Register
A password will be e-mailed to you.

Úgy alakult az életem, hogy az egyetemi tanulmányaimat Németországban folytatom, ahol a gender már élénkebben jelen van a mindennapokban. Megpróbáltam összeírni mindazt, hogy miben mutatkozik meg a gender a német hétköznapokban.

A fogalommal magával először a Bevezetés a kulturális antropológiába órámon találkoztam, amikor is erre a mondatra kaptam fel a fejem: „Férfi és nő között nem szabad különbséget tenni. Ahogyan nem különbözik egy fekete nő egy fehér nőtől, vagy egy fekete férfi egy fehértől, ugyanúgy nem különbözik a férfi a nőtől.” Az ezt követő (egyoldalú) vitához már nem is mertem hozzászólni, mert azt hittem, hogy a nem elegendő nyelvtudásom miatt nem jól értem az egészet, annyira hihetetlennek tűnt számomra, hogy felnőtt emberek nem látják, vagy nem akarják látni az alapvető biológiai különbségeket férfi és nő között.

Maga a gender alapötlete, a nemi egyenlőség, nem rossz dolog. Az, hogy ne legyen a férfi és a női szerepkör, mint két ellenpólus, élesen elválasztva. Sokak számára ez annyit jelent, hogy a munkahelyeken egyenlő arányban vesznek fel nőket és férfiakat, hogy ugyanannyi fizetést kapnak egyazon munkáért, hogy nőként nem feltétlenül kell gyereket vállalni, és hogy akár a férfi is otthon maradhat “háziférfiként”.

 


Vannak azonban más vonulatai is, amelyekkel én kint, Németországban nap mint nap találkozom. Megjelenik akár egészen apró dolgokban, mint például, hogy a férfiak a nemi egyenlőség jelében nem engednek előre az ajtóban, nem adják át a helyet, nem fizetnek a randin és a nők ezt nem is várják el, hiszen egyenrangú partnerek. Aztán ott vannak a láthatóbb jelek. Az már a mindennapos kultúránk része és elfogadott tény, hogy nők is hordhatnak nadrágot. Most megfordul a dolog és az eddig nőinek titulált dolgok sem azok már.

Nem egyszer jött velem szembe az egyetemen fiú szoknyában, nyári ruhában vagy kilakkozott körömmel és ez mindenki számára teljesen természetesnek tűnt.

Ugyanígy a mi egyetemünk is kezdeményezte, hogy az illemhelyek ne legyenek megnevezve férfiként vagy nőiként, hanem mindenki egységesen használhassa őket.

Megjelenik az egymás közötti interaktivitásban is. A német nyelv alapvetően sokkal inkább megkülönbözteti a nemeket, szinte minden foglalkozásra van női és férfi változat, amik aktívan használatban vannak. De az utóbbi időben már ez sem korrekt, így lett a diáklány (Studentin) és diák (Student) helyes változata a tanuló (Studierende) vagy a tanár (Dozent) és tanárnő (Dozentin) helyett helyesen a tanító (Dozierende). Sokszor valóban szőrszálhasogató figyelmességgel ügyelnek a helyes használatra.

Van egy olyan kezdeményezés, amely azt szeretné elérni, hogy már az óvodákban is azon túl, hogy ott se tanítsák a gyerekeket a tradicionális férfi és női szerepekre, olyan mesék is legyenek, amelyekben  nem csak a herceg és hercegnő találná meg a boldogságát egymással, hanem akár herceg herceggel vagy hercegnő hercegnővel is.

Ahogyan az elején is említettem,  a gender megjelenik az egyetemi tananyagban. Nem csak antropológia szakon, hanem másoktól is hallottam, például leendő pedagógusoktól. Felhívják a figyelmünket arra, hogy a nem csak egy, a társadalom által alkotott konstrukció és hogy a biológiai nemtől függetlenül dönthetjük el, hogy milyen szerepben lépünk a nagyvilág elé.  Sőt valójában nem is kell szerepet választani, mert a nem nem nő vagy férfi, hanem egy skála, amelyen bárhol állhatunk. Ennek fényében visszakanyarodnék az OFFLINE címéhez, hogy mi is a baj a genderrel?

Én úgy látom, hogy a gender már nem  pusztán a nemi egyenlőségről szól, hanem új alapokra helyezi az önképet azáltal, hogy összemossa  a nemeket és választási lehetőséget ad, hogy a biológiai nemedtől függetlenül egy nőtől férfiig tartó skálán bárki lehess.

Itt jön a képbe az OFFLINE-ON is sokszor megemlített homoszexualitás.  Hiszen, ha a saját identitásod sem egyértelműen meghatározott, akkor ezzel együtt a szexualitásod sem az. Ha nincsenek adva a nemek, akkor már az sem egyértelmű, hogy ki számít egyneműnek, és a heteroszexuális vagy a homoszexuális elvesztik a jelentésüket.

Keresztényként azt gondolom, hogy ahogyan az hétfőn is elhangzott, Isten férfinak és nőnek teremtett és különböző feladatokra szánt minket. Az Istentől kapott identitásom része az, hogy nő vagyok és ezen belül szabad vagyok arra, hogy ezt anyaként vagy dolgozó nőként élem meg. Szabadon dönthetek arról, hogy otthon maradok háztartást vezetni, vagy elmegyek profi focistának, de ettől még nő maradok, annak minden csodás adottságával együtt.

A fent leírtak egyelőre csak kezdeményezések, még nem széles körben elterjedt gyakorlatok, habár, főleg egyetemi körökben, kezdenek egyre nagyobb teret nyerni. Valóban nagyon nehéz ebben a témában felszólalni anélkül, hogy az embert diszkriminatívnak bélyegeznék, de mégis a mi felelősségünk képviselni a keresztény értékeket és legalább a saját életünkkel példát mutatni.

Kristály Emese

Forrás: 777blog.hu
Fotók forrása. polgarportal.hu,  libcom.org, baptist.hu

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Egy válasz

  1. cs

    te jószagú! mi ez? ha valaki megír egy ilyen okoskodó cikket, legalább vehetné a fáradságot, hogy ráguglizzon alapvető fogalmakra. a „gender” nem „nemi egyenlőség”. a genderelmélet a társadalmi nemi szerepekkel foglalkozik. a genderelmélet nem mossa össze a férfiakat a nőkkel, hanem tanulmányozza a tanult nemi szerepeket. és még a cikk írójának is van nemi szerepe. ő is a gendertudomány tárgya.

    örülök, hogy németországba látogatva neki is volt alkalmazva rácsodálkozni a nyugati társadalomra. ahol a férfiak kifesthetik a körmüket… erre kb. a ’80-as évek punk és újhullám korszaka óta senki sem csodálkozik rá. vagy hogy akár szoknyát is hordhatnak. ja, ahogy azt a hippik teszik a ’70-es évektől fogva, vagy a goth szubkultúra tagjai szintúgy röpke 30 éve.

    kedves cikkíró, ha már németországban vagy, nézz el egy FKK strandra, ahol senki nem fog meglepődni azon, hogy van tested. és az utcán sem fog senki beszólogatni, mert fura színű a hajad. üdv egy a magyarnál felvilágosultabb, nyitottabb és nyugisabb társadalomban!

    Válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.