Isten örömmel vesz észre minden kis fohászt, rápillantást

<<< Kézirat a purgatóriumból, a cikksorozat első része

<<< Miután a lélek megtöretett, Isten átformálja

1877

Január
Pihenjen békésen Jézusa imádásra méltó Szívén. Úgy mondja el neki minden szenvedését, mint a barátjának. Megértő lesz; ám amit isteni Szíve csücskéről mondtam, csak akkor tárul majd fel ön előtt, amikor már lelkibb ember lesz, mint most. Ne nyugtalankodjék az iskolai gondok miatt. Mindennap imádkozom önért, hogy el ne veszítse a türelmét.

Február 13. Az Oltáriszentség előtt.
Nézze, milyen egyedül van Jézus! Többen lehetnének itt most, ha kicsit több jóakarat lenne bennük. Mégis mekkora a közömbösség… még a szerzetesek körében is! Urunk erre nagyon érzékeny. Legalább ön szeresse e méltatlan lelkek helyett, így kárpótolja a jóságos Jézust a közömbösségükért!

Május 12.

Tagadja meg magát testileg, de még inkább lelkileg! Felejtse el, teljesen tagadja meg magát. Soha ne nézze, mit tesznek mások. Isten nem várja mindenkitől ugyanazt a tökéletességet. Nem mindenkit ugyanazok a fények világosítanak meg; ön azonban, akit Jézus világosít meg, egyedül őrá tekintsen, egyedül ő legyen a célja mindenben! Mielőtt bármit tenne, nézze meg, vizsgálja meg, tetszeni fog-e Istennek; az ön részéről ez minden. Az ő tekintete, szeretete, tetszése legyen elég önnek. Istent bántja a közömbösség minden megnyilvánulása, vagy ha nem figyel rá, de örül, ha érzi, hogy gyakran gondol szent jelenlétére, és örömmel vesz észre minden kis fohászt, rápillantást, bármilyen iránta tanúsított, apró figyelmességet. Ügyeljen bensőjére, nehogy a Jóisten egyetlen kegyelmét is elvesztegesse.

Ne nagyon foglalkozzék a testével. Készséggel felejtse el magát. Egyszerűen helyezkedjék Jézus karjába, s ő nem fogja engedni, hogy baj érje. Határtalanul bízzék jóságában. Ha tudná, mekkora a hatalma, határt szabna-e ily módon lehetőségeinek? Mit meg nem tehet a lélekért, akit szeret!

December 13.
Senki kedvét ne keresse tetteivel, egyedül csak a Jóistenét. Mindent érte tegyen, félretéve az emberi tiszteletet, lankadatlanul; ráadásul tudja, mit kér Urunk naponta huszonötször. Ha igazán szereti a Jóistent, ezekben a pillanatokban semmit sem fog visszautasítani, amit kér tőle. Igen, ön nyomorult, ez igaz; alázkodjék meg; Jézus azonban nem mindig a legszentebbeknek adja kegyelmeit.

Nagyon gondosan készüljön a szentáldozásra, a szentgyónásra és a zsolozsmára, vagyis mindenre, ami jobban egyesíti Urunkkal. Bizonyára nem annyira nehéz meglátnia Jézust, aki állandóan jelen van a szívében, mint másoknak; mindazon kegyelmek után, amelyekkel e tekintetben megajándékozta, nem jelenthet önnek nehézséget az összeszedettség!

Mondtam már, hogy Isten a világon mindenütt olyan lelkeket keres, akik szeretik, mégpedig gyermeki szeretettel és bár valóban tiszteletteljes, de szívből jövő gyengédséggel. Nos, nem talál ilyen lelkeket! Kevesebben vannak, mint hinné. A lelkek nagyon alábecsülik a Jóisten Szívét. Úgy vélik, a jó Jézus túl hatalmas ahhoz, hogy közeledhessenek hozzá, és iránta való szeretetük hideg marad, tiszteletük pedig valamiféle közömbösséggé fajul. Tudom, nem minden lélek képes felfogni ezt a szeretetet, amelyet Urunk kér; ön azonban, akinek Jézus megadta, hogy megértse, kárpótolja őt e nagy közömbösségért és hidegségért! Kérje, hogy tágítsa ki a szívét, hogy sok szeretet legyen benne. Gyengédségével és a tiszteletteljes közvetlenséggel, amelyet Jézus megenged önnek, kárpótolhatja azt, aminek megértése nem adatik meg mindenkinek. Tegyen így, de legfőképpen nagyon szeressen!

Ne lankadjon a munkában! Minden napot úgy kezdjen, mintha mindaddig semmit sem tett volna. Az önakaratról, a vigasztalásról és a saját véleményről történő állandó lemondás hosszas vértanúság, de nagyon érdemszerző, és a Jóistennek nagyon tetszésére van. A Jóisten azt akarja, hogy egészen különleges legyen, nem külsőleg, hanem lelkileg. Azt kéri, olyan szorosan egyesüljön vele, hogy soha ne veszítse szem elől, még akkor se, amikor nagyon elfoglalt.

Rózsafüzér a tisztítótűzben szenvedő lelkekért ígéretekkel

>>> Akik elkárhoznak, kizárólag azért kárhoznak el, mert mindenáron ezt akarják