A cölibátus körüli ellentmondásos hírek margójára

„A cölibátust megszüntető dokumentum Ferenc pápa asztalán van” című cikkünk megjelenését követően több üzenet és levél érkezett a szerkesztőségbe, melyek némelyike burkolt támogatás és egyetértés volt a munkánk mellett, és voltak jószándékú, baráti figyelmeztetések is, küldtek cáfolatokat tartalmazó publikációkat /mármint hogy lesz-e vagy sem változtatás a cölibátus kérdésében/. A közös vonal minden esetben a szeretetteljes viszonyulás volt a metropolita felé, amit hálás szívvel köszönünk.

Úgy döntöttünk hát, hogy fontos most „kiszólnunk” a hitélettel kapcsolatos anyagok mögül, és tisztáznunk a metropolita.hu motivációit, valamint viszonyulását a jelenlegi egyházi vezetéshez.

Cikkünk kiinduló története Ferenc pápa találkozása legjobb barátjával, Oscar Crespoval, 2015 októberére datálódik, így ma már 2 éves esemény. Miért dobtuk mégis épp most be a köztudatba?

Mert a média – és így a közgondolkozás – asztalán is ott hever (egyebek között) a papi cölibátus témája, folyton megpiszkálva, lebegtetve és latolgatva a változás esetleges esélyeit. Ferenc pápa az Oscar Crespoval való beszélgetését sosem cáfolta, barátja nyilatkozataitól nem határolódott el. Így okunk van feltételezni, hogy megtörtént, elvégre egy kipróbált, közel 7 évtizednyi barátság hitelesíti, ami nem kis dolog.

Amennyiben ezt közösen elfogadjuk, és belegondolunk, hogy Ferenc valóban, pápaságának fő küldetéseként a cölibátus megszüntetését és a polgárilag elváltak szentségekhez jutását tűzhette ki, akkor már csak a végrehajtás esélyt teremtő módjain kell elgondolkodnunk. Barátja szó szerint idézte a pápa szavait, miszerint nem a gyors és véres bevezetést választja, hanem a békés, ám lassú stílust. Ezzel a maga békét-kereső álláspontját akarja aláhúzni, pedig ez nem így van.

Ferenc pápának nincs más lehetősége, mint a lassú módszer – bár eddigi 3 és fél éves pápasága alatt elképesztő gyorsasággal és céltudatossággal forgatta fel az Anyaszentegyház életét -, ellenkező esetben a püspökök összefognának és eretneknek kiáltanák ki. Módszere tehát csak látszólag lassú és békés, valójában pedig egyik sem. Hanem.

Meggyőződésünk, hogy a nagy európai napilapokba nem véletlenül kerülnek be a cölibátus eltörléséről szóló anyagok, melyeket aztán a fővonalas, a vatikáni anyagokat leadó média cáfol. Ez a „becsepegtetés” módszere: beinjekciózzuk a témát valahol, ahol nem fáj annyira és nem érint nemes szerveket, és kivárjuk, hogyan reagál a nép, és még inkább, hogy lassan közbeszéd legyen belőle, mindenki kicsit ízlelgesse, megszokhassa a gondolatot: mi lenne, ha a papok is nősülnének, hiszen „Isten mindenkit családi életre teremtett, beleértve a papokat is.” Ez a mondat simogató, ott hat, ahol kell, hiszen a papi élet legnagyobb áldozata az, hogy meghal önmagának Krisztusért és az Egyházért, és akkor épp az Egyház látható feje kísérti meg a lemondás szükségtelenségének felvetésével! Amikor egy papi lélek kísértést szenved el, lelki éjszakába kerül, vagy éppen meglangyosodik az imaélete, a legnagyobb kínja a magány. Pedig Jézus ezt tanította:

„Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!” (Mt 19:11)

^„Péter megszólalt: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette–, az eljövendő világban pedig örök életet„ (Mk 10:28)

Persze ezért az örök életért teljesen felesleges lemondani, hiszen Ferenc pápánk azt tanítja, hogy az mindenkire – bűneire és bűnbánatára tekintet nélkül – vár, és nem egy lelki életmű koronája lesz, hanem Isten irgalmának ingyenes és általános következménye. Ugyanígy, ha a pápa legjobb barátjának nyilatkozata hamis lett volna, akkor az elmúlt 2 évben minden lehetséges médiumban és nyilatkozatban egyértelműen meg kellett volna tagadni ezt a konkrét esetet, ezt a konkrét beszélgetést. Nincs az a 70 éves legjobb barátság, ami fontosabb lehet annál, mint a mai körülmények között lemondásban élő, nagylelkű papok megerősítése és buzdítása Krisztus még nagyobb, önfeláldozó szeretetére – már ha az embernek fontosabb Isten, mint a legjobb barátja.

De ez nem történt meg. Sőt, az egyházi vezetés a Szentlélek reformjaként ünnepli a cölibátust eldobó Luther tanait és működését. Ebben ne lenne céltudatosság?

Az sem véletlen, hogy az az egyházi vezető (Sarah bíboros), aki ebben a történelmi pillanatban a leghősiesebben védelmezi – minden megalázás és ellehetetlenítés ellenére – hitünk és a Római Katolikus Anyaszentegyház alapjait, Nigériából származik. Egy olyan országból, ahol jelenleg óriási ébredés van, ahol még a nap is táncol örömében.

>> Sarah bíboros

Ám Nigéria nem az Egyház szíve, mert az Róma, és tágabb értelemben Európa. Tehát amíg Nigéria megtisztul, és felveszi hófehér menyegzői köntösét, addig az elsőként meghívott Európában, hatalmas, nagy nevű német és angol nyelvű napilapok több milliós olvasótáborának a humanista és „életvédő” magánembert mutatják be: a szimpatikus Ferenc pápát, aki komoly arccal öleli meg régi barátját, és elárulja neki, nem akarja, hogy az elváltak és a papok bármi jóból kirekesztődjenek. Hmm. A végkövetkeztetést mindenki magának vonja le.

A metropolita.hu szerkesztői mélyen hívő katolikusok, akik Isten imádásában felbátorodva, céljuknak az igazság melletti hűséges kiállást és az ellentmondásokra való rámutatást tűzték ki. A Szentírás szóljon mellettünk:

„Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódottan mentem hozzátok.Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja. A tökéletesek körében azonban mi is bölcsességet hirdetünk. Nem ennek a világnak a bölcsességét, sem az e világ pusztulásra ítélt fejedelmeit, hanem Isten titokzatos, rejtett bölcsességét, amelyet Isten öröktől fogva megdicsőülésünkre rendelt. Ezt senki sem ismerte fel a világ fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. Így érvényes az Írás szava: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is. Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke.

Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk. Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva. A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie. Noha a lelki ember mindent megítél, őt nem ítéli meg senki. „Hiszen ki látta át Isten gondolatait, hogy oktatná őt?” Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak.” (1 Kor 2)

Ellenségünknek, a diabolosznak célja kettős: nemcsak az igazság megrontása hamisság által, de maga a konfúzió, összezavarás, meggyengítés is. Ha a szív (Európa) betegeskedik, az egész test meggyengül és működésképtelen. Nem a zavarkeltés okán publikálunk tehát ilyen tartalmakat, hanem a tisztánlátás, a felébresztés céljából, és elképzelhető, hogy ennek a rögös útnak némely, remélhetőleg rövid szakaszán, szükségképpen vitát is keltünk. Imáink minden nap az Egyház lelki ébredéséért, Ferenc pápáért és saját tisztánlátásunkért szállnak az égbe. Tudjuk, hogy egy napon meg kell állnunk Isten ítélőszéke előtt.

Imádkozzatok ti is értünk, hogy szeretett Anyaszentegyházunkat a Szentlélek akarata szerinti módon, a lehető legjobban szolgáljuk.

A metropolita.hu szerkesztősége

A cölibátus körüli ellentmondásos hírek margójára

>> Sarah bíboros

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005