A TV reklámokban sok jót hallunk a probiotikumokról. Ezek a savanyított tejtermékekben élő baktériumok, amiket évezredek óta joghurt, kefir előállítására használnak.

A TV reklámokban sok jót hallunk a probiotikumokról. Ezek a savanyított tejtermékekben élő baktériumok, amiket évezredek óta joghurt, kefir előállítására használnak.
.
A baktériumok életfolyamataikhoz használják fel a tejben levő cukrot és a savanyú anyagcsere-termékek adják a tejtermékek kellemes ízét. Ez a reakció olyan előnnyel is jár, hogy a tejcukor (más néven laktóz) jelentős része elbomlik és a laktóz érzékenyeknek nem okoz panaszt a kefir, joghurt fogyasztása. Tehát a probiotikumokat „jó baktériumoknak” is nevezhetjük. Ezek nem kórokozók, hiszen a születést követő óráktól kezdve a bélrendszerünkben „hordjuk” őket. Együtt élünk velük, szimbiózisban.
.
Az általunk elfogyasztott ételek meg nem emésztett cukor-komponensével táplálkoznak, cserébe olyan vegyületeket kapunk tőlük, amire nekünk van szükségünk: pl. K vitamint, ami a normális véralvadáshoz szükséges anyag. Az immun-rendszert is serkentik, ez nagyon lényeges a kórokozók elleni természetes védekezés kialakításában. Több különböző baktérium-törzs tartozik a probiotikumok csoportjába.

Az újszülöttek bélbaktériumainak összetétele attól is függ, hogy természetes úton, vagy császármetszéssel születtek, valamint hogy mivel táplálják őket: anyatejet, vagy tápszert kapnak.

Köztudott, hogy a szoptatás az előnyösebb a baba számára. Ebben az esetben a Lactobacillus törzsek vannak túlsúlyban, ami a csecsemő normális bélflórájának számít. Ilyenkor a széklet sárgás színű, benne kis fehér túró-rögöcskék vannak. Elég laza, könnyen üríthető, akár naponta többször is lehet széklete a babának. A tápszeres széklet zöldes színű, keményebb, néha panaszt okoz a kiürítése. Ezért mostanában a tápszerekhez is adnak probiotikumokat, tehát olyan baktériumokat, amelyek normálisan az anyatejes csecsemők belében élnek. Más tápszerek pedig olyan szénhidrátokat tartalmaznak, amik az anyatejben is megtalálhatók és a normális baktérium-flóra elszaporodásához járulnak hozzá. Ettől még nem pótolják az anyatejet! Ebben az életkorban lehet szerepe a probiotikumoknak, mint allergia-megelőző szereknek.

Az allergia korunk népbetegsége.

Különböző szerveken jelentkezhetnek a tünetek: a bőrön, a tüdőben, az orrban, de a belekben is. Ennek következménye az ekcéma, csalánkiütés, asztma, szénanátha és étel-allergia. Tudományos vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy ha a csecsemő szopik és nem tehéntej alapú tápszert fogyaszt, jóval ritkább az ekcéma és a tejallergia kialakulása. A későbbiekben is ritkább a sípoló légzéssel járó meghűléses betegségek száma. Természetesen az anyatejben levő immun-anyagok jelentős szerepet játszanak az allergia-megelőzésben, de védelmet jelent a normális bélflóra is.

Ezért vizsgálatokat végeztek probiotikumok adásával, és az eredmény meggyőző volt: csökkent az ekcéma és tejérzékenység aránya ezek között a csecsemők között. A későbbiekben kialakuló asztma és allergiás nátha gyakoriságára vonatkozó vizsgálatok még folyamatban vannak. Amikor a probiotikumokat akár a terhes, vagy szoptató anyának, akár a csecsemőnek adták, hasonló jó hatást tapasztaltak.

A későbbi életkorokban, bizonyos esetekben szintén eredményes a „jó baktériumok” adása, de ekkor már nem játszik szerepet az allergia-megelőzésben.

Mire jó még a probiotikum?

Hasmenéses betegségek alatt vagy után adva segít a normális bélflóra helyreállításában. Kiszorítja a bélben levő kórokozó baktériumokat, gombákat, gátolja a vírusok káros hatását. Az antibiotikumok nemcsak a betegségeket létrehozó baktériumokat, hanem a normális bélflórát is elpusztítják, ezért azok szedésével párhuzamosan, vagy azt követően szintén érdemes probiotikumot alkalmazni. Gyulladásos bélbetegségben szenvedőknek is javasolt.

A probiotikumok nemcsak a savanyított tejtermékekben, hanem patikai készítmények formájában is elérhetők, - ez utóbbi esetben ismert törzsek, meghatározott csíraszámban szedhetők, - gyakorlatilag mellékhatásuk nincs.

Dr Hidvégi Edit
Gastroenterológiai szakorvos