Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

<<< Kézirat a purgatóriumból, bevezetés

<< Mi a földi élet pár pillanata az örökkévalóság boldogságához képest?

1880/3

Szeptember 16.
Ezekben a napokban kissé elégedettebb önmagával, és Jézus is az, mivel erőt vesz magán, hogy kedvében járjon és mind szorosabban egyesüljön vele. Ne higgye azonban, hogy máris célba ért; ez még csak apró kezdeménye annak az egységnek, amit Jézus szeretne létrehozni az ön lelkével. Ó, mily kevéssé értik a földön – nemde? –, mekkora [mindentől való] elszakadást kíván Jézus attól a lélektől, akit egészen magáénak akar!

Az emberek azt hiszik, szeretnek, és azt képzelik, mindjárt szentté válnak, amiért a szokásosnál kicsit több érezhető szeretetet vélnek felfedezni magukban, pedig ezek a természetes érzések a semmivel egyenlőek. A léleknek fel kell kelnie, és apránként el kell szakadnia mindentől, ami körülveszi, elsősorban pedig önmagától, önszeretetétől, ragaszkodásaitól, hogy eljusson az isteni egyesülésre; egyedül Jézus tudja, mi mindenbe kerül a[z emberi] természetnek, hogy ide eljusson.

Sok áldozatot kell hoznia; a szívnek meg kell töretnie, hogy kivessen magából minden emberi szeretetet; ez nehéz! Mily kevés lélek érti meg ezeket a dolgokat! Ön, aki Jézus nagy irgalmassága folytán valamelyest érti, ön, akit Jézus annyira szeret, lépjen bátran az önmegtagadás és az önmagának való meghalás ezen útjára. Gondoljon gyakran a gyengédségekre, amelyeket ön iránt tanúsított; hogyan ment megkeresni, amikor eltávolodott; hogyan simította el az útjában álló összes akadályt. Többet tett önért, mint bárki másért! Válogatott kegyelmeivel halmozza el nap mint nap. Idézze fel azt is, hogyan cselekedett önnel az utóbbi napokban; viszonzásul igazi nagylelkűséget vár öntől inkább, mint sokaktól, akiknek nem kedvezett ennyire és akiktől nem vár ilyen nagy tökéletességet.

Öntől teljes odaadottságot vár minden megpróbáltatásban, mindenekfelett pedig nagy szeretetet. Szívét-lelkét veszítse el Istenben, hogy egyedül azért cselekedjék, hogy neki örömet szerezzen. Emelkedjék a föld és egész környezete fölé, hogy elmerüljön szent akaratában. Jusson el oda, hogy soha, egyetlen percre se veszítse szem elől.

Ne higgye, hogy ez annyira lefoglalná, hogy ne tudná miatta elvégezni a kötelességeit! Nem; lassacskán meglátja majd, hogy épp ellenkezőleg: a Jézussal leginkább egyesült lélek teljesíti legjobban a kötelességeit is, mivel Jézus cselekszik helyette, akit szeret; mondhatni, immár egy vele. Gondolhatja, hogy jó vezetést és segítséget kap minden feladatában! Mily jót tehet maga körül a benső életet élő lélek, s csakis ő; mindaz, amit másként tesznek, hasztalan. Csakis a Jézussal egyesült léleknek van hatalma az ő Szíve fölött, ő ott az úrnő, tőle nem tagad meg semmit. Sok mondanivalóm van még erről, de nem értené.

Meg kell várnunk a pillanatokat, amelyeket Isten akar. Ha akarja, nem fognak sokáig késlekedni. Jézus nagyon vágyik rá, hogy egészen egyesüljön önnel, jobban, mint e pillanatban felfoghatná. Nagyon ügyeljen magára; oly jó szeretni Jézust, oly boldogító azonnal, átmenet nélkül eljutni a [vele való] földi egységből a még bensőségesebb mennyei egységbe! Elmélkedjék mindazon, amit mondok. Egyetlen tette, amelyet Jézussal szorosan egyesülve, a szándék tisztaságával felajánl megkönnyebbülésemért, nagyobb enyhülést ad, mint sok szóbeli imádság.

Minél hamarabb jut el a tökéletességre, annál hamarabb jön el az én szabadulásom is. Igaz, hogy az elöljáró anya sokat szenvedett az utóbbi napokban, ám egyetlen olyan, nagy szenvedésekkel teli nap, amilyeneket időnként átél, nagyobb haszonnal jár lelke és az egész közösség számára, mint tíz vagy még több nap, amikor jó egészségben képes tevékenykedni és elvégezni minden rábízott feladatot.

Szeptember 29.
Igen, ismertem az atya összes szenvedését; íme, ezért feleltem nemmel, és nem fűztem hozzá semmit, amikor azt kérdezte, enyhült-e valamelyest a kimerültsége, mivel nem akartam önt nyugtalanítani. Ha tudta volna, hogy ennyit szenved, aggódott volna, s minthogy a szokásosnál többet gondol rá Isten előtt – kétségkívül különleges indításra –, gondoltam, jobb lenne, ha ő maga mondaná el önnek mindazt, amit elszenvedett. Jézus beszámítja majd neki.

A lelkek, akiket annyira sajnál, e pillanatban a purgatóriumban vannak, de csak rövid időre, főleg a pap, akit a Jóisten szeretne megjutalmazni, és a két fiatal, akiket meg akart óvni azzal, hogy kiragadta őket e világból, ahol a legjobbak is hitvánnyá válhatnak. Mondja meg neki: vigasztalódjék a gondolattal, hogy Jézus nagyon szereti, és – sokakhoz képest kiváltságos módon – egészen különleges helyet tartogat számára Szívében. Lélekben oda térjen, hogy megpihenjen és lélekben megerősödjék, hogy folytassa, amit isteni Uráért vállalt.

Október 2.
Napjában többször ismételje: „Istenem, valósítsd meg bennem terveidet, és add, hogy soha ne akadályozzalak viselkedésemmel. Jézusom, azt akarom, amit te: mert akarod, ahogyan akarod, ameddig akarod!”

Október 3. vasárnap
Bárcsak megadatna, hogy megértse, mily közömbösséggel és megvetéssel bánnak Jézussal a földön, nemcsak a külvilágban, de mennyit bántják, gúnyolják, hogy kinevetik még azok is, akiknek szeretniük kellene! A közömbösség így megtalálható a közösségekben is, a szerzetesek és szerzetesnők, választottjai között; ahol Barátként, Atyaként, Hitvesként kellene tekinteniük rá, sokszor nem veszik többe, mint egy idegent.

E közömbösség megtalálható a klerikusok körében is. Ma inkább, mint valaha, egyenrangúnak tekintik Jézust. Akiknek reszketniük kellene, ha arra gondolnak, mily fenséges a rájuk bízott küldetés, gyakorta hidegen, unottan teljesítik azt! Mennyien élnek benső, lelki életet? Kicsi a számuk. Itt a purgatóriumban számos pap engesztel közömbösségéért és szeretetlen életéért. Bűnös érdektelenségükért tűzben és különféle kínok között kell vezekelniük.

Megítélheti ebből, hogy Isten, aki oly jó és olyannyira szereti teremtményeit, talál-e olyanokat, akik szeretik és vigasztalják. Ó, mily kevesen vannak! Íme Jézus Szívének nagy szenvedése: övéinek hálátlansága; Szent Szíve mégis egészen, túlcsordulóan telve van szeretettel, s csak azt keresi, hogy kiáraszthassa. Olyan lelkeket szeretne találni, akik meghaltak önmaguknak; szeretetével elárasztaná őket, hatalmasabban, mint eddig bárkit. Ó mily kevéssé értik Jézust, mily kevéssé értik irgalmasságát és szeretetét a földön! Az ember mindent meg akar ismerni és meg akar érteni, csak azt nem, ami igazi boldogságot ad. Mily nyomorúság!

Soha ne bosszankodjék, se kifelé, se magában. Amennyire teheti, kerüljön mindenféle összeütközést. Ha mégis előfordulna, hogy ügyetlenségből vagy rosszindulatból, teszem fel, nem úgy cselekszik, amint kellene, nos, maradjon nyugodt! Ha egyszer hiba történt, mi értelme bosszankodni, hisz az nem segít. Szinte olyan, mintha kétszer hibázna egy helyett.

Október 14. [Szentáldozás utáni] hálaadásom közben
Jézussal szembeni legkisebb hűtlensége, legapróbb feledékenysége, legenyhébb közömbössége is nagyon érzékenyen érinti őt, és nagyobb fájdalmat okoz oly jó és oly szerető Szívének, mintha ellensége bántaná. Nagyon gondosan ügyeljen hát magára, nehogy valamit elmulasszon. Örömmel jöhessen Jézus megpihenni a szívébe, hogy kárpótolja őt minden keserűségért, amivel a világ elhalmozza. Úgy cselekedjék vele, mint a legjobb édesapával, a legodaadóbb hitvessel. Vigasztalja és gyógyítsa sebeit szeretetével, gyengédségével, hiszen mindennap megsebzik. Viselje szívén mindazt, ami dicsőségét szolgálja. Felejtse el magát jelenlétében, és legyen biztos benne, hogy ő is magáévá teszi az ön ügyeit, és többet fog tenni önért, mintha maga aggodalmaskodna miattuk.

Október 16.
Hiába töri magát az ember a rábízott lelkek miatt, hogy dorgálja őket vagy valamivel több jámborságot csöpögtessen beléjük; csak annyira fog sikerülni, amennyire ő maga belső életet él. Csakis saját buzgósága túlcsordulását fogja szívükbe önteni; másként, ha ő maga nem olyan, amilyennek lennie kellene, ha nem egyesült Jézussal, akkor szavai csak az emberek füléig jutnak el, ám szívükbe nem hatolnak; erőfeszítésein nem lesz áldás. Látja, milyen jó Jézussal egyesülni… nemde? És ez az egyetlen igazi boldogság a földön.

1880. november
Ha rendre kell utasítania valakit, aki kisebb vagy akár nagyobb hibát követett el, nagyon gyengéden tegye; olykor szigorúan, ha a hiba megkívánja, de kevés szóval és soha ne indulatosan, mert az ilyen szidás kárára van annak a léleknek is, aki adja, és annak is, aki kapja. Ha például gyereket dorgál, soha ne emlegesse korábbi botlásait. Ez elég gyakran előfordul, és Istennek nem tetszik. Aki így cselekszik, vétkezik. Honnan tudja, hogy amit kárhoztat, nem nyert még bocsánatot? Miért hánytorgatja fel? A Jóisten nem ilyen példát adott.

Az embernek szüntelenül meg kell alázkodnia saját bűnei miatt, és szüntelenül emlékeznie kell rájuk Urunk előtt, szíve keserűségében, ám mások múltját sohasem szabad felemlegetnie. A keresztény lélek, főleg a szerzetesi lélek, ha Urunknak tetszeni akar, úgy bánjon másokkal, ahogyan szeretné, hogy Jézus bánjon vele. Jól jegyezze meg ezt, és alkalomadtán hűségesen váltsa tettekre.

Soha ne engedje, hogy a kötelesség, az élet dolgai és gondjai annyira lekössék, hogy lelke elveszítse szabadságát; ez meggátolná, hogy minden pillanatban egyesüljön Jézussal és mindig felismerhesse és teljesíthesse szent akaratát. Amikor szenved, fogadja belenyugvással, hiszen Jézus engedi meg, aki a megengedett rosszból a legnagyobb jót tudja kihozni. Teljes egyszerűséggel járuljon a tabernákulum elé, s ott bízza Jézusára, ami a szívét nyomja, ami néha kibírhatatlanul nehéznek tűnik: Jézus Szíve mindent könnyebbé fog tenni. Ha viszont öröme van, főleg olyan öröme, amit az ember időnként Isten szolgálatában ízlel, fogadja alázattal és hálával, és gondoljon arra, hogy a föld nem a nyugalom hazája, hanem a számkivetés, a fáradozás és mindenféle szenvedés helye.

Lelki nyugalommal engedjen mindent megtörténni maga körül. Ne tartóztassa fel semmi. Egyetlen öröme, egyetlen megnyugvása Jézusban legyen; egyedül érte cselekedjék, szeretete adjon önnek bátorságot; sohasem tehetne eleget Istenért, aki ily jóságos. Minél inkább elszakad mindattól, ami körülveszi, annál bőségesebben fogja Jézus elárasztani válogatott kegyelmeivel, isteni érintéseivel. Gyakran tapasztalja majd, hogy közömbössé válik olyan dolgok iránt, amelyeket azelőtt fontosnak tartott; ez is annak irgalmasságából történik, aki szereti önt és szeretné olyan függetlennek látni [minden földi dologtól], amilyen függetlenséget azoktól vár, akiket egészen magáénak akar.

Jézus megengedi, hogy a kiváltságos lelkek bizonyos undort érezzenek minden iránt, ami nem ő; mindent kellemetlennek találjanak, ami nem közvetlenül vele kapcsolatos; ezzel ugyanis azt akarja elérni, hogy minden emberi dologtól kiüresítsék szívüket, hogy elárassza kegyelmeivel, hogy túlcsorduljon szeretetétől.

November
Azokon a napokon, amikor az első misén áldozik, valamivel nyolc óra előtt reggelizhetne. Ne legyen több három percnél. Azért mondom ezt, mert a Jóisten azt szeretné, hogy minél hosszasabban időzzék a hálaadásban. Így negyedórával több ideje lesz. Az első negyedóra a szokásos módon az öné. Mennyi mondanivalója van Jézus számára, nemde? A második negyedóra pedig az övé. Folytathatná a kishórák idején és a szentmise nagy részében is. Kérjen rá engedélyt az elöljáró anyától. Meglátja, mennyi kegyelem! Jézus különleges ajándéka, hogy a szent Színek hosszú ideig maradnak önben a szentáldozás után; hálaadással használja hát ki e boldog pillanatokat, amikor – szívtől szívig azzal, akit az egek sem tudnak befogadni – mindent megkaphat.

Mennyire szereti Isten szegény teremtményét, amikor annyira megalázkodik, hogy úgy beszélget vele, mint barát a barátjával! Imádja, forduljon hozzá hálaadással, kéréssel, s főként vigasztalja Jézust minden bántásért, amit e boldogtalan időkben elszenved! Annyit bántják a jó Jézust! Ó, nagyon szeresse! Tudja, hogy ő is szereti önt: megvannak a bizonyítékai! Amíg még a földön él, nem értheti, mit kíván Isten a lélektől, aki a purgatóriumban engesztel vétkeiért. Azt hiszi, sok imádság, amit jól végeznek, szinte azonnal az örök boldogság birtokába juttatja a lelket? Nem így van. Ki láthatja át a Jóisten ítéleteit? Ki foghatja fel, milyen tisztaságot kíván a lélektől, mielőtt megengedi, hogy saját örök boldogságában részesüljön? Ó, hogyan élnének az emberek, ha tudnák mindezt, ha gondolnának rá földi életük során!

Fontolja meg komolyan, hány bocsánatos bűnt követ el naponta egy közömbös ember, akit nemigen érdekel az üdvössége, és csak a földi dolgokkal törődik… Hány percet szentel a Jóistennek? Gondol-e rá, elmélkedik-e róla egyáltalán? Nos, egy esztendőben 365 ilyen nap van… és ha sok ilyen év telik el, ez az ember úgy hal meg, hogy a lelkét rengeteg bocsánatos bűn terheli, amelyektől nem tisztult meg, mivel ügyet sem vetett rájuk. Az így megterhelt lélekben alig marad a szeretetnek egy kis szikrája is, mire oda jut, hogy számot adjon életéről annak, aki visszakéri azt tőle. Lám, az ilyen, szinte semmis életeknek, amelyekben nincs istenszeretet és nincs meg a szándék tisztasága, újra kell kezdeniük az engesztelésben. A lélek, amelynek Istenből kell élnie, nem érte élt; újra kell hát kezdenie életét, mégpedig hallatlan szenvedések közepette! A földön nem használta fel az isteni irgalmasságot. Saját teste rabszolgájaként élt; a tisztulás helyén meg kell fizetnie az utolsó fillérig, és vissza kell nyernie első ragyogását; ím, ez történik az üdvösségükkel nem törődő lelkekkel; a még bűnösebbek sorsa más dolog.

Szeresse annyira a Jóistent, hogy ne kelljen ide jutnia, hogy érdem nélküli szenvedések árán tanulja meg szeretetét. A földi szenvedések, fájdalmak érdemszerzők, el ne vesztegesse őket; mindenekfelett pedig szeressen! A szeretet sok bűnt eltöröl, és segít elkerülni is azokat, hiszen az ember nem akarja megbántani azt, akit szeret; ezért a lélek, aki igazán szereti Jézust, szüntelenül ügyel, és mindent kerül, ami isteni tekintetét sérthetné. Sok purgatóriumi lélek számít önre, hogy megszabaduljon szenvedései helyéről. Imádkozzék értük teljes szívéből.

Rózsafüzér a tisztítótűzben szenvedő lelkekért ígéretekkel

>> Ha tudná, mennyire javára válik a léleknek a szenvedés!

 
Gondold el, hogy minden újságért fizetni kell, mi is várjuk a te önkéntes adományodat, ha meg tudod engedni magadnak :-)
> a metropolita.hu NEM ENGEDÉLYEZ reklámokat
> vannak terveink új oldalak létrehozására: kifejezetten a papi hivatásról, illetve imakampány oldal, ahova beírhatjátok sürgős szándékokat és válaszhattok imaszándékot (hasonlóan az adományoldalakhoz..)
> EGYETLEN anyagi forrásunk a ti adományotok
Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük adományozási szándékát

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Összes adomány: 1500Ft

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.