„Volt egyszer egy nagyon szigorú életet élő ember, aki semmit nem evett és semmit nem ivott, amíg a Nap le nem nyugodott. Valószínűleg kemény életének egyfajta égi elismeréseként egy fényes csillag tűnt fel a közeli hegy csúcsán, amit még fényes nappal is lehetett látni, bár senki sem tudta, hogy honnan került oda az a csillag.
Egyszer az ember elhatározta, hogy felmászik a hegyre. Az egyik falubelije, egy kislány, ragaszkodott hozzá, hogy vele menjen. Mivel igen meleg volt, hamarosan megszomjaztak.
A férfi kérlelte a kislányt, hogy igyék, de az megkötötte magát mondván, hogy csak akkor hajlandó inni, ha a férfi is iszik. Szegény férfi zavarban volt. Nem akarta megszegni a böjtjét, de azt sem akarta, hogy a kislány a szomjúságtól szenvedjen. Végülis ivott. És a kislány is vele együtt ivott.
Hosszú ideig a férfi a szemét sem merte felemelni az égre, mert félt, hogy a csillag eltűnt. Képzelhetik hát, mennyire meglepődött, amikor végül mégis felnézett, és két fényes csillagot látott ragyogni a hegy felett.”
2.
„A Pestis, útban Damaszkusz felé, egy sivatagi karaván mellett haladt el.
- Hová sietsz? – kérdezte tőle a vezetőjük.
- Damaszkuszba, hogy ezer áldozatot szedjek.
Visszafelé jövet Damaszkuszból újból belebotlott a karavánba. A vezető megkérdezte:
- Ötvenezer áldozatot szedtél, nem ezret!
- Nem. – válaszolta a Pestis. – Ezret szedtem. A többi mind a félelemnek esett áldozatul.”
3.
„Az elmegyógyintézetben az egyik látogató megpillantott egy ápoltat, amint az előre-hátra dülöngélt egy székben, miközben gügyögve, gyengéden és megelégedetten ismételgette magában: „Lulu, Lulu…”
- Mi a baja ennek az embernek? – kérdezte a doktort.
- Lulu. Az a nő faképnél hagyta őt. – hangzott az orvos válasza.
Ahogy továbbhaladtak, elérkeztek a gumiszobába, melynek lakója szünet nélkül a falba verte a fejét, miközben ezt dönnyögte: „Lulu, Lulu”
- Ennek is Lulu a problémája? – kérdezte a látogató.
- Igen. - Válaszolta a doktor. – Lulu végülis ehhez a férfihez ment feleségül.”
Kétféle csapás van az életben: ha nem kapjuk meg, amihez ragaszkodunk, és ha megkapjuk, amihez ragaszkodunk.
4.
„Egyik tanítványa azt kérdezte Konfúciusztól:
- Mik a jó kormány nélkülözhetetlen összetevői?
Azt a választ kapta:
- Élelem, fegyverek és a nép bizalma.
- És – érdeklődött tovább a tanítvány – ha valamelyiket el kéne hagynod, akkor melyiktől válnál meg?
- A fegyverektől.
- És ha a maradék kettő közül is meg kéne válnod az egyiktől, akkor melyiket hagynád el?
- Az élelmet.
- De élelem nélkül elpusztulnak az emberek!
- A halál emberemlékezet óta az emberiség sorsa. Az a nép viszont, amelyik már nem bízik a vezetőiben, valóban elveszett nép.”
5.
- Milyen időnk lesz ma?
- Olyan, amilyet én szeretek.
- Honnan tudod, hogy olyan időnk lesz ma, amilyet szeretsz?
- Miután rájöttem, hogy nem lesz mindig olyan idő, amilyet szeretek, megtanultam szeretni azt, amit kapok. Így aztán biztos vagyok benne, hogy olyan idő lesz, amilyet szeretek.”
A boldogságunk vagy a boldogtalanságunk attól függ, ahogy az eseményeket fogadjuk, és nem az események természetétől.
6.
A második világháború alatt egy férfi 3 hétig egy mentőcsónakban hányódott, míg végre megmentették. Amikor megkérdezték, hogy tanult-e valamit ebből a helyzetből, ezt válaszolta:
- Igen. Ezentúl, ha van elegendő ételem és iható vizem, akkor életem végéig határtalanul boldog leszek.”
A cikk részleteket tartalmaz Anthony de Mello: A szív ébredése c. könyvéből
Anthony de Mello SJ bombayi jezsuita atya 1987-ben hunyt el, könyveit vallásilag gazdag környezetben írta, de nem azért, hogy vallási kéziratként olvassák a katolikus hívek, hanem hogy gondolkodásra buzdítsa bármilyen kulturális háttérrel rendelkező olvasóját.
.
A könyv megrendelhető:
KORDA Könyvkereskedés
06-76/328-977
| Nyomtatás 
