Boldog Emmerich Anna Katalin, német stigmatizált (1774-1824)

Emmerich Anna Katalin 1774 szeptember 8-án született Flamske-ben, Westphalia-ban, Németországban, egy kis parasztcsaládban. Szülei, Bernard Emmerich és Anne Hiller szegény, de nagyon jámbor, vallásos emberek voltak.  Anna Katalint a Coesfeld-i Szent Jakab templomban keresztelték meg. Gyermekkorától fogva szobalányként és varrónőként dolgozott, míg 29 évesen be nem lépett a dulmeni ágostonrendi kolostorba.

Már ezekben a korai éveiben is voltak különleges természetfeletti ajándékai, extázisai és víziói Krisztusról, a Boldogságos Szűzről, az őrangyaláról és nagyon sok szentről. Habár soha nem részesült oktatásban, Anna mégis igen értelmes volt, nagyon jó volt az emlékezőképessége, és úgy tűnt, értette a latin nyelvet már kiskorától fogva. Már kisgyermekként rendelkezett a megkülönböztetés adományával a megszentelt és nem megszentelt tárgyakat és helyeket illetően, a szentek ereklyéi esetében is hibátlanul megmondta, melyik szenttől erednek. Kislányként nem egyszer találtak rá mezítláb, a Keresztutat járva, még télvíz idején is mezitláb imádkozott a hóval borított földön.

Anna megkapja a töviskoronát
Ő maga így számolt be erről:
„Körülbelül 4 évvel a kolostorba lépésem előtt, 1798-ban történt. A Cosefeld-i jezsuita templomban voltam, dél körül járt az idő. A kereszt előtt térdeltem, elmerültem az imában, amikor hirtelen erős, de kellemes forróságot éreztem a fejemben, majd megláttam isteni Jegyesemet fénybe öltözött fiatal férfi képében, ahogy az oltártól – ahol a tabernákulumban az Oltáriszentséget őrizték – felém lépett

Bal kezében egy virágokból álló koronát tartott, jobb kezében egy töviskoronát, és megkérdezte, hogy melyiket szeretném. A töviskoronát választottam. A fejemre tette, én pedig mindkét kezemmel a saját fejembe nyomtam.  Aztán eltűnt, én pedig szinte elviselhetetlen fájdalmat érezve maradtam magamra.  A templomot hamarosan bezárták, el kellett indulnom. Mellettem térdelt egy társam, így azt gondoltam, talán láthatott valamit abból, ami történt velem. Megkérdeztem, lát-e sebet a homlokomon, és általánosságban beszéltem vele a látomásomról, és az erőszakos fájdalomról, amely azt követte. Nem látott semmit, de nem is csodálkozott azon, amit mondtam neki, mert tudta, hogy néha rendkívüli állapotban vagyok, habár nem értette az okát. Másnap a homlokom és a halántékom nagyon feldagadt, és szörnyen szenvedtem. A fájdalom és a duzzadás gyakran visszatért, néha egész napokon és éjszakákon át. Nem vettem észre, ha véres lett a fejem, amíg a társaim nem szóltak, hogy jobb lenne tiszta sapkát tenni, mert az enyém vörös foltokkal borított. Nem árultam el nekik semmit, pedig szerették volna tudni, mi történt a fejemmel, amikor segítettek rendbeszedni magamat és látták, hogy folyik belőle a vér. Néma maradtam még akkor is, amikor beléptem a kolostorba, ott csak egyvalaki vette észre a vérzést, de ő soha nem árulta el a titkomat.‘

Anna megkapja a stigmákat

1811-ben Anna a többi szerzetesnővérrel együtt kénytelen volt elhagyni a kolostort, mert Jerome Bonaparte király (Napóleon öccse) feloszlatta a szerzetesrendeket. Négy évvel a kolostor bezárása előtt Anna a családjával hazalátogatott Flamszkába. Egy nap, midőn órákon át térdelt és imádkozott a Coesfeld-i Szent Lambert-templom keresztje előtt, arra kérte a mi Urunkat, hogy részesítse őt szenvedéseiben és fogadja el őt áldozatul, cserébe kolostora megmeneküléséért. Ettől kezdve szörnyű fájdalmakat érzett kezeiben, lábaiban és oldalában, jeléül, hogy Isten megajándékozta a láthatatlan stigmákkal.

1812. augusztus 28-án, Szent Ágoston ünnepén, Jézus megjelent neki látomásban, és egy kereszt alakú sebhelyet hagyott a szíve fölött. Még ugyanabban az évben, különösen 1812. december 29-én, kb. 15 órakor súlyos betegen, de extázisban, kitárt karokkal feküdt az ágyán kis szobájában,  az Úr szenvedéseiről elmélkedve, és könyörgött Neki, hogy engedje meg, hogy Vele szenvedjen. 5 Miatyánkot imádkozott el az 5 Szent Seb tiszteletére, és érezte, hogy egész szíve szeretetben ég. Majd meglátott  egy fényt, mely az ő irányában ereszkedett alá, és a fény közepében felismerte a keresztre feszített Megváltó gyönyörű alakját, amint sebei ragyognak a belőlük áradó erős fénysugaraktól. A szívében túláradt az öröm és a mély szomorúság is a szent sebek láttán, és a vágy, hogy részesülhessen az Úr szenvedéseiben, óriásira nőtt. Aztán Jézus kezéből, lábaiból és oldalából nyílként, vérszínű hármas sugarak indultak ki, és átdöfték Anna kezét, lábát és jobb oldalát.

Amikor visszanyerte érzékeit, csodálkozott, hogy vér folyik a tenyereiből, és elviselhetetlen fájdalmat érzett a lábaiban és a mellkasában. Valószínűleg a háziasszony lánya beléphetett a szobájába, és megláthatta, hogy  vérzik a keze, és elrohant, hogy elmondja az anyjának, aki nagy aggodalommal kérdezte Annát, mi történt, de Anna könyörögve kérte, hogy erről senkinek ne beszéljen. Miután megkapta a stigmákat, érezte, hogy egész testében történt valami változás; vérkeringése mintha megváltozott volna, a vére sebesen áramlott stigmái felé. Ő maga is azt mondta: „Leírhatatlan, hogy hogyan áramlik bennem a vér„.

1813-ban Annát 5 hónapon át vizsgálta egy orvosi és egyházi hatósági csoport; végül úgy ítélték, hogy Anna mentálisan igen szilárd, és semmiféle orvosi vagy ideiglenes magyarázatot nem találtak a stigmáira.

Anna 12 évig kizárólag az Eukarisztiával táplálkozik

Attól a pillanattól kezdve, hogy a szent sebeket megkapta, egészen haláláig, Emmerich Anna Katalin többé nem vett magához szilárd ételt, kivéve a Szentostyát. Valójában, amikor megpróbált enni vagy inni, a teste azonnal úgy reagált, hogy mindent erőszakosan kihányt, bármikor is fogyasztott ételt, még ha csak húslevest is. A Szent Eucharisztiát azonban fogyaszthatta, és étrendje csak az Eucharisztiából állt.

<< Dulmen, Emmerich Anna Katalin szobája

1819-ben magas rangú világi hatóságok vettették alá vizsgálatoknak. Minden ismerősétől elszakították, és külföldre költöztették. „Imposztor”-ként beszéltek róla. Három hétre bezárták, és 24 órás megfigyelés alatt tartották – őrei 6 óránként cserélődtek. De hiába telt az idő, Anna nem nyúlt ételhez, és ugyanúgy véreztek a stigmái, annak ellenére, hogy azért imádkozott, hogy megszűnjön a vérzés és elengedjék. Három héttel később frusztrált fogvatartói megengedték, hogy visszatérjen dülmeni otthonába. Ketten közülük nagy szimpátiát kezdtek tanúsítani Anna ügyében. Az elmúlt néhány év során egyáltalán nem aludt, erről a csodáról több orvosi tanúvallomás maradt fent. A környéken több jólelkű ember is a segítségére kelt, mert ezután már egész hátralevő életében ágyban feküdt. Isten áldozatául választotta ezt az adományokkal gazdagon megáldott lelket, aki önként szenvedett és felajánlotta magát a bűnben élő lelkek bűnhődésének és engesztelésének eszközének.

A stigmák által okozott sok felfordulás és látványossággá válás miatt Anna elkezdett azért könyörögni az Úrhoz, hogy távolítsa el a látható sebeket,  és ezt a kérést egyre gyakrabban megismételte. Így végül – 1819-től kezdődően – élete utolsó hét évében a sebek egyre kevésbé voltak láthatóak, kivéve a nagy katolikus ünnepnapokat. Ilyenkor a sebek ismét láthatóvá váltak, és folyamatosan véreztek, ez így volt minden Nagyböjti időszakban, különösen Nagypéntekeken. Más alkalmakkor is előfordult, hogy Anna sebei előtűntek és súlyos vérzést okoztak, néhány Nagycsütörtökön és néhány nagyböjtön kívüli pénteken is. De attól, hogy a szent sebek láthatatlanná váltak, még ugyanolyan fájdalmasak voltak.

Ismertebb látomásai

Azonban a legkülönlegesebb ajándék, amit Anna birtokolt, a természetfeletti látomások – másnéven extázisok – voltak. Extázisban látta Jézus és a Boldogságos Szűz Mária életének nagy részét. Jézus és Mária életének ez a magánjellegű kinyilatkoztatása egészen bensőséges részleteket is magában foglal, és az evangéliumok kiegészítésének tekinthető. Emmerich Anna Katalin látomásait Jézus életéről „A mi Urunk Jézus Krisztus fájdalmas szenvedése” című népszerű könyv tartalmazza, Máriáról szóló látomásai „A Boldogságos Szűz Mária élete – Boldog Emmerich Anna Katalin látomásaiból” című könyvben vannak lejegyezve.

Emmerich Anna Katalin gyermekkora óta élvezte őrangyala irányítását és védelmét. Isten megengedte neki, hogy átadja az akaratát ennek az angyali teremtménynek, aki viszonzásképpen felvilágosította őt Isten tervéről a lelkére vonatkozólag. Anna azt is megtudta, hogy extázisai alatt őrangyala gyakran elvitte őt különféle helyekre szerte Európában, még a Szentföldre is. Gyakran előfordult, hogy ez az áldott lélek a Purgatórium szegény lelkeivel kommunikált angyalának irányításával, aki biztonságosan átvezette őt a tisztulás helyén, hogy meglátogathassa azokat, akik segítséget kértek tőle. Annának viszont imádkoznia és szenvednie kellett azért, hogy segítsen nekik megszabadulni a fájdalmuktól, és hogy segítsen belépniük a Mennyei Királyságba.

Az angyalokat Anna Katalin így írja le:

„Glória nélkül látom az angyalokat. Emberi alakban jelennek meg nekem, van arcuk és hajuk, de finomabbak, nemesebbek, szebbek, mint az emberek. Testetlenek, gyönyörűen ragyognak és átláthatók, de különböző mértékben. Látok áldott lelkeket is, melyeket inkább fehér, mint fénylő anyagi fény veszi körül, és körülöttük sokszínű dicsfényt, melynek színei megtisztulásuk fajtájától függnek. Soha nem látom, hogy ezek az angyalok és szentek mozgatnák a lábukat, kivéve ha a földi életük mozzanatait látom, amikor emberekként járnak az emberek között. Soha nem úgy látom ezeket a jelenéseket, ahogy mi a valódi állapotunkban beszélünk a szánkkal; ők egymás felé fordulnak, összefonódnak egymással… „(419-420.)

Angyala bilokációban vezeti

„Az angyal hív engem, és én követem őt különböző helyekre. Olyan emberekhez visz el, akik számomra teljesen ismeretlenek. A tengert a gondolat sebességével szeljük át, és ő vitt el engem a francia királynő börtönébe is.  Amikor eljön hozzám, hogy elvigyen egy utazásra, először csak csillogó fényt látok, aztán fényes alakja úgy jelenik meg, mint egy sötétben felvillanó lámpa. Amikor a sötétben haladunk, halvány fény világítja meg utunkat. Átutazunk országokat, eljutunk egészen távoli régiókba, utakon, sivatagokon, folyókon és tengereken járunk, mindig gyalog, belefájdul a térdem, a lábam. Gyakran fel kell mászni hegyekre. Vezetőm előttem vagy mellettem halad, de soha nem látom a lábát mozogni. „

„Csendes, kevés mozdulatot tesz, néha pusztán a kezével int vagy fejbiccentéssel válaszol. Az angyal teste áttetsző. Igen komoly de nagyon kedves. A haja hosszú, sima és fényes. Feje fedetlen, hosszú hófehér ruhája van, mint egy papnak. Szabadon társaloghatok vele, de soha nem nézek egyenesen a szemébe. Sosem teszek fel túl sok kérdést neki, megelégszem azzal, hogy mellettem van. Megkérem, hogy menjen el annak a személynek az Angyalához, akiért éppen imádkozom. Azt mondom: ‘nekem itt kell maradnom,  de te menj erre és erre a helyre. ahol szükség van a segítségedre”, és aztán látom, hogy elmegy. Amikor nagy vízhez érünk, amin nem tudom, hogyan keljek át, hirtelen a túloldalon találom magamat, és csodálkozva nézek vissza.”

Az olyan misztikus kegyelmekben részesülő, választott lelkek esetében, mint Emmerich Anna Katalin, Urunk gyakran megengedi, hogy a démonok megtámadják és gyötörjék őket, ezzel megmenekülnek a büszkeség kísértésétől, és megszilárdul bennük az Istenbe vetett teljes bizalom. Anna nagyon jól ismerte az ördögi támadások erejét. Széllöketként érte az arcát egy démon lehelete, mely hatalmas, fekete kutya formájában jelent meg neki. Egy másik alkalommal a gonosz megpróbálta lelökni egy létrán. Más alkalommal jéghideg kezével megfogta Anna lábát, azzal a szándékkal, hogy a földre dobja.

1813-ban Annát intenzív egyházi és orvosi vizsgálatoknak vetették alá, melyek öt hónapon át tartanak. Ez természetes, hiszen az olyan embereknél, akiknek ilyen gyakori extázisaik vannak és többszáz természetfeletti képességgel rendelkeznek, szükség van a megfelelő egyházi hatóságok értékelésére; mégis egy Dr. William Wesener, aki megvizsgálta, a következőket mondta: „Találkozásaink alkalmával Emmerich nővér mindig egyszerű, természetes, kedves és hittel teli mindenki felé” (1813. március).

És íme az egyik egyházhatósági nyilatkozat:

„Emmerich nővér nem csak a lelki életben vetette alá magát engedelmesen a gyóntatójának, de kivétel nélkül mindenben arra törekedett, hogy az utasításai szerint szabályozza magatartását. A vallási engedelmesség iránti vágya azért nőtt, mert képtelen volt gyakorolni azt a gyakori extázisok miatt, amelyek tudatát ebből a világból átvitték az eljövendőbe. Azzal, hogy alázatosan elfeledkezett önmagáról, elérte, hogy barátai viszonylag egészségesnek tekintették, miközben a valóságban fizikailag sokféle módon szenvedett. Egyszerű, előzékeny és dolgos, soha nem akarta, hogy észrevegyék „. – Carl Carl E. Schmoger, C.SS.R.

Hierognosis – Képesség, hogy megkülönböztesse a szent dolgokat

A hierognosis olyan ajándék, amely magában foglalja a képességet, hogy megkülönböztesse a szent dolgokat azoktól, amelyek nem szentek, beleértve a következőket: hogy egy Ostya megszentelt-e vagy sem; ha egy tárgy meg lett-e áldva vagy nem; egy jó vagy gonosz lélek jelenlétének felismerése; képesség elveszett vagy elrejtett tárgyak és szent relikviák megtalálására. Ez a karizma szorosan kapcsolódik a kardiognosis ajándékához, és általában jelen van a stigmatizáltaknál; ezért csak arra gondolhatunk, hogy a szokatlanul szent lelkek képesekké válnak érzékelni, amikor szent jelenlét van a közelükben.

Emmerich Anna Katalin szokatlanul pontos volt a szent dolgok megkülönböztetésében. Feltűnő képessége volt arra, hogy érzékelje, amikor egy megszentelt pap volt a közelében (még akkor is, amikor nem látta), vagy arra, hogy azonosítson egy-egy relikviát vagy azok jól dokumentált tartózkodási helyét. Carl E. Schmoger C.SS.R. atya  néhány ilyen megkülönböztetést leír erről a rendkívül szokatlan stigmatizáltról szóló tanulmányában:

„A prófécia ajándéka mellett, Emmerich nővér képes volt – még az érzékei által is – a szent tárgyak megkülönböztetésére. A papok által megáldott harangok számára sajátos melódiaként, egy lényegileg minden más hangtól különböző hangként csendültek a fülében, a szentelt víz áldását éppúgy ízlelte, ahogyan mások a vizet különböztetik meg a bortól, a szaglása segítette a látását és az érintését a szentek ereklyéinek felismerésében, és élénken érezte a számára távolból küldött papi áldást (egy pap áldását), mintha csak a jelenlétében lenne… „(Anne Catherine Emmerich Élete: II. kötet, 394. o.)

Anna magyarázatot is adott azokról a szent dolgokról, amelyeket meg tudott különböztetni, például a megáldott tárgyakról vagy ereklyékről:

„Látom az áldást és az áldott tárgyat, amely gyógyító és segítő hatalommal rendelkezik. Fényes és sugárzó fényként látom ezeket; míg a gonoszság, a bűnözés és a káromkodás úgy jelennek meg előttem, mint egy sötétséget és pusztítást sugárzó sötét homály. Fényt és sötétséget látok, amint az élő dolgok megvilágosítanak vagy elsötétítenek … (395. o.)

„Úgy érzem, hogy ellenállhatatlanul vonzanak ezek a relikviák, hogy keressem meg őket.  Magukhoz vonzanak engem, sóvárog a lelkem utánuk! Ilyenkor könnyen felismerem őket, mert más fénnyel ragyognak. Azoknak a szenteknek kis képeit látom, akikhez tartoznak, akik felé fénysugarak vibrálnak a részecskékből. Nem tudom kifejezni! Csodálatos!… „(417. o.)

Szűz Mária házát a törökországi Efezusban Emmerich Anna Katalin látomásai alapján találták meg

Hogyan találták meg az Áldott Szűz Mária házát (az Elszenderülés Házát) Anna Katalinnak a környékről adott leírása alapján:

1891-ben Anna Katalin leírta Szűz Mária házát (a házat, ahol állítólag Szűz Mária élete végéig élt) – ezen látomás alapján indult el egy csapat lazarista pap a törökországi Izmirbe, hogy megpróbálja megkeresni azt a helyet, amelyet Boldog Emmerich Anna Katalin Efézusban leírt, vagy pedig, ahogy közülük az egyikük gondolta, hogy bebizonyítsák, hogy Emmerich Anna Katalin tévedett.

A lazarista papok két forró nyári napot töltöttek Efézus környékén, és semmit nem találtak. Amikor a vizük kifogyott, megkérdeztek néhány helybeli asszonyt, hol találnak kutat, és azok egy hegyre irányították őket, a „kolostorhoz”. Ott találtak egy forrást egy kis kápolna romjainál, amit a fák eltakartak – pontosan úgy, ahogy Boldog Emmerich Anna Katalin leírta.

Az ezt követő ásatások során megállapítást nyert, hogy a kápolna nem korábban épült, mint a hetedik században, de ennek egy részét egy sokkal régebbi épület alapjaira emelték, amit olyan anyagokból építettek, melyeket a régészek szerint az első évszázadokban használtak.

Emmerich Anna Katalin 1824. február 9-én 18.30-kor halt meg. Csak élete utolsó öt évében kezdte leírni vízióinak történetét, amelyek sok hívő kincsévé váltak. 2004. október 3-án a II. János Pál pápa boldoggá avatta.

Boldog Emmerich Anna Katalin, könyörögj értünk!

______________________________________________

„Az ember Isten előtti értékét a szívének, az egyenességének, a jószándékának, a jótékonyságának alapján ítélik meg, és nem az éles eszének vagy műveltsége nagyságának köszönheti.”
(Boldog Emmerich Anna Katalin)

Forrás: http://www.mysticsofthechurch.com/2015/02/blessed-anne-catherine-emmerich.html
http://www.jesusmariasite.org/blessed-anne-catherine-emmerich-prophecy-on-the-two-popes/

Fordította: Kovács Ariel

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Add meg elérhetőségedet, ezzel is segíted a szervezet munkáját, így tudunk értesíteni a projekt megvalósulásáról.

• Támogatás rendszeressége*
  • Havi támogatás
  • Egyszeri támogatás
• Támogatás összege*
  • 1000 Ft
  • 3000 Ft
  • 5000 Ft
  • Egyedi összeg
• Támogatás összege*
  • 1000 Ft
  • 3000 Ft
  • 5000 Ft
  • Egyedi összeg
• Egyedi összeg*
• Egyedi összeg*

• Név*
  Vezetéknév Keresztnév
• Email*
• Személyes üzenet
• *
  • Elfogadom a Támogatási, adatkezelési, és adattovábbítási feltételeket
• Az Ön által adományozott összeg
  0 Ft
• Phone
  Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Δ

Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005