Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

Annak idején Kopp Mária, magyar orvos, pszichológus, egy magán beszélgetésben azt mondta, hogy Európát nem a harmadik világháborútól, hanem a semmittevésben felnövő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációktól félti.

Sajnos felnőtt egy olyan generáció melynek egy részét nem lehet feladatokkal terhelni, mert ö azt unja, s mindjárt tovább áll! Ezek a fiatalok mivel kitartó munkát se az iskolában, se az életben nem végeztek ezért nem is tudnak maguknak parancsolni, más véleményét még kevésbé elfogadni, így a házasságban, családi életben, de a munkahelyen is nagyon sok kudarccal találkozva megkeserednek. Érdemes az alábbi írást ilyen szempontból elolvasni! Ne okozzunk szeretetből, könnyelműségből maradandó kárt gyermekeinknek!!

Szomorú szívvel, Csaba t.

A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, mely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket. Gyermekeink ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak!

A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek: – minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved,- a figyelemhiányos rendellenességek száma 43%-kal nőtt,- a serdülőkori depressziós betegségek száma 37%-kal nőtt,- a 10-14 évesek gyermekek körében az öngyilkossági arány 200%-kal nőtt.

Igen, az a valóság, hogy, bár fáj ezt saját magunknak is bevallani, mi, szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek. A modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, amihez tartozik például:

érzelmileg elérhető, megközelíthető szülők,

egyértelműen meghatározott határok és erkölcsi minta, felelősség,

kiegyensúlyozott étrend és megfelelő mennyiségű és minőségű alvás,

megfelelő mennyiségű szabadban eltöltött aktív mozgás,

kreatív játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése.

Ehelyett a gyerekek ezt látják:

örökké elfoglalt szülők,
a végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek,
az érzés, hogy „nem kellesz senkinek”,
kiegyensúlyozatlan étrend és hiányos alvás,
„otthonülős” életmód.
végtelen stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada,
az igények azonnali kielégítése.

Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy…- Az emberi természetet nem lehet megvezetni, becsapni: a szülői nevelést nem lehet megkerülni sehogy sem. Ahogy látjuk, ennek hiánya egyszerűen szörnyűségekhez vezet. Az igazi gyermekkor elvesztéséért, vagy meg nem éléséért később hatalmas árat fizet maga az áldozat: az érzelmi jóléte kerül veszélybe.

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig. Még nem késő!

Íme, ezeket kell a szülőknek megtenni:

  1. Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük: mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk.
  2. Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne. Nem kell félni nemet mondani az igényeire, ha azok ellentétben állnak a szükségessel.
  3. Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást.
  4. Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben.
  5. A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását.
  6. Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek.
  7. Minden napra kapjon a gyerkőc valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játék után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb.
  8. Minden nap ugyanabban az időben feküdjön le a gyermek, és tiltsuk meg neki, hogy az ágyba vigye a különböző eszközöket, tárgyakat.
  9. Tanítsuk meg a gyermekünknek a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket. Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat.
  10. Ne csomagoljuk össze, illetve hozzuk a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, mely arra sarkallja majd, hogy alkotó tevékenységet végezzen.- Az élet ne csak szórakozásból álljon.
  11. Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon.
  12. Semmilyen oda nem való tárgy se legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor sem, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unaloműzőt.
  13. Legyünk ne csak fizikálisan, de emocionálisan is elérhetőek gyermekünk számára. Tanítsuk meg gyermekünknek, mik is azok a szociális készségek.
  14. Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk.
  15. Tanítsuk meg gyermekünknek, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel.
  16. Tanítsuk meg gyermekünket kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együttérezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál, vagy beszélgetés közben.
  17. Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk vele, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni. Még nem késő, de az idő egyre csak fogy és fogy…

A Metropolita Egyesület többféle céljához adományokat gyűjtünk, hogy újabb keresztény médiafelületeket hozhassunk létre. Tervünk egy papi hivatásról szóló oldal, egy online imaközösségi felület létrehozása, és szeretnénk a nagy keresztény misztikusokat hangoskönyvben elérhetővé tenni. Ebben kérjük anyagi segítségeteket.

Az adományt paypal-on keresztül (ha a linkre kattintasz) és közvetlen utalással is be tudjuk fogadni.

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük!!!

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Számlázás részletei

Összes adomány: 5000Ft

2 hozzászólás

  1. Kovácsné Rápolti Gabriella Katalin

    Kedves Mindnyájatok!

    Két gondolattal kívánnék a megoldáshoz hozzá járulni.

    1., A férfi döntse el, milyen anyát akar gyermekeinek.-
    Gondolom szerető, felelősség teljes, lelkiismeretes a helyes válasz.
    Ebben az esetben tudomásul kell vennie, hogy a családfenntartó szerepet neki kell vállalnia.
    Tehát a felesége anyaként vezeti a háztartást /egy müszak/, neveli a gyermekeiket /második müszak/, felesége a férjének /harmadik müszak/
    A negyedik, hogy varr, köt, zoknit, kesztyüt, mellényt, sapkát, sálat a férjének és a gyermekeinek is /megtakarítás/ esetleg korrepetálást vállal szaktárgyából otthon, sőt hiszem a közeljövőben az otthonról végezhető munkák száma is szaporodni fog
    .

    Nem össze egyeztethető az ember az állattal, tehát ha az elefánt tizenöt évig – nem is egyedül, de csordában, segító társakkal – neveli kicsinyét, az ember gyerek 18 éves korig a maga közösségében pont olyan – 24 órás – együttlétet igényel szüleivel.

    Hogy miért tartom életképesnek ezt a korábban bevált család formát? Mert a természet nem íródott át, sem a bolsevik ideológia, sem a kapitalista pénzéhség sarkantyúzására.

    A nói egyenjoguság – mint mára kiderült – a nők végtelen megalázása és szükségtelen munkavállalóvá degradálása, hiszen olyan munkaerő többlet keletkezett ami a férfiaktól elveszi a családfenntartónak járó tiszteletet, az apa és anya nélküli gyermeket pedig mentálisan támadja.

    Amit pedig arra a kérdésre válaszolok és jó lelkiismerettel, amit egy fiatal egyetemista kérdezett tőlem: Mit kezdjek én két-három gyerekkel, hiszen egyedül nőttem fel. Nem tudom hogy kell gyereket nevelni? Nos Neki is azt ajánlottam, amit most mindenkinek:
    Dr Prikler Emmi: Anyák könyve.
    Régen, még az 50-60-as években jelent meg és mindent megtanít a gyermek három éves koráig, amit az édesanyának, /édesapának/ tudnia kell ahhoz, hogy boldog szülei legyenek boldog gyermekeknek.

    Sok boldogságot kívánok Minfnyájatoknak

    Válasz
  2. Szatmári Veronika

    Elolvasva, hogy mit tegyünk a gyermekkel, rögtön adódik az igény, hogy mindenki tegye, mert: iskolában a többiekkel együtt működne de azokat nem úgy nevelik, nem azok az elvárások – máris sikertelenek leszünk. Neki is kell olyan, úgy mint a másiké. Neki miért nem szabad, vagy kell – mint más gyermekének. A szülői tekintély mellett a tanítóinak tekintélyét is helyre állítani mielőbb. Vajon miért nincsenek nagy, átfogó gyermekközösségek? Nyári egy hét Zánka nem old meg semmit. Csodálatos volt a cserkészet és még az úttörő mozgalom is. Ezek mellett még más, közösségbe tömörítés is történt. Célt, ideológiát adtak és követeltek. Ha visszatekintünk saját múltunkba csodálatos embereket látunk nagyszüleinket, szomszédainkat….. Őket ezek a közösségek nevelték – ezek nagyon hiányoznak. A II.VH utáni “múltat végképp eltörölni…” mellett is volt bizonyos egységre nevelés. Sürgősen lépni, tenni kellene – együtt – gyerek – szülő – pedagógus.

    Válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.