nagy jóság és szeretet, mint valami isteni tűz mind jobban lángra lobban a lelkekben, akik méltóképpen fogadnak engem ebben a Szentségben. Láttam az erényeket, melyeket ezáltal gyakorolnak, a kegyelmeket, amelyeket elnyernek, és a belső erőt, mellyel legyőzik ellenségeiket.

Mindennek örültem és hálát adtam érte az isteni Atyának. Dicsértem Őt, és minden testvérem nevében hálálkodtam Neki. Felajánlottam érdemeimet hálaadásképpen ezért a nagy jóért. Ugyancsak hálából felajánlottam az Atyának állandó engedelmességemet szolgáinak, azonnal leszállva, amikor a pap kimondja az átváltoztatás szavait a kenyér és a bor fölött, és átváltoztatja azt testemmé, véremmé és istenségemmé.

Ez az engedelmesség, Jegyesem, állandó alázatosság és alárendeltség, melyet ilyenkor gyakorlok. Nem tekintem, hogy a pap méltó-e, vagy méltatlan, szent vagy bűnös: mindig készen állok parancsára.

Az isteni Atya nagyon örült felajánlásomnak és meg volt elégedve vele. Ezért ismét hálát adtam az Atyának, és égett bennem a vágy, hogy megalapítsam ezt a Szentséget. Kívántam, hogy elérkezzék az annyira kívánt óra, amelyben teljesen odaajándékozhatom magamat az embereknek.

Vigasztalást éreztem emiatt, jóllehet keserűséget is, mert ott lesz a hűtlen Júdás, aki az ellenem elkövetett árulástól bűnös lélekkel fogad engem. Láttam, hogy az áruló saját kárhozatára veszi magához ezt az ételt, és saját hibájából az élet kenyere számára az örök halál kenyerévé alakul át. Az áruló Júdás személyében láttam mindazokat, akik súlyos bűntől szennyes lélekkel fognak magukhoz venni. Fontolgattam, köteles vagyok-e ezt a kenyeret az árulónak adni. Elhatároztam, hogy odaadom neki, mert a Szentséget mindazok számára létesítem, akik odajárulnak, hogy magukhoz vegyék, azaz minden hívőnek. Mivel általános ajándék, nem kell megtagadni, csak azoktól, kiknek bűne nyilvánvaló. Aki tudatában van bűnének, annak nem szabad odamenni, hogy fogadja, mert tudnia kell, hogy így a halált fogadja magába. Amint ez az étel élet a jóknak, úgy a halált, vagyis a kárhozatot okozza a bűnösöknek.

Úgy határoztam tehát, hogy általában mindenkinek odaajándékozom magamat, a méltatlanoknak is. Kitartottam vágyamban. A szívemben égő szeretet tüze a legcsekélyebb fokban sem csökkent.

Látom, hogy felébred benned a kétely, mert azt mondom neked, hogy az élet kenyere a bűnösök számára a halál eledelévé válik és növeli kárhozatukat. Ne csodálkozz ezen. Ez a táplálék, amely élet, nem tud megváltozni. De aki súlyos bűnnel a lelkén veszi magához, az még súlyosabb bűnt követ el, és még nagyobb büntetést érdemel. Ha a súlyos bűn a lélek halálát okozza, úgy a lélek, aki az én testemet és véremet bűnös lelkiismerettel veszi magához, még súlyosabb bűnt követ el, azért a halált veszi magához a bűn által, melyet elkövet.

Anyámnak kinyilatkoztatom az Oltáriszentség titkát

Miután mindezt elhatároztam, befejeztem imámat. Elmentem, hogy megtaláljam kedves Anyámat. Közöltem vele szeretetem nemes és szeretetteljes adományát, hogy a földön maradok szentségileg, és önmagamat az emberek táplálékává teszem.

Anyám imádkozott, és lelkébe minden behatolt, mert az isteni Atya már kinyilatkoztatta neki. Ő is hálát adott az Atyának ezért a nagy jótéteményért. Részt vett örömömben és fájdalmamban is. Örömömben a jók miatt, látva a csodálatos hatásokat, amelyeket létrehoz ez az isteni táplálék a lelkekben, akik méltóképpen veszik azt magukhoz; és a fájdalomban, látva, hogy sok lélek méltatlanul, súlyos bűn szennyével veszi majd azt magához, nagy kárukra. Anyám nagy keserűséget érzett az áruló apostol miatt is, mert biztos volt benne, hogy ezen az éjjelen előkészítette és végrehajtja gonosz szándékát.

Ezért vigasztaltam meg őt, miközben kiöntötte előttem szíve nagy fájdalmát. Beszélgettem szeretett Anyámmal az isteni Szentségről. Elmondtam neki, hogy őbenne megmaradnak a szentségi színek egyik áldozástól a másikig. Ebben az időben mindenki másnál nagyobb kegyben részesül, mert állandóan szívében leszek. Ez az ajándék megerősítette őt, és örvendett szívében. Felkészült rá, hogy a legméltóbb módon vegye azt magához és birtokolja. Együtt dicsőítettük az isteni Atyát, és újból hálát adtunk neki minden hívő helyett is.

>> Buzdítom Jegyesemet