A turzovkai kegyhely sorsa

<< A turzovkai látnok keresztútja, Mateu Laseut élete

Rombolás

Az üldözés nemcsak a látnokra terjedt ki, hanem a kegyhelyre is. Két férfi titokban befűrészelte a fenyőfát, amelyen a Segítő Szűzanya képe függött, s gonoszul várták, hogy azt a szél majd rádönti a zarándokokra. A fa egy ideig valóban fenyegetőleg hajlott a zarándokok felé, szerencsére azonban senkinek sem lett baja. A két gonosztevő annál inkább megjárta. Az egyik még aznap traktor alá került, s utolsó kiáltása volt „Jézus, Mária!” A másik, aki még a kocsmában is gúnyolódott a jelenéseken, egy héten belül meghalt.

Mária előre megmondta, hogy a fát ki fogják vágni, és megparancsolta Máténak, hogy abból készítsen keresztet és állítsa fel a fa helyén. A hitetlenek azonban felgyújtották a keresztet. De az nem égett el teljesen, hanem megmaradt belőle egy kb. 120 cm-es csonk. A hívek újabb keresztet készítettek, s a csonkot ereklyeként hozzáerősítették. Ezt is felgyújtották, de a csonk megint megmaradt. Az állhatatos hívek erre egy harmadik keresztet készítettek, s megint hozzáerősítették az eredeti kereszt csonkját.

Mind többen keresték fel a jelenések helyét. Az állam erre füzetekben és a rádión keresztül igyekezett lejáratni a jelenéseket. Megtiltották a közlekedési eszközök tulajdonosainak, hogy a népet oda vigyék, és feljegyezték a magánkocsik rendszámát. A hívek azonban továbbra is szorgalmasan jártak a kegyhelyre és a kapott testi-lelki kegyelmekért hálából kis oltárokat emeltek, szobrokkal, képekkel és keresztekkel díszítették fel a környező fákat. A hitetlenek erre felgyújtották az oltárokat, összetörték a szobrokat. Összesen 16-szor tarolták le az egész területet.

Néha azonban elérte őket ezért az Isten büntetése. Egy férfit, aki felgyújtott egy oltárt, agyoncsapta a villám, amint a viharban lefelé tartott a hegyről 1963 májusában. Egy asszony, aki két oltárt gyújtott fel, két hónapon belül meghalt.

Egy férfi leszakította a fákról a képeket és összetörte a keresztet. Utána részegen egy kukoricaföldön aludt, s ott egy traktor halálra nyomta.

Egy fiatalembernek, aki összetört egy oltárt, leszakad az egyik karja.

Egy férfi, aki bolondoknak nevezte mindazokat, akik hisznek a turzovkai, Lourdes-i vagy fatimai jelenésekben, hamarosan megbolondult és elmegyógyintézetbe kellett szállítani.

Egy asszony azon panaszkodott, hogy a zarándokok letapossák mezőjén a füvet. Máté megjövendölte neki, hogy ez többé nem fog megtörténni, mert az árvíz el fogja mosni földjét. Másnap a folyó kiáradt, s elsodorta ezt a földet.

Egy férfinak, aki sok mindent elpusztított a kegyhelyen, nyomorék gyermeke született, kéz és láb nélkül. Felesége ezt Isten büntetésének tartotta.

A hívők buzgalma

Közben a zarándoklatok folytatódtak egész Csehszlovákiából. Egy szemtanú beszámolt arról, hogy egyszer a Turzovkára induló autóbuszba beszállt egy mezítlábas asszony, övén rózsafüzérrel. A vezető megkérdezte, hová akar menni. Turzovkára –- válaszolta. Erre adott neki jegyet. Az asszony azonban kijelentette, hogy neki nincs pénze. Egy idős férfi azonnal felajánlotta, hogy ő kifizeti a jegyet. Az asszony tiltakozott, hogy a férfinak három gyermeke van otthon, akiknek még gondját kell viselnie. Erre a vezető ajánlotta fel, hogy fizet a jegyért, de az asszony ezt is visszautasította, mert – mint mondta – a vezető még nőtlen és szüksége lesz a pénzre, amikor megházasodik, hiszen nehéz időknek néz eléje. Az autóbusz közönsége csodálkozott, hogy egy idegen asszony miként ismerheti oly pontosan ezeknek az embereknek az életkörülményeit. Ezért elhatározták, hogy mindnyájan adakoznak a jegyre, de előbb kérték az asszonyt, mutassa meg nekik személyazonossági igazolványát. „Az a vezető kabátzsebében van” – felelte. A vezető tiltakozott, hogy ő nem vette át az azonossági lapot, de mikor benyúlt a zsebébe, ott talált egy képet, amely a Szűzanyát ábrázolta. Ebben a pillanatban – a jelenlévők nagy csodálatára – az asszony eltűnt.

A jelenések helyén a leányok fehér ruhában körmenetet tartottak, koszorúval fejükön, s zenekarok játszottak. 1963. augusztus 15-én 300 zarándok kereste fel Turzovkát, sokan más országokból jöttek.

Rendkívüli jelenségek

1964. november 1-én, Mindenszentek ünnepén a hitetlenek hatvan oltárt, képet, keresztet és szobrot törtek össze. Egész éjszaka pusztítottak, s reggel, mikor a zarándokok megjelentek, minden lángokban állt. Egy asszony kimentette a Segítő Szűz Mária képét a hamuból, és felerősítette egy fára. Abban a pillanatban sötétség borult a kegyhelyre, csak a kép körül jelentkezett egy fénykoszorú, amely egy óra hosszat tartott. Isten ellenségei, amikor ezt látták, mintha villám csapott volna beléjük, kezüket tördelték. Egy másik papírképet is kihúztak a hamuból, az is sértetlen maradt.

Hét bajor férfi, akik egymást nem ismerték, különböző vidékekről Turzovkára zarándokoltak. Miközben egymás mellett álltak, megjelent nekik a Szűzanya. Egyikük, aki festő volt, megfestette a látomást.

1965. május elsején kb. 1200-an gyűltek össze a zarándokok és a turisták. Mindnyájan tanúi lettek a következő nagy csodának: Az ég két oldalán ragyogó világosság tűnt fel. A két oldal egyesült, és a középen egy fényesen tündöklő nagy szív jelent meg. Egyik oldalán a Szeplőtelen Fogantatást lehetett látni, másikon az Üdvözítőt, előtte egy nagy vörös kereszttel. A nép mélyen megrendült, s térdre esve, összetett kezekkel buzgón imádkozott. A jelenés tíz percig tartott és mindenki látta. Tanúságképpen emlékeket hagytak a helyen.

A kommunisták azonban megint mindent megsemmisítettek és szigorúan megtiltották mindenkinek, hogy oda menjenek. A zarándoklatok azonban folytatódtak.

1966 novemberében a bajorországi Bojanovicból ment oda egy csoport. Amint a zarándokok imádkoztak, fehér köd keletkezett a magas fenyőfák fölött, s az Istenanya alakját vette fel. Mindenki látta, kivéve egy rövidlátó férfit. Volt azonban nála fényképezőgép, és felvételt készített abba az irányba fordulva, amerre a zarándokok mutogattak. Otthon megfeledkezett az egészről, s csak egy év múlva hívatta elő a filmet. Nagy csodálatára, a képen látható volt a Szűzanya körvonala, amint azt a többiek saját szemükkel megfigyelhették. Őt, aki nem láthatta a jelenést, Isten megajándékozta ezzel a fényképpel (lásd a következő oldalt).

1968 pünkösdjén 300 autóbusszal, autókkal és vonattal 50.000 ember kereste fel a kegyhelyet. 28 pap volt közöttük. Öt misét mondtak, sokan gyóntak és áldoztak és az egész napot és éjjelt imával és énekléssel töltötték.

Ugyanebben az évben, Mária Mennybemenetelének ünnepén a zarándokok a fatimai napcsodához hasonló tüneményt láttak. Kék, ibolya, sárga és zöld színben tündöklött minden. 1969. január 31-én megint mindent megsemmisítettek a hitetlenek a kegyhelyen. Két napra rá azonban már a hívek felállítottak egy oltárt, amelyen egy pap bemutatta a szentmise áldozatot Gyertyaszentelő ünnepén. Sok olyan ember tért meg ezen a napon, aki évek óta nem járult már szentségekhez.

Ugyanebben az évben nemcsak Szlovákiából, Morva- és Csehországból érkeztek zarándokok autóbusszal, hanem két autóbusz Lengyelországból, három pedig Magyarországból jött. Voltak a jelenlevők között hollandok, németek, belgák, olaszok és amerikaiak is. A kegyhelyen nagy tábla jelzi: „ÚJ LOURDES” Minden fán van valami kép, kereszt, vagy hálaadó táblácska szlovák, cseh, lengyel vagy magyar nyelvű szöveggel. Úgy érzi magát az ember, mintha egy hatalmas templomban lenne, amelynek oszlopai a magas fenyőfák, és boltozata a kék ég. Fiatalemberek és gyermekek is bőven vannak a zarándokok között. A zarándokokat nagy lelki béke tölti el, amely még hazatérésük után is sugárzik róluk.

Útirány

Ha valaki el akar látogatni Turzovkára, az útirány nyugatról: A varsói expresszel: PrágaOstrava-Cadca. Délről: Bécs-Bratislava-Piestany-Trencin-Zilina (átszállás) – Cadca. Cadcáról helyi vonattal még 15 km-re van Turzovka. Ennek két állomása van. A „Turzovka Megálló”-nál kell leszállni. Onnan indul a hegyre vezető út. Az állam szívesen látja a külföldi turistákat.