3. szeretetnyelv: Az ajándékozás

<< 2. szeretetnyelv: A minőségi idő
.
Az ajándék kézzelfogható jele annak, hogy valaki ránk gondolt, és természetes önzését feledve értékeiből ránk szánt egy részt. De nem az számít, mennyibe került az ajándék, ez az érték lehet teljességgel elvont, "pusztán eszmei" érték, ami mindkettőnk számára mégis sokat jelent.
.
Ilyen többek között a jegygyűrű. Igaz, a Hollywood-i sztárok körében a minél nagyobb, minél drágább dívik, de sajnos körükben terjed az a mondás is, hogy az a házasság, amelyik túlél egy szezont, már nagy dolog.
.

.
Az ajándék a szeretet látható és maradandó jelképe. Az esküvői szertartáshoz tehát hozzátartozik az ajándékozás: a jegygyűrű-ajándékozása, mely egy sokkal komolyabb – felbecsülhetetlen – értéket szimbolizál: önmagunk odaajándékozását. "E gyűrűk külső és látható jelei annak a belső köteléknek, mely kettőtök szívét örökké tartó szeretetben, jóban-rosszban egyesíti." Ez nem valami semmitmondó szónoki fordulat. Annak az alapvető igazságnak a megfogalmazása, hogy a szimbólumoknak érzelmi, akár életre szóló jelentősége van.
.
Mikor a férj vagy a feleség lehúzza ujjáról a jegygyűrűt, és nem viseli többé, szemléletes jele ez annak, hogy a házasság komoly veszélyben forog.
Egy férj mondta egyszer:
"Amikor a feleségem hozzám vágta a jegygyűrűjét, és becsapta maga mögött az ajtót, tudtam, hogy a házasságunk végveszélybe került. Két napig nem vettem fel a gyűrűjét a földről. Amikor végül felvettem, ellenállhatatlan zokogás tört rám."
.
A gyűrű, mely eredetileg a szeretet jelképe volt, most a tönkrement házasság fájdalmas jele lett.

A szeretet látható jelképei némelyek számára különösen is fontosak. Vannak, akik az esküvőjük után többé le sem veszik ujjukról a jegygyűrűt. Mások egyáltalán nem hordják. Ez is azt mutatja, hogy az emberek különböző szeretetnyelveket beszélnek.

Akinek az ajándékozás az elsődleges szeretetnyelve, az az évek során kapott ajándékokat nagy becsben tartja, őrzi, mintha ezek híján nem is lenne biztos társa szeretetében.

Annak, aki ezt a szeretetnyelvet érti, az ajándék pénzbeli értéke nem sokat számít, hacsak nem tér el jelentős mértékben attól, amit az ajándékozó megengedhet magának. Ha egy milliomos férj rendszeresen filléres ajándékokkal lepi meg a házastársát, felmerül a kérdés, hogy ez valóban szeretetének kifejeződése-e. De ha a család anyagi lehetőségei szűkösek, akkor egy csekély értékű ajándék is milliókkal ér fel.

Ha a házastársunk elsődleges szeretetnyelve az ajándékozás, könnyű helyzetben vagyunk: mert ez a legkönnyebben elsajátítható szeretetnyelv.

Ajándékként készíthetünk egy papír-szívet, írhatunk egy gyönyörű üdvözlőlapot, vagy szedhetünk vadvirágokat. Nem az ajándék értéke számít.
De mit tehet az, aki nem ajándékozó típus?
"Engem sosem halmoztak el ajándékokkal, és nem tanultam meg, hogyan kell ajándékot választani valakinek. Nekem ez túl nehéz."

Semmi baj, a felismerés a legjobb kiindulópont! Hogyan is kezdjünk hozzá? Írjuk össze, melyek azok a múltban kapott ajándékai, amiket nagy becsben tart? Egy rokonától vagy barátjától – aki jól ismeri társunkat – is kérhetünk tanácsot. Nem kell különleges alkalomra várnunk.

(Ha többnyire kritikával fogadja az ajándékokat, és mindig talál kivetnivalót bennük, akkor szinte biztos, hogy nem az ajándékozás az elsődleges szeretet-nyelve.)

Önmagunk odaajándékozása

Már érintettük, hogy a jegygyűrű sem önmagában rendkívül értékes, hanem azért, amit szimbólizál: egy másik önálló személy ezáltal nekünk ajándékozza a hűségét, amíg a halál el nem választ! Ez egy megfoghatatlan ajándék, mely többet ér, mint bármi, amit a kezünkbe foghatunk.
Amiről szól, az valójában a jelenlétünk ajándéka, hogy a másik életének tanúi leszünk, hogy mellette leszünk élete jó és rossz pillanataiban, megosztjuk egymással az élményeinket és segítsük, támogatjuk egymást az úton.

Egy feleség egyszer így panaszkodott:
– A férjem jobban szereti a teniszt, mint engem.
– Miért gondolja ezt?
– Aznap, amikor a gyermekünk megszületett, elment teniszezni.Addig maradt velem, amíg a gyermekünk világra jött, utána ment is teniszezni. Teljesen elkeseredtem. Olyan fontos pillanat volt ez az életünkben, szerettem volna, ha együtt maradunk. De neki fontosabb volt a játék.

Ez a férj küldhetett volna akár egy tucat rózsát is a feleségének, az sem szól volna ékesebben, mintha ott lett volna mellette, a kórházi szobában.

– Ez az egyetlen élmény, amire alapozza azt, hogy a férjének fontosabb a tenisz, mint ön?
– Ó, nem. Édesanyám temetése napján is teniszezett. Amint vége lett a temetésnek, már ment is a pályára. Nem akartam elhinni! Végül a testvéreim jöttek haza velem.

Ez a férj nem vette komolyan, hogy milyen hatalmas ereje van a jelenlétnek. Miután a szeretetnyelvek megismerésének segítségével tudatosult benne, hogy feleségében mély sebet okozott, képesek voltak tisztázni egymással a sérelmeiket, és eltüntek a tüskék a szívükből.

Aki hasonlóan fontosnak érzi társa fizikai jelenlétét, annak azt javaslom, hogy ezt szóban is fejezze ki. Nem várhatjuk el, hogy olvasson a gondolatainkban, és magától rájöjjön, hogy nekünk fontos az, ami neki esetleg nem annyira. Ha viszont ő az, aki kéri.
"Nagyon szeretném, ha ma este velem lennél." – vegyük komolyan ezt a kérést.

Egyszer egy férj mesélte a következő esetet: "Amikor édesanyám meghalt, a feleségemet a főnöke csak két órára akarta elengedni a temetésre, de délutánra vissza kellett volna sietnie az irodába. A feleségem azt felelte, hogy úgy érzi, a férjének ezen a napon szüksége van az ő támogatására, ezért aznap nem megy be dolgozni.
Ha egész nap távol marad, elveszítheti az állását. – fenyegette meg a főnöke.
– Nekem fontosabb a férjem, mint az állásom – felelte a feleségem, és egész nap mellettem maradt. Kimondhatatlanul sokat jelentett nekem ez a gesztusa, azóta is hálásan gondolok vissza rá.
Egyébként nem veszítette el az állását. A főnöke hamarosan távozott a cégtől, és őt nevezték ki a helyére. "

A harmadik eset egy válságba került házaspárral esett meg. Elmentek egy párterápiás hétvégi szemináriumra, és itt megismerkedtek a szeretetnyelvekkel. A férjet elgondolkoztatta az, amit az ajándékozásról megtudott. Felesége elmondta, és ő is beismerte, hogy udvarlásuk hajnalán elhalmozta virágokkal és ajándékokkal őt, ám ez később teljesen elmaradt, és már évtizedek óta nem vitt egyszer sem virágot asszonyának. Elhatározta, hogy tesz egy kísérletet.

A következő hét minden napján vitt valami figyelmességet a feleségének. Hol egy szál virágot, hol egy tábla csokit, hol egy mozijeggyel lepte meg. Szombat estére bébiszittert hívott a gyerekekhez, és elvitte őt kettesben vacsorázni. Bevallotta neki, hogy nagyon sajnálja, hogy nem figyelt annyira rá az elmúlt években, hogy mennyire méltányolja mindazt, amit a családért tesz, és hogy a jövőben ajándékozó férj szeretne lenni.

A változás hatalmas volt. Az asszony kinyílt, kivirult, újra mosolygott, nevetett és szerelmesen nézett a férjére, aki úgy gondolta, igazán megérte az erőfeszítés! Úgy döntött, ezentúl – ha nem is mindennap – , de hetente egyszer meglepi a feleségét. És mi lett az eredmény?

– Azóta eltelt egy fél év, és a gyerekeink turbékoló galamboknak gúnyolnak minket…
– És maga? Maga is érzi a felesége szeretetét?
– Ó, én mindig is éreztem, hogy szeret! Ő a világ legjobb háziasszonya. Fantasztikusan főz, csodálatosan mos és vasal, nagszerűen bánik a gyerekeinkkel. Tudom, hogy szeret.

Kitalálod, mi a férfi szeretetnyelve?

>> 4. szeretetnyelv: A szívességek