Az igazmondó juhász

„Nagy szemekkel nézett a kisember a világra. Soha nem tudta megszokni, hogy idegenek között kell lennie.

Már-már családtagnak számítottak, eddigi rövid élete alatt szinte napi szinten vele voltak. Valahol talán szerette is őket, hiába okozták fájdalmai nagy részét ők, miközben azzal hitegették, ez lesz az utolsó szúrás, nyugodj meg, nem fog fájni… Nem tudhatták persze, hogy a fájdalom nem a tű a bőrrel való érintkezésekor keletkezik… a fájdalom elkezdődött a félelemben, amikor pici mellkasa újra feszíteni kezdett. Amikor Édesanya szemében újra az aggodalmat látta. Amikor erőtlenül és kedvetlenül a tükörbe nézve a sápadt arcocskából virított a lila száj… „megint bekerülök”. Annyiszor hallotta és ma már pontosan értette, mit is jelent ez. Félelem, egyedüllét, fájdalom, érdektelenség… időnként kedves szó, pici napsugár. Gyakorlóknak hívták őket. Lehetett velük nevetni is. Leültek mesélni és olyankor ő elfelejtette, mennyire hiányzik Anyu, nem láthatja a tesóját szaladgálni…

Szaladni… sokszor gondolkodott rajta, milyen érzés is lehet. Szerette volna kipróbálni. Neki nem lehetett. „Beteg a szíved.” Magyarázták neki, amikor nem érezte a betegség súlyát és megpróbált ő is olyan lenni, mint bármelyik kortársa. Szabad és boldog. Csak 6 éves, s mi másra vágyna, mint felfedezni a világot. Persze szeretett kérdezni, de az nem olyan… Meséld el, kérlek… és amikor leestél a hintáról… persze Apu elvitte őt is a játszótérre, de vigyázni kellett a fertőzésekkel, sérülésekkel… pedig tudták jól, hamarosan vége. Nem igaz, hogy nem tudták.

Véletlenül hallotta, amikor a múltkor a doktor bácsi mondta Anyunak és Apunak. Mindketten sírtak és az ablakon keresztül néztek be hozzá. Ő mosolyogva nézett rájuk, mire mindketten elkapták a tekintetüket, sőt, el is fordultak. Nem értette. Ő csak azt akarta elmondani nekik ezzel, hogy nem fél és ő már tudja egy ideje, mert az a fényes lény, aki időnként vigyáz rá, már beszélt neki arról, hogy nincs mitől félnie. Kérte arra is, hogy segítsen a szeretteinek, nehéz lesz nekik megérteniük, hogy nem „mindennek vége”, nem, csupán „kezdődnek a dolgok…”

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Add meg elérhetőségedet, ezzel is segíted a szervezet munkáját, így tudunk értesíteni a projekt megvalósulásáról.

• Támogatás rendszeressége*
  • Havi támogatás
  • Egyszeri támogatás
• Támogatás összege*
  • 1000 Ft
  • 3000 Ft
  • 5000 Ft
  • Egyedi összeg
• Támogatás összege*
  • 1000 Ft
  • 3000 Ft
  • 5000 Ft
  • Egyedi összeg
• Egyedi összeg*
• Egyedi összeg*

• Név*
  Vezetéknév Keresztnév
• Email*
• Személyes üzenet
• *
  • Elfogadom a Támogatási, adatkezelési, és adattovábbítási feltételeket
• Az Ön által adományozott összeg
  0 Ft
• Comments
  Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Δ

Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005