Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

Minden keresztény átélte már azt a nehéz pillanatot, amikor nem vallásos társaságban étkezéshez kezdve hirtelen elbizonytalanodott: „Imádkozzam evés előtt, mint otthon, vagy ne?” Ebben a helyzetben sokan a biztosabbnak tűnő kétértelműséget választják: magukban mondanak asztali áldást, lehajtott fejjel, olyan testhelyzetben, ami éppúgy lehet az imádság kifejezése, mint az emésztés illedelmes formája. De vajon tényleg ez a helyes viselkedés? – Egy egykori ateista gondolatai.

Jennifer Fulwiler, aki több évtizedes hitetlenség után tért meg 2007-ben, így ír erről: „Szerintem a hit nyilvános megvallása nagyon elgondolkoztató. Emlékszem, ateistaként is nagyon megfogott, ha nagy ritkán azt láttam, hogy valaki nyilvános helyen imádkozik étkezés előtt. Volt valami üdítő abban az alázatban, hogy az illető nem úgy tekint az ételre, mint ami jár neki, hanem ajándékként. Érdekesnek tartottam, hogy számára Isten annyira valóságos, hogy képes kilógni a sorból, furcsán viselkedni azért, hogy hálát adjon. Általában eléggé lenéztem a hívőket, főleg a keresztényeket, de ha azt láttam, hogy valaki imádkozik étkezés előtt, az megérintett és szokásos cinizmusom ellenére tiszteletet ébresztett bennem. Megvallom, azon ritka pillanatok közé tartoztak ezek, amikor nyitott szívvel gondolkoztam Istenről.”

„Ami zavar a mások előtti imádkozásban, az, hogy a hitnek bármely nyilvános kifejezése önelégültségnek is tűnhet; bár úgy vélem, a szándék a döntő. Ha az a gondolat van mögötte, hogy ‘most majd megtérnek ezek a nyomorult pogányok, ha látják, micsoda szent vagyok’, az nyilvánvalóan taszító. Ha viszont az ember olyannyira az Úrra irányul, hogy a nyilvános helyen mondott ima annak természetes következménye, a Lélek belső működésének túlcsordulása, akkor minden bizonnyal helyénvaló” – vélekedik a szerző, megvallva: mindezek ellenére van benne valami irracionális félelem, hogy a társadalmi elvárás ereje elnyomhatja a Lélek erejét a lelkében, és a belső indítéktól függetlenül kellemetlenül érintené nem vallásos ismerőseit, ha keresztet vetne.

Vajon mi hogyan gondolkodunk erről? Nyíltan szoktunk étteremben imádkozni? Mit tennénk, ha nem keresztény ismerősünk meghívna magához vacsorára?

 

 


2017 márciusa óta 85.277 Forint adományt kaptunk. Köszönjük!
Kérjük, küld támogatást Te is, mert
> a metropolita.hu önfenntartó
 > NEM engedélyez reklámokat


Ft
Fizetési mód választása
Személyes adatok

Számlázás részletei

Hasonló bejegyzések

8 hozzászólás

  1. Erzsébet

    Igen, nem lehet kérdés számomra, hogy imádkozom-e, mert nem tudok, nem vagyok képes nem imádkozni. Mindegy, hogy piacon vagyok és egy lángost szeretnék megenni, vagy egy gyors-étteremben- nincs jelentősége, én csak és kizárólag az én Uramnak akarok megfelelni, Tőle kaptam ugyanis a lángost, vagy bármi mást, az egészséget, hogy étvágyam van, a pénzt, hogy megvehettem, és az összes körülményt, hogy mindezt békében elfogyaszthatom. Nem függök emberektől, és nem bonyolítom a dolgot, egyszerűen csak gyermeki hittel és örömmel hálát adok mindenkor és mindenért.

    Válasz
  2. István 61

    Igen, imádkozok étkezés előtt és utánna is, étteremben, vagy éppen ott ahol vagyok. Nem mondom, elő fordul hogy el marad az ima szórakozottságból, vagy valamilyen külső hatás miatt. Persze hogy nem nagy fetűnősséggel vetek keresztet, de nem is úgy mintha a mellkasomat vakarnám.

    Válasz
  3. JóB adatlap-képe
    JóB

    Szelim! Amit itt leírtál, az szóról-szóra igaz. Nekünk már nem kellene félnünk, mert tudjuk, hogy a Nagypénteki szenvedést a Húsvét vasárnapi feltámadás követte!

    Válasz
  4. Szelim adatlap-képe
    Szelim

    Jézus azt mondja, hogy aki nem vallja meg Őt az emberek előtt, azt Ő sem fogja megvallani a Mennyei Atya előtt. “róbert76” azt írja, hogy kislányának nem kérdés, hogy imádkozzon-e étteremben vagy másutt evés előtt. Jézus erre is mondott valamit… Emlékeztek? Ha nem leszünk olyanok mint a gyerekek…
    Csak annyit kérdeznék tőletek szeretett testvérek, hogy vajon Jézus amikor vitte keresztet s eközben gúnyolták, ütötték, … amikor mezítelen függött a kereszten… arra gondolt, hogy de rosszul viseli mert nézik? Jaj, mit fognak mondani? (sorolhatnám) De még csak arra sem gondolt, hogy legigazabb önmagát mint legigazabb gyöngyöt a disznók elé vetette. Ő, csak mireánk gondolt, akikért ezt tette. Mireánk, akiknek megnyitotta az örök élet kapuját. Mireánk gondolt, akik Őáltala menekülünk meg. Mireánk, akiknek ciki nyilvánosan, étteremben, vagy bárhol… vallást tenni Róla azzal, hogy megköszönjük Neki mindennapi betevő falatunkat. Úgy gondolom, hogy ha háborúban, vagy nagy szegénységben, vagy egyéb bajokban élnénk, nem lenne kérdés mindez. No, de a jólét már csak ilyen.

    Válasz
  5. légyvendégünk

    (Szinte) sosem imádkozom étteremben, vagy nyilvános helyen, csak olyanok körében, akikkel egy nyelvet beszélünk.
    Ennek elsődleges oka talán az, hogy nem jól viselem, ha néznek…
    Másrészt, nem érzem, hogy helyénvaló, hogy akár idegeneket, akár ismerősöket éppen ebéd közben, “furcsa” viselkedésemmel döbbentsem rá bármire. Egyetértek a szerzővel, – az önelégültség látszatát is kerülöm (éppen elég, hogy belül időnként az vagyok).
    Az asztali ima egy olyan korból való, amikor természetes(ebb) volt az ilyen megnyilvánulás. Ma nem értik, különcködésnek nézik, ezért is kerülöm.

    *Mindez független attól, hogy ha a hitem felől érdeklődik valaki, világosan megmondom, hogy mi a helyzet.

    Válasz
  6. Kőhalmi Teréz

    Ha végre összejön valamiféle testvéri együttlét a családban, általában ha finoman is, de mindig akad valaki, aki belekapaszkodik hívő mivoltunkba, és finoman, de bántóan mond kéretlenül is kritikát, általában az egyházról, a papokról.
    Mi azzal védekezünk, hogy “nem védekezünk” , végighallgatjuk, és marad a nagy zavart csend.
    Nem mi szoktunk zavarba lenni…
    Miután látják testvéreim, hogy nem megyünk bele a provokációjukba és csendben végighallgatjuk őket, visszavonulót fújnak.
    Az ilyenféle magatartás sehová nem vezet.
    Mi sosem erőltetjük őket a hitélet gyakorlására.
    Úgy gondoljuk sokat segítünk magatartás formáikon nekik azzal, hogy csendben létünkkel példát mutatunk.
    Remélem igazam van…

    Válasz
  7. robert76 adatlap-képe
    robert76

    Én csak annyit fűznék hozzá, hogy ez nekünk kérdés csak, felnőtteknek. Az én 6 éves kislányom minden további nélkül imádkozik étkezés előtt bárhol, bármikor. Jól szoktunk kinézni a McDonald’s- ban négyen…:)

    Válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.