Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén - Tartalomjegyzék
< előző rész: A hit próbái Mária életében
Az élet viharainak különös jelentőségük van hitünk fejlődésében. Az Evangéliumban leírt vihar szimbolikus értelemben a mi helyzetünket is ábrázolhatja, amikor a nehéz próbák, a kisebb, vagy nagyobb viharok pillanatában azt hisszük, hogy Jézus elhagyott minket, hogy nincs jelen.
.
Viharaink különfélék lehetnek: a kísértések, kételyek vihara, nyugtalanság a jövő, az egészség, a munka miatt, vagy a házasságban a félreértés vihara.
.
A viharral szemben kétféle magatartás jelenik meg - a félelem, mint a megrettent Apostolok esetében, és a bárkában alvó Jézus alakjával szimbolizált béke. Az emberileg tragikus helyzetben a hullámoktól dobált bárkában, melyet minden pillanatban a süllyedés veszélye fenyeget, Jézus alszik. Nagyon fáradtnak kellett lennie, de vajon csak fáradtság ez? Jézus aludt az Apostolok bárkájában, és ők azt hitték, hogy már minden elveszett. Innen van bennük a pánik, a stressz, a szorongás, amikor felébresztik Jézust. A viharban ez a kétféle hozzáállás jelenik itt meg: egyfelől az Apostolok félelemtől eltorzult arca, másrészt a béke Jézus arcán, aki alszik. Jézus magatartása annyira furcsának tűnt, hogy az Apostolok szemrehányást tesznek Neki: "Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?” (Mk 4,38).
Minden viharnak értelme van, Isten jövetelét jelzi, és ennek mindig valami nagy kegyelmet kell eredményeznie, mindenek előtt a ráhagyatkozás kegyelmét. Viharhelyzetben mindig Jézus nyugodt arcára kell nézned a hit tekintetével. Az alvó Isten "teológiájáról” beszélhetünk itt. Viharainkban úgy látszik, mintha Isten aludna. A bibliai kinyilatkoztatás nem csupán Isten szavában rejlik, de a gesztusaiban is. Mennyire sokatmondó Jézus alvásának gesztusa a drámai veszély pillanatában! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy veszély esetén semmit sem kell tenni. A kvietizmus ellenkezik az Egyház tanításával. Az Úr Jézus nem tesz szemrehányást az Apostoloknak azért, mert igyekeztek menteni a bárkájukat. Ő azt veti a szemükre, hogy a hit alapállása hiányzott belőlük, aminek az lett az eredménye, hogy félelem, sőt pánik kisértésébe estek. Saját gesztusával, alvásával mintegy azt akarta nekik mondani: Én veletek vagyok, legyetek nyugodtak, hiszen annak a bárkának, amelyben én ott vagyok, semmi baja sem történhet.
A hit magatartása egyben a hit imádsága. Veszéllyel szembesülve, hitünk a béke által nyilvánul meg a lelki szférában, mivel a pszichofizikai szférára nincs közvetlen befolyásunk. Itt nem egyszer ki leszünk szolgáltatva különböző nyugtalanságoknak, de ez nem fontos. Csak az a fontos, hogy az érzelmi és pszichés szférában születő félelmek ne uralkodjanak el a lelki szférában, hogy a félelem ne változtassa meg magatartásunkat, cselekedeteinket, gondolatainkat, vágyainkat. Az a hitünk, hogy Jézus mellettünk jelen van, érzelmi állapotunk ellenében is békével fog eltölteni minket. Mert az Ő jelenléte a határtalan erő és a végtelen szeretet jelenléte.
Amikor életedben külső, vagy belső viharok közelednek, nézd Jézus nyugodt arcát. Akkor megérted, hogy nem vagy egyedül, és mintha minden egyes helyzetben azt mondaná: ez a vihar elmúlik, hiszen el kell múlnia.
A viharok és hitünk próbái idején soha nem felejtkezhetünk meg Annak jelenlétéről sem, Aki a mi bizalmunk Édesanyja. Kérjük Őt, hogy részesítsen minket az Ő ráhagyatkozásában, hogy többé ne hagyatkozzunk önmagunkra, dolgokra, vagy emberekre, hogy észrevegyük Fiának állandó jelenlétét magunk mellett, Aki a mi egyetlen biztonságunk. Kérjük Máriát, hogy az Ő példáját követve, tudjuk egyedül Istenbe vetni bizalmunkat. "Nagy Bizalom Anyja, fenntartás nélkül, egészen Neked adom magamat”.
> Következő rész: A hit hiányából fakadó nyugtalanság
| Nyomtatás 
